Oldalak

2014. március 18., kedd

Hétköznapi rasszizmusaink



Barátom féltőn érdeklődik, hogy: ugye nem vagy zsidó?... - Nyírő József 1943-ban írt dolgozatában József Attila költészetének értékét azzal az állítással igyekezett kisebbíteni, hogy ő, - mármint Attila félzsidó volt. - 2006-ban lelkész bátyámmal többek között azért szakadt meg a kapcsolatom, mert kijelentette: neki azért van igaza, mert ő lelkész. - S hányszor figyelmeztetnek: tudd, hogy hol a helyed!
Hol a helyem?
Korábbi vezető állásomat azért vesztettem el, mert ragaszkodtam a magán-nyugdíjpénztári tagságomhoz. - Nagyszerű, nemzeti érzelmű vállalkozó volt az új tulajdonos, aki egyik első értekezletét a csúszópénz mértékének megállapításáról tartotta, s kávé mellett azzal dicsekedett, hogyan is jut pályázati pénzekhez. - A munkahelyek meg csak nem teremtek. - Az enyém is elveszett. - S a napokban azt magyarázta nekem egy nemzeti barátom (ha ugyan barát), hogy a magyar mindig kiskaput keres, mert ilyen a karaktere. - "Ha szereted a Hazádat, fizess adót!" - mondtam felháborodottan, de láttam a szemén, hogy belül rám legyint: "szegény bolond!" - A gyengék és gyávák pusztuljanak! - S hogy ne lenne gyenge a tisztességes ember gazemberek között?
Zsidók vagyunk, svábok és cigányok, akik csak arra valók, hogy rabszolgaként dolgoztassanak. - Radnóti távíró póznákat cipelt, szenet lapátolt, ládát szögelt, vasutat épített - és meghalt. - Pedig taníthatott volna irodalmat, - hisz abból doktorált, s habár tanított, ha tehette, a nádpálca súlyát nem ismerte, - s írhatott volna vaskosabb életművet. - De nem! - A nemzetnek lőszerládára és rézre volt szüksége, nem tudásra és tisztességre!
A munkahelyeken kiszolgáltatottak vagyunk. - Hol vannak már a munkavállalót védő jogok? - Papíron is kevesebb, s ami van, csak írott malaszt. - Ma a munkavállaló és a munkáltató nem szövetséges már. A munkáltató a nyertes, a magasabb kaszt, - a munkavállaló pedig az a hülye, aki nem tud elég gyorsan lapátolni. - Na igen: a Glatter fiú is a filológiához értett. - S persze, a feltételek visszamenőleg is átírhatóak. - Megszokásból dolgozunk, s nem reményekért. - Félelemből vagyunk lojálisak, nem meggyőződésből. - S bűn a tudás, ami az évek során ránk rakódott, mint a szenny. - A megállapodás annyit ér, amennyit az erős érdeke és kedve diktál. - Ő megszegheti a saját szabályait. - Te azt sem tudod, minek is kell megfelelned.
Magyarország soha sem volt ennyire egységes. - Igaz, ha Magyarország csupán két-három millió ember. - S mik volnának a többiek? - Te, és én, és mi? - Munkaszolgálatosok, akiknek kijár a tarkólövés, ha nem menetel elég gyorsan az úton, - amit életnek nevezni súlyos cinizmus lenne.
A gálya utasa soha sem fél a víztől? - Hej, visszatérhet még Petőfi! Nem Barguzinból, de elkeseredésből. - Lassan nincs mit veszteni. - S aki nem veszíthet, az szabad lesz, s elhagyja a félelem, amint felismeri a sorsszerűséget: megtehet bármit, - hisz a legsúlyosabb következmény így is, úgy is biztos. - Nem féltek ott fenn?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.