Oldalak

2014. február 3., hétfő

Lojalitás vs. lojalitás



A Hazaszeretet nem kölcsönös érzés: így oktatgatom a fiaimat, amikor a jövőjük kerül szóba. - Persze, lepereg róluk: idealisták, akár az apjuk.
Amikor a Haza iránti elkötelezettségre tanítanak: feltétel nélküli lojalitást követelnek. Amikor a család, az iskola, az egyház, a munkahely, a klub, vagy az aktuális hülyeség iránti elkötelezettségre tanítanak: feltétel nélküli lojalitást várnak tőled. - Stockholm szindrómás, révült, rajongó hűséget.
Persze, elhitetik veled, hogy ez önmagában hordja a jutalmát: okot ad az önigazultságra.
S persze, valóban szükség van eszmékre, hogy a megismerhetetlenül bonyolult világban kitűzzünk néhány rendíthetetlennek hitt pontot, amelyet mozdíthatatlannak hiszünk, s amelybe kapaszkodunk.
De a HAZA nem szeret viszont! - A Haza olyan anya, aki hagyja, hogy a legkegyetlenebb fiai prostituálják, s azokat tapossa el, aki nem tűrik szó nélkül, hogy stricik kezében van az Anya, a Haza, a család, az iskola, az egyház, a munkahely, a klub, vagy az aktuálisan követhető eszme.
Ők meg, röhögnek a markukba! - Zsírját veszik mindannak, aminek a megőrzését bíztuk rájuk. - A HAZA folyton kirekeszti, elkergeti, tönkre teszi azokat a fiait és lányait, akik nem a stricik zsebének üdvét tekintik elsődlegesnek. - Hányan lennénk, ha mindazoknak, akiket az elmúlt száz évben a HAZA nevében kivégeztek, kiirtottak, tönkre tettek, elüldöztek - itt élnének köztünk a leszármazottaik? - Mennyivel lenne sikeresebb a magyar gazdaság, a magyar művészet, a magyar sport, a magyar közélet, a magyar élt, - ha ők mind itt élnének, dolgoznának, alkotnának. - De, nincs ilyen szerencsénk. Mert a HAZA stricijei nyerni akartak, - és nyertek. Sokkal kevesebbet, mint amit mi mind vesztettünk. De ez kit érdekel? - A numerus clausussal például helyeket, pozíciókat. Olyanokat, amire mások érdemesebbek voltak. Aztán még: ingatlanokat, műkincseket, tőkét, önigazolást. - S lám, egy erőszakos, bé kategóriás elit vezette ország ismét megsemmisítő vereségbe kormányozta magát. Csak a második világháború egymilliónál több magyar áldozatot követelt. S ennek az egymilliónak hatvan százaléknál nagyobb hányada a legprimitívebb gyűlölködés közvetlen áldozata: deportálások, gettók, munkatáborok, koncentrációs táborok... - Több, mint húsz százalék az őrült kormányzás áldozata. - Vagy tényleg van értelme a Donn mellett védeni a hont? - Hány kilométer is ez? - Fenéket! Ez kiszámított áldozat volt a revizionizmus sakktábláján. Jutalmat vártak, - s nagyapáink, dédapáink élete volt az ár. A gazdaságosság jegyében, azért mégiscsak elégtelen felszereléssel küldték el őket. - Igaz: a felszerelés elvesztése kalkulálható volt. - Gazdaságos. De az én nagyapám fázott és éhezett ott!
S persze, apám jól mondta: a felkavart víz tetején mindig ugyanaz az anyag úszik. - Nincs sehol koncentráltan annyi volt komcsi, mint a Fidesz-KDNP berkeiben. Szerintem az MSZP-ben sem.
A strici strici marad, bárhogy hívják is a kuplerájt!És mi a helyzet a család, az iskola, az egyház, a munkahely, a klub, vagy az aktuális hülyeség iránti elkötelezettség terepén? - Hát, ugyanaz. - Fortélyos félelem igazgat minket. - Persze, ezt csalhatatlan reménynek hazudják. - De, ugyan mennyi bizalom van a családban, vagy a munkahelyeken? - Mennyi bizalom van ma Magyarországon? - Nem kellene végre elzavarni a striciket?