Oldalak

2014. július 27., vasárnap

Egy hadüzenet margójára...



"Arbeit macht frei". - Ismerős mondat? - A kapu, amely fölött ez a felirat volt látható, valóban a végső szabadság felé vitt: a megsemmisülés felé.
Beszéljünk hát a munkáról és a szabadságról! - kezdjük az utóbbival!
A szabadság azoknak a fogalmaknak az egyike, amelyeket igen nehéz meghatározni. - A fizikai lét eleve korlátok közé taszít. - A tér, az idő és a fiziológia korlátai eleve determinálnak. - Korlátok közé, amelyeket nem léphetünk át, - vagy amelyek átlépésének jól megjósolható következményei vannak. - A testi és a pszichés egészségünk minél hosszabb ideig való megtartása érdekében máris korlátok közé szorítjuk magunkat. Csak annyit mondunk: "vigyázok". - A puszta óvatossággal korlátok közé szorítjuk a viselkedésünket. - Nem tesszük ezt, vagy azt. Vagy "mértéket tartunk". - Nem, vagy csak mértéktartóan teszünk meg dolgokat ma, hogy bizonyos dolgokat holnap is megtehessünk.
A szabadságunkat nem csak a közvetlen önérdek igazítja korlátokhoz, hanem a szocializációs kényszerek is. - Bizonyos dolgok megtételétől nem azért tartózkodunk, mert az nekünk ártana, hanem azért, mert az a körülöttünk élők elvárásaiba ütközne. - A közösségek a szokások, konvenciók és törvények szabályrendszerein keresztül meghatározza a viselkedésünk, azaz: döntéseink, cselekedeteink és megnyilvánulásaink kereteit. - Ugyanakkor, ez a determináció gyakran mélyebb, mint a külső kényszereknek való engedelmesség elvárása. - A szociális környezetünk valójában azt várja el, hogy ezeket a kényszereket tegyük belső kényszerekké, - saját normákká. - A gyengébbek kedvéért: ez az interiorizálás. - A szociális környezet átmenetileg megelégszik az internalizálással, tehát azzal, ha megtanulod az elvárt szabályokat, s akár meggyőződés nélkül igyekszel alkalmazkodni e szabályokhoz. - Ha odanéznek, nem köpsz a padlóra. - Az elvárás azonban az, hogy a szabály ne külső kényszer legyen, hanem a saját meggyőződésed.
A vallásos hit, az ideológiák és általában az erkölcsi tartalmat is hordozó világnézetek gyakran valamilyen értékrendszerhez igazítják az elvárt viselkedés rendszerét. - Ezek jellemzően valamilyen önmagunk felett álló hatalom feltétel nélküli elfogadását követeli meg tőlünk. Ez a hatalom pedig vagy közvetlenül áll felettünk, vagy képviselői útján. - A hatalom lehet elvonatkoztatott, mint Isten, vagy konkrét, mint a főnökünk egy munkahelyen. - A lényeg, hogy azok a személyek, akik megfogalmazzák irányunkban az elvárásokat, s pozitív és negatív megerősítésekkel az elvárt normák keretei között tartanak, valamiféle okot mutathassanak fel, ami miatt hatalmat gyakorolhatnak felettünk. - Az egyházat isten "hívta el" e "szolgálatra". - A királyokat Isten "választotta ki" és az egyház "kente fel". Demokráciákban az úgynevezett társadalmi szerződés ad alapot e hatalom gyakorlására azoknak, akiket a közösség időleges önmaga felé emel. - S ez az időlegesség a polgári demokráciák egyik önvédelmi eszköze. - Míg azokban a társadalmakban, ahol egyes személyek és rétegek (rendek) feljebbvalóságát a társadalom konszenzusosan elismeri (legyen ez a konszenzus akár meggyőződés, akár tradíció, akár a puszta erő elismerése), a közösség urai elmozdíthatatlanok, addig a polgári demokráciák nem fogadják el azt, hogy egyes személyeknek, vagy csoportoknak elvitathatatlan joga lenne végeérhetetlenül uralkodni a többiek fölött. - A demokráciákban a hatalom nem a hatalomban lévőket kell, hogy szolgálja, hanem a legvégső hatalom birtokosát: az egész közösséget. - A demokrácia akkor emészti fel önmagát, amikor ez a közösség hajlandóvá válik arra, hogy ezt a végső hatalmat átengedje.
Jól példázza ezt a kereszténység szabadság eszménye. - Létezik egy fogalom: Krisztusban szabad. - Ennek a kifejezésnek van egy pozitív üzenete. - Az úgynevezett bűn kényszere alóli felszabadulást fogalmazza meg. - Amikor, mint egy szenvedélytől, megszabadulsz attól a késztetéstől, amelyet már-már rabságnak ítélsz. - Ez úgy tekinti az ártalmas (testi és mentális egészséged, valamint szocializációs viszonyaid szempontjából) determináltságokat, mint szenvedélyt, amely már függetlenné vált tőled, ural téged, s amelyektől önerőből a legtöbbször képtelen vagy szabadulni. - Úgy gondolkodik tehát, hogy ez a "megszabadulás" egy nagyobb, külső erő beavatkozása által következik be. - S itt lép be az egyház! - Arra késztet, a szabadságodat használd fel arra, hogy önmagadat önként alárendeld. - Elvben Isten hatalmának. Praktikusan az egyháznak.
A tapasztalatod pedig az, hogy megszabadultál valamitől, ami ártott neked, - új barátaid (testvéreid) vannak, - reményekkel teli képed a jövőről, - s naponta foglalkoznak veled. - Soha sem vagy egyedül. A személyiséged egy részéről lemondasz. - Többé nem döntöd el, hogy mi jó és mi nem. Ezt a közösség, s végső soron annak megkérdőjelezhetetlen és elmozdíthatatlan vezetői határozzák meg. - S ha igazán "jó vagy", akkor egy idő után, részeként e hatalomnak, te magad mondhatod meg másoknak, hogy mi helyes, - és mi helytelen. - Természetesen, ekkor már azt tartod személyes meggyőződésednek, amelyet a leírt módon interiorizáltál. - Ilyenkor már nem önmagadért dolgozol. A személyiséged (egyéniséged) bizonyos fokig feloldódik a kollektív "énbe", s az eszméért, - végső soron e kollektív én pozitív megerősítéseiért tevékenykedsz. - Azt teszed, amit elvártnak tekintesz. - S azt már magad is elvárod magadtól és másoktól. - Szem leszel a láncban: egyszerre fogoly és foglár.
Természetesen, a vallási közösségek túlnyomó része csupán részleges kontrollt alakít ki a "hívek" élete felett. - S végső soron, a közösségekkel a kapcsolat lazítható, s az esetek többségében a kapcsolat meg is szakítható. - Mivel a "menekülő" ilyenkor hirtelen egyedül marad, - sőt! - ellenséggé válik, - egy ideig sok szempontból nehéz helyzetben lesz. - A barátait és családját is ellene fordíthatják, amennyiben az adott vallási közösségnek rájuk befolyása van. - Ők ilyenkor a "bűnöstől való elfordulással" bizonyítják eltökélt hűségüket. - Mind ez akár az egzisztencia elvesztéséhez is vezethet. - Minden segítség, amit az illető kapott most ellene fordulhat. - Azonban, egy ilyen esetben van egy nagyobb közösség: a társadalom, amelyben új pozíciót, új kapcsolatrendszert alakíthat ki a "szökevény". Ezzel végső soron megszabadulhat a terhessé vált hatalomtól.
Minderre természetesen csak szélsőséges esetekben kell, hogy sor kerüljön. - Tehát, nézzünk most meg egy szélsőséges példát.
Amikor a nemzetállamok kialakultak, akkor - nem kevés romantikával átitatva - kialakult a nemzeti eszmény. - Ideológia, amely csak közvetetten táplálkozik vallásos gyökerekből, - de mégis egyfajta vallássá lesz, hiszen önfeláldozásra is okot adó eszmét szolgáltat a benne hívőknek. - A terjedését lényegében nem korlátozzák a társadalmi különbségek, a vallási és világnézeti különbségek. - Kellően jónak és magasztosnak hat ahhoz, hogy megkérdőjelezhetetlen elvárássá növekedjen. - Annyira megkérdőjelezhetetlen, hogy a legnagyobb embertelenségek és őrültségek elkövetésére is lehetőséget ad annak, aki erre hivatkozva él vissza a hatalmával. - A romantikus eszmétől eljutunk a fasizmusig. - Benyovszky Mórictól Hitler Adolfig. - Történelmi léptékkel nézve egy pillanat alatt. - Így válik a közösséget megerősíteni hivatott ártalmatlan eszméből a zsarnokság legszörnyűbb eszköze.
A nemzetben hinni kell! Hinni kell tehát abban, aki a nemzet érdekében bármeddig elmegy! - Hisz a nemzet érdeke felette áll az egyének és az egyes csoportok érdekének. - A nemzet istenné lényegül át: konkrét valóságból transzcendens indokká. - S aki nem teszi és hirdeti azt, amit a többiek, az ellenség. Sőt! Nem elég tenned és mondanod azt, amit az elvakultak, azt meggyőződéssel kell tenned és mondanod. - Hinned kell, jobban, mint ahogyan mások hisznek abban. - Kételkedés nélkül, a személyiséged árán is, - az életed árán is. - "Parancsra tettem." - Ismerős érvelés? - S az esetek többségében igaz. - A felettes én befolyása oly teljes, hogy a korábbi normák kioltódnak. - A nemzetet véded a gonosszal szemben. A nemzet oly szent, s az ellenség oly gonosz, hogy minden aljaság és minden bestiális tett kötelesség. Mégpedig szent, nem pedig aljas kötelesség, ha a nemzet híve vagy. - S ha kételkednél, akkor már te magad vagy az ellenség: a pusztítandó gonosz. - Van tehát miért lelkesednek, s van mitől rettegned. - Felismered-e, hogy ember vagy? - S meddig mered e gondolatot megtartani, mielőtt - érthető önvédelmi reflexből - elfojtod magadban.
A polgári demokrácia alapelve az, hogy minden ember egyenlő és minden ember szabad. - Bonyolult kérdés az, hogy hogyan határozzuk meg a szabadság korlátait. - Az alapvető értelmezés az, hogy a szabadság addig terjedhet, amíg az másnak nem árt. - A világ véges és szűkös. - Képzeld ezt úgy el, mint egy tál ételt két kanállal. - Az étel kikanalazása megoldható úgy, hogy mindketten egyformán részesedjenek belőle. De, akár úgy is, hogy egyikük nem jut semmihez, s minden a másiké lesz. - Ha a szabadság ez a tál étel, akkor azt tartjuk méltányosnak, hogy ugyanannyit kanalazzon egyik is, másik is. - Hiszen az ember társas lény, ezért szüksége van arra, hogy legyenek társai, akik bíznak benne.
A bizalmat ugyanakkor nagyon sokan az erő és félelem relációjával, a másik fél behódoltatásával helyettesítik. - Az erőszaknak számos formája van. Ezek az emberek csak az erő nyelvét ismerik. - Számukra az ad biztonságot, ha félelmet keltenek. - Gyanítjuk, hogy e mögött az ő félelmeik állnak.
A liberális demokrácia az adott ország közösségét tekinti nagyjából a legnagyobb önszerveződő közösségnek. - Azt, hogy a mindenkire vonatkozó szabályok megalkotására, s a mindenki számára szükséges szolgáltatások és mechanizmusok működtetésére szükség van, könnyű felismerni. - Ahogy könnyű felismerni azt is, hogy ezek miatt létre kell hozni hatalmat. - A liberális demokrácia a hatalmat soha sem adja egyetlen kézbe. - Még akkor sem, ha az adott ország alkotmányos királyságként működik. - A hatalom megosztása, - a fékek és ellensúlyok rendszere, s végső soron a pozíciók időlegessége biztosítja azt, hogy a hatalom senki kezében ne növekedjen túl nagyra, - s hogy minden kézből visszavehető legyen a rá bízott hatalom.
Az "illiberális" államrend meghirdetése hadüzenet mindezzel szemben. - Az illiberális államban deklarálható, hogy az emberek nem egyenlőek, s nem illet meg mindenkit azonos jog. - Szentesíthető, hogy egyes lehetőségek egyeseket jobban, másokat kevésbé illetnek meg. - Kialakítható egy olyan társadalmi rend, amelyben olyan osztályok alakulnak ki, melyek között nincs mobilitás. - Egyenlőtlenné válik a tudáshoz való hozzáférés lehetősége, a vállalkozás és a felemelkedés lehetősége. - Egyenlőtlenné válik a véleményformálás és a vélemények kinyilvánításának a lehetősége. - A fönt lévők meghatározhatják, hogyan éljenek, mit higgyenek, mit reméljenek azok, akik lent vannak.
A jelenlegi miniszterelnökünk által sztárolt országokban ez a társadalmi egyenlőtlenség a gazdasági javakhoz való hozzáférés lehetőségeiben is megnyilvánul. - Modern jobbágyi, - esetenként rabszolgai viszonyokat hoz létre. - A kiválasztott rétegek jólétét az biztosítja, hogy mások nem férkőzhetnek e jólét, - azaz: a kiváltságok lehetőségének közelébe. - Olcsó és engedelmes munkaerő csupán e széles réteg, amely tovább rétegezhető, s egymás ellen e rétegek kijátszhatóak. - Így sakkban tartva őket, úgy kezelhetőek, mint az a jobbágyság, akiket egyszerűen a birtok tartozékaiként, termelő eszközként kezeltek. - Ez a javak és a szabadság újraelosztása. - A lényege: az egyenlőtlenség növelése és tartóssá tétele. - A kiinduló pontja egyszerű és pragmatikus: a világ véges. - Aki a javakból, a szabadságból és többet akar, mint ami a rendelkezésre álló világból egyenlően jut, annak másoktól kell azt elvennie. - Így válik az illiberális állam társadalma munkaalapú társadalommá. - Dolgozz! Első ránézésre a nemzet érdekében! - Valójában a kiváltságosok vagyonának a gyarapításáért! - Dolgozz! Olcsón, kiszolgáltatottan! - Dolgozz! - Akár mélyen a kompetenciáid szintje alatt! - Ne légy más, csak engedelmes, beszélő szerszám! - Keveset beszélő szerszám! - S mondj le arról, hogy az ország és a társadalom viszonyairól gondolkozz! - Hiszen a hatalomban lévők olyan viszonyokat hoznak létre, amelyben e hatalom többé nem vehető el tőlük. - Bűn az, ha a hatalmukat és a jogaikat megkérdőjelezed! - Bűn, ha ellenük szólsz, s bűn, ha ki sem mondod, de "helytelent" gondolsz! - Bűn elmenni az országból. - S bűn minden ambíció, amelyre nem ők indítottak!
Így válik az irántuk tanúsított hűség vallássá. - Isten szerepét a Nemzet tölti be, s ők a papjai. - Ezért transzcendens és megkérdőjelezhetetlen joguk van feletted és minden felett. Végtelen, elvitathatatlan joguk. - E hitre vezetnek téged erővel, he kell!
Valaha, a görög városállamok demokráciájának jólétét a rabszolgák gazdasági teljesítménye alapozta meg. - Álszent demokráciák voltak ezek, mert sokak nyomorúsága árán biztosította kevesek jólétét. - Sokakat fosztott meg a szabadságtól, hogy keveseknek nagyfokú szabadságot biztosíthasson. - De, e kevesek szempontjából ez sikeres rendszer volt! - S ha a sokakról megfeledkezünk, akkor jólétet, intellektuális teljesítményt és kultúrát látunk. - Igaz, az értékeket eszenciává sűríti be az idő. - Valójában, ha a történelmi korszak egészét nézzük, azt állapíthatjuk meg, hogy az intellektuális teljesítmény szűkös volt, mert sokan el voltak zárva annak lehetőségétől.
A mai magyar hatalom a demokrácia szabályainak tetszőleges számú és tetszőleges mértékű átírásával biztosítja hatalmát. - Külföldi szavazatokkal színlel demokráciát. - Önmaga paródiájává teszi a demokratikus állam minden intézményrendszerét. - Nemességet hoz létre, és királyt emel fel. - S a sokakat alacsonyabb értékű "jószággá" degradálja. - Ez a hatalom az emberek többségét megfosztja az emberi méltóságtól és a reménytől. - Ez a hatalom nyíltan és deklaráltan elnyomó.
Ez hangzott el Tusnádfürdőn. - S hogy ott hangzott el, az a "nemzeti eszme" mázát húzza e törekvésre. - A legtöbbünk számára interiorizált értékeket hordoz a nemzet fogalma. - S ezzel túszul ejtenek. Rabszolgává tehetnek, megfoszthatnak mindentől pusztán azért, mert a nemzet érdeke képez hivatkozási alapot. - Hazug hivatkozás ez, - de ugyan, ki meri ezt végiggondolni és kimondani? - Ki mer ezzel szembeszállni? - Nem pusztán az állam erőszakszerveivel kerül szembe az, aki így tesz, hanem a társadalom gyűlöletével is. - A kitaszítottsággal, mert a nemzeti eszme ellenségének nevezhető. - S azok, akik a nemzeti eszme gátlástalan haszonélvezői, ezt meg is teszik. - Pragmatikusan, professzionálisan.
Csapdában vagyunk. Az országot gyarmatosította egy szűk réteg. Elvették sokak javait, - és az esélyt, hogy a sokak gazdasági értelemben vihessék valamire. - Elvették a szabadságunkat, s eltökéltek, hogy azt is elvegyék, amink még van. - Hadat üzentek ellenünk, - tegnap újra. - Jól szervezettek, minden elérhető erőforrás és eszköz a rendelkezésükre áll. - Legyőzhetetlenek.
Sok legyőzhetetlennek tűnő hatalom felemelkedett már. - S ezek sorra ledőltek. - Meggyőződésem, hogy a teljhatalom olyan a társadalomban, mint a fekély. Egy egészséges szervezet azt legyőzi, vagy legalábbis kilöki magából. - Vagy pedig elpusztul az egész szervezet. - Háború folyik ellenünk! - Vagy győzünk, minden gyengeségünk, megosztottságunk és kiszolgáltatottságunk ellenére, - vagy elpusztul az ország. - Legalábbis, az a reményekkel teli, demokratikus Magyarország, amit szerettünk, s amit felépíteni akartunk, megszűnik lehetőséggé lenni. - A fekély minket és önmagát is felemésztheti végül, s e sorok olvasásához unokáink szótárt vesznek elő.
Az én meggyőződésem mégis az, hogy az illiberális állam végül elbukik, s végül képesek leszünk jobb világot építeni. Jobb világot, ahol nem történhet meg többé az, amit most átélünk.
Hadat üzentek ellenünk! - Te tudsz már róla?

2014. július 23., szerda

Avatás, avagy: A hely története...



Béla Atya szentbeszéde...

Kedves egybegyűlt értelki híveink! - Hálás szívvel állunk itt, mi, Értelki polgárok, polgárabbak és közmunkások, az értelki helytörténeti múzeum parkjában, a Szabadság terén, a most avatandó emlékmű előtt, mert megadta az Úr, hogy ezt a napot megérhessük, amikor leleplezzük az emlékművet, amit most felavatunk.
Nagy nap ez Értelek minden lakosának! - Az Úr megáldotta azt a napot, ahogyan megáldotta a szobor alkotóit a közbeszerzés nemzeti elbírálása által. S megáldotta azokat, akik azt állíttatták. Ha egyszer az állítás ideje...
Mert úgy van ez, hogy fel kell állítani! -
Mert az életünknek vannak bizonyos kilométerkövei, amelyeket a magunk igazságában meg kell őriznünk. - Mert igaz, hogy a mi igazunk az igaz. - Hát nem igaz? - De, igaz! - Hát nem? - Hát, ami nem a mi igazunk, az nem igaz. Bármi is az...
Ezért készítünk fényképeket a jeles napokon, a gyermekekről, ahogy a bilin ülnek. Az esküvőkről, meg a leánybúcsúkról is mobiltelefonnal. - Ezért vésik a mestergerendába az új rekordokat a Nemzeti Italboltban. - Ezért szereznek dalokat és olyan rímes dolgokat, meg szurkolói rigmusokat. Ezért faragunk fűzfát meg fütyülőt. - Mert fel kell állítani!
Mert fel kell állítani! - Nem úgy, mint az uránisták, hanem mint a nemzet szép hagyománya szerint!
Az Úr is megmondotta, hogy mindennek ideje van. - Ideje van a felállításnak!
Kedves hívei az Úrnak! - A mögöttem még nem látható szobor Gábriel arkangyal kezét ábrázolja, amint kezéből eteti a turult, s ezzel ad áldást eleinknek, hogy Emese álma Mária fiában itt öltsön magasztosabb, magyar testet, - s felemelkedjék, ami magyar! - Mert a magyar az igaz, ezért az igaz magyarság felemelkedik, mint a Turul, ha megáldotta Emesét, aki megálmodta a Turult.
Megáldom, és megszentelem a leleplezendő emlékművet! - Bazz'meg, - ne öntsé' le a szenteltvízzel! - A zatya, a fiú, meg a többiek nevében. - Ámen! - Na, húzzad, Károlyom! - Vagy te is mondasz valamit?

2014. július 22., kedd

Az öreg temető... Értelek újabb krónikája



Jaj! - És még egyszer jaj! - Hát nincsen ezekbe egy csepp tisztelet sem?
Mondjad Bélám! - Kiben nincs tisztelet!
Atya! Érted? - Béla Atya! - Mostan hivatalosan vagyok itten.
Rendben van, Atyám! - Kezdjük el akkor szépen, sorban az elejéről.
Idefigyelj, Károlyom!
Polgármester úr! - Atyám. - Mostan hivatalosan vagyok én is itten.
Hát akkor polgármester elv... - már azt sem tudom, mit beszélek....
Csak nyugodtan, Atyám! - Csak nyugodtan. - Méltósággal! - Elvégre, nem bugrisok vagyunk mi, hanem urak.
Szent igaz, fiam. Szent Igaz.
Hát?
Na szóval, - Polgármester úr! - Hát az úgy volt, hogy a Ragyás Zsófit gyóntattam vecsernye után.
Úgy?
Úgy hát! - Szolgálatkész gyermek.
Gondolom!
Persze, hogy gondolod! - Előtted is térdelt már!
A tisztelet. Ugye, Atyám! A tisztelet.
Úgy ám! - A tisztelet. - Hát a penitenciák elvégzése után arra kért, kísérném el a Temetői körútig, mert a plébánia felől a Csalitos közben nincsen lámpa, meg aztán a halottaktól is fél.
Babonás egy népség ez. Csak a baj van velük.
Ne is mondd, Fiam! A horoszkópomban is benne volt, hogy öröm is ér, meg bosszúság is. - Hát úgy is lett!
Csak nem kutyaszarba lépett a Csalitos Közben, Atyám?
Nem, Polgármester úr Fiam. - Aztat a közmunkások mind béhányták a templomkertbe. - Mondtam is a sekrestyésnek: több tömjént a füstölőbe, s kevesebb vizet a miseborba!
Na, majd a világításról is döntünk.
Az jó lesz, Fiam! Az jó lesz! - De hadd mondjam tovább!
Mondja hát!
Hát az Öreg Temető előtt a földbe gyökerezett a lábam! - Azt hittem, kísértetek bolyonganak a sírok között. - Úgy támolyogtak ott, mint a lúdvércek a láp fölött. - Szinte láttam, ahogyan a szél meglebbenti őket. - Volt ott egy fehér hajú. - Olyan hosszú volt a haja, mint egy asszonynak, - olyan fehér, mint a holtaknak. - Hát az felemelt kézzel táncolt az egyik síron, mint ha áldást, vagy átkot szórna. - Ketten-hárman mindig ott hajlongtak körötte! - Olyan félelmetes volt, Fiam, hogy majd beszartam!
De, Atyám! - Ez rettenetes!
Azt gondoltam, Fiam, hogy a Zsófi még egyszer elém térdel búcsú áldásra. - De behugyoztam. Az a rettenetes. - Így már nem áldhattam meg.
Pedig hogy tud az Atya áldani!
Te csak tudod, Fiam.
Polgármester úr! - Atyám. - Mostan hivatalosan vagyok itten.
Na jól van, na. Jól van. - Hát mostan nem áldalak meg, csak mondom elfele.
Tessék csak!
Aztán ott voltak azok, amékek a sírokra feküdtek. - Egy meg, - egy olyan fiatalasszony forma, az meg a ravatalozó előtt lebegett törökülésben. - Jó is lett volna az, mert hát a temető magasabban van az útnál, - felém is fordította a szél, de az meg nadrágot viselt.
A szentségtelen!
Úgy ám! - Mások meg a sírokra feküdtek, hogy kiszívják a halottak lelkét! - Rettenetes volt, Fiam. - Nagyon kísérteties volt. - Már azt gondoltam, hogy akkor most hogyé fogom eztet megmagyarázni az Érsek Úrnak? - Mennyit térgyepelhetek a penitencia végett? - Hát be is szartam volna tán, ha az ijjedtségtű' nem húzódott volna olyan kicsire a seggem, mint a kökényezés után az elsőáldozók szája.
És télleg kísértetek voltak, Atyám?
Akkor még azt hittem. Ahogy ott imbolyogtak. - Mint a testetlen lények, akiknek áttetsző auráját az éjjeli szelek lebegtetik. - De mikor az egyik beleesett a Kovács Jóska sírgödrébe. - Jaj, Szűzmáriám, - őtet meg ma kell temetnem, - hát rágyüttem, hogy a kísértetek nem esnek bele a gödrökbe. - Élő emberek vótak ezek! Részeg huligánok, akik nem tisztelik, ami szent!
Hát a Zsófi?
Hát a Zsófi meg elrohant a Lajoshoz. - Gondolhatod, hogy megvigasztaltatta magát.
Hát, ez a Lajos!
Na, te csak gondolj inkább az Icukára!
De Atyám! - A gyónás szentségére! Nehogy mán meghallja az asszony!
Tőlem, nem fogja, Fiam! - Bízhatsz bennem! - Tudod, felújítanánk a sekrestye felett a tetőt.
Értelek ... városa bő kézzel, Atyám!
Isten megáld, Fiam!
Na, de kik voltak?
Hát azok a pesti huligánok! Azok az istentelen firkászok, akik a Művelődési Házban táboroznak. - Akik megrontják ifjúságunkat a szentségtelen könyveikkel! - Azok a herezita parazita szedett-vedett népek, akiket a te igazgatód - ki tudja honnét - összeszedett!
Hagyja el! - Én ugyan be nem teszem a lábam a Művelődési Házba!
Tudom, Fiam. - A kocsmát jobban kedveled.
Hát mer azt az igazgatót még a ballib, tudja!
Osztán, miért hagytad a helyén? - Hát nincs a nemzeti keresztény oldalon egy rendes művelődési akárkicsoda?
Hát, tudja, Atyám... - Nem innánk egy kis misebort?

2014. július 13., vasárnap

Le fogjuk győzni nemzeti szuverenitásunk ellenségeit...



A nemzet földje legyen nemzeti kézben. Ez nemzeti kérdés. - A nemzet nem lehet földönfutó! Nem hagyhatjuk, hogy a földet idegen urak húzzák ki a talpunk alól! - Értelmes nemzet nem engedheti ki a kezéből a nemzetgazdaság motorjául szolgáló legfőbb nemzeti kincset: a földet! A kezünkkel is a földön állunk!
Mert a föld, a mezőgazdaság, a nemzeti össztermékünk meghatározó meghatározója. - Ez határozza meg az életünket, mert az vagy, amit megeszel, - s magyar ember a magyar föld gyümölcsét egye egészséggel, - ahogy az Úr is mondotta. -
Ne szójjá mán közbe Jóskám! - Tudom én, hogy verejtékkel. - Hát bérmálkoztam én is a Béla Atyánál. - Na de hát egy lelkesítő beszédbe, ugye, mégsem beszélhetünk verejtékről! - Lelkesedjenek, - aztán majd izzadhatnak. Megtanulnak ezek meghajolni kapálás közben! - Mostan írjuk meg aztat a beszédet, - mert miniszterelnökünk élet-halál harcot folytat a nemzeti érdekekért szövetségeseink ellen. Mint sárkányölő Szent Antal. - Na! Ne nézzé! Így van az! - Hát, ha nem Tóni, akkor Gyuri. Na! - Írjad!
A föld a magyarság alapja! - A magyar föld művelése a magyar felemelkedés záloga! - Azért is hálát kell adnunk, - majd kigondoljuk, hogy mit kell ide írni - hogy a magyar föld magyar, sőt, nemzeti kézben van.
Nem sok kézben, mert a nemzet nem lehet megosztott. - A földet sem lehet csak úgy szétfele osztogatni! - Azé' legyen a föld, aki megművelteti! - A földet pedig csak a nemzeti kéz művelteti jól. Az a nemzeti kéz, amelyet a nemzetvezető kéz kijelöl. - Ezért van a nemzet földje is a legjobb kezekben.
Jól van mán! Hát teljesen belezavarsz. - Majd keresünk ide valami verset valami kezes szöveggel. - Írjad belefele a gugliba!
A magyar föld a nemzet földje! De ez a föld ma sokkal kevesebb kéznek adhat munkát, mint a nemzet legfényesebb korszakában! - Mert az imperialista és cocialista métely az ipar lelketlen gyáraiba hajszolta a föld szabad népét, s helyükre gépszörnyeket állított, traktorokat és kombájnokat, amelyek a földünket és lelkünket tapodták, s elvették a legszebb munkát eleinktől, s Isten szép szabad magyar ege alól az imperialista cocialista üzemek fémszagú poklába száműzte őket, nem törődve azzal, hogy milyen károkat okoz ez a halhatatlan néplélekben. - A magyar embert elszakították a magyar földtől. - Ez nem maradhat így! - Bármekkora is a túlerő, ennek véget kell vetni, bárki is fizet ezért bármennyit.
Mert nem mi fizetünk, de eztet se írjad!
A magyar föld, a magyar nemzet, a magyar lélek, a magyar haza és a magyar ság nevében meghirdetjük a magyar kéz forradalmát! - Űzzük el, pusztítsuk el a nemzet földjét taposó gumikerekes szörnyeket! Egy traktor helyére legalább húsz ember állhat! - A magyar földet ne tapossa többé orosz traktor, és ne tapodja brüsszeli traktor!
Már mér ne lenne brüsszeli traktor! - Brüsszel most Moszkva, - s Moszkva az új Brüsszel. - Ez is Unió, meg az is nem az! - Megmondta az a kivert szemű író is, hogy a vihar a fát eltöri, a fű viszont arra hajlik, amerre kell. Amerre a szél fúj. - Ez a magyarság ereje, nem a kemény nyak, hanem a hajlékony gerinc. - Most a keleti szelek fújnak, hát arra hajlunk. - De az egy másik beszéd! - Pedig milyen jó duma ez a fűvel, meg a fával! - Írjad!
A magyar földet, a nemzet anyaföldjét a nemzet magyar anyák által szült magyar fiai és leánya műveljék! - Kaszát, kapát a kézbe! - Legyen mindenkinek munkája, mert aki nem dolgozik a nemzet földjének művelésén, az ne is egyék!
Na, Jóskám! Ha ezt helyi népszavazásra tudjuk vinni, akkor jó kis nemzeti vállalkozást csinálhatunk az értelki traktorok felvásárlására.