Oldalak

2018. március 7., szerda

Tessék végre forradalmat csinálni!


Tessék végre forradalmat csinálni!

Az ország ismét legalább három részre szakadt, nem beszélve a határokon túl élőkről. Vannak, akik egyre agresszívebb indulattal gyűlölnek mindenkit, aki változást akar. Vannak olyanok, akik rezignáltak és nem hisznek abban, hogy bármi befolyásuk lenne a világuk alakulására. S vannak a reménykedők, akik persze egyáltalán nem egységesek.
Úgy gondolom, hogy ma ez a harmadik csoport a legnépesebb. A mai választási rendszerben ugyan vesztesként is megnyerheti a küzdelmet a jelenleg kormányzó erő, s az ellenzéknek brutális fölényt kell szereznie ahhoz, hogy a mandátumokban egy kis többséghez jusson, mégis van remény a változásra.
Vakon reménykedni felelőtlenség lenne, de nem kilátástalan, hogy a Fidesz-KDNP ellenzékbe szoruljon. Tegyük fel, hogy így lesz! De mi lesz azután?
A választási ígéretekben most az szerepel, hogy az új összetételű Parlament és az új kormány megkezdi a dolgaink rendbetételét, az ordító társadalmi igazságtalanságok felszámolását, az eltussolt aljasságok felgöngyölítését, az ország, a köztársaság és a demokratikus jogállamiság helyreállítását.
De lehetséges-e ez?
Tegyük fel, hogy a színes parlament elé olyan törvények kerülnek, melyek e célokat szolgálják. A várhatóan tagolt parlament nem viselkedik majd olyan szavazógépként, mint ahogy azt az elmúlt nyolc évben megszoktuk. Vita lesz és változatos szavazási eredmények. Az új törvények sok vita és alkudozás mellett, lassan születnek majd. Ez demokráciában normális, de lesz-e hozzá kellő türelmünk és elegendő időnk?
Tegyük fel, hogy a törvények előbb-utóbb elfogadásra kerülnek. Igen ám, de az országban minden más a narancs embereivel lesz még tele. A Parlament által elfogadott törvény a Köztársasági elnök asztalára kerül. Ő persze alá is írhatja. De visszaküldheti megfontolásra a Parlamentnek, vagy alkotmányossági felülvizsgálatra az alkotmánybíróságnak. A Köztársasági Elnök továbbra is Áder János lesz, aki olyan, mint ha maga Orbán Viktor töltené be a tisztséget. Csak Áder kevesebbet beszél, és többet horgászik. Az Alkotmánybíróság összetétele is ismert.
A Parlament persze újra elfogadhatja a megfontolásra visszaküldött törvényeket. Ez is időt emészt fel, s a majdani ellenzék telekiabálhatja a világot azzal, hogy aljas törvényeket hoz az új többség.
Az Alkotmánybíróság is következmények nélkül húzhatja az időt és az elő került jogszabályokat egészében, vagy részleteiben megsemmisítheti.
Mind ez az új Törvényhozás munkáját teszi keservesen lassúvá és szinte eredménytelenné.
A Kormány természetesen elkezdheti végezni a munkáját. Nem beszélve most arról az alternatíváról, ha a hatalom átadását „spontán utcai zavargások és terror veszély miatti szükségállapotot hirdetve” a jelenleg regnálók felfüggesztik. Most induljunk ki abból, hogy ez a hatalomátadás megtörténhet és megtörténik. A kormány tehát a maga hatáskörében intézkedést hoz. Kinek kell azt végrehajtania? Többnyire az önkormányzatoknak. Az önkormányzatok milyen összetételűek még másfél évig? Igen, csupa narancs. Hogyan viszonyulnak majd a kormány intézkedéseihez? – Nyilvánvalóan minden lehetséges módot és eszközt megragadnak, hogy azok ne, vagy ne az eredeti célnak és szándéknak megfelelően valósuljanak meg a gyakorlatban.
Így a Parlament és a Kormány is béna kacsa lesz. Olyan országot kellene irányítaniuk, amelyben mindenki ellenségként viselkedik, akinek partnernek kellene lennie. Némi iróniával azt mondhatjuk, ismét megvalósul a fékek és ellensúlyok rendszere. Csak ezúttal a régi hatalom klientúrája fékezi és ellensúlyozza azokat a remélhetően haladó törekvéseket, amelyeket egy új Parlamenttől és egy új Kormánytól várunk. Ez gyorsan elvezethet oda, hogy az ország kormányozhatatlanná válik. Ha sem költségvetést, sem semmilyen sürgős és fontos jogszabályt nem sikerül elfogadni, ha a törvényeket és a határozatokat nem lehet végrehajtani, megfogalmazódik majd az igény egy új, soron kívüli választásra.
Nézzünk egy másik területet. A társadalom jelentős része a bűnök feltárását és a bűnösök felelősségre vonását várja. Az ORFK Főkapitányát azonban Pintér Sándornak, a Legfőbb Ügyészt Polt Péternek, a bíróságok vezetőjét pedig Handó Tündének hívják.
Kizárt, hogy a Polt vezette ügyészség igyekezetet mutatna e gyanúsítások előkészítésében. Inkább az eltussolásában lesz szorgalmas, hiszen maga is bűnrészes lehet sok olyan bűnben, amelyet üldöznie kellene. Kizárt, hogy Pintér vezetése alatt a nyomozások a legnagyobb ügyekben bármit is feltárnának. A helyzet és az érdekek ugyanazok. S persze, a bírói karban ma is van érdemi és tiszteletre méltó ellenállás, de Handó Tünde is befolyásolhatja, hogy ha egy-egy ügy véletlenül eljutna bírósági szakaszba, azt hol tárgyalják és ki tárgyalja.
A sajtó is az ő kezükben van, ami azt eredményezi, hogy a közvélemény befolyásolásának lehetősége töretlenül az övék. S ha hozzátesszük azt az agresszív viselkedést, amelyet elvakultabb híveik már most is tanúsítanak, abban a helyzetben minden napos atrocitásokra számíthatunk. Ezek kezelése kapcsán persze a hatóságokat, s rajtuk keresztül az új korményt lehet majd gyalázni. – Ellenzékből könnyebb kommunikálni, ha vannak hozzá eszközök. Csupán kritizálni és vádolni kell. De a rágalmazás és a gyalázkodás evidens része az eszköztáruknak. Ez folyamatos polgárháborús hisztériát hoz létre, ami rengeteg helyi villongást vált ki. Gyakorlatilag senki sem lesz biztonságban. Bárki, aki hangot ad demokrata beállítottságának, a fizikai erőszak veszélyével néz majd szembe. Ezt a hatóságok képtelenek lesznek hatékonyan kezelni.
Nekem is meggyőződésem, hogy a nemzeti vagyon jelentős részét tették magánvagyonná. E „jellegét elvesztett” vagyon visszaszerzése mindannyiunk érdeke. De ezzel az időhúzó technikával elérhető, hogy azt szép kényelmesen el lehessen tüntetni: külföldre vinni, mindenféle ügyleteken át strómanokhoz juttatni, majd onnan, látszólag legálisan és a korábbi ügyektől látszólag függetlenül visszavenni. Miközben a társadalom jelentős része elszegényedett, a nemzeti vagyon leértékelődött és sokan a legszörnyűbb nyomorba süllyedtek, addig a klientúra hihetetlen mértékben vagyonosodott. Nyilvánvaló, hogy ennek a tényleges mértékét még nem is ismerjük. Ennek a vagyonnak a minél nagyobb arányú visszaállamosítása egyfelől igazságos, másfelől szükséges.
Bárhogy is nézzük, ha lesz hatalomátvétel, az ország új vezetése egy kifosztott, tönkre tett, eladósodott országot vesz át. Az adósságaink óriásiak. Igaz, ennek nem kis része ma államtitok. Ahhoz, hogy az ország ismét valós fejlődési pályára kerüljön, források kellenek. Ahogy ahhoz is, hogy az elmúlt nyolc évben keletkezett hatalmas társadalmi bajokat, szociális krízishelyzeteket elkezdhessük orvosolni, kompenzálni. Az Államnak tönkrementek a szolgáltató ágazatai. Azok a problémák, amelyek az oktatásban, az egészségügyben a nyugdíjrendszerben jelentkeznek, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsük, külön-külön is több tízezer milliárd Forintot igényelnek. Jogos igazságérzetünk kívánja azt, hogy ennek minél nagyobb részét fedezzék az ellopott vagyon visszaszerzéséből. De az idő ellenünk dolgozik. Amíg mi igyekszünk kulturált és jogállami keretek között érvényt szerezni az igazságnak, addig a bűnösök épp e kereteket használják ki, hogy elsétáljanak a jogosan elvárt büntetés és jóvátétel elől.
Tovább is van. Mondjam még? – Fölösleges. Bármilyen aspektusból vizsgáljuk a váltás prognosztizálható folyamatát, az nem kecsegtet azzal a reménnyel, hogy működőképes országot kapunk eredményként. Kizárt az, hogy Európa második legkorruptabb országában a bűnök feltárásra kerüljenek, s hogy a károk érdemi hányada megtérüljön. A bűnök feltárása és a bűnösök megbüntetése is kizárt.
Egyetlen reális megoldás elég gyors és kellően radikális: a forradalom. Csak a jelenlegi hatalom eltörlése és a hatalom azonnali átvétele minden ágazatban és pozícióban nyújt arra lehetőséget, hogy a szükséges és jogosan várt változások megtörténhessenek. Mivel pedig várhatóan nem történhet meg a megnyert választások után sem a hatalom békés átvétele, erre épp azok adhatnak alkalmat, akiken a jövőnk érdekében túl kell lépnünk. Tessék végre forradalmat csinálni! Ha demokrata vagy, ne fuss el gyáván a történelem elől!