"Az igazság
furcsa, nem létező állapot.
Részeg vagy tőle, aki
nagyot harapott"
- írta egy gimnazista, 1985-ben, az akkori diktatúra
árnyékában élő társadalom légkörére utalva...
Történetesen 1993-tól 2003-ig voltam biztosítási ügynök.
Akkor a szakma még megtanulható volt, bár nem OKJ-s. Ma már van OKJ vizsgám is,
- tudom is, hogy semmit sem ér. - Akkor, az utolsó években többször is
megfizettek az írásért: gazdasági lapba kértek tőlem cikkeket a biztosítás
különféle vonatkozásairól. - Tehát: képzelhetem, hogy valamennyire értettem a
szakmámhoz. Tény: az írástudásért akkor fizettek meg a legjobban.
Részese voltam az önkéntes- és a magán nyugdíjpénztárak
indulásának, - és az első üzleti alapú egészségügyi kiegészítő biztosítás
születésének. - S akkor, a hosszú távú piaci szükséglet a demográfiai változások
tartós tendenciáival igazolták. - Azzal, hogy az átlagéletkorokban előbb-utóbb
elkezdünk felzárkózni Európához, hogy az egészségügyi ellátás a tudomány
fejlődése folytán egyre költségesebbé válik, hogy a társadalom önreprodukciója
negatív értékbe fordul, hogy a fiatalok belépése a gazdaságba egyre későbbre
tolódik. - Magyarán: az eltartottsági mutató tartós és igen jelentős romlása
várható.
A felosztó-kirovó rendszerek abban a régi Németországban
fogalmazódtak meg legrészletesebben (a német alaposság), amely a második
világégéssel a múlt részévé vált. - Miben volt más az a világ, mint a
jelenlegi? - Az alacsonyabb átlagéletkor következtében a nyugdíjban töltött
évek száma a töredéke volt a ma általánosnak. A gyermekhalandóság csökkenése, s
egyúttal a megszokott magas gyermekszám miatt a társadalomban mindig sok volt a
gazdaságilag aktív fiatal, ami miatt az eltartottsági mutató lényegesen jobb
volt, mint ami manapság a korhatárok emelésével és az ellátottak körének
adminisztratív szűkítésével elérhető. Ugyanakkor, az egyre szélesebb rétegeknek
elérhető egészségügyi ellátás is arányaiban nagyságrenddel olcsóbb volt, mint
ma. - Igazán csak azok gyógyultak meg biztosan, akik fiatalok és erősek voltak,
- s akik így hamarosan újra befizetői lehettek a "közösnek". -
Egyszerűen egy erőteljes demográfiai növekedés időszaka volt ez. Nem aranyidők,
- hisz válságok szabdalták és taszították az őrület háborúja felé, - de
ideig-óráig azok között a körülmények között fenntartható volt a rendszer. -
Akkor is csak ideig-óráig.
És, amire a mai jobboldal hívei oly nosztalgiával révednek
vissza: a szocializmusban is csak ideig-óráig lehetett ezt fenntartani. A
Szovjet birodalom gazdaságilag volt fenntarthatatlan. S mi is, e birodalom
részei, fenntarthatatlan modellt építettünk. - Persze, lehet azzal jönni, hogy
ma mennyivel nagyobb az eladósodottságunk. - De, az is a félremagyarázások
talaja lenne. - Az első lépésben szokás elfelejteni az inflációt. Aztán a
GDP-hez való viszonyítást. Aztán meg azt, hogy az a réteg, akinek mélyebben ér
a keze a húsosfazékba, alapvetően rendszer-független. A valamikori jó elvtársak
jó polgártársak lettek. Ugyan az az uram-bátyám világ lopja és herdálja szét az
országot, akik akkor is. - Erről ennyit. - Most vissza az eredeti témához.
Egy elkeseredett percben azt mondtam egy tíz évvel fiatalabb
kollégának, hogy sajnos nem lesz nyugdíjunk. - Miért is? - Mert a kilencvenes
évek második felében tipegősen elindult tőkefedezeti rendszert nem engedték
felnőni. - Ő aztán elmondta nekem, hogy a tőkefedezeti rendszer nem jó, mert
Amerikában sem működik. - Nehéz elmondanom, milyen önuralom kellett ebben a
pillanatban! - Mit számít az nekünk, hogy egy messzi-messzi galaxisban mit
rontottak el? - ha csak nem azért érdekel, hogy a mi konstrukciónk sikeresebb
legyen! - Egyszerűen az nem válasz ezekre a társadalmi és gazdasági kérdésekre,
hogy a felkent vezető és pártja, amely szinte már papsággá magasztosul, égi
mannát fog nekünk találni. - A matematika egzakt. Elosztani azt lehet, ami van.
S a gazdagok azért gazdagodnak, mert ők elvenni szeretnek, nem adni. Tehát, a
szegényebbek annyiból élnek meg, ami a kizsákmányolás és az adóztatás után a
szegényeknek megmarad. - Ha négy kereső korú felnőttre jut majd három
nyugdíjas, három gyerek, egy rokkant, - és e négy egyike munkanélküli lesz, -
akkor bizonyára vékony zsír kerülhet vékony kenyérre. - Ennyi az egész. -
Talán, jó lenne, ha nem engednék, hogy a jövőnk biztosítékait
"megvédem" felkiáltással folyton elvegyék. - Nem is magunk miatt! -
Annyian vagyunk depressziósak! S a depressziós kissé mindig szuicid. - De,
talán a gyermekeink számára nem mindegy. - S talán nem mindegy, milyen világot
teremtünk nekik. - Akárhogy nosztalgiázgatnak is olyan rossz korok iránt,
amelyekre már az sem emlékezhet jól, aki benne élt. S akár mit rontanak is el
messzi-messzi földrészeken. - Nekünk itt a saját világunkat kell
megteremtenünk. - Azaz: felépítenünk. S nem mindegy, őrült-e, vagy gazember-e a
mérnök! - Nem látjátok? - Ránk dől az egész!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.