A liberalizmus egyfajta szitokszóvá lett. - Ez persze
közhely, - ahogy a mindennapi kommunikációban elhangzó kijelentések többsége is
az. - A média is túlnyomó részben közhelyeket ismételget, s azt úgy tálalják,
mint ha friss, fontos és új információk volnának.
Ki lehet-e bogozni a lényeges gondolatokat a közhelyek
zsivajából? - Sokan igyekeznek jelentős tudástárra alapozva, tudományos
alapossággal, szofisztikáltan kibontani és összegezni a közkeletű félreértések
eloszlatására szánt információkat. - Azonban ők két fontos akadályba ütköznek.
- Egyfelől, módfelett szűk az a réteg, aki "fogyasztója" lehet a
hosszú, tudományos alaposságú dolgozatoknak. - A kortársaink túlnyomó többsége
már megtanult nem gondolkodni. - Másrészt, az igényes érdeklődők is ritkán
szánhatnak kellő időt, hogy a mindennapok gondjait kizárva elmélyüljenek
ezekben a sokszor módfelett elméleti okfejtésekben.
Fontosak ezek. - De úgy hiszem fontos az is, hogy egyszerű,
- sokak számára könnyen befogadható dolgozatok is szülessenek. - A
leegyszerűsítés természetesen azzal a kockázattal jár, hogy a megfogalmazottak
vitathatóvá válnak. - Azonban, a konstruktív vita nem kockázat, hanem esély:
pozitív opció.
Természetesen, a vélemény sokak számára provokációként hat.
- Hát, - hasson!
A liberalizmus kapcsán az első közkeletű tévedés, hogy az
valamely párt ideológiája. - A liberalizmus lényegesebben régebben létezik,
mint a pártok. - S liberálisnak mondott pártok működését láthattuk, távol a
liberalizmustól.
Természetesen, amikor ilyen állításokra ragadtatom magam,
akkor illik arról is szót ejteni, hogy mi is a liberalizmus.
Maga a szó a szabadság iránti igényre utal. - Ez az igény
azonban konfliktusban áll azzal a körülménnyel, hogy az ember társas lény, s
ennél fogva közösségekbe, társadalmakba szerveződve él. Az emberi közösségek
pedig nem működhetnek szabályok nélkül, hiszen bizonyos fokig a szabályok
megléte szavatolja a közösségek fennmaradását.
Ehhez kapcsolódva
szögezzük le: a liberalizmus nem a szabályok elvetése, hanem a megfelelő
szabályok igénylése. - A szabályok elvetése nem más, mint az anarchia,
amelyben az emberi igények egyik legfontosabbika nem teljesülhet: a stabil
közösség léte, melyhez az egyén tartozhat.
Az egyén és a közösség viszonya összetett problematikájú
kérdés, de itt és most leegyszerűsíthetjük a két "i" kérdésére:
identitás és integritás. - Épp azért, mert az ember társas lény, többnyire a
közösségeinken belüli viszonylatainkkal. A személyiség integritása akkor lehet
csak sérülésmentes, ha az identitása is rendezett. - Természetesen, egy személy
sok identitás viszonylatait tudhatja egyszerre a magáénak. - Ezek szerepel,
pozíciók, amelyeket betöltünk a családban, a munkában, a barátok között, a
klubban, - és így tovább. - Összességében, ha egy személy általában a helyén
érzi magát, akkor jól érzi magát a bőrében. - Azonban, ha valamely közösségen
belül elnyomottnak, megszégyenítettnek, mellőzöttnek, kirekesztettnek,
becsapottnak, vagy kihasználtnak érzi magát, akkor az önértékelése is sérül. -
Számos pszichológusnak és pszichiáternek ad rendszeres munkát, hogy a két
"i" problematikájával küszködő embereket segítsék. - S tudjuk azt is,
hogy egyes esetekben ezek komoly, hosszan tartó, vagy akár végleges sérülést
okozhatnak az érintett személy lelkében. - Ám, a lélek mibenlétét nem e cikkben
igyekszem megfejteni.
Az egyén szabadsága és a közösség szabályozottsága tehát az
a problematika, amely szempontjából a liberalizmus kérdése a legelemibb módon
vizsgálható. - Az egyik nézet szerint az egyénnek semmi sem szabad, ami nincs
kifejezetten megengedve, vagy előírva. - A másik szerint az egyénnek mindent
szabad, ami nincs kifejezetten megtiltva. - A tökéletes szabályozás
megvalósítása azonban elvben és gyakorlatban is lehetetlen. - Még a Biblia is
azt mondja, hogy a törvény az igaz ember szívébe van írva, - holott törvényeket
alkotni bizonyára legalább oly élvezetes, mint a szex, mert folyton folyvást
tették, teszik és tenni fogják.
Milyen legyen tehát a jó törvény? - Erről a vallások szent
könyvei, a filozófusok, - no meg persze az ideológusok erről folyton-folyvást
írnak, - s ennél fogva egyre nehezebb e kérdésben eligazodni.
Nos, egyszerűsítsünk! - Magyarország állítólag keresztény
ország. - Szerintem persze csak arról van szó, hogy van egy fogyó vallásos réteg,
s egy a vallás révén hatalomra és javakra szert tenni igyekvő, kielégíthetetlen
réteg. - Tessék cáfolni!
No, de jó alkalom néhány bibliai gondolatra: "Szeresd
felebarátodat, mint magadat!" - Jézus így foglalta össze a törvény
lényegét. - Pál apostol szerint pedig Isten előtt nincs az emberek között
különbség.
Ez máris szembemegy az úgynevezett keresztény
konzervativizmussal, amely a társadalmon belül meglévő esélyegyenlőtlenségek
elmélyítésére és konzerválására törekszik. - Ezzel összefüggésben folyton
felvetődő kérdés, hogy a liberalizmus mennyire legyen szolidáris. - Az e
dilemma megválaszolására tett kísérletek egyik kimenetele a szociáldemokrácia
irányába történő nyitás. - A másik irány egy piac párti, s egyúttal vállalkozás
párti irányzat, amely bizonyos fokig lemond a társadalmi szolidaritásról.
A szolidaritás irányába hajló liberalizmus igényli azokat a
szociális védőhálókat, amely a nehéz helyzetbe került emberek és rétegek
megsegítését célozzák, - egészen a pozitív diszkriminációig, - amely hosszabb
távon a társadalom integritásának erősítését célozza. - A piac párti irányzat
szemszögéből a szabadság olyan mértékben valósulhat meg az egyén számára,
amennyire gazdaságilag erős. - Azaz: különböző mértékben, hiszen különbözőek a
gazdasági lehetőségeink. - Persze, gyakran említett szempont a versenyképesség.
- Ugyanis, ha az erős vállalkozásoktól elvonjuk a jövedelem egy részét, hogy az
elesettebb rétegeken segítsünk, akkor e vállalkozások n9vekedését lassítjuk. -
A szociális érzéketlenség tehát így válik versenyképességi kérdéssé. - S ezen
maguk a liberálisok is, - és a liberálisnak mondottak is jól elvitatkoznak. -
Az utóbbi években sokat hallottunk a neoliberalizmus nevű álruhás ideológiáról.
- Ez valójában yuppie konzervativizmus: legyen szabad eltaposni a gyengét!
E sorok írója abból indul ki, hogy az ember társas lény, s
Isten előtt (tekintsük Őt, vagy Azt bárminek is) minden ember egyenlőnek
születik. - Úgy gondolom, sikeres ország csak az lehet, amely nem engedi el az
elesettek kezét, hanem a szociális hálók és a pozitív diszkrimináció
eszközeivel is a társadalmi kohéziót erősíti. - Meggyőződésem szerint, az egyén
szabadsága annyiban korlátozandó, amennyi ahhoz szükséges, hogy az egyik egyén
szabadsága ne vegye el a teret mások szabadsága elől. - A szabadság és a
szolidaritás összekapcsolódik, - tartósan csak együtt érvényesüljön. - S hogy
meddig terjedhet az állam szabadsága? - Nos, az állam a polgárok közös
vállalkozása. - Az állam funkciója tehát az, hogy az egyéneket és a
közösségeket szolgálja. - A liberalizmus szabadságharca tehát az, hogy az
uralkodó államot szolgáló állammá formálja. - E cél szempontjából pedig
érdektelen, hogy van-e liberális párt, vagy, hogy az annak nevezett tényleg
liberális-e. - Aki demokrata, az szükségszerűen liberális, - és szabadsága van
arra, hogy vitában álljon a további kérdésekről, - akár más demokratákkal is. -
A szabadság ugyanis a kételkedés szabadságával kezdődik.
Hát, tessék kételkedni mindabban, amit eddig
elmondtam! - Hiszen szabad!