Szörnyű az a gyűlölet és bizalmatlanság, ami áthatja az
életünket. Szörnyű, de sajnos logikus következménye annak, ami 16 éve zajlik
ebben az országban. A harc, amit Orbán Viktor a Testnevelési Egyetemnél
meghirdetett, Magyarország ellen folyik. És Magyarország vesztésre áll.
Engem általában a nemzeti és keresztény elvekre hivatkozva
szoktak diabolizálni. Ez paradoxon, mert megítélésem szerint nem önkéntes
bíráim követnek helyénvalló elveket, hanem én.
Ez így meglehetősen önteltnek hat, ám ha helytelennek
tartanám a nézeteimet, változtatnék rajtuk, ahogy megtettem már életem során.
Alkatilag alkalmatlan vagyok arra, hogy opportunistává váljak. Így sajnos
elveket követek, ami nyilvánvalóan nem kifizetődő. Így haragosokat és
ellenségeket szerzek, nem elismerést és vagyont. Erre a sors determinált. Azaz:
konkrét személyek konkrét tettei. De ha már eddig determinált volt az életem,
most már nem adom fel az elveimet.
Mi a jó a nemzetnek?
Én azt gondolom, a nemzet elsősorban közösség. Sokan azt
hirdetik, a nemzethez tartozás genetikai alapon jön létre. Ezzel minimum három
gondom van. Ez a genetikai homogenitás nem létezik. Európai szinten van ilyen.
Nem markáns, de az megállapítható genetikei módszerekkel, hogy valaki európai-e.
A nemzeti hivatartozás genetikai módszerekkel nagyjából kimutathatatlan. Az
viszont kimutatható a történelemből és a jelenből is, hogy a genetikai
homogenitás igénye fasiszta ideológia. Ilyen alapon engem gyakran kirekesztenek
a nemzetből, libsinek nevezve, ami nem burkolt zsidózás.
Azt is hirdetik sokan, hogy az tartozik a nemzethez, akik a
nemzetre hivatkozó politikai vezetőket követik. A baj ezzel csupán az, hogy ez
a hivatkozás az elmúlt évtizedekben kivétel nélkül csak számító, és kiszámított
demagógia volt. Dehogy akarták ők a nemzet javát! A javait akarták, és a javát
meg is szerezték maguknak.
A harmadik bajom ezzel az, hogy alapot ad emberek minőségi
megkülönböztetésére. Így négy kategória van: jó magyar, magyartalan magyar,
magyarok barátja, magyarok ellensége. Nincs annál gyalázatosabb, mint mikor azt
sütik rám is, hogy magyartalan (nemzetietlen) magyar vagyok, a magyarok
ellensége és árulója. Libsi, mint mondta, ami egyértelműen zsidót jelent. Ebben
a konnotációban pedig a zsidó az ősellenség, a végső gonosz, a világot megrontó
métely, melyet el kell pusztítani.
Ezért vélik sokan nemzeti tettnek, ha belevizelnek a Duna
parton elhelyezett fém cipőkbe, ha tettlegesen esnek olyan demokrata
tüntetőknek, akik pl. szemüveget hordanak. Mert a libsi olyan ember, aki
belvárosi értelmiségi, és feltétlenül szemüveges.
Lám, zajlik is a kultúrharc. Minden rossz, ami kultúra! A
hitleri Németország, a sztálini szovjetúnió és Mao Kínája után végre nálunk is
megvalósul a kultúrharc! Lesz még itt könyvégetés!
Mit hirdetek tehát én, ami oly annyira felbőszíti bíráimat?
Az egyik megközelítés a forradalmak anyjának három szóba
sűrített eszméje: szabadság, egyenlőség, testvériség.
Mondják, hogy ezek nem keresztény értékek. Mert a
kereszténység valamiféle feudális viszonyrendszerben teljesedik ki, amelyben le
kell mondanunk ezekről a humanista és felvilágosult, így tehát ördögi elvekről.
Nézzük, mit mond a Biblia!
Az eredendő bűn története, mint az emberiség történetének
első konfliktusa nem szól másról, mint a szabad akaratról, amellyel bibliai
őseink úgy éltek, ahogy: fellázadtak az egyetlen törvény ellen. Tehát Isten
megadta az embernek azt a szabadságot, hogy akár Vele is szembe forduljunk.
Erre szomorú bizonyíték a történelem és a világ mai állapota.
Másutt ezt mondja: „Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet
és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot:
válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (V. ímózes 30;
19.)
Itt arra szólít fel, hogy mi válasszunk! Mi ez, ha nem
szabadság. A választásnak következménye van. De a döntést mi hozzuk.
A Biblia fókusza a megváltás. Azaz: a szabadítás. Azt
jelenti ez, hogy Isten bizonyos értelemben a saját rossz döntéseink
következményeitől is megszabadít. Isten a maga dicsőségének a kifejezésére, a
maga képére teremtette az embert. Értelmetlen lenne, ha rabságban tartaná. A
szabadság sokkal inkább kifejezi az ő dicsőségét!
Nem ismerek olyan bibliai szakaszt, amely meghatározná azt,
milyen társadalmi berendezkedést vár el Isten. Azonban nyilvánvaló, hogy Isten
törvényeivel ellentétes az, ha az embereket bárki megfosztja a méltóságuktól,
ha különbséget tesznek ember és ember között bármiféle „konzervatív” alapon.
Így tehát Isten törvényével ellentétesnek látom, ha bárkit alacsonyabb értékűnek
tekintenek azért, mert szegény, vagy fogyatékkal él, vagy láthatóan más
rasszhoz tartozik, vagy más a szexuális beállítottsága, politikai nézete, vagy
a valláshoz való viszonya.
Meg kell jegyeznünk, hogy a magyar konzervativizmus
markánsan eltér az európai konzervativizmustól. Míg ott a kereszténység, a
humanizmus és a felvilágosodás emberséges nézeteit ötvözik egyfajta erkölcsi
minimummá, addig nálunk az előjogok, a társadalmi megkülönböztetés, a
kontraszelekció rendszerének konzerválásáról van szó. Ezt ugyan kegyes
csomagolásba göngyölik, nemzetinek és kereszténynek nevezve azt. De még ha
főpapok szónokolnak is ezek mellett, ezek végső soron az embertelenség és az
igazságtalanság konzerválásáról szólnak, ami nem lehet Istennek tetsző.
Sokan illetlennek tartják, ha ezekről beszélünk. Ám a Biblia
is erről beszél. Dávid, a zsoltáros így énekelt: „Miért féljek a gonoszság
napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül, A kik gazdagságukban bíznak, és
nagy vagyonukkal dicsekesznek? Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat
érte váltságdíjat Istennek.” (49. zsoltár)
Úgy illenék, hogy a hatalommal bíró embert tiszteljem.
Ám a bűnnel szerzett vagyon és hatalom nem tiszteletre indít, hanem jogos felháborodásra.
Ám a bűnnel szerzett vagyon és hatalom nem tiszteletre indít, hanem jogos felháborodásra.
Vagy nem úgy van-e, hogy az ország politikai vezetői
egyúttal az ország legvagyonosabb emberei lettek bámulatosan rövid idő alatt?
Hogyan gyűjthetnek hatalommal bíró emberek ilyen rövid idő alatt ilyen nagy
vagyont, hacsak nem úgy mint a tolvaj? A nyomtató ökörnek senki sem köti be a
száját. Igen sok juttatáshoz és kiváltsághoz jutnak pozíciójuk folytán. De a
hivatalos jövedelmük sokszorosa halmozódott fel vagyonban. Az hogy lehet?
Hogyan tekintsem hát erkölcsi értelemben példaképnek őket? Vagy rájuk nem
vonatkozik a parancsok? Például ez: ne lopj?
Ők rendszerint beleszövik a mondataikba, hogy magyar, keresztény, nemzet, és akkor már lophatnak is?
Ők rendszerint beleszövik a mondataikba, hogy magyar, keresztény, nemzet, és akkor már lophatnak is?
Itt vannak most az olyan sokakat érintő szociális problémák,
mint a szegénység, a devizahitelesek kálváriája és a hajléktalanság. Mit mond a
Biblia?
„Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd
a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan
ítélj a te felebarátodnak.” (III. Mózes 19; 15.)
Igazságos-e, hogy míg minden környező országban találtak
méltányos megoldást (azaz: a devizaválság miatti veszteségeket részben az
állam, részben a bankok és részben az adósok viselték), addig nálunk minden
bajt az adós visel, és e bajokat az állam minden eszközzel növeli?
Mert én sem azért vettem fel devizában hitelt, hogy a
hazámat eláruljam, hanem hogy a gyerekem kigyógyulhasson a kezdőd asztmájából.
Ez sikerült is. Hogy milyen hitelt kaphatok, a bank mondta meg. A szerződésnek
már a puszta terjedelme is kizárta, hogy egy átlagos műveltségű ember annak
minden összefüggését világosan érthesse.
De nem csak a bankok voltak arcátlanul kapzsik. Ki döntötte
be 2011. augusztusában a magyar Forintot?
A magyar kormány volt az. Ki tartotta bóvli kategóriában éveken át a magyar fizetőeszközt? A magyar jegybank volt az. Ki forintosíttatta rossz árfolyamnál, azaz, maximális veszteségnél a hiteleket? A magyar országgyűlés volt az. Ki zárja el a jogorvoslat lehetőségét a bajban lévő adósok elől? A magyar országgyűlés az. Ki az, aki hiéna végrahajtók kezére adja, és karhatalommal kergeti el az otthonából a legelesettebb embereket? A magyar kormány az.
A magyar kormány volt az. Ki tartotta bóvli kategóriában éveken át a magyar fizetőeszközt? A magyar jegybank volt az. Ki forintosíttatta rossz árfolyamnál, azaz, maximális veszteségnél a hiteleket? A magyar országgyűlés volt az. Ki zárja el a jogorvoslat lehetőségét a bajban lévő adósok elől? A magyar országgyűlés az. Ki az, aki hiéna végrahajtók kezére adja, és karhatalommal kergeti el az otthonából a legelesettebb embereket? A magyar kormány az.
Egyszerűsítsük le: a Fidesz az. A kereszténység állítólagos bástyája. De, mit
mond a Biblia?
„Mikor pedig földetek termését learatjátok: ne arasd le
egészen a meződnek széleit, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd; a szegénynek
és jövevénynek hagyd azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ha elszegényedik
a te atyádfia, és elad valamit az ő birtokából, akkor álljon elő az ő rokona, a
ki közel van ő hozzá, és váltsa ki, a mit eladott az ő atyjafia. Ha a te
atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg
őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted. Ha pedig elszegényedik
melletted a te atyádfia, és eladja magát néked: ne szolgáltassad úgy mint
rabszolgát.” (III. Mózes 23; 22-39)
Mit mind tehát? Hagyj a szegénynek is! Segítsd meg,
hogy megélhessen! Ne vedd el az emberi méltóságát!
Ruth könyve e téren szép történetet tár elénk. Boáz, a
jómódú Izraeli gazdálkodó látta, hogy egy özvegy szedegeti az elhullott
kalászokat a mezején az aratók után haladva. Boáz utasította a munkásait, hogy
hullassanak el több gabonát! A moábita Ruth és az Izraelita Boáz leszármazottja
volt a későbbi Dávid király, így pedig Jézus is.
Ma mire számíthat a munkavállaló, ebben a verseny
nélküli kapitalizmusban? – Bizony, a kilencvenes évek elején, amikor
kiforratlan volt a jogrendszerünk is, kevesebb megalázást kellett a
munkavállalónak eltűrnie. Ma többé-kevésbé mindenki feketén dolgozik, mert a
nemzet legjobbjai szeretik jól elkerülni az adózást, ami pedig a haza iránti
kötelezettség. Ám, mi történik ha valaki nem tud dolgozni? Akkor segélyt,
táppénzt, és bármiféle ellátást a hivatalos jövedelme után kap, ha kap
egyáltalán. Mert egyre többször nem kap semmit.
A devizahiteles elszegényedik, mert a törlesztés
előbb-utóbb teljesíthetetlen lesz. Megbetegszik, és elveszti a munkáját. Innen
egyenes az út addig a napig, amikor egy szakasz rendőrrel kísérve megjelenik a
végrehajtó, és kipenderítik az életéből. Ez tehát a keresztény nemzeti eljárás?
A hajléktalan, még ha tehet is a nyomorúságáról,
végtelenül elesett ember. A legtöbben testileg és lelkileg is betegek. A
beteget és nyomorultat pedig nem börtönbe kell csukni, hanem gyógyítani kell!
Aki időben kap segítséget, esetenként még képessé válhat arra, hogy ismét a
társadalom tevékeny, átlagos életvitelű tagjává váljon. De a segítség nem a
rabosítással valósítható meg!
Az utcán két-három év az átlagos túlélési idő. Az,
hogy vannak jól alkalmazkodók, akik akár évtizedes távlatban is túlélnek az
utcán nem írja felül azt, hogy sokan egy évet sem vészelnek át így. Ezek az
emberek lepusztulnak és elpusztulnak. És ez az ország nem segítő kezet nyújt,
hanem bilincset. Még a tárgyaláson sem tisztelik meg őket azzal, hogy egy
levegőt szívjanak velük, mert büdösek. Mibe kerülne emberként bánni velük? Ők
talán nem tisztálkodnának meg szívesen? Nem vennének magukra tiszta ruhát, ha
tehetnék? Persze, van, aki már nem. Van az apátiának egy szintje, amikor már
nem teszi meg magáért a legkézenfekvőbbeket sem. Van a pszichés leépülésnek egy
olyan szintje, amikor már önpusztítássá válik a tétlenség. Ám, a beteget
gyógyítani kell, nem elvenni tőle az utolsó meleg holmiját is!
„Ha mégis szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai
közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, a melyet az Úr, a te
Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a
te szegény atyádfia előtt” (V. Mózes, 15;7.)
Ez az utóbbi parancs látszólag a meggazdagodás ellen
szól. Aki olyan felelőtlen, hogy a szegényeknek adja azt, amit szerzett, az
hogyan halmozhatna fel? – Hát úgy, hogy Isten megáldja azokat, akik az Ő
akarata szerint irgalmasok.
Gyümölcseiről ismeritek meg őket, mondja Jézus. Ne azt
figyeljétek, amit mondok, hanem azt, amit teszek, mondta Orbán.
Tarthatnánk azt, hogy a világ nagy bűnözői és nagy
diktátorai Isten akaratát cselekszik, hiszen a vagyonuk és a hatalmuk igen
nagy! Gondolhatnánk, hogy azért ilyen sikeresek, mert Isten megáldotta őket. A
rabló tehát „elveszi az áldást”, amikor eltulajdonítja a másét. Igen, elveszi
attól, aki azt becsületesebben szerezte. Nyilván senki sem gondolja, hogy
bűnözők és szörnyeteg diktátorok lennének az Isten által elvártak legjobb
megtestesítői. Őket az istentelenség teszi naggyá és hatalmassá. Világos, hogy
Isten ellenségei ők, mert lábbal tiporják embertársaikat és Isten parancsait.
Az már a szabad akarat kérdése, hogy ezt megtehetik.
Isten türelme gyakran túl hosszúnak látszik. Lassan elpusztítja magát az
emberiség, mert Isten türelme nagy.
Mégis azt gondolom, hogy nem isteníthetünk istentelen
gonosztevőket, mert az lázadás Isten ellen.
Van, akit Isten felmagasztal. Van, aki önmagát
magasztalja fel. Van, akit a nép magasztal. Ez pedig bálványimádás, amely Isten
ellen való lázadás.
Orbán Viktorról már a kétezres évek közepén azt hangoztatták,
hogy ő Magyarország megváltója! Sokan úgy tekintenek rá, mint Isten által kijelölt földi
helytartóra, aki Istent magát képviseli, sőt, bizonyos értelemben ő maga isten.
De a gyümölcseiről megismerszik a fa.
Az elmúlt években irdatlan pénzügyi támogatás áramlott
az országba. A gazdasági növekedésünk GDP arányosan azonban kisebb volt, mint
az a beáramlott pénzmennyiség. Azaz: az ország a példátlanul bőkezű támogatás
ellenére csökkenő gazdasági teljesítményt mutat.
Százezrek vándoroltak el. Erről persze nem publikálnak
hiteles adatot, de okunk van ötszáz- és hétszázezer közzé tenni a kivándoroltak számát. 1956-ban ez
kettőszázezer volt. A második világháborús emberveszteség egy egyész egy, egy
egész kéttized millió. Abból hatszázötven ezer embert a holokausztban,
kettőszázezer a Donn-i offenzívában veszett el. A tiszta háborús veszteségünk tehát (leszámítva
az akkori kormányzat szorgalmát a népirtásban, és a tudatos emberáldozatot a bécsi döntések viszonzásaként)
három-négyszázezer ember. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy ez a kivándorlás
háborús szintű veszteség.
Három és fél, négymillió ember elszegényedett.
Negyven-hetvenezer gyermek gyakorlatilag éhezik. A nyugdíjak már veszítenek
reálértékükből. A rokkantnyugdíjasok ezreitől vették el az ellátást. Havonta
százakat lakoltatnak ki. Munkaerőhiány van, ugyanakkor szinte lehetetlen a
képzettségünknek megfelelően, méltó és legális bérezésért elhelyezkedni. Az
egészségügyből több ezer szakember hiányzik, a kórházak kimondottan veszélyes
hellyé váltak. Az oktatás helyzete szintén siralmas. A gyerekek használható,
korszerű tudás helyett ideológiai alapú oktatást (agymosást) kapnak. A kultúra
ellenséggé vált. Egyetemeket üldöznek el, vagy vonnak kormányzati befolyásolás
alá. Az MTA függetlensége megszűnt. A vén kommunisták által belakott MTA a
művészek szelektálója. Van, aki már magának adja a díjat, amit alapított. A
média lassan a kormány és a pártpropaganda szervezetévé vált, hiszen mára
egyetlen országos televíziós csatorna maradt, amely még kereskedelmi alapon
igyekszik talpon maradni. Rádiók és újságok nincsenek.
Az Internetet több minisztérium ellenőrzi.
Az országban van maximum 2,7 millió híve a hatalomnak.
Ebben természetesen kételkedem. Az Erdélyben gyártott levélszavazatok, a
buszoztatott ukránok és az unortodox számítástechnikai megoldások alapot adnak
a kételkedésre. De valóban ez a legnagyobb és legösszetartóbb hitközösség az
országban. Jobbára olyan emberek, akiket becsaptak, vagy önmagukat ámítják el.
Elég azt mondani: magyar, nemzet, Erdély, és sokan
talán a gyermeküket is elárulnák a gyönyörtől. Pedig, ez hazugság.
Magyarországnak nincs ereje arra, hogy legyőzze a világot. A határok revíziója
olyan ábránd, ami kamaszos romantikának jó, de nélkülöz minden realitást. Ezért
kiszolgáltatni az országot az agresszor orosz hatalomnak, nettó hazaárulás.
Egyúttal elárulása a szövetségeseinknek is.
Lássuk be, a határon túli területekkel kapcsolatos
álmainkat eljátszották azok a vezetők az elmúlt huszadik század folyamán, akik
a legyakrabban hivatkoztak ezekre a szlogenekre: magyar, nemzet, keresztény.
Ezeken a területeken sok esetben eleve a lakosság kisebbségét alkotta a
magyarság, de a sajnos érthetően ellenséges „utódállamok” igyekeztek is
magyartalanítani ezeket a területeket. Habár a feudális magyar királyság
nagyobb területekre terjedt ki, és lehetett volna nagyhatalom is Európában, ezt
a lehetőséget a nacionalista demagógia zászlói alatt eljátszották. Nincs más
reális esély, mint az Unió erősödése! Minél jelentéktelenebbek a határok, annál
közvetlenebb lehet a kapcsolat az anyaország és a határon-túl között.
Persze jó lenne, ha az anyaországi magyart nem
bélyegeznék alacsonyabb értékű magyarnak. Jó lenne, ha nem uszítanának magyart
magyar ellen. Jó lenne, ha a szomszédainkkal jobb viszonyt alakítanánk ki.
Talán nem született volna Ukrajnában olyan felháborító nyelvtörvény, ha nem az
ellenségükkel fújunk egy követ. Biztosan jobb lenne minden magyarnak, ha nem
ellenségek, hanem barátok között élnénk. Valakinek végre baráti jobbot kellene nyújtania. Miért nem tesszük meg ezt mi?
Ez a történelmi korszak ilyen. A szélmalomharcokban
csak vesztesek lehetünk. De Sopron állítólag önként lett magyar város, amikor
választhatott. Egy barátságos hazát talán mások is szívesen választanak, ha egy
következő korszakban lesz mód ilyen választásra. Egy ellenségeskedő közösséghez
viszont ki csatlakozna?
Igaz, ez csak egy hosszú út első lépése. De meddig
halogatjuk még ezt az első lépést? Jót akar az anyaország a határon túl élő
magyaroknak? Jót akarnak a határon túl élők az ittenieknek? Sajnos, kételkedem.
Itt a hatalom szavazatokat akar. Ott meg előnyöket és pénzt akarnak. S persze,
mindenkinek kell olyan, akit gyűlölhet.
Jó út ez az ország és a nemzet pusztulásához. Szereti az a hazáját és a nemzetét, aki pusztítja?
Jó út ez az ország és a nemzet pusztulásához. Szereti az a hazáját és a nemzetét, aki pusztítja?
Isten emberséges. De hol van itt az emberség? – Erőszakos,
kapzsi, buta és gonosz embereket istenít az ország egy része, akik
nyilvánvalóan minden humánus, felvilágosult és keresztény alapelvvel
ellentétes, embertelen, igazságtalan és aljas viszonyokat hoznak létre.
Ők bálványozzák önmagukat.
Híveik közössége bálványozza őket.
Hol van ebben konzervatív, nemzeti és keresztény érték?
Ők bálványozzák önmagukat.
Híveik közössége bálványozza őket.
Hol van ebben konzervatív, nemzeti és keresztény érték?
Engem baloldalinak mondanak, pedig már a nyolcvanas
években elszánt kritikusa voltam a baloldali elnyomásnak. Az akkor KISZ és
MSZMP karrieristák bélyegeznek engem baloldalisággal. És nem nekem hisznek,
hanem azoknak. Ebben a helyzetben ki a hazug? ÉS ki a végtelenül naiv?
Az ország pusztul. Úgy gondolom, ma már csak kilenc
egész három, kilenc egész négytized millió tényleges lakója van az országnak.
Egy aktív, produktív réteg távozott örökre. Az itt maradt aktív réteg a
kontraszelekcióval találja szembe magát. Azt, amihez ért, nem teheti. Arra
találnak alkalmas hozzá nem értőt.
A gyűlölködés lassan mindent megmérgez, miközben
belehalhatunk egy vakbélműtétbe is.
Azt hiszem, a lelki kerítés már körbe vesz minket. Nem fogok csodálkozni, ha hamarosan a
fizikai is körbe ér majd, és bezár minket a saját poklunkba.
Mit kívánjak a hazámtól?
„Emberséget az embernek, magyarságot a magyarnak”
Hogy ne legyünk orosz gyarmat.
És ne legyünk fidesz gyarmat sem.
Radnótit főbe lőtték.
A gyilkosai díszsírhelyen nyugszanak.
Elkészítették már a töltényt a számomra is.
„Emberséget az embernek, magyarságot a magyarnak”
Hogy ne legyünk orosz gyarmat.
És ne legyünk fidesz gyarmat sem.
Radnótit főbe lőtték.
A gyilkosai díszsírhelyen nyugszanak.
Elkészítették már a töltényt a számomra is.
