Oldalak

2016. május 27., péntek

Feláramoltatás



Mi történt a válságban? - Ahhoz, hogy megértsük, nézzük meg, mi történt a válság előtt. (Nem vagyok közgazdász, tehát mélyelemzést nem ígérek. S ha tévednék, - tessék vitatni bátran!)
A válság előtt a világ boldogabb felén az emberek megkapták azt, amire vágynak: minden nap reményt, s olykor a remények beteljesülését. - A teremtett (virtuális) pénz világában nem meglepő, ha a valóság és az illúzió határai elmosódnak. S a becsületesnek látszó illuzionisták el is hitették azt, hogy ez flow, nem lufi. A középosztálybeli polgárok pedig vagy boldogan fektették be pénzüket, vagy optimistán vettek fel hiteleket, mert látszólag minden jól áramlott. - Fölfelé. - Aztán: bumm! - A lufi kidurrant! - S ami fönt volt, az fönt is maradt. Sok átlagember kisbefektetése vált értéktelenné, mások pedig nem bírtak el tovább óriásivá növő hiteleikkel. - Szakmailag minden normális: válsághatás.
Belátom, pénzintézetek és alapkezelők is öntöttel pénzt a légüres virtuális térbe. Helyenként olyan magasak voltak a hozam ígérvények, hogy sokan hitelből is befektettek, úgy kalkulálva, hogy a hitel visszafizetése mellett is komoly nyereséget érnek el. - - A túlfűtöttség már csak ilyen. - De a bóvlivá váló befektetési jegyeket igazi erőfeszítéssel (pl. munkával) megszerzett igazi (?) pénzért vette a polgár. S azért, mert egy ezerdolláros házra kétezer dollárnyi értékpapírt adtak el, az a kétezer dollár valahová tényleg megérkezett. S mert egy ezerdolláros a ház tulajdonosának is engedték, hogy kétezer dollárnyi hitelt vegyen fel, a ház még nem dőlt össze. S ha bedőlt is a hitel, s a tulajdonosa elsétált, a kihelyezett tőke fele még mindig ott állt téglában és betonban.
Kedves Olvasó! Tegyük fel, hogy mi jó cimborák vagyunk! - Összedolgozunk. - Értjük egymást.
Én pénzt az emberektől azt ígérve, hogy minden zsák pénzért a szokásos eggyel szemben két gombóc fagylaltnyi hozamot fizetek. Sajnos, a fagyi nincs ingyen, ezért te, kedves Olvasó, kiadod a zsák pénzt hitelbe, olyan adósnak akár, aki mástól nem kapna hitelt, - S a kamat legyen négy gombóc fagyi. Ebből kettő a befektetőké, s marad egy neked és egy nekem. - Jó a bolt! Toljuk a biciklit. A túlig, ha kell. Kifizetek hozamot, ha más forrás nincs. hát az új befektetők pénzéből. - A fagyi jó, s csak gyűlnek a gombócok! Fagyi fürdő! Fagyi paradicsom! - Nálam mindig sok a pénz, nálad ott van sok ház záloglevele...
Persze, többet nyernénk, ha a pénzt nem kellett volna a házak tulajdonosainak hitelbe odaadni. - Így, amikor már nem bírunk a csöpögő tölcsérekkel, - amikor már nem akarnak elegen extra hitelt felvenni ahhoz, hogy a befektetni akarók fagylaltjait meg tudjuk venni, - akkor durran a lufi!
A zsák pénzt odaadónak rossz esetben fél zsák pénz jár vissza. Jó esetben semmi. A korábban zsák pénzt érő ház pedig már csak fél zsák pénzt ér. - S aki nem tud elsétálni, az úgy járt! Fizethet még két zsák pénzt, mire elengedjük. - Néhány hólyagot és strómant persze lecsuknak. De mi azért nagyot kaszáltunk! Sok zsák pénz fele nálunk maradt, s vehetünk is fél áron sok-sok házat. Volt olyan polgár, aki a pénzét bízta ránk, - volt, aki a házát. - Így most van pénzünk és házunk. - Nekünk! Sok! - Mindketten jól jártunk. A pénz feláramlott hozzánk. Hát nem csodás a flow?
S most nézzük, hogy mit tegyünk, ha nem mi hajtottuk végre a fent vázolt varázslatot, hanem egy távoli, nagyon kicsiny ország vezetői lettünk, mert az ország is megroppant e mutatványtól, és a korábbi vezetőket - mint ha tehetnének róla - elzavarták?
Mit is? - Hát ugyanazt! - Csak országos méretben, hatalmi eszközökkel
A nemzeti valutát leértékeltetjük. - Elég pár jó nyilatkozat.
A hitelezett ingatlanokat is elértéktelenítjük. - Csak a hitelező bankokat kell kiszorítani a hitelezésből. - S mi nem engedjük elsétálni az adóst! - A szorongatott bankot megvesszük. - Akinek mégis lesz pénze, annak csinálunk pár befektetési alapot a fagyi gombócos módszerrel. - Jól fial az, míg ki nem durran. - Akkor meg a legjobban!
A zsák pénzt érő házra háromnegyed zsák hitelt felvett polgár háza érjen fél zsák pénzt, a hitele legyen másfél zsáknyi. - Legyen a miénk a bank, amelybe törleszt. Meg a ház, meg a pénz. Meg a végtelen sok fagyi helyett is pénz. S miért csak házakat?! - Termőföldek! Iparágak! Jog, erkölcs, igazság, isteni nagyság, üdvösség és örök élet - mind csak a miénk! - Hét nem csodás? - Ez a feláramoltatás!

2016. május 3., kedd

Apa kell


Az író is ember, - csak kevésbé biztos a dolgában, mint mások, - ezért gondolkodik. Kérdéseket tesz fel és válaszokat keres olyan kérdésekre is, amelyeket megválaszoltnak hittünk, - vagy amelyeket mások föl sem tennének.
Figyelem a sajtót: mit lehet tudni az ellenzéki pártok, a civil szervezetek és a szakszervezetek nyűglődéséről, hezitálásáról? - Ismert és ma már nem ismert politikusok beszédeit és azok következményeit tanulmányozom, hogy motivációkat és összefüggéseket ismerjek föl.
A kutakodásom oka egyszerű: a jelenlegi hatalom tevékenységével kapcsolatban a többség elégedetlen, - még sincs alternatíva ezzel a kormányzattal szemben. - Ha úgy tetszik, Orbán Viktor az egész pályát uralja. - Igaz, szaladgálnak még ott páran, de labdába nem rúgnak. - Esetleg felszedhetnek egy-egy pályán kívülre került ügyet.
A minap néztem meg azt az immár történelmi videót, amelyben Dávid Ibolya elismerte a választási vereséget, s egyúttal lemondott. - Nem sokkal később gyanúsítottként láttuk őt a képernyőkön. - S immár nagyon rég sehogyan sem látjuk.
Dávid Ibolya sikeres vezetőnek tűnt hosszú éveken át. - Mégis, mikor ő lett az MDF frontembere, sejthetővé vált a kudarc. - Akkor még nem fogalmaztam ezt meg, - de ma kimondhatjuk: a kudarc oka az volt, hogy ő nő. - Sokan azt mondják, hogy ez egy macsó társadalom. - Ezt nem hiszem. Ehhez nincs bennünk elég spanyolos virtus. - Ez sokkal inkább egy macsókra vágyó társadalom. - Egy olyan akol, amelyben a nyáj megkérdőjelezhetetlen vezér kosokra vágyik, akik elűzik a farkasokat, s láncon táncoltatják a medvét.
Kell az a jól azonosítható fölöttes én, aki a puszta létével biztosítja a lehetőséget, hogy a kiskorúság kellemes, kábult pocsolyájában dagonyázhasson a kábult kisember, s hihesse azt, hogy a részére osztott jólét automatikus, örök és gyarapodó.
Ez önámítás, de a gondolkodásról a többség leszoktatható, - így a ráeszmélés kockázata csekély. - S mivel az ember többnyire hajlamos a személyes gondolatot alárendelni a többség szavának, - csak elég hangosan kell harsogni, hogy mi is a többség (elvárt) véleménye, tapasztalata és meggyőződése.
A hagyományaink despotikusak. A királyaink férfiak, - Sisi kivételével, aki romantikus odaadásra késztetett - a fáma szerint - macsó lelkű férfiakat. - Akik rá is eszméltek, hogy a haza üdvét akkor és ott nem a kirántott kard szolgálja, hanem a bölcs behódolás. - Alkalmasint részben igazuk is volt.
Kétségtelen, hogy férfiak voltak a zsarnokaink is. S habár folytonos a gyanú, hogy a legtöbbjük zavaros személyiség volt, az erejük a nyájban biztonságérzetet keltett. - S ha a siker nem valódi, legalább annak lehet hazudni és hinni! - csak legyen az az épület nagy! - Csak legalább lehessen átadni néhányszor! - Csak robogjon a vonat, csak záporozzon a gól! - Csak legyen anyag a híradókhoz!
Medve is van, lánc is, tánc is. - Hogy ki táncoltat kit, - az lehet magyarázat kérdése
A XX. század több erős vezetőt adott az országnak. Volt közöttük nacionalista diktátor, fasiszta diktátor, kommunista diktátor, szocialista diktátor, - satöbbi.... A jelző mellékes, - bár folyton a jelzőkre mutogatnak. Így sokan már megint elhiszik, hogy a jelző cseréje megoldást hoz. Hoz is! - Némelyek gazdagodására, felemelkedésére. - Az elit lecserélésére, s az ország sokadik kirablására. - A diktatúra marad, - csak diktátort cserélünk. - S ha egy ideig épp nincs diktátorunk, - hát az igény annál nagyobbra nő iránta.
Pedig ezek a férfiak sokkal több nyomorúságot hoznak, mint jólétet. - Kevesek jólétét az egész ország, - sőt! - a nemzet sikerének láttatják, - sokak nyomorát pedig elhallgatják, - elhallgatjuk, mint a gombás lábkörmöt az uszodában. - A pocsolya langyos, a kábulat kitart.
Orbán sikerrel lépett ezeknek a férfiaknak a sorába. - A hatalma megingathatatlannak tűnik, - nincs kihívója. - Felvethető, hogy legyen kihívója a legerősebb ellenzéki párt vezetője. - De míg ő mindent centralizál, azok körül szétporlad az erő. - Egymást gyengítik, egymást tapossák, nem ismerve fel, hogy szövetséges nélkül túl gyengék. - Vagy csak látszólagos az, hogy ezeket a szervezeteket pártnak látjuk. - Talán tévedés azt hinnünk, hogy ha hatalomhoz segítjük őket, majd képviselik az érdekeinket. - Talán nem is kell nekik a hatalom, - mert csupán néhány tucat karrierista lehetőségeinek a kereteiül szolgálnak. - Ki tudja? - Szeretném látni a cáfolatot az eredményekben!
Sokan fölvetik hogy a kihívó legyen civil. Csak hát a szabályokat politikai pártok alkották, politikai pártokra szabva. - Civil itt aligha rúghat eséllyel labdába. - Mások azt mondják: legyen nő. - Haladó gondolat. Az MDF bele is bukott. - Még nem ennyire felvilágosult az ország!
Sokat írtam már a Stockholm szindrómáról és az országos vágyról a kiskorúságra. - Nem ismétlem. - A Neten elérhető épp elég.
Lássuk be: ezek a berögződött elemek a társadalom tudatát mélyen meghatározzák. Ezek nem változtathatóak meg kampány-üzemmódban. - Sajnos csak a veszélyes út marad: férfi ellen férfit! - Kell valaki, aki erősebbnek látszik, s épp oly gátlástalannak és autoriternek, magabiztosnak. - Aki sokak szemében az új kedves diktátor lehet. - Csak ne a szélső jobbról!
Ez az egyik nagy gond: csak ott látszik alkalmas, - önistenítő jelölt. - Találnunk kell egy kellően antidemokratikusnak tűnő ember a demokraták között is! - Vagy legalábbis az image felépíthető! - Szükséges, hogy a kiskorúak könnyen felettes ént válthassanak. 2018-ban csak így lehet váltani. - A társadalmi nagykorúság lassú kialakulására csak az után nyílhat esély. - A demokráciát nálunk csak diktatórikus, vagy legalább kellően annak látszó módon lehet felépíteni. - Mert nekünk mindig apa kell. Nem baj, ha szadista, pedofil és vérfertőző! - Csak érezzük, hogy erős!