Oldalak

2013. augusztus 30., péntek

Lekvár

"Miénk a vár, tietek a lekvár" - Ismerős? - Valami csoportos játék volt ez, gyerekkorunkban, amikor még nem tudtunk a közösség elől a virtuális térbe menekülni.
Hogy is zajlott? - Már nem emlékszem pontosan. Valami csoportos területszerző játék volt. - Valami taktika szerint be kellett futni egy területre, - s amelyik csapatnak sikerült, az nyerte meg a várat, - s kis gúnnyal azt skandálta, - amit az első mondatban idéztem. - Ám, ez váltógazdaság volt. - Máris új kör indult, - s akkor aztán gyakran megesett, hogy a másik csapat nyert.
A "bal-lib" ellenzék jelenleg az ország egyetlen reménye arra, hogy az autoriter kormányzástól és a politikai fölényt gátlástalanul gazdasági előnnyé formáló, s az előnyöket a társadalom és a gazdaság szerkezetének drasztikus átszabásával stabilizáló hatalom fogságából újra a plurális demokrácia világához közeledjünk.
Hogy milyen ez a demokrácia? - Szerkezetében, működésében szükségszerűen tökéletlen és folyton kiigazításra szoruló, - de ideáljaiban az emberek világában a legjobb.
- Szabadságot kínál, - azaz, csak annyira korlátozza az egyénekés közösségek szabadságát, amennyi korlát ahhoz kell, hogy az egyik szabadsága ne menjen a másik szabadságának rovására. - S a korlátokat egyenlően állítja fel, - mert a hatalom vak a különbségtételre.
- Esélyegyenlőségre törekszik. A hátrányban lévőt segíti, hogy sem az egyénnek ne kelljen a saját leszakadás súlyát cipelnie, sem a nagyobb közösségnek ne kelljen egy motivációit vesztett, leszakadt réteget hordoznia. - Értelmet ad az erőfeszítésnek akkor is, ha épp rossz a helyzet.
- Pluralizmust kínál. Azaz, elfogadja és ösztönzi a gondolkodást. Nem annak dacára, hanem épp azért, mert a következtetések sokféleségét eredményezi. - No, meg gondolkodni és dönteni tudó, azaz felnőtt és intelligens embereket, - még ha olykor meddő vitákon keresztül is.
- A versengés és a méltányosság egyensúlyát kínálja. - Úgy akarja a legjobb győzelmét, hogy senki ne essen el az esélytől. - Nem ellenfelek, hanem riválisok a versengők, akik nem egymást, hanem a korábbi eredményeiket kívánják legyőzni.
Tehát, - még egy ilyen hiányos felsorolásból is látszik: ez egy idealista világ. Az az ideálja, hogy az ember képes tisztességgel és méltányosan együtt élni más emberekkel. Méltányosan azokkal is, akik irritálóan mások, akikkel versenyben van, akik másban hisznek. - mert hisz ez kölcsönös! - Másokhoz képest mi vagyunk mások. - A most és itt egy társadalom, egy ország élete szempontjából apró epizód. - Az ország, vagy a nemzet nem egy emberöltő léptékében él. - Ezt leggyakrabban azok felejtik el, akik az országra és a nemzetre szeretnek hivatkozni, - aminek ürügyén maguknak oroznak előnyöket.
A "bal-lib" tehát ma "a" remény. - No, elég soványka remény. Megosztott világ. Olyan vezér egyéniségekkel, meghatározó csoportokkal, akik nem ismerik fel, hogy most a kis összefogások elégtelenek.
Az MSZP összefogott az E14-gyel. - Felosztották egymás között a választói körzeteket. Meghatározták, hogy hol, melyik szervezet indít jelöltet.
Súlyos hiba! - Nem az összefogás, hanem ennek kirekesztő jellege!
Igazuk van abban, hogy agy elnyerhetik annak szavazatát is, aki egyikük, s annak szavazatát is, aki a másikuk szimpatizánsa. - Egyfajta konstruktív verseny is létrejön a listás szavazatokért. - Elvben nyertes-nyertes játszma. - De legfeljebb csak nekik. Nem az ellenzéknek és nem az országnak.
Azt gondolják talán, hogy már biztosan létezik az a csendes többség, amely le akarja váltani a jelenlegi hatalmat, s aki elsőként látszik erre alkalmasnak, az kaparintja meg a holnapi hatalmat.
Magyarán, az ellenzék jelentős részét le akarják kőrözni ebben a versengésben. - Ezzel kockáztatják, hogy valóban megtörténik-e a jelenlegi hatalom leváltása. - Így tehát azt olvashatjuk ki ebből az összefogásból.
A DK azonnal reagált, - és teljes joggal. - Hiszen őket is kihagyták! - Olyan pozíciót alakítottak ki, ahol erőből gyakorolhatnak kegyet a később érkezőkkel szemben, ha épp hasznosnak tűnik.
Úgy tűnik, Mesterházy a holnap Orbánja, S Bajnai beállt leendő Ádernak. - A többiek kaphatnak majd kis koncessziókat, ha rászolgálnak. - Övék a vár, másnak lekvár!
Az MSZP taktikája érthető: Ők akarják megnyerni a választást, - azaz a hatalmat. Nem csupán Orbánék előtt, de a többi ellenzéki erővel szemben is. - meglehetősen rövidlátó kicsinyesség ez most. - Bajnai meg nem elég tökös, hogy kevésbé legyen kompromisszumra kész. - Övék tehát a győzelem?
Nos, ez hatalmas tévedés. - Így Orbáné marad a vár. - Hoznak ők elég szavazatot a határon túlról, hogy egy hiányos összefogás elégtelen legyen velük szemben.
Mit is gondoltak? - Hogy talán majd kegyből beengednek másokat is az összefogásba, amolyan másodosztályú csatlakozóként, a remélt sikerből kisebb arányban részesülőként? - S hogy ezt a "mások", s az ő szimpatizánsaik méltányosnak tekintik? - Azt gondolták, ezzel minden ellenzéki szavazatot megszereznek, - mi több: elhappolnak a többi ellenzéki erő elől? - Tévedtek!
Ugyan, miért fárasztaná magát az a szavazással, aki úgy érzi, hiábavaló a szavazás? - Mit választhatunk tehát? - Azt hogy vagy olyan összefogást segítünk hatalomra, - önmagunk fölötti hatalomra, akik kirekesztettek másokat, - akik tehát nem lesznek jobbak a mostaniaknál. - Vagy azt, hogy hagyjuk a mostaniakat a hatalomban? - Egyik rossz, vagy a másik rossz?
Ez lekvár! - Fos színű, s attól tartok, az íze is olyan. - Mesterházy ördögien jó stratéga. Bajnai eladta a lelkét. S ezzel ismét elveszett a jövőnk egy része. - Fájdalmasan nagy rész. Nem csupán négy év.... Időben, emberben, tartásban, emberségben sokkal több.

Hát, fiúk! Ha nem hozzátok helyre sürgősen, a rendszerváltás után először otthon maradok a voksoláskor. - S ezzel nyilván sokan vannak így. - A fiaimnak meg azt mondom, amolyan szülői kötelességből, hogy irány nyugat! - Majd csak lekapcsolja valaki a villanyt.

2013. augusztus 29., csütörtök

Óbrán és Gyulács viharos homoszexuális kapcsolata

Megfigyeltem, - mert egyértelmű, hogy az aktív korú emberek túlnyomó része ma a legnépszerűbb közösségi oldal virtuális terében él. Egy nagy faliújság kétdimenziós felületén, az arctalanság és a következmény nélküliség illúziójával.
Pedig, van következmény. - Nem a virtuális terek elérhetősége hozta létre a gondolkodás elsekélyesedését. De, ebben a térben markánsan láthatóak ennek tünetei.
Nyilvánvaló, hogy ebben a világban igen csekély eredménnyel népszerűsíthetőek kulturális események, magvas írások, összetett gondolatok. - Úgy látszik, az emberek nem gondolkodnak. - Mintha nagy erőfeszítéssel igyekeznének alulmúlni a három éves gyermekeket. - Úgy tűnik, ma a felnőttek többsége nem gondolkodik, nem kételkedik, nem kérdez, nem vitatkozik. - A "Menj anyád anyjába" nem vita, mert nincs benne sem érvelés, sem a vélemények közelítésének esélye.
Mivel írtam sok, ennél magvasabb cikket, - s tapasztaltam ezek visszhangtalanságát. - Mivel rendszeresen teszek közzé kulturális jellegű információkat, - s tapasztalom ezek visszhangtalanságát, tudom, miről beszélek.
Ma a népszerűségre és érdeklődésre igényt tartó közlés tőmondat. - Elég két szó! - Alany: lehetőleg egy politikus neve. - Állítmány? lehetőleg valami közkeletű obszcenitás.
Ilyesmik: Óbrán buzi. Gyulács buzi. Az alanyok és állítmányok variálhatóak. Ma országosan ismert mintegy húsz-harminc politikus. De tíz biztosan. Obszcén kifejezésből is közkeletű vagy húsz. - Nagyjából negyven-ötven kifejezés, illetve, ezek véletlenszerű variációi. - Egyesek lelkes egyetértését, mások vérmes ellenkezését váltja ki. S a hozzászólók már nem az eredetileg megnevezett személyekről szólnak, hanem egyik hozzászóló állítja a felmerülő obszcenitások valamelyikét a másik hozzászólóról, - és viszont.
A nagyon rafináltaknak ajánlok egy egyszerű gyakorlatot! - A hatás fokozható! - A politikusokat az emberek egyik fele isteníti, míg mások gyűlölik őket. - Aknázzuk ki az érzelmeket maximálisan! - Kissé kockázatos, mert összetett gondolatot eredményez, - de tegyük be egy mondatba mindkét oldal egy-egy politikusát. - A mondat eleje így szól: Óbrán és Gyulács... - Ezzel mindenki talál szerethető és gyűlölhető alanyt a mondatban. Mindenki rajongva figyeli, hogy a szeretett megnevezett hogyan magasztosul, s a gyűlölt hogyan szégyenül. - Aztán tegyünk a mondatba állítmányt. mondjuk így: buzik. - Ezzel már van egy rendkívüli érdeklődésre számot tartó posztunk, ami legalább ötven hozzászólást eredményez, különösebb erőfeszítés nélkül. - Egy kis aktivitással ez megtöbbszörözhető.
A hatás azonban még tovább fokozható. - Hivatkozzunk meg nem nevezett, de feltétlenül bennfentes forrásra! - "Biztos forrásból tudom...." - Vagy: "Már a Fideszesek vs. Dékások is arról beszélnek, hogy...." - Ezzel a látszólagos hitelesség nyomatékát adjuk az állításnak. - A példamondat tehát így hangzik: "Már a Fideszesek is arról beszélnek, hogy Óbrán és Gyulács buzik." - Ezzel a nap egyik legtöbbet megosztott posztját hoztuk létre. - Ám, egy kommunikációhoz értő szakembertől, - tőlem - elfogadhatnak még egy biztos tanácsot. - A módszer bonyolultsága miatt (összetett mondat!), csak haladóknak ajánlom !- Öntsünk e húsra bulvár szószt! - Tegyünk bele egy könnyen megfogalmazható, címlapi kacsát. Például, ilyet: "viharos kapcsolat" - Formáljuk mondattá!
"Biztos forrásból tudom, hogy már a Fideszesek is Óbrán és Gyulács viharos homoszexuális kapcsolatáról beszélnek."
Ez olyan erős poszt, amire még a sajtó és a TEK is felfigyelhet!

Nyilvánvaló, hogy mindenki felismeri, mely neveket ferdítettem el e példamondatokban. - Felhívom a figyelmet, hogy a felismerni vélt urakról semmit sem állítottam a fentiekben. - Az igazi haladóknak arra is felhívom a figyelmét, hogy szükségesnek tartom, hogy ilyen rafinált óvatossággal fogalmazzak.

Természetesen, a két meg nem nevezett úrnak más unszimpatikus vonásokat tulajdonítok. Kijelentem, hogy bár furfangos módon példamondatokba foglaltam e kitalált neveket, - valójában a szexuális identitásukról (sem a kitalált, sem a valódi nevek viselőinek) semmit sem tudok, - s azt gondolom, az nem is tartozik sem rám, sem másra. - Csakis azokra, akikkel e téren kapcsolatot ápolnak. - S azt remélem, mint közszereplők, -a kitaláltak és a valódiak is - elviselik, hogy - nem őket, hanem a polgári kultúra hanyatlását - a legismertebb nevek, azaz az ő nevük példaként való említésével érzékeltessem.

2013. augusztus 10., szombat

Erdély gyarmata

Magyarország jobban teljesít! Oly annyira, hogy Erdélyt a gyarmattartók sorába emeltük, un ortodox módon...

A gyarmatosításról mindig is baloldali véleményem volt. Azt gondolom, a gyarmattartó gazdasági és katonai erejét felhasználva rátelepszik a gyarmatra, - kizárólag azért, hogy kizsákmányolja. Persze, lehet azt mondani, hogy elhozzák a kultúrát és a civilizációt. - S a gyarmatosító sokkal inkább patrónusként láttatja magát. mint sem zsarnokként. - Pedig ez is csak vállalkozás: a célja a haszon.

Még ma is vannak gyarmatok, - de egy évszázada minden valamire való nagyhatalom a saját anyaországa területének sokszorosát tartotta gyarmati sorban a fejlődő világ régióiban. Ez egyszerre volt gazdasági, politikai és hadászati pozíció. A gyarmattartó épp azzal, hogy gyarmatot tart bebizonyítja, hogy ő is nagyhatalom. A gyarmattartó tehát egy elit klub tagja, ahová a legerősebb országok tartoznak csupán.

Gyarmat volt nem sok évtizede még számos ország Afrikában, Délkelet-Ázsiában és Dél-Amerikában is. Ezek között a gyarmattartó szempontjából sok lényeges hasonlóság ismerhető fel.

A gyarmaton nagy tömegben található olcsó munkaerő, könnyen hozzáférhető nyersanyag. A jogi gátak alacsonyak. Nem sokat kell környezetvédelemmel, munkavállalói jogokkal, tulajdonjoggal és állampolgári jogokkal vacakolni. A gyarmatosító a puszta erejénél fogva a saját jogát vezeti be, amely így foglalható össze: kuss, én vagyok az erősebb!

A gyarmaton persze rend van. Ezt biztosítja az erő. Ez lehet katonai jelenlét, politikai, vagy gazdasági elnyomás, - és lehet kulturális elnyomás is.
A gyarmaton van helyi kormányzat, - amely a gyarmattartó bábja. - Színház. Olyan, mintha önrendelkezés lenne. - A gyarmaton megjelenik mindenféle ellátó rendszer, de ezek elsősorban a gyarmatosító épp ott tartózkodó polgárait szolgálják. - A gyarmatosító a gyarmatot a saját képére formálja. - Közben a gyarmat saját kultúráját elfojtják, pusztítják, tönkreteszik, elhallgatják. Vasút épül, mégpedig azért, hogy az olcsón kitermelt nyersanyagot és az olcsón létrehozott árut kivihessék. Bankok nyílnak, hogy a gyarmatosításban résztvevő vállalatok a szokott kényelemmel és biztonsággal kezelhessék profitjukat. A gyarmatosítottakat a gyarmattartó nyelvére tanítják, hogy könnyebb legyen irányítani őket. - A gyarmat polgára mégis leginkább rabszolga. Feltétlenül alacsonyabb értékű ember, mint ha a gyarmattartó nép szülötte lenne. Átlagéletkora alacsonyabb, iskoláztatáshoz és egészségügyi ellátáshoz rosszabb feltételekkel juthat, már fiatalon adósságba sodorják, hogy legyen mivel ösztökélni kilátástalan életében. A gyarmat polgára nem határozhatja meg a fölötte uralkodó kormányzat összetételét, - és ez a kormányzat nem őt szolgálja, hanem a gyarmatosító hatalom profitra éhes vállalkozásait.

A gyarmatosítás két csoportba sorolja az embereket. A gyarmatosító polgárai teljes értékű emberek, - a gyarmat polgárai alacsonyabb értékűek. - Ezt pedig igen könnyű fasizmusnak látni.

A gyarmatosításról tehát igen rossz véleménnyel vagyok. A vélemény azonban szubjektív. Az olvasó megengedheti magának, hogy mindezekről mást gondoljon.

Nézzük most meg, hogy hogyan is valósul meg Erdély gyarmattartó szerepe.
Erdély számos gazdasági érdekeltsége, kulturális és művészeti mozgalma pénzhez jut gyarmatáról. Erdély polgárai az Erdélyben megtalálható oktatási és egészségügyi szolgáltatók mellett akár ingyen igénybe vehetik a gyarmaton található lehetőségeket. Erdélyt, s Erdély polgárait a magasabb rendűség dicsfényében láttatják a gyarmat polgáraival. Erdély mind e mellett meghatározhatja, s immár meg is határozza a gyarmat kormányzatának összetételét.

S hogy hol ez a gyarmat? - Bizony, itt. Magyarország ez a gyarmat. - Csak gondolja végig a kedves Olvasó!

Jelenlegi kormányzatunk gyarmattá teszi hazánkat, csak hogy a maga pozícióját megtarthassa. Mint az ügynökök, akik jutalékért kötnek üzletet. - Adnak vesznek: Állami Gazdaságot, Vadász Repülőt, szőkíthető olajat, székházakat, bányákat, erdőket, termőföldet, trafikot - és hazát.

Un ortodox gyarmatosítás ez. Erdély néhány karrierpolitikusa csupán hagyja, hogy a támogatásában bízzanak. Erdély polgárai csupán elfogadják az új iratokat, s a vele járó - számukra ingyenes lehetőségeket. Erdély csupán bezsebeli a hasznot. - Nem kell katonákat ide küldeniük. Nem kell saját szolgáltató szektort létrehozniuk. Sem bankot, sem kórházat, sem iskolát, sem vasutat. Még csak nyelvet sem kell tanítaniuk. - Mi vagyunk a legideálisabb gyarmat.

A legutóbbi kétharmad alig 53 százalék volt. Négy-öt százalék mindent eldönthet. - S míg a demokratikus ellenzék az alkalmatlanságát naponta bizonyítja, addig a deklarált cél (magyar igazolványok számában kifejezve) ötszázezer szavazat! - Ez legalább tíz százalék!


És minden tekintetben rosszabbul élünk, mint négy éve, - vagy mint az erdélyiek.