Oldalak

2014. április 4., péntek

Élet és költészet



Az emberek többsége vezetésre vágyik. A kiskorúság biztonságát keresik e félelmetes világban. Őseinkre szokás úgy tekinteni, mint akik primitívek voltak. - Holott folyton rácsodálkozunk, hogy mennyi mindent tudtak. A tudás minden korban más kihívásokkal kerül szembe, s minden korban túl is szárnyalja a kor kihívásait. - Így jönnek el új korok.
A primitívség nem a tudásban van, hanem a kapzsiságban: hogy tudniillik pusztítva oroz a gonosz, s azt tagadja meg, ami emberi. - Sőt, olybá tűnik sokszor, hogy a gyűlölet és a gonoszság emberi csupán, s a jóság, a tudás, a lelki nagyság nem más, mint a halálra szánt gyengék önámítása: kábítószer, hogy ne fájjon annyira a nyomorult sors, amelyet az embertelen gonoszság mért rájuk. - S úgy mutatják be e törekvéseket, mint ha nem is törekvések volnának, hanem valamiféle "evolúciós törvényszerűség": az erős kiszorítja a gyengét. - S minthogy törvényszerűségként tálalják a puszta és gátlástalan önzést, lényegében jónak mutatják a gonoszságot. - Holott az, ami gonosz, nem lehet jó. - S a "fejlettebb" fajok ösztöneiben az élet törvényszerűsége munkál: az erős nem pusztítja el a gyengébb egyedet, legfeljebb behódolásra készteti, hogy a párosodás, vagy a vadászterület jogát megszerezze. - A legyőzött egyed a nyakát - sebezhető pontját megadóan feltárja, s az erős befejezi a harcot. - Így valóban az életképesebb egyed szaporodik sikeresebben. - De a fajtárs ezekben az esetekben csupán rivális, akit legyőzni kell, - s nem ellenség, - akit elpusztítani. - S a vadállat nem vadászik, ha nem éhes, s az étvágya nem végtelen. Nem öl pusztán a pusztításért, s nem falja fel fajtársait. - Az emberek egy része, az úgynevezett sikeresek azonban épp ezt a kifinomult primitívséget fejlesztették ki magukban. Így a saját úgynevezett sikerük érdekében azt a gátlást bontották le magukban, amely valójában minden érintett faj fennmaradásának a feltétele. - Ha csak a legerősebbek élhetnének, megszűnne e genetikai sokszínűség. - S az erő puszta logikájából is az következik, hogy minden erősnél van, vagy lesz még erősebb.
Egy faj sem pusztítja ki önmagát. - Azonban az ember képes erre.
Hiába áltatják magukat azzal az úgynevezett erősek, hogy ők meghaladták saját koruk visszamaradott szemléletét és a fejlődésre képtelen tömegeket, az emberséget mégis azokban a közösségekben őrizték minden korban, amelyekben nem felejtették el az önzetlenség parancsát: hogy tudniillik egymásra utaltak vagyunk, s ha az, aki tehet egy keveset valaki másért, magától értetődőnek tekinti, hogy megtegye, - akkor mindenki számíthat rá, hogy segítséget kap, amikor rászorul.
Az az eszme, hogy az erősebb egyben fejlettebb is volna, magasabb minőségű, - aki az "evolúció" fejlettebb fokán áll már, szörnyűséges módokban manifesztálódott történelmünkben. A felsőbbrendűség épp azt állatiasítja le mindig, aki pusztán állatnak tekinti azokat, akikhez képest erő pozícióban van.
Persze, eleink kajánul nézhették volna a sziklák mögül, ahogy szerencsétlenebb társukat széttépi a kardfogú, - ám akkor bizonyára igen kevesen lennénk. - Azaz: lennének a túlélők. - Most viszont, relatív túlnépesedett a világunk: bosszantjuk egymást. - Irritáljuk egymást. Irigyeljük egymást. - Nem az út keskeny, a közlekedő sok. A gyümölcs, amit megkívánunk, nem fán van, hanem a másik kosarában. S valahogy túl sokan vannak túl közel. - A gyűlölet újra és újra tébolyulttá teszi a világot, ezer éve folyton háború van, s a háborúk egyre kegyetlenebbek. S a kegyetlenség nem csupán a gyilkolás harctéri technológiáinak kifinomultságaiban manifesztálódik, de a besúgás, az egyének és a tömegek módszeres és bestiális kínzásában is. - Ez épp oly mocskosan brutális, mint ezer éve, csak a kéj egyre szörnyűbb, ami a kínzóban él.
Van pokol! Benne élünk. Mi magunk vagyunk ördögök. Nem csupán ördögiek, - de maga a gonoszság! - Ölni, vagy halni hagyni: ez a filozófia. - A munkahelyi intrikák, amelyek egzisztenciától fosztanak meg kollégákat. A családi kötélhúzás, mely méltóságától fosztja meg a valaha szeretettet. - A politika, amely nem több, csak a maffia egyes csoportjainak rivalizálása, - mind-mind azt mutatja, hogy áldozatok vagyunk. Áldozatai a kultúrának, amely a gyengét nem felkarolja, hanem felzabálja, akár a prédát.
Mi értelme hát "emberi" értékekről beszélni, gondolkodni? - Legyőzhető-e a gonoszság úgy, hogy magunk is ne váljunk gonosszá? - Gyakran tűnik úgy, hogy a gonoszság legyőzésének egyetlen biztos módja az, ha a gonosz elpusztul. - Németország és Románia életében új, sikeres korszakot hozott az el, hogy elpusztultak azok, akik meghatároztak egy-egy részben sikeres, részben őrült, de alapvetően szörnyű korszakukat. - Azonban a gonoszság efféle papjai újra és újra felkenik magukat országok és korok fölé.
Ám nem az a baj, hogy mindig vannak olyan erőszakos emberek, akik így akarnak uralkodni. A baj az, hogy a tömegek igénylik ezt az uralmat. - Minden szörnyeteg rajongást vált ki a tömegekből. - S ez a szörnyeteget megerősíti. Úgyszólván hitelesíti az uralmát. - S a kultúrától az üzleti életen át követőkre talál. S a tömegek örömmel hajtják magukat igába a jól ismert és rajongott uralom kis klónjai alatt. - Ez az önpusztító rajongás az igazi baj, ez a tanult prédaság.
Barbár időkben egyes közösségek embert áldoztak, hogy valami hatalmasságot kiengeszteljenek, vagy jóindulatát elnyerjék. S az ember lelkében ott él a kéjes vágy, hogy lássa a szörnyűséget. - S míg a sokaság a szörnyű kíváncsiság kielégítését szent rituálénak hazudta, hogy igazolja a rettenetet, addig az áldozat nyomorultul elpusztult, - s akkor volt szerencsésebb, ha végig fent tudta tartani ugyanazt azt az önámítást, amit a szerencsés nézők. - Borzalmas! - De még borzalmasabb, hogy ma már tömegeket áldoznak fel, hogy a szörnyűségre éhes tömegek kéjvágyát kielégítsék!
Így szakították ketté a mi hazánkat is. - A társadalom egyik része azt hiszi, szent ügy miatt kell pusztulnia a társadalom másik, szentségtelen részének. - Áldozatból egy is sok! - Ki írja meg Radnóti időskori verseit? - Ki farag fűzfa sípot a soha sem ismert nagyapám helyett? - Egyik ismert, másik ismeretlen. De egyaránt szörnyű. - S milyen szörnyű az, hogy ma milliókat tekintenek feláldozhatónak és feláldozandóak azok, akik révülten követik a kultuszt. - Mert kultusz ez, - s a követése révület. - Sokan észre sem veszik, hogy maguk is áldozatok. Azt képzelik, sértetlen nézői csupán annak, ami történik. Azt képzelik, őket valaki, vagy valami a jobbak közé minősítette, - a magasabb fokon álló emberek közé, s akiket veszni látnak, azok egy kicsit közelebb állnak az állati minőséghez, így a vesztük erkölcsileg igazolható, egyébként pedig szükségszerű. - Kérdezze csak az olvasó a németeket: milyen volt szembesülni? - Ők ugyanis elvégezték a házi feladatot. Ma Németországban a legbékésebb a zsidók élete Európában. - Mert ők megrettentek a saját oltáraiktól, melyeken milliókat áldoztak fel értelmetlenül. Mert értelem nincs a szörnyűségben, csak gonosz kéj.
A társadalom uralkodót akar: despotát, teljhatalmú kegyúrt és kényúrt. A társadalom gyermek, olyan apát akar, aki szadista és pedofil. - A társadalom szenvedést akar, szörnyűséget, rettenetet! - Mert izgalmasabb, mint a tévében. - Mert önigazolást ad és öndicsőítést eredményez. - Lám, a náci keretlegények mennyivel jobbak, mint a Dunába lőtt emberek? - Jobbak? - Ez az emberség? - Ez a magyarság? - Ez a keresztény nemzet értékeinek kiteljesedése?
E sorok írásakor az "áttelepített" József Attila szobor mögött ültem, közel a cipőkhöz. Tőlem balra monumentális talapzat, még befejezetlenül. - Milyen érdekes, hogy a "nagy" vezérek szinte mindig kicsik a termetükre nézve! S mind gigantomán. - Kompenzálás ez. Mindenki frusztrált. Mindenki kompenzál. - De miért rajong a sokaság az egyért, aki becsapja, kihasználja és tönkreteszi?
Álnaív kérdés. A sokaság a fentebb ecsetelt kéjvágy miatt rajong a gonoszért. Lucifer népszerűbb, mint Gábriel! S mindenki azt hiszi, hogy amikor "más" nem jut be az egyetemre, nem kapja meg az állást, nem jut támogatáshoz, nem nyerhet meg pályázatot, akkor neki, a "nem más"-nak jut több hely. Numerus clausus-t remél a kisember, hogy elérhesse a vágyait a félelem ellenére, hogy arra más alkalmasabb, méltóbb, jogosultabb lehet. - A mást ki kell zárni a lehetőségből, hogy ő biztosan bejusson. - S ha ő valami fatális hiba miatt ma még nem is jutott be, hát majd lelkesebb lesz, hogy a hibáját megbocsássák, s holnap ő kerülhessen sorra.
József Attilát nem vették életében. Radnótit agyonlőtték. A költők fiatalon halnak. Költőnek lenni nem jó! - Kivéve, ha a hatalom költője lehet a szerencsés. - De akkor legyen meggyőződés és emberség nélküli, mert a hatalom embertelen.
Ám vak az, aki nem veszi észre, hogy az ember pusztul az embertelenségben. S nem csupán az egyes ember, - az egyes emberek közül egyesek éppen hogy nyertesei a pusztulásnak. De a közösségek pusztulása annál nyilvánvalóbb, minél nagyobb egységet vizsgálunk. Pusztul a család. Pusztul az ország. S hogy divatos szóval éljek: pusztul a nemzet. - Persze, ha nem tekintjük a család tagjának azokat, akikre rossz idők járnak, - hanem csak azokat, akik a hasznot húzzák más pusztulásából, - akkor ez a szűkebben értelmezett, valójában csonka közösség gyarapodni látszik. - Ha nem tekintjük a nemzet tagjának azokat, akikre rossz idők járnak, - hanem csak azokat, akik a hasznot húzzák más pusztulásából, - akkor ez a szűkebben értelmezett, valójában csonka memzet emelkedni látszik. - Minden vezérelvű korszak kijelöli a maga kiközösíthetőit. - Akiket megfoszthatnak mindentől. Akiket legyőzendő ellenségnek kiálthatnak ki, - mint a bajok forrását. - S minél kiszolgáltatottabbak ezek az áldozattá kijelöltek, annál biztosabban ígérhető a győzelem!
Lám, akik a cipőjüket ott hagyták a parton, a győzelem illúziójával ajándékozták meg a társadalomnak azt a részét, akik megkülönböztethették magukat tőlük. - S habár e győzelem az ország pusztulása közben fogant, amikor csak igen kevesen lehettek valóban nyertesei mindannak, ami megesett, a barbár élmény, hogy megalázva, elpusztítva láthattak az emberek másokat, egyfajta borzalmas kábultságot hozott. - S mert nálunk nem történt meg sok más kor története mellett e korszaknak sem a feldolgozása, - a kábulat nem múlt el. - S e kábulattól nem veszi észre a sokaság, hogy minden tekintetben fogyunk és fogyatkozunk.
A költő abban a világban él, amely körülveszi. - Egyesek azt tanítják, hogy a költő külön világot teremt magának. Holott a költő azért formálja a világot maga körül, hogy megváltozzon. Nincsenek elefántcsont tornyok! - Viszont van egyfajta szörnyű magány, egyfajta kiközösítettség.
Verset ugyanis sok hülye írhat. - De, aki költő, az átlátja és átérzi mindazt, amiről fentebb szóltam.
A költő tudása mágikus és filozofikus. - Először az igazság ragadja meg őt, - aztán ő ragadja meg az igazságot. - Mélyebben, mint a tudományok művelői. - S a költő a szerelemben, a hitben, a hazafiságban mindig csak egyet keres: az emberséget. - A halandó ember problémáját, hogy tudniillik hogyan lehetne méltó a halhatatlan emberi szellemhez. - Mágikus, ahogy megragadja a kérdéseket és a problémákat. S filozofikus, ahogyan válaszokat ad. - Maga sem tudja, honnan tudja, amit tud. A tudása nem az értelemből fakad, hanem a szellemből, amelyet kutat. - S bár divatba jöttek ma is ordas eszmék verselői, a költők emberibb világot hirdettek, s azt hirdetnek minden korban. - Hisz ez elválaszthatatlan következménye hivatásuknak: az emberségnek.
Nincs hát okunk csodálni azt, hogy rossz idők járnak a költőkre, amikor ordas révület teszi az emberek egy részét ragadozóvá, másokat a szörnyűség kéjesen cinkos szemlélőjévé, s a legtöbbeket végül áldozattá. - A költő csak üldözött lehet: kirekesztett. Megosztó, mert szembehelyezkedik azzal, ami méltatlan, ami embertelen, ami nemtelen. - Üldözött életében, s prostituált halálában. Mert a hatalom csak a kollaboráns, avagy a halott költőt kedveli. - Az élőtől fél. Mert a költő próféta, aki meglátja és kimondja az igazságot. Hogy tudniillik, végül minden és mindenki megmérettetik. S e sok zsebgóliát hiába ágaskodik, végül a történelem dicstelen szereplői lesznek. - S a korról, amelyet eltorzítanak, végül kiviláglik e torzság. - Amit nemzedékek, vagy évszázadok múltán majd mindenki lát, azt a költő máris érzi, látja, - s kimondja. - Ezért pusztítják e korok urai a költőket.
Ó, ha tudnák, hogy a költőnek csak a teste pusztítható el! - Hogy rettegnének!

2014. március 18., kedd

Hétköznapi rasszizmusaink



Barátom féltőn érdeklődik, hogy: ugye nem vagy zsidó?... - Nyírő József 1943-ban írt dolgozatában József Attila költészetének értékét azzal az állítással igyekezett kisebbíteni, hogy ő, - mármint Attila félzsidó volt. - 2006-ban lelkész bátyámmal többek között azért szakadt meg a kapcsolatom, mert kijelentette: neki azért van igaza, mert ő lelkész. - S hányszor figyelmeztetnek: tudd, hogy hol a helyed!
Hol a helyem?
Korábbi vezető állásomat azért vesztettem el, mert ragaszkodtam a magán-nyugdíjpénztári tagságomhoz. - Nagyszerű, nemzeti érzelmű vállalkozó volt az új tulajdonos, aki egyik első értekezletét a csúszópénz mértékének megállapításáról tartotta, s kávé mellett azzal dicsekedett, hogyan is jut pályázati pénzekhez. - A munkahelyek meg csak nem teremtek. - Az enyém is elveszett. - S a napokban azt magyarázta nekem egy nemzeti barátom (ha ugyan barát), hogy a magyar mindig kiskaput keres, mert ilyen a karaktere. - "Ha szereted a Hazádat, fizess adót!" - mondtam felháborodottan, de láttam a szemén, hogy belül rám legyint: "szegény bolond!" - A gyengék és gyávák pusztuljanak! - S hogy ne lenne gyenge a tisztességes ember gazemberek között?
Zsidók vagyunk, svábok és cigányok, akik csak arra valók, hogy rabszolgaként dolgoztassanak. - Radnóti távíró póznákat cipelt, szenet lapátolt, ládát szögelt, vasutat épített - és meghalt. - Pedig taníthatott volna irodalmat, - hisz abból doktorált, s habár tanított, ha tehette, a nádpálca súlyát nem ismerte, - s írhatott volna vaskosabb életművet. - De nem! - A nemzetnek lőszerládára és rézre volt szüksége, nem tudásra és tisztességre!
A munkahelyeken kiszolgáltatottak vagyunk. - Hol vannak már a munkavállalót védő jogok? - Papíron is kevesebb, s ami van, csak írott malaszt. - Ma a munkavállaló és a munkáltató nem szövetséges már. A munkáltató a nyertes, a magasabb kaszt, - a munkavállaló pedig az a hülye, aki nem tud elég gyorsan lapátolni. - Na igen: a Glatter fiú is a filológiához értett. - S persze, a feltételek visszamenőleg is átírhatóak. - Megszokásból dolgozunk, s nem reményekért. - Félelemből vagyunk lojálisak, nem meggyőződésből. - S bűn a tudás, ami az évek során ránk rakódott, mint a szenny. - A megállapodás annyit ér, amennyit az erős érdeke és kedve diktál. - Ő megszegheti a saját szabályait. - Te azt sem tudod, minek is kell megfelelned.
Magyarország soha sem volt ennyire egységes. - Igaz, ha Magyarország csupán két-három millió ember. - S mik volnának a többiek? - Te, és én, és mi? - Munkaszolgálatosok, akiknek kijár a tarkólövés, ha nem menetel elég gyorsan az úton, - amit életnek nevezni súlyos cinizmus lenne.
A gálya utasa soha sem fél a víztől? - Hej, visszatérhet még Petőfi! Nem Barguzinból, de elkeseredésből. - Lassan nincs mit veszteni. - S aki nem veszíthet, az szabad lesz, s elhagyja a félelem, amint felismeri a sorsszerűséget: megtehet bármit, - hisz a legsúlyosabb következmény így is, úgy is biztos. - Nem féltek ott fenn?

2014. február 3., hétfő

Lojalitás vs. lojalitás



A Hazaszeretet nem kölcsönös érzés: így oktatgatom a fiaimat, amikor a jövőjük kerül szóba. - Persze, lepereg róluk: idealisták, akár az apjuk.
Amikor a Haza iránti elkötelezettségre tanítanak: feltétel nélküli lojalitást követelnek. Amikor a család, az iskola, az egyház, a munkahely, a klub, vagy az aktuális hülyeség iránti elkötelezettségre tanítanak: feltétel nélküli lojalitást várnak tőled. - Stockholm szindrómás, révült, rajongó hűséget.
Persze, elhitetik veled, hogy ez önmagában hordja a jutalmát: okot ad az önigazultságra.
S persze, valóban szükség van eszmékre, hogy a megismerhetetlenül bonyolult világban kitűzzünk néhány rendíthetetlennek hitt pontot, amelyet mozdíthatatlannak hiszünk, s amelybe kapaszkodunk.
De a HAZA nem szeret viszont! - A Haza olyan anya, aki hagyja, hogy a legkegyetlenebb fiai prostituálják, s azokat tapossa el, aki nem tűrik szó nélkül, hogy stricik kezében van az Anya, a Haza, a család, az iskola, az egyház, a munkahely, a klub, vagy az aktuálisan követhető eszme.
Ők meg, röhögnek a markukba! - Zsírját veszik mindannak, aminek a megőrzését bíztuk rájuk. - A HAZA folyton kirekeszti, elkergeti, tönkre teszi azokat a fiait és lányait, akik nem a stricik zsebének üdvét tekintik elsődlegesnek. - Hányan lennénk, ha mindazoknak, akiket az elmúlt száz évben a HAZA nevében kivégeztek, kiirtottak, tönkre tettek, elüldöztek - itt élnének köztünk a leszármazottaik? - Mennyivel lenne sikeresebb a magyar gazdaság, a magyar művészet, a magyar sport, a magyar közélet, a magyar élt, - ha ők mind itt élnének, dolgoznának, alkotnának. - De, nincs ilyen szerencsénk. Mert a HAZA stricijei nyerni akartak, - és nyertek. Sokkal kevesebbet, mint amit mi mind vesztettünk. De ez kit érdekel? - A numerus clausussal például helyeket, pozíciókat. Olyanokat, amire mások érdemesebbek voltak. Aztán még: ingatlanokat, műkincseket, tőkét, önigazolást. - S lám, egy erőszakos, bé kategóriás elit vezette ország ismét megsemmisítő vereségbe kormányozta magát. Csak a második világháború egymilliónál több magyar áldozatot követelt. S ennek az egymilliónak hatvan százaléknál nagyobb hányada a legprimitívebb gyűlölködés közvetlen áldozata: deportálások, gettók, munkatáborok, koncentrációs táborok... - Több, mint húsz százalék az őrült kormányzás áldozata. - Vagy tényleg van értelme a Donn mellett védeni a hont? - Hány kilométer is ez? - Fenéket! Ez kiszámított áldozat volt a revizionizmus sakktábláján. Jutalmat vártak, - s nagyapáink, dédapáink élete volt az ár. A gazdaságosság jegyében, azért mégiscsak elégtelen felszereléssel küldték el őket. - Igaz: a felszerelés elvesztése kalkulálható volt. - Gazdaságos. De az én nagyapám fázott és éhezett ott!
S persze, apám jól mondta: a felkavart víz tetején mindig ugyanaz az anyag úszik. - Nincs sehol koncentráltan annyi volt komcsi, mint a Fidesz-KDNP berkeiben. Szerintem az MSZP-ben sem.
A strici strici marad, bárhogy hívják is a kuplerájt!És mi a helyzet a család, az iskola, az egyház, a munkahely, a klub, vagy az aktuális hülyeség iránti elkötelezettség terepén? - Hát, ugyanaz. - Fortélyos félelem igazgat minket. - Persze, ezt csalhatatlan reménynek hazudják. - De, ugyan mennyi bizalom van a családban, vagy a munkahelyeken? - Mennyi bizalom van ma Magyarországon? - Nem kellene végre elzavarni a striciket?

2014. január 27., hétfő

Mi is az igazság...



"Az igazság furcsa, nem létező állapot.
Részeg vagy tőle, aki nagyot harapott"
- írta egy gimnazista, 1985-ben, az akkori diktatúra árnyékában élő társadalom légkörére utalva...

Történetesen 1993-tól 2003-ig voltam biztosítási ügynök. Akkor a szakma még megtanulható volt, bár nem OKJ-s. Ma már van OKJ vizsgám is, - tudom is, hogy semmit sem ér. - Akkor, az utolsó években többször is megfizettek az írásért: gazdasági lapba kértek tőlem cikkeket a biztosítás különféle vonatkozásairól. - Tehát: képzelhetem, hogy valamennyire értettem a szakmámhoz. Tény: az írástudásért akkor fizettek meg a legjobban.
Részese voltam az önkéntes- és a magán nyugdíjpénztárak indulásának, - és az első üzleti alapú egészségügyi kiegészítő biztosítás születésének. - S akkor, a hosszú távú piaci szükséglet a demográfiai változások tartós tendenciáival igazolták. - Azzal, hogy az átlagéletkorokban előbb-utóbb elkezdünk felzárkózni Európához, hogy az egészségügyi ellátás a tudomány fejlődése folytán egyre költségesebbé válik, hogy a társadalom önreprodukciója negatív értékbe fordul, hogy a fiatalok belépése a gazdaságba egyre későbbre tolódik. - Magyarán: az eltartottsági mutató tartós és igen jelentős romlása várható.
A felosztó-kirovó rendszerek abban a régi Németországban fogalmazódtak meg legrészletesebben (a német alaposság), amely a második világégéssel a múlt részévé vált. - Miben volt más az a világ, mint a jelenlegi? - Az alacsonyabb átlagéletkor következtében a nyugdíjban töltött évek száma a töredéke volt a ma általánosnak. A gyermekhalandóság csökkenése, s egyúttal a megszokott magas gyermekszám miatt a társadalomban mindig sok volt a gazdaságilag aktív fiatal, ami miatt az eltartottsági mutató lényegesen jobb volt, mint ami manapság a korhatárok emelésével és az ellátottak körének adminisztratív szűkítésével elérhető. Ugyanakkor, az egyre szélesebb rétegeknek elérhető egészségügyi ellátás is arányaiban nagyságrenddel olcsóbb volt, mint ma. - Igazán csak azok gyógyultak meg biztosan, akik fiatalok és erősek voltak, - s akik így hamarosan újra befizetői lehettek a "közösnek". - Egyszerűen egy erőteljes demográfiai növekedés időszaka volt ez. Nem aranyidők, - hisz válságok szabdalták és taszították az őrület háborúja felé, - de ideig-óráig azok között a körülmények között fenntartható volt a rendszer. - Akkor is csak ideig-óráig.
És, amire a mai jobboldal hívei oly nosztalgiával révednek vissza: a szocializmusban is csak ideig-óráig lehetett ezt fenntartani. A Szovjet birodalom gazdaságilag volt fenntarthatatlan. S mi is, e birodalom részei, fenntarthatatlan modellt építettünk. - Persze, lehet azzal jönni, hogy ma mennyivel nagyobb az eladósodottságunk. - De, az is a félremagyarázások talaja lenne. - Az első lépésben szokás elfelejteni az inflációt. Aztán a GDP-hez való viszonyítást. Aztán meg azt, hogy az a réteg, akinek mélyebben ér a keze a húsosfazékba, alapvetően rendszer-független. A valamikori jó elvtársak jó polgártársak lettek. Ugyan az az uram-bátyám világ lopja és herdálja szét az országot, akik akkor is. - Erről ennyit. - Most vissza az eredeti témához.
Egy elkeseredett percben azt mondtam egy tíz évvel fiatalabb kollégának, hogy sajnos nem lesz nyugdíjunk. - Miért is? - Mert a kilencvenes évek második felében tipegősen elindult tőkefedezeti rendszert nem engedték felnőni. - Ő aztán elmondta nekem, hogy a tőkefedezeti rendszer nem jó, mert Amerikában sem működik. - Nehéz elmondanom, milyen önuralom kellett ebben a pillanatban! - Mit számít az nekünk, hogy egy messzi-messzi galaxisban mit rontottak el? - ha csak nem azért érdekel, hogy a mi konstrukciónk sikeresebb legyen! - Egyszerűen az nem válasz ezekre a társadalmi és gazdasági kérdésekre, hogy a felkent vezető és pártja, amely szinte már papsággá magasztosul, égi mannát fog nekünk találni. - A matematika egzakt. Elosztani azt lehet, ami van. S a gazdagok azért gazdagodnak, mert ők elvenni szeretnek, nem adni. Tehát, a szegényebbek annyiból élnek meg, ami a kizsákmányolás és az adóztatás után a szegényeknek megmarad. - Ha négy kereső korú felnőttre jut majd három nyugdíjas, három gyerek, egy rokkant, - és e négy egyike munkanélküli lesz, - akkor bizonyára vékony zsír kerülhet vékony kenyérre. - Ennyi az egész. - Talán, jó lenne, ha nem engednék, hogy a jövőnk biztosítékait "megvédem" felkiáltással folyton elvegyék. - Nem is magunk miatt! - Annyian vagyunk depressziósak! S a depressziós kissé mindig szuicid. - De, talán a gyermekeink számára nem mindegy. - S talán nem mindegy, milyen világot teremtünk nekik. - Akárhogy nosztalgiázgatnak is olyan rossz korok iránt, amelyekre már az sem emlékezhet jól, aki benne élt. S akár mit rontanak is el messzi-messzi földrészeken. - Nekünk itt a saját világunkat kell megteremtenünk. - Azaz: felépítenünk. S nem mindegy, őrült-e, vagy gazember-e a mérnök! - Nem látjátok? - Ránk dől az egész!

2014. január 19., vasárnap

Istenek pedig vannak, avagy: marha egyszerű...



Újgazdag? - Kérdezte egy bizalmas ismerősöm valakiről, - akiről méltánytalanságok okán meséltem. - Nagyot csaptam a homlokomra: ebben a szóban az egész jelenség megfogalmazódott.
A nyolcvanas években egy befagyott társadalmi rend vett minket körül, - mint lassan oszladozó hulla, ami büdös volt, - de megszoktuk. - Aztán eljött 89 és 90. S úgy tűnt,  egy nagy vihar kisöpört mindent.
Igen, - ez csak illúzió volt. Hiszen azok váltak igen hamar "szerencsésebb helyzetben lévő" polgárokká, akik korábban szerencsésebb helyzetben lévő elvtársak voltak. Az állami vállalatok sokasága "romlott le" hirtelen a vezetőik ügyetlensége folytán, akik nevetséges feltételekkel megszerezték, - majd esetenként felvirágoztatták, - de sokkal gyakrabban ízekre szedve eladták, - egyszeri, nagy haszonnal. - Te meg szaladgálhattál valami munka után...
S ebben van a jelenség magva! - Az ügyvédek által olcsón felvásárolt kárpótlási jegyeket jól mutatta az a két-három év, amíg hatalmas mezőgazdasági területek voltak parlagon. S ennél is markánsabb jelenség volt a sok tarra vágott erdő.
A tarvágás: a "mindent azonnal" gátlástalan késztetése jellemzi a mi kialakulatlan kapitalizmusunk (?) viszonyait.
A társadalom szerkezetében visszaköszön a mindig is itt lappangó feudalizmus. - Az "egyenlők és egyenlőbbek" világában élünk. Kasztokban, amelyek között nincs társadalmi mobilitás. - Gyakran kínos, hogy a felsőbb kasztok egyes képviselői milyen markánsan bizonyítják alkalmatlanságukat a pozíciójukra, - de mégis fönt maradnak. S olykor - a propaganda hatékony irányítása ellenére - kiderül, micsoda tehetségek és teljesítmények vannak lent, - de maradnak is elfojtva ott.
Az előbbit könnyű bizonyítanom. Csak néhány nevet kell mondanom. Mondjuk: Schmitt, Deutch, Kövér. Vagy ezt: Bayer, Kerényi, Dörner. - Soroljam? - Sorolhatnám. A celebkedő politikusok és tőke mogulok, a bölcs értelmiségit játszó celebek és az ügyeskedők világa ez. Jól fizetett kurvák, s az őket jól megfizető önigazultak. - A "csak nekem fütyül" szemlélet világa. Hisz a szabályokat ők alkotják, akár visszamenőleg. - Mások, a kaszt alsóbb rétegeiben jó kottát kapnak, - jó kapcsolatokat. Kéz kezet mos, a karaván halad. - A hülyék meg hülyére vannak véve, - ahogy a macska is fel van mászva....
S kik a hülyék? - Hát, bizony, mi mind. - Mindegy, hogy kire szavazol. - Hiszel Istenben? - Ők elhitetik veled, hogy ők Isten felkent követei, - s neked az isteni szeretet nevében azokat kell gyűlölnöd, akikre ők rámutatnak. - Mert ebben az országban mindenki jobban él... - na jó, épp te nem, de ez csak azért van, mert azok a zsidó-liberál-bolsevista-szocialista-nagytőke-gyurcsány félék még áskálódnak, - de ők küzdenek érted. Érted? - Az persze nem látszik a te kis perspektívádból, hogy a társadalom hatvan százaléka tartozik ehhez a peches kisebbséghez. - Mert igaz hitre tanít a királyi média, s egyenként elhiszitek, hogy egyedül vagytok szerencsétlenek ebben a szerencsés tömegben. - Jaj, ki ne tudódjon, mert a nehézségeitekért még eretneknek tartanának!
Hiszel a Hazában? - A Haza nagyjából már az övék. A földek, a tőke, a vállalkozások. Övék a véleményformálás eszközrendszere. Övék a hatalomgyakorlás szinte minden pozíciója. - Istenek ők, akár az egyiptomi fáraók kasztja, - s te csupán apró féreg, amely eltaposható a birodalom üdvéért. - A Hazádat lenyúlták! - S te nem követeled vissza! - Vakság ez és gyávaság!
Hiszel a polgári értékekben? - A kispolgárságot az elszegényedésbe taszították. A civil önszerveződést egyoldalú, politikai hatalom alá tagolták. A kultúrát a hatalom ágyasává tették. - Miféle polgári értékekről beszélhetnénk? - Vazallus értékek vannak: ha jól szolgálsz, kapsz egy simogatást.
Hiszel a nemzetben? - Én Petőfiben hiszek, aki félig szerb volt, vagy Damjanichban, aki egészen az. - József Attilában, aki félig román, Radnótiban, aki egészen zsidó. Hiszek ebben az ezer gyökérből táplálkozó kultúrában és nemzetben. Nem abban a gyűlölködőben, amely elűzi és kiírtja a fiait! - Az aradi vértanúkban hiszek, akik közül csak kevesen tudtak magyarul. - Túl liberális? - Lehetnél te osztrák is! - Igaz, az osztrákok ma jobban élnek. - Ám, nincs magyar költészetük.... (Nekünk meg csak a fele van, - mert a másik - nem létező része - nem kerülhet a kegyeltek közé.)
Bármiben hiszel, az csak arra jó, hogy az engedelmességedet a lelkesedés biztosítsa. - Hisz az olcsóbb és hatékonyabb, mint a korbács.
Mert van korbács is. A közmunkásnak nincs joga. A hajléktalannak nincs joga. Az elbocsátottnak nincs joga. - Általában nincs jogod. - Amíg szépen beállsz a sorba, addig ez nem tűnik fel. ám, ha a sorból kiesel, csak azzal vigasztalhatod magad, - hogy önmagad hibáztatod. - Csak az ad önigazolást, ha önmagad elítéled. - Felfogod? - Csak így képzelheted magad "azok közé tartozónak". - Mert ez bizony csak képzelet.
Sok tehetséges embert ismerek, - akik újra és újra nagyszerű teljesítményt nyújtanak. - S ez soha nincs a királyi médiában. Ők nem kapnak elismerést, ösztöndíjat, - vagy bármiféle díjat. Még állást sem. - Ez egy aktívan elfelejtett világ. - Azt képzelnénk, egy normális világban a legjobbak emelkednek fel a sikerig, az ismertségig és az elismertségig. - De, ez amolyan büdös, liberális megközelítés. - Mert a tehetség, a teljesítmény és a tudás megítélése véletlenül sem szakmai kérdés, hanem politikai. - Azaz, a szakmai szempontok is politikaiak.
Mit gondolsz: az a csapat, amely nem a legjobbjait engedi érvényesülni, milyen eredményt ér el? - Vagy még nem vetted észre, hogy mindenki elhúzott mellettünk? - Hol voltak a balti országok 1990-ben? És hol vannak most? - Tetszik neked ez a helycsere?
Tarvágás. A polgári megalapozottság nélküli újgazdagok világa ez: azoké, akik nem etetik a marhát, mert levágni akarják, nem fejni. - Pedig, a parasztok is tudták: fejni a kövér marhát lehet.
Ne legyen illúziód: marhának néznek. - De, ha a fejőszék, vagy a mészárszék között kell választani, - az én döntésem egyszerű lesz április 6-án. - Marha egyszerű.