Oldalak

2014. január 27., hétfő

Mi is az igazság...



"Az igazság furcsa, nem létező állapot.
Részeg vagy tőle, aki nagyot harapott"
- írta egy gimnazista, 1985-ben, az akkori diktatúra árnyékában élő társadalom légkörére utalva...

Történetesen 1993-tól 2003-ig voltam biztosítási ügynök. Akkor a szakma még megtanulható volt, bár nem OKJ-s. Ma már van OKJ vizsgám is, - tudom is, hogy semmit sem ér. - Akkor, az utolsó években többször is megfizettek az írásért: gazdasági lapba kértek tőlem cikkeket a biztosítás különféle vonatkozásairól. - Tehát: képzelhetem, hogy valamennyire értettem a szakmámhoz. Tény: az írástudásért akkor fizettek meg a legjobban.
Részese voltam az önkéntes- és a magán nyugdíjpénztárak indulásának, - és az első üzleti alapú egészségügyi kiegészítő biztosítás születésének. - S akkor, a hosszú távú piaci szükséglet a demográfiai változások tartós tendenciáival igazolták. - Azzal, hogy az átlagéletkorokban előbb-utóbb elkezdünk felzárkózni Európához, hogy az egészségügyi ellátás a tudomány fejlődése folytán egyre költségesebbé válik, hogy a társadalom önreprodukciója negatív értékbe fordul, hogy a fiatalok belépése a gazdaságba egyre későbbre tolódik. - Magyarán: az eltartottsági mutató tartós és igen jelentős romlása várható.
A felosztó-kirovó rendszerek abban a régi Németországban fogalmazódtak meg legrészletesebben (a német alaposság), amely a második világégéssel a múlt részévé vált. - Miben volt más az a világ, mint a jelenlegi? - Az alacsonyabb átlagéletkor következtében a nyugdíjban töltött évek száma a töredéke volt a ma általánosnak. A gyermekhalandóság csökkenése, s egyúttal a megszokott magas gyermekszám miatt a társadalomban mindig sok volt a gazdaságilag aktív fiatal, ami miatt az eltartottsági mutató lényegesen jobb volt, mint ami manapság a korhatárok emelésével és az ellátottak körének adminisztratív szűkítésével elérhető. Ugyanakkor, az egyre szélesebb rétegeknek elérhető egészségügyi ellátás is arányaiban nagyságrenddel olcsóbb volt, mint ma. - Igazán csak azok gyógyultak meg biztosan, akik fiatalok és erősek voltak, - s akik így hamarosan újra befizetői lehettek a "közösnek". - Egyszerűen egy erőteljes demográfiai növekedés időszaka volt ez. Nem aranyidők, - hisz válságok szabdalták és taszították az őrület háborúja felé, - de ideig-óráig azok között a körülmények között fenntartható volt a rendszer. - Akkor is csak ideig-óráig.
És, amire a mai jobboldal hívei oly nosztalgiával révednek vissza: a szocializmusban is csak ideig-óráig lehetett ezt fenntartani. A Szovjet birodalom gazdaságilag volt fenntarthatatlan. S mi is, e birodalom részei, fenntarthatatlan modellt építettünk. - Persze, lehet azzal jönni, hogy ma mennyivel nagyobb az eladósodottságunk. - De, az is a félremagyarázások talaja lenne. - Az első lépésben szokás elfelejteni az inflációt. Aztán a GDP-hez való viszonyítást. Aztán meg azt, hogy az a réteg, akinek mélyebben ér a keze a húsosfazékba, alapvetően rendszer-független. A valamikori jó elvtársak jó polgártársak lettek. Ugyan az az uram-bátyám világ lopja és herdálja szét az országot, akik akkor is. - Erről ennyit. - Most vissza az eredeti témához.
Egy elkeseredett percben azt mondtam egy tíz évvel fiatalabb kollégának, hogy sajnos nem lesz nyugdíjunk. - Miért is? - Mert a kilencvenes évek második felében tipegősen elindult tőkefedezeti rendszert nem engedték felnőni. - Ő aztán elmondta nekem, hogy a tőkefedezeti rendszer nem jó, mert Amerikában sem működik. - Nehéz elmondanom, milyen önuralom kellett ebben a pillanatban! - Mit számít az nekünk, hogy egy messzi-messzi galaxisban mit rontottak el? - ha csak nem azért érdekel, hogy a mi konstrukciónk sikeresebb legyen! - Egyszerűen az nem válasz ezekre a társadalmi és gazdasági kérdésekre, hogy a felkent vezető és pártja, amely szinte már papsággá magasztosul, égi mannát fog nekünk találni. - A matematika egzakt. Elosztani azt lehet, ami van. S a gazdagok azért gazdagodnak, mert ők elvenni szeretnek, nem adni. Tehát, a szegényebbek annyiból élnek meg, ami a kizsákmányolás és az adóztatás után a szegényeknek megmarad. - Ha négy kereső korú felnőttre jut majd három nyugdíjas, három gyerek, egy rokkant, - és e négy egyike munkanélküli lesz, - akkor bizonyára vékony zsír kerülhet vékony kenyérre. - Ennyi az egész. - Talán, jó lenne, ha nem engednék, hogy a jövőnk biztosítékait "megvédem" felkiáltással folyton elvegyék. - Nem is magunk miatt! - Annyian vagyunk depressziósak! S a depressziós kissé mindig szuicid. - De, talán a gyermekeink számára nem mindegy. - S talán nem mindegy, milyen világot teremtünk nekik. - Akárhogy nosztalgiázgatnak is olyan rossz korok iránt, amelyekre már az sem emlékezhet jól, aki benne élt. S akár mit rontanak is el messzi-messzi földrészeken. - Nekünk itt a saját világunkat kell megteremtenünk. - Azaz: felépítenünk. S nem mindegy, őrült-e, vagy gazember-e a mérnök! - Nem látjátok? - Ránk dől az egész!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.