Oldalak

2014. január 27., hétfő

Mi is az igazság...



"Az igazság furcsa, nem létező állapot.
Részeg vagy tőle, aki nagyot harapott"
- írta egy gimnazista, 1985-ben, az akkori diktatúra árnyékában élő társadalom légkörére utalva...

Történetesen 1993-tól 2003-ig voltam biztosítási ügynök. Akkor a szakma még megtanulható volt, bár nem OKJ-s. Ma már van OKJ vizsgám is, - tudom is, hogy semmit sem ér. - Akkor, az utolsó években többször is megfizettek az írásért: gazdasági lapba kértek tőlem cikkeket a biztosítás különféle vonatkozásairól. - Tehát: képzelhetem, hogy valamennyire értettem a szakmámhoz. Tény: az írástudásért akkor fizettek meg a legjobban.
Részese voltam az önkéntes- és a magán nyugdíjpénztárak indulásának, - és az első üzleti alapú egészségügyi kiegészítő biztosítás születésének. - S akkor, a hosszú távú piaci szükséglet a demográfiai változások tartós tendenciáival igazolták. - Azzal, hogy az átlagéletkorokban előbb-utóbb elkezdünk felzárkózni Európához, hogy az egészségügyi ellátás a tudomány fejlődése folytán egyre költségesebbé válik, hogy a társadalom önreprodukciója negatív értékbe fordul, hogy a fiatalok belépése a gazdaságba egyre későbbre tolódik. - Magyarán: az eltartottsági mutató tartós és igen jelentős romlása várható.
A felosztó-kirovó rendszerek abban a régi Németországban fogalmazódtak meg legrészletesebben (a német alaposság), amely a második világégéssel a múlt részévé vált. - Miben volt más az a világ, mint a jelenlegi? - Az alacsonyabb átlagéletkor következtében a nyugdíjban töltött évek száma a töredéke volt a ma általánosnak. A gyermekhalandóság csökkenése, s egyúttal a megszokott magas gyermekszám miatt a társadalomban mindig sok volt a gazdaságilag aktív fiatal, ami miatt az eltartottsági mutató lényegesen jobb volt, mint ami manapság a korhatárok emelésével és az ellátottak körének adminisztratív szűkítésével elérhető. Ugyanakkor, az egyre szélesebb rétegeknek elérhető egészségügyi ellátás is arányaiban nagyságrenddel olcsóbb volt, mint ma. - Igazán csak azok gyógyultak meg biztosan, akik fiatalok és erősek voltak, - s akik így hamarosan újra befizetői lehettek a "közösnek". - Egyszerűen egy erőteljes demográfiai növekedés időszaka volt ez. Nem aranyidők, - hisz válságok szabdalták és taszították az őrület háborúja felé, - de ideig-óráig azok között a körülmények között fenntartható volt a rendszer. - Akkor is csak ideig-óráig.
És, amire a mai jobboldal hívei oly nosztalgiával révednek vissza: a szocializmusban is csak ideig-óráig lehetett ezt fenntartani. A Szovjet birodalom gazdaságilag volt fenntarthatatlan. S mi is, e birodalom részei, fenntarthatatlan modellt építettünk. - Persze, lehet azzal jönni, hogy ma mennyivel nagyobb az eladósodottságunk. - De, az is a félremagyarázások talaja lenne. - Az első lépésben szokás elfelejteni az inflációt. Aztán a GDP-hez való viszonyítást. Aztán meg azt, hogy az a réteg, akinek mélyebben ér a keze a húsosfazékba, alapvetően rendszer-független. A valamikori jó elvtársak jó polgártársak lettek. Ugyan az az uram-bátyám világ lopja és herdálja szét az országot, akik akkor is. - Erről ennyit. - Most vissza az eredeti témához.
Egy elkeseredett percben azt mondtam egy tíz évvel fiatalabb kollégának, hogy sajnos nem lesz nyugdíjunk. - Miért is? - Mert a kilencvenes évek második felében tipegősen elindult tőkefedezeti rendszert nem engedték felnőni. - Ő aztán elmondta nekem, hogy a tőkefedezeti rendszer nem jó, mert Amerikában sem működik. - Nehéz elmondanom, milyen önuralom kellett ebben a pillanatban! - Mit számít az nekünk, hogy egy messzi-messzi galaxisban mit rontottak el? - ha csak nem azért érdekel, hogy a mi konstrukciónk sikeresebb legyen! - Egyszerűen az nem válasz ezekre a társadalmi és gazdasági kérdésekre, hogy a felkent vezető és pártja, amely szinte már papsággá magasztosul, égi mannát fog nekünk találni. - A matematika egzakt. Elosztani azt lehet, ami van. S a gazdagok azért gazdagodnak, mert ők elvenni szeretnek, nem adni. Tehát, a szegényebbek annyiból élnek meg, ami a kizsákmányolás és az adóztatás után a szegényeknek megmarad. - Ha négy kereső korú felnőttre jut majd három nyugdíjas, három gyerek, egy rokkant, - és e négy egyike munkanélküli lesz, - akkor bizonyára vékony zsír kerülhet vékony kenyérre. - Ennyi az egész. - Talán, jó lenne, ha nem engednék, hogy a jövőnk biztosítékait "megvédem" felkiáltással folyton elvegyék. - Nem is magunk miatt! - Annyian vagyunk depressziósak! S a depressziós kissé mindig szuicid. - De, talán a gyermekeink számára nem mindegy. - S talán nem mindegy, milyen világot teremtünk nekik. - Akárhogy nosztalgiázgatnak is olyan rossz korok iránt, amelyekre már az sem emlékezhet jól, aki benne élt. S akár mit rontanak is el messzi-messzi földrészeken. - Nekünk itt a saját világunkat kell megteremtenünk. - Azaz: felépítenünk. S nem mindegy, őrült-e, vagy gazember-e a mérnök! - Nem látjátok? - Ránk dől az egész!

2014. január 19., vasárnap

Istenek pedig vannak, avagy: marha egyszerű...



Újgazdag? - Kérdezte egy bizalmas ismerősöm valakiről, - akiről méltánytalanságok okán meséltem. - Nagyot csaptam a homlokomra: ebben a szóban az egész jelenség megfogalmazódott.
A nyolcvanas években egy befagyott társadalmi rend vett minket körül, - mint lassan oszladozó hulla, ami büdös volt, - de megszoktuk. - Aztán eljött 89 és 90. S úgy tűnt,  egy nagy vihar kisöpört mindent.
Igen, - ez csak illúzió volt. Hiszen azok váltak igen hamar "szerencsésebb helyzetben lévő" polgárokká, akik korábban szerencsésebb helyzetben lévő elvtársak voltak. Az állami vállalatok sokasága "romlott le" hirtelen a vezetőik ügyetlensége folytán, akik nevetséges feltételekkel megszerezték, - majd esetenként felvirágoztatták, - de sokkal gyakrabban ízekre szedve eladták, - egyszeri, nagy haszonnal. - Te meg szaladgálhattál valami munka után...
S ebben van a jelenség magva! - Az ügyvédek által olcsón felvásárolt kárpótlási jegyeket jól mutatta az a két-három év, amíg hatalmas mezőgazdasági területek voltak parlagon. S ennél is markánsabb jelenség volt a sok tarra vágott erdő.
A tarvágás: a "mindent azonnal" gátlástalan késztetése jellemzi a mi kialakulatlan kapitalizmusunk (?) viszonyait.
A társadalom szerkezetében visszaköszön a mindig is itt lappangó feudalizmus. - Az "egyenlők és egyenlőbbek" világában élünk. Kasztokban, amelyek között nincs társadalmi mobilitás. - Gyakran kínos, hogy a felsőbb kasztok egyes képviselői milyen markánsan bizonyítják alkalmatlanságukat a pozíciójukra, - de mégis fönt maradnak. S olykor - a propaganda hatékony irányítása ellenére - kiderül, micsoda tehetségek és teljesítmények vannak lent, - de maradnak is elfojtva ott.
Az előbbit könnyű bizonyítanom. Csak néhány nevet kell mondanom. Mondjuk: Schmitt, Deutch, Kövér. Vagy ezt: Bayer, Kerényi, Dörner. - Soroljam? - Sorolhatnám. A celebkedő politikusok és tőke mogulok, a bölcs értelmiségit játszó celebek és az ügyeskedők világa ez. Jól fizetett kurvák, s az őket jól megfizető önigazultak. - A "csak nekem fütyül" szemlélet világa. Hisz a szabályokat ők alkotják, akár visszamenőleg. - Mások, a kaszt alsóbb rétegeiben jó kottát kapnak, - jó kapcsolatokat. Kéz kezet mos, a karaván halad. - A hülyék meg hülyére vannak véve, - ahogy a macska is fel van mászva....
S kik a hülyék? - Hát, bizony, mi mind. - Mindegy, hogy kire szavazol. - Hiszel Istenben? - Ők elhitetik veled, hogy ők Isten felkent követei, - s neked az isteni szeretet nevében azokat kell gyűlölnöd, akikre ők rámutatnak. - Mert ebben az országban mindenki jobban él... - na jó, épp te nem, de ez csak azért van, mert azok a zsidó-liberál-bolsevista-szocialista-nagytőke-gyurcsány félék még áskálódnak, - de ők küzdenek érted. Érted? - Az persze nem látszik a te kis perspektívádból, hogy a társadalom hatvan százaléka tartozik ehhez a peches kisebbséghez. - Mert igaz hitre tanít a királyi média, s egyenként elhiszitek, hogy egyedül vagytok szerencsétlenek ebben a szerencsés tömegben. - Jaj, ki ne tudódjon, mert a nehézségeitekért még eretneknek tartanának!
Hiszel a Hazában? - A Haza nagyjából már az övék. A földek, a tőke, a vállalkozások. Övék a véleményformálás eszközrendszere. Övék a hatalomgyakorlás szinte minden pozíciója. - Istenek ők, akár az egyiptomi fáraók kasztja, - s te csupán apró féreg, amely eltaposható a birodalom üdvéért. - A Hazádat lenyúlták! - S te nem követeled vissza! - Vakság ez és gyávaság!
Hiszel a polgári értékekben? - A kispolgárságot az elszegényedésbe taszították. A civil önszerveződést egyoldalú, politikai hatalom alá tagolták. A kultúrát a hatalom ágyasává tették. - Miféle polgári értékekről beszélhetnénk? - Vazallus értékek vannak: ha jól szolgálsz, kapsz egy simogatást.
Hiszel a nemzetben? - Én Petőfiben hiszek, aki félig szerb volt, vagy Damjanichban, aki egészen az. - József Attilában, aki félig román, Radnótiban, aki egészen zsidó. Hiszek ebben az ezer gyökérből táplálkozó kultúrában és nemzetben. Nem abban a gyűlölködőben, amely elűzi és kiírtja a fiait! - Az aradi vértanúkban hiszek, akik közül csak kevesen tudtak magyarul. - Túl liberális? - Lehetnél te osztrák is! - Igaz, az osztrákok ma jobban élnek. - Ám, nincs magyar költészetük.... (Nekünk meg csak a fele van, - mert a másik - nem létező része - nem kerülhet a kegyeltek közé.)
Bármiben hiszel, az csak arra jó, hogy az engedelmességedet a lelkesedés biztosítsa. - Hisz az olcsóbb és hatékonyabb, mint a korbács.
Mert van korbács is. A közmunkásnak nincs joga. A hajléktalannak nincs joga. Az elbocsátottnak nincs joga. - Általában nincs jogod. - Amíg szépen beállsz a sorba, addig ez nem tűnik fel. ám, ha a sorból kiesel, csak azzal vigasztalhatod magad, - hogy önmagad hibáztatod. - Csak az ad önigazolást, ha önmagad elítéled. - Felfogod? - Csak így képzelheted magad "azok közé tartozónak". - Mert ez bizony csak képzelet.
Sok tehetséges embert ismerek, - akik újra és újra nagyszerű teljesítményt nyújtanak. - S ez soha nincs a királyi médiában. Ők nem kapnak elismerést, ösztöndíjat, - vagy bármiféle díjat. Még állást sem. - Ez egy aktívan elfelejtett világ. - Azt képzelnénk, egy normális világban a legjobbak emelkednek fel a sikerig, az ismertségig és az elismertségig. - De, ez amolyan büdös, liberális megközelítés. - Mert a tehetség, a teljesítmény és a tudás megítélése véletlenül sem szakmai kérdés, hanem politikai. - Azaz, a szakmai szempontok is politikaiak.
Mit gondolsz: az a csapat, amely nem a legjobbjait engedi érvényesülni, milyen eredményt ér el? - Vagy még nem vetted észre, hogy mindenki elhúzott mellettünk? - Hol voltak a balti országok 1990-ben? És hol vannak most? - Tetszik neked ez a helycsere?
Tarvágás. A polgári megalapozottság nélküli újgazdagok világa ez: azoké, akik nem etetik a marhát, mert levágni akarják, nem fejni. - Pedig, a parasztok is tudták: fejni a kövér marhát lehet.
Ne legyen illúziód: marhának néznek. - De, ha a fejőszék, vagy a mészárszék között kell választani, - az én döntésem egyszerű lesz április 6-án. - Marha egyszerű.

2014. január 3., péntek

Káin Országa



Ábel halott. Az emberi közösségek tragédiája az, hogy a jók gyengék és elbuknak.
A történelem nagy alakjai, akik erejükkel biztonságot sugalltak, gyakran voltak kegyetlenek. Mátyás királyt kortárs alattvalói nem tekintenék igazságosnak. Istvánt a kegyetlenül, tűzzel vassal regulázottak nem tekintenék szentnek. - És Kádár fegyveres puccsal szerzett hatalmát politikai célú kivégzésekkel erősítette meg.
Ennél közelebb most ne kerüljünk a jelenhez! - Akinek van füle a hallásra, az majd tovább gondolja...
Ábel a szelíd ember példája. Földet művelve, verejtékkel eszi kenyerét, - betöltve ezzel Ádám átkát. - Mégis áldást nyert. Nem bántott gyengét, nem ölt. - Mégis mindene megvolt. Azaz, mégsem. Nem kapta meg az erősebb testvér megbecsülését. - Ábel bűnös volt: máskép gondolkodott, más értékeket követett, más véleménye volt, másképen élt.
Káin persze megpróbálta jobb belátásra bírni renitens öccsét, - de az halálosan makacs maradt.
Igen! Minden Ábel bűnös! - S a jó Káinok a jó emberek világát szomorú kötelességből megvédik az agresszív Ábelektől, akik embert és Istent (vagy istennek kikiáltott embereket) nem ismerve, a jóérzésű többség számára elfogadhatatlan életet él és hirdet. - Pedig hirdetik katedrákról és szószékekről. Beleírják tankönyvekbe és újságokba. (Alap-)Törvénybe iktatják. Leveleket írnak róla. - De a megátalkodott Ábelek a maguk önigazult útjukról nem hajlandóak letérni. Lázongóak és lázítók. És egyszerűen útban van a fejük, amikor puszta testedzésként (mert a jók edzik a testüket) meglengetik a furkósukat. - És még össze is vérzik azt...
Ám a világ nem csak Káinokból és Ábelekből áll. Sok-sok néven nevezett ember születik és formálódik személyiséggé. - Egyszerű emberek, kis ügyeskedésekkel, érthető vágyakkal. - Az ő életük alakulása azon múlik, hogy kinek állnak az oldalára. - Az erős oldalára állva az erő őket is megvédi. - Sőt, az erő mintha kisugározna rájuk is. - Együtt, persze hangosak. Mint a bivaly csorda: együtt bármit eltipornak. - Mámorító ez az erő. Csak egy karizmatikus vezető kell! - Csak ki kell jelölni az irányt! Csak meg kell nevezni az ellenséget: a gyűlölendőt, aki olyan gonosz, hogy vele szemben minden eszköz szent. Hiszen a cél szentesíti az eszközt! - S a győztesek, akik következésképp jók, részesülnek a győzelemből. Ki így, ki úgy. Valakinek a rezsije csökken, s van, akinek a hite nő. - Mert ezt hirdetik katedrákról és szószékekről. Beleírják tankönyvekbe és újságokba. (Alap-)Törvénybe iktatják. Leveleket írnak róla.
S míg mi eljátszadozunk itt a porban, azt találgatva, kik is az aktuális Káinok és Ábelek, addig a Jóisten sakkozik Mózessel. - Jaj, dehogy! Árpád apánkkal!
Komolyan ezt hiszitek? Amíg mi eljátszadozunk itt a porban, azt találgatva, kik is az aktuális Káinok és Ábelek, addig a Jó Isten sakkozik?
Nem! - Bárkinél is van ma a bunkó, az igazak öröklik a földet, - és a jók ülnek a mennyben az Úrral vacsorához. - Jaj, nem én! -  Csak minden Ábel.