Túlnyerés után
Sokan értékelik most a vasárnapi eredményeket. Első
döbbenetünkben természetesen azt mondtuk, hogy nem ere számítottunk. De
valójában számítottunk erre is.
Nem véletlenül mondtam magam is sokszor, hogy nem csak a Fideszt,
hanem az ellenzéket is le kell váltani. Igaz, én fordított sorrendet kívántam.
Másképp alakult.
Mondhatjuk azt is, hogy ez a vereség nagy lehetőség az
ellenzéknek. Igaz, egy csekélyebb arányú vereség kellemesebb helyzetet
eredményezett volna.
Mondhatjuk azt is, hogy a Fidesz veszedelmesen túlnyerte
magát, amibe később bele is bukhat. Habár úgy tűnik, nincs semmi, amibe
belebukhatna.
De ennyi latolgató mondat után lássuk az érveket!
Az ország nagy bajban van. A rekord mértékű államadósság, a
gyorsan növekvő államháztartási hiány, a lassan kétszámjegyűvé duzzadó infláció
óriási gazdasági gondokról árulkodik. Ezt tetézi az, hogy elszigetelődtünk a
szövetségeseinktől, tehát nagy valószínűséggel sem az UNIO, sem más nemzetközi
kapcsolatunk nem segít a bajban úgy, mint ahogy korábban természetesnek
tartottuk.
Minden jel szerint olyan nehézségek elé nézünk, amely egyre
többek számára lesz fájdalmas. A jelenlegi „könnyítő”, tehát kampány célú
intézkedések májusban sorra megszűnnek, és megérkezik a valóság.
Természetesen, a Fidesz társadalompolitikája nem változik.
Ezúttal is a legszegényebbek, a legelesettebbek szenvedik majd meg leginkább a
bajokat, hiszen ők képesek a legkevésbé az elégedetlenségük közhírré tételére, az
érdekeik érvényesítésére, és legalább még többen lesznek, akiknek olcsón
megszerezhető a szavazata.
Az új, extra terhek méltányos, közös viselése elmarad
ezúttal is.
A recept eddig bevált. A társadalom legelesettebjeinek a
nyomora következmények nélkül növelhető, mivel ez láthatóan nem fordította el a
szavazókat tőlük. Azonban megtörténhet, hogy túl gyorsan szélesedik az a réteg,
amely fájdalmasan szenvedi el az új gazdasági bajokat.
Úgy tíz éve írtam, hogy nem lesz változás, amíg nem fáj
eléggé elég sok embernek. Most megtörténhet, hogy ezt az irreálisan magas
ingerküszöböt eléri a megszorítások okozta sokk.
A Fidesz most megléphetett volna egy zseniális stratégiai
visszavonulást. Könnyen alakíthatták volna úgy, hogy szerény többséggel az
ellenzék nyerjen. Így az ellenzék által alakított kormányra vetült volna a
várható nehézségek, megszorítások súlya, és az annak kapcsán felhevíthető
társadalmi elégedetlenség. Márpedig a negatív érzelmek felhevítésében a Fidesz
rendkívül hatékony.
Ne feledjük el, hogy a gazdaságtól a médiáig minden a Fidesz
kezében van, és ez a hatalom és eszközrendszer megmaradt volna a kezükben attól
függetlenül, hogy más alakít kormányt.
Nyilvánvaló, hogy az esetlegesen az ellenzék által alakított
kormány ebbe belebukott volna, ami után legalább újabb három cikluson át
kimozdíthatatlan lett volna a Fidesz a hatalomból.
Azonban ezt a stratégiai lehetőséget elszalasztották, mert
már megbuktathatatlannak hiszik magukat. és éppen ebbe bukhatnak bele.
Gyakran mondom, hogy a Fidesz egyfajta szektás hitet épített
ki maga körül. Így most röviden osztályoznom kell a hiteket „fajtájuk” szerint.
Csak röviden. csak annyira, amennyi a mondataim megértéséhez szükséges.
Van először is a hit, amelyhez nem kapcsolódik jelző. A hit,
amely pozitív, mivel csak az „égiekre” tekint, és nem ítélkezik, nem gyűlöl,
nem támad. Ilyen hittel csak azok a szentek élnek, akik képesek tartósan
elviselni a magányt.
Másodszor van a vallásos hit, amely fontos eleme, hogy
valamiféle közösséghez kapcsolja a hívőt. Ez nem válik el tisztán a szektás
hittől, mivel egy széles spektrum két szélsőértéke a vallásos, és a szektás
hit.
A vallásos hit olyan meggyőződés, amely nem függ
bizonyítékoktól. A világhoz való viszonya humánus, pozitív, jóra törekvő. Ezzel
szemben a szektás hit a bizonyítékok ellenére hoz létre meggyőződést.
Antihumánus, destruktív, támadó, gyűlölködő, ártó meggyőződés és életfelfogás.
A vallásos hit képes építeni, míg a szektás alapvetően
rombol.
A Fidesz háborús attitűdje szektás. A hívek folytonosan
veszélyeztettnek érzik magukat, és össze kell zárniuk a „gonosz” külső erőkkel
szemben. És bizony, azok a „külső erők” annyira gonoszak, hogy minden eszköz
megengedhető ellenük.
Nos, a Fidesz és hívei mindent megengedhetőnek tartanak
velünk szemben, akik nem vagyunk azonosak velük.
Sok egyéb mellett ebből az is következik, hogy a jelenlegi
válság okán fellépő elégedetlenség sokkal magasabb társadalmi ingerküszöböt
jelent, ha a Fidesz van hatalomban, mintha ellenzékben lenne.
A Fidesz tehát azzal mérhetett volna történelmi vereséget az
ellenzékre, ha most egy rövid időre, egy igen gyors bukásig átengedte volna a
hatalomnak azt a csekély részét, amit a parlamenti többség és a kormányalakítás
lehetősége jelent.
Így viszont a Fidesz kénytelen lesz olyan kommunikációt
folytatni, az eddigi gyakorlat további turbózásával, amely egyre nagyobb feszültségben
lesz az átélhető valósággal.
Nem tudom megmondani, hogy meddig lesz elég sok ember
számára magyarázat a bajokra az, hogy „Gyurcsány”. De ha a bajok gyorsan
növekednek, és az elégedetlenség terjed, ez a magyarázat veszíteni fog a
hatékonyságából. Lényegében, ha elég nagy bajba kerülünk, az jelentősen
csökkenti majd a Fidesz hívő táborát, és elvezethet odáig is, hogy a folyton
háborús stresszben élő hívek épp a Fidesz ellen fordítják harckészültségüket.
Ezt nem tudjuk. Lehet, hogy lassan, és szinte békésen
amortizálódik majd a tábor. De az elég valószínű, hogy ez a „túlnyerés” erősen
visszaüt a Fideszre.
Az ország persze sokkal jobb ellenzéket érdemelne. Az a
kontraszelekcióra épülő, zárt kapcsolati hálókból építkező politikai
másodosztály, amelyből a mai ellenzék pártszervezetei felépülnek, igen kevés
eredmény elérésére alkalmas. Amikor Márki-Zay és Karácsony meghekkelték az
előválasztást, sokan gondoltuk azt, hogy nem is veszünk részt a szavazáson.
Majd mégis elmentünk és voksoltunk, mert csak ez az alternatíva maradt. De nem
mind tettük ezt, különben ma más lenne az eredmény.
A hatpártnak szembe kell néznie azzal, hogy elégtelen a
teljesítményük.
Sajnálatos, hogy egy náci pártot juttattak a Parlamentbe,
amely nyilvánvalóan a Fidesz szövetséges lesz. Sajnálatos, hogy hiteltelenek.
A parlamenti képviselők hivatalos alapilletménye legalább a
háromszorosa a tényleges átlagjövedelemnek. Ezt még az ellenzéki képviselők is
megkapják. Sőt, bizottsági helyek, egyéb jogcímek gyarapítják még a pénzüket.
Közben többen is doktorálnak. Tehát, a legalább háromszoros jövedelem mellett
van erejük és idejük az ambícióikra. Míg a legtöbb ember örül, ha képes
valamennyire élni is a rengeteg munka mellett.
Az, hogy amatőr módon hülyeségeket beszélnek, hogy egymás
ellen taktikáznak, hogy betegesen nárcisztikusak, hogy a nagy országjárás
idején kívül nincs igényük társadalmi kapcsolatokra, most kifizette magát. Íme
az osztályzat: a rossz szájízzel szavazók nem voltak elegen.
Mert hazudnék sokakkal együtt, ha azt állítanám, hogy
lelkesedésből szavaztam rájuk. Jobb nem lévén a palettán, ők kapták a voksomat,
de nem szolgáltak rá.
Most tehát az ellenzék vagy elkezd egy őszinte és
konstruktív öntisztulási folyamatot, vagy végkép elenyészik. Igen, jó pénzért
melegen tarthatnak néhány széket, de így ennél több jelentőségük nincs.
Nem félek attól, hogy a Fidesz ellenzék nélkül maradna.
Sokan vannak, akik bekapcsolódnának a politikába, de a kontraszelektált
ellenzék zárt kapcsolati hálóiba nem tudtak belépni.
Joggal mondhatják, hogy szórólapozni, púltozni bárki
elmehetett volna. Igaz. Az ingyen munkát elfogadni azért hajlandók. De véleményformálóként
fellépni csak azt engedik, akit valami sajátos rendben maguk közül
kiválasztanak.
Nos, ha ez így marad, akkor alakulnak majd új szervezetek.
Nem csak azok, amelyek az ellenzék szalámizása céljából születnek, hanem azok,
amelyek az ellenzék megkövesedése miatt jönnek létre. És megtörténhet, hogy
ezek némelyike a mai kor kihívásainak megfelel majd, és alternatívát nyújt
sokunknak, akik a mai ellenzéknél hitelesebbet és hatékonyabbat szeretnénk.
Az LMP-től a Momentumig sok példa van arra, hogy szerény
erőforrások mellett is válhat egy ilyen szervezet országosan ismertté és
sikeressé.
Mi lesz, ha egy-két újabb kezdeményezés nem marad meg azon a
szinten, ahová ezek eljutottak? Mert a politika célja nem az, hogy néhány tucat
ember karrierje felépüljön, hanem az, hogy jobb világot építsünk az
országunkban.
Mi lesz, ha ez a huszadik századból ránkkövült politikai
osztály olyan kihívóval találja szemben magát, amely már huszonegyedik századi,
és legalább alapvetően tisztességes?
Mi lesz, ha egyszer végre lesz jó szájízzel támogatható párt
a szavazólapon?
Könnyen lehet, hogy a Fidesz felelőtlenül túlnyerte magát,
és ezért pár éven belül súlyos árat fizet. Most először azt gondolom, négy éven
belül is bukhatnak.
A jelenlegi ellenzék egy része is sikeres lehet a
megtisztulásban, megújulásban. És születhet új, mai ellenzék, amely egyszeriben
több bizalmat érdemel majd ki a szavazótól.
Rettenetesen nehéz évek előtt állunk. Az embertelen
indulatok felszítása a legrosszabb időket idéző szintet ér majd el. Sokan sokat
vesztenek majd. Valamilyen mértékben mind vesztesek leszünk, sőt, máris azok
vagyunk.
A változáshoz katarzis kell, a katarzis pedig tragédiából
születik. Nem akarom megjósolni, hogy a pokol milyen sötét bugyrai költöznek
majd fel közénk.
De ez a mélység elhozhatja végre a sorsunk jobbra
fordulását, mert a politikai élet mai nagyjai, mindkét oldalon elvesztették a
kapcsolatukat a valósággal. Előbb-utóbb kicsúszik a kezükből az, amit ma olya
elszántan markolnak a hatalmon lévők is, és a díszlet ellenzékben is.
A legrettenetesebb múlt elkezdődött. De ez szülheti meg a
jövőt. Hiszen nekünk Mohács kell, pedig számos alkalmunk volt már tanulni a múlt
tragédiáiból. Talán a most kibontakozóból végre sikerül.