Oldalak

2025. december 14., vasárnap

Advent Magyarországon

 

Advent Magyarországon, 2025-ben

 

Advent első napján sokan megírták és közzétették azt, amit minden évben megírnak, és közzétesznek. Mivel az életem egy fontos időszakában intenzíven foglalkoztam teológiával, személyes lelkesedésből magam is írtam több ilyen tárgyú cikket. De ezúttal nem. Ezúttal az életről, a közéletről, és az irodalomról szeretnék beszélni, az eredeti témától sem nem túl távol, sem nem túl közel.

Az Advent várakozás. A kultúránkba a keresztény hagyományok útján került, a keresztény hagyományok közé pedig a zsidó hagyományokból. Az advent várakozás a karácsonyra. De mi is az, amire várunk? A kisjézuska (mint nemecsek) születésére?

Igen is, és nem is. Nem egy rózsaszín csecsemőre várt és vár a világ, hanem szabadítóra. A hit logikája szerint Mózes, mint Jézus egyik előképe, megszabadította a népet a rabszolgaságból. Ez gazdasági, polgárjogi, kulturális és politikai elnyomás volt. Egyfajta fogság, kollektív rabszolgaság.

Jézus, ugyancsak a hit logikája szerint megszabadít a bűn fogságából. Ez olyan kérdés, amelynek az értelmezése már több elmélyülést igényel. A Biblia ugyanis nem azt nevezi bűnnek, amit elkövetünk, hanem azt, hogy Isten nélküli állapotban vagyunk. És mi ez az Isten nélküli állapot? A szabadság hiánya. A Biblia logikája szerint az, hogy valaki bűnös dolgot tesz, következménye ennek a hiány állapotnak. Ez az állapot nem szűnik meg attól, ha valaki erőnek erejével erkölcsös életet él. Az nagyon szép dolog. De a fogság megszűnéséhez szabadító kell. Szabadító, Felkent, Messiás, Krisztus: ezek Jézus jelzői a Bibliában. Maga a név: Jesuah azt jelenti, hogy Felkent Szabadító. A felkent jelző pedig azt, hogy Isten által kijelölt.

A keresztények üdvösséget remélnek hitükért. Az üdvösség pedig nem más, mint szabadság. Az örök élet, az áldások, és a többi csupán ráadás. A másik nagy egyházi ünnepünk, a Húsvét éppen azt állítja, hogy a szabadítás megtörtént, csupán meg kell ragadni a lehetőséget.

A szabadság, tehát az Istent nélkülöző, alantasabb erők elnyomásában zajló életből való szabadulás.

Ez tehát a teológiai háttér. Advent van. Várakozunk. A Szabadítóra, a szabadságra.

A szabadság azonban sokak számára botrány. Gyakran beszélek a Stockholm-szindrómáról. Az elnevezés egy hosszára nyúlt bankrablásról, túszdrámáról szól. A túszok egy idő után elfogadták, hogy a túszejtők képviselik a jogos hatalmat, törvényt, erkölcsi mércét. Önkéntelenül igazodtak a túszejtők elvárásaihoz, és csoportnyomást gyakorolt arra, aki kevésbé volt engedelmes és lojális. A túszhelyzet megszűnése után anyagilag is támogatták a túszejtők jogi védelmét a bűnügyi perben.

Különös? Egyáltalán nem. Az ember csoportban él, és a komformitás túlélési ösztön. Minden zsarnoknak vannak őszinte hívei, és a legkegyetlenebb diktátorokat is valós könnyekkel siratnak meg a halálukkor. Isten messze van, de a mindenkori hatalom helyettesíti őt, mint ahogy a pusztában az aranyborjú helyettesítette. Hogy ez csupán bálvány? Kétségtelenül az. De a bálvány imádata egyszerű, kényelmes, és előnyökkel is jár. Amikor a zsarnok kegyetlenség helyett kegyet gyakorol, az máris előny. Amikor a hatalmából is ad egy keveset, az már kiváltság. Így tehát a társadalmak is elfogadnak bármilyen kegyetlen és zsarnoki hatalmat. Ha nincs menekvés, automatikusan beindul az alkalmazkodás. Elfogadjuk a hatalmat, egy idő után legitimnek, megdönthetetlennek hisszük. Igazodunk az elvárásaihoz az erkölcsi nézeteinkben, az ízlésünkben. Meghallgatjuk a híreket, hiszen tudnunk kell, mit gondolunk. Egészen hozzá idomulunk, és bajkeverőnek érzékeljük azt, aki ebben kevésbé engedelmes.

Hitler és Sztálin népe ezt élte át. Értük is rajongtak, és ma is sokakat áthat egyfajta nosztalgia az általuk létrehozott „jó” korszak iránt. Ma is sok hasonló hatalom van széles e világon. De ez nem csak az állam szintjén valósul meg. Bántalmazó családtagok, nárcisztikus főnökök, hatalmaskodó lelkészek, a rábízottakat kihasználó edzők, és sorolhatnánk sokáig.

Míg Jézus szolgált, addig sokan vágynak arra, hogy mások felé kerekedjenek. Ennek a hátterében pedig a félelmeik állnak. A magát gyengének érző ember fél az egyenlőségtől, mert ott alulmaradhat. Az alárendeltségtől pedig eleve retteg, mert ott védtelennek érzi magát. A legtöbb zsarnoki személyiség mögött a kontrolltalan félelem áll, amit a hatalommal kompenzál.

De a gyávaság áll annak a hátterében is, hogy a legtöbben alárendelődnek. Mi lesz akkor, ha ellenállok? Mit szólnak mások? Hogyan döntenek az ügyeimben?

Nem az a legfélelmetesebb, hogy a zsarnok megtorolja az ellenmondást, hanem az, hogy a közösség ellenem fordul. Ezt nevezik hagyománynak, és ez tartja össze az igazságtalan rendszereket épp úgy, ahogy a jó rendszereket is összetarthatná.

Azt, hogy a társadalmunk mennyire igazságos, mindenki el tudja dönteni. A legtöbben természetesen sok érvet hoznak fel arra, hogy ez így van jól. Hiszen rettegnek a változástól.

Azt, hogy a kultúrában és az irodalomban méltányos és igazságos viszonyok vannak-e, szintén eldöntheti, aki akarja. Sokaknak vannak túsz-érveik a mellett, hogy ez a világ minden lehető világok legjobbika. Én azonban azt hiszem, nin s olyan ember alkotta rendszer, ami ne lehetne jobb.

De azt mindenki figyelmébe ajánlom, hogy Mózes szembeszállt a Fáraóval. Jézus szembeszállt az összes hatalommal, amely a Júdeai királyságban, a római provinciában és a vallási hatalomban megtestesült. Mondhatja bárki, hogy semmire sem vitte. Ünnep volt, ha szamáron közlekedhetett. Egyébként gyalogolt. Volt egy ruhája, amit viselt, és ha vendégül látták, akkor evett. A végén meg is ölték. Igen, Jézus élete így alakult. Jól elbukott, ugye? De valamit megváltoztatott.

Mózest kijátszotta a legbizalmasabb munkatársa, amikor aranyborjút készített. Negyven éven át vezette a népet, de ő maga nem léphetett be a megígért földre.

Jézus és Mózes élete kudarc volt? Nem hinném. Ők az érthető félelem ellenére is a szabadságot választották, és megváltoztatták a világot.

A bátorság nem a félelem hiánya, hanem az az eltökéltség, hogy a jogos félelmek ellenére is azt teszed, ami helyes, és ami használ másoknak, és olykor magadnak is.

Magyarország következő éve kiszámíthatatlan. Azt, hogy még több béklyó kerül-e ránk, vagy valami még félelmetesebb történik, és felszabadulunk némely zsarnoki elnyomásból, nem tudhatjuk. De azt igen, hogy a bátrak most, és mindig, itt, és mindenhol tudják, hogy a félelmek ellenére is a méltányosabb, igazságosabb, emberibb jövőt kell választani családban, társadalomban, és az irodalomban is.

A Biblia azt is mondja: Az igazság szabaddá tesz. Van sok olyan titok, amelyek évek, évtizedek, emberöltők óta lapulnak irattárakban. Biztos vagyok abban, hogy amint ezek a lapok megismerhetők lesznek, sok béklyót ledob majd a felháborodás. Mi nem fogunk a túszejtőink védelmére kelni! Bár tudom, hogy sokan megteszik majd az önigazolás kényszere, a kognitív disszonanciától való rettenetes félelem miatt. Senki sem mondja majd ki szívesen, hogy igazságtalan, és gonosz viszonyokat szolgált, és így maga is azok építőjévé vált.

Mire is várhatnánk Adventkor? Csakis az emberhez méltó, felemelő, boldogító szabadságra!

Lehet, hogy én magam nem lépek be az ígéret földjére, de amíg lehet, elől megyek, még ha félek is, hogy vezessem azokat, akik odatartanak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.