Advent Magyarországon, 2025-ben
Advent első napján sokan megírták és közzétették azt, amit
minden évben megírnak, és közzétesznek. Mivel az életem egy fontos időszakában
intenzíven foglalkoztam teológiával, személyes lelkesedésből magam is írtam
több ilyen tárgyú cikket. De ezúttal nem. Ezúttal az életről, a közéletről, és az
irodalomról szeretnék beszélni, az eredeti témától sem nem túl távol, sem nem
túl közel.
Az Advent várakozás. A kultúránkba a keresztény hagyományok
útján került, a keresztény hagyományok közé pedig a zsidó hagyományokból. Az
advent várakozás a karácsonyra. De mi is az, amire várunk? A kisjézuska (mint
nemecsek) születésére?
Igen is, és nem is. Nem egy rózsaszín csecsemőre várt és vár
a világ, hanem szabadítóra. A hit logikája szerint Mózes, mint Jézus egyik
előképe, megszabadította a népet a rabszolgaságból. Ez gazdasági, polgárjogi,
kulturális és politikai elnyomás volt. Egyfajta fogság, kollektív rabszolgaság.
Jézus, ugyancsak a hit logikája szerint megszabadít a bűn
fogságából. Ez olyan kérdés, amelynek az értelmezése már több elmélyülést
igényel. A Biblia ugyanis nem azt nevezi bűnnek, amit elkövetünk, hanem azt,
hogy Isten nélküli állapotban vagyunk. És mi ez az Isten nélküli állapot? A
szabadság hiánya. A Biblia logikája szerint az, hogy valaki bűnös dolgot tesz,
következménye ennek a hiány állapotnak. Ez az állapot nem szűnik meg attól, ha
valaki erőnek erejével erkölcsös életet él. Az nagyon szép dolog. De a fogság
megszűnéséhez szabadító kell. Szabadító, Felkent, Messiás, Krisztus: ezek Jézus
jelzői a Bibliában. Maga a név: Jesuah azt jelenti, hogy Felkent Szabadító. A
felkent jelző pedig azt, hogy Isten által kijelölt.
A keresztények üdvösséget remélnek hitükért. Az üdvösség
pedig nem más, mint szabadság. Az örök élet, az áldások, és a többi csupán
ráadás. A másik nagy egyházi ünnepünk, a Húsvét éppen azt állítja, hogy a
szabadítás megtörtént, csupán meg kell ragadni a lehetőséget.
A szabadság, tehát az Istent nélkülöző, alantasabb erők
elnyomásában zajló életből való szabadulás.
Ez tehát a teológiai háttér. Advent van. Várakozunk. A
Szabadítóra, a szabadságra.
A szabadság azonban sokak számára botrány. Gyakran beszélek
a Stockholm-szindrómáról. Az elnevezés egy hosszára nyúlt bankrablásról,
túszdrámáról szól. A túszok egy idő után elfogadták, hogy a túszejtők
képviselik a jogos hatalmat, törvényt, erkölcsi mércét. Önkéntelenül igazodtak
a túszejtők elvárásaihoz, és csoportnyomást gyakorolt arra, aki kevésbé volt engedelmes
és lojális. A túszhelyzet megszűnése után anyagilag is támogatták a túszejtők
jogi védelmét a bűnügyi perben.
Különös? Egyáltalán nem. Az ember csoportban él, és a
komformitás túlélési ösztön. Minden zsarnoknak vannak őszinte hívei, és a
legkegyetlenebb diktátorokat is valós könnyekkel siratnak meg a halálukkor.
Isten messze van, de a mindenkori hatalom helyettesíti őt, mint ahogy a
pusztában az aranyborjú helyettesítette. Hogy ez csupán bálvány? Kétségtelenül
az. De a bálvány imádata egyszerű, kényelmes, és előnyökkel is jár. Amikor a
zsarnok kegyetlenség helyett kegyet gyakorol, az máris előny. Amikor a
hatalmából is ad egy keveset, az már kiváltság. Így tehát a társadalmak is elfogadnak
bármilyen kegyetlen és zsarnoki hatalmat. Ha nincs menekvés, automatikusan
beindul az alkalmazkodás. Elfogadjuk a hatalmat, egy idő után legitimnek,
megdönthetetlennek hisszük. Igazodunk az elvárásaihoz az erkölcsi nézeteinkben,
az ízlésünkben. Meghallgatjuk a híreket, hiszen tudnunk kell, mit gondolunk.
Egészen hozzá idomulunk, és bajkeverőnek érzékeljük azt, aki ebben kevésbé
engedelmes.
Hitler és Sztálin népe ezt élte át. Értük is rajongtak, és
ma is sokakat áthat egyfajta nosztalgia az általuk létrehozott „jó” korszak
iránt. Ma is sok hasonló hatalom van széles e világon. De ez nem csak az állam
szintjén valósul meg. Bántalmazó családtagok, nárcisztikus főnökök,
hatalmaskodó lelkészek, a rábízottakat kihasználó edzők, és sorolhatnánk
sokáig.
Míg Jézus szolgált, addig sokan vágynak arra, hogy mások
felé kerekedjenek. Ennek a hátterében pedig a félelmeik állnak. A magát
gyengének érző ember fél az egyenlőségtől, mert ott alulmaradhat. Az
alárendeltségtől pedig eleve retteg, mert ott védtelennek érzi magát. A legtöbb
zsarnoki személyiség mögött a kontrolltalan félelem áll, amit a hatalommal
kompenzál.
De a gyávaság áll annak a hátterében is, hogy a legtöbben
alárendelődnek. Mi lesz akkor, ha ellenállok? Mit szólnak mások? Hogyan
döntenek az ügyeimben?
Nem az a legfélelmetesebb, hogy a zsarnok megtorolja az
ellenmondást, hanem az, hogy a közösség ellenem fordul. Ezt nevezik
hagyománynak, és ez tartja össze az igazságtalan rendszereket épp úgy, ahogy a
jó rendszereket is összetarthatná.
Azt, hogy a társadalmunk mennyire igazságos, mindenki el
tudja dönteni. A legtöbben természetesen sok érvet hoznak fel arra, hogy ez így
van jól. Hiszen rettegnek a változástól.
Azt, hogy a kultúrában és az irodalomban méltányos és
igazságos viszonyok vannak-e, szintén eldöntheti, aki akarja. Sokaknak vannak
túsz-érveik a mellett, hogy ez a világ minden lehető világok legjobbika. Én
azonban azt hiszem, nin s olyan ember alkotta rendszer, ami ne lehetne jobb.
De azt mindenki figyelmébe ajánlom, hogy Mózes szembeszállt
a Fáraóval. Jézus szembeszállt az összes hatalommal, amely a Júdeai
királyságban, a római provinciában és a vallási hatalomban megtestesült.
Mondhatja bárki, hogy semmire sem vitte. Ünnep volt, ha szamáron
közlekedhetett. Egyébként gyalogolt. Volt egy ruhája, amit viselt, és ha
vendégül látták, akkor evett. A végén meg is ölték. Igen, Jézus élete így
alakult. Jól elbukott, ugye? De valamit megváltoztatott.
Mózest kijátszotta a legbizalmasabb munkatársa, amikor
aranyborjút készített. Negyven éven át vezette a népet, de ő maga nem léphetett
be a megígért földre.
Jézus és Mózes élete kudarc volt? Nem hinném. Ők az érthető
félelem ellenére is a szabadságot választották, és megváltoztatták a világot.
A bátorság nem a félelem hiánya, hanem az az eltökéltség,
hogy a jogos félelmek ellenére is azt teszed, ami helyes, és ami használ
másoknak, és olykor magadnak is.
Magyarország következő éve kiszámíthatatlan. Azt, hogy még
több béklyó kerül-e ránk, vagy valami még félelmetesebb történik, és
felszabadulunk némely zsarnoki elnyomásból, nem tudhatjuk. De azt igen, hogy a
bátrak most, és mindig, itt, és mindenhol tudják, hogy a félelmek ellenére is a
méltányosabb, igazságosabb, emberibb jövőt kell választani családban,
társadalomban, és az irodalomban is.
A Biblia azt is mondja: Az igazság szabaddá tesz. Van sok
olyan titok, amelyek évek, évtizedek, emberöltők óta lapulnak irattárakban.
Biztos vagyok abban, hogy amint ezek a lapok megismerhetők lesznek, sok béklyót
ledob majd a felháborodás. Mi nem fogunk a túszejtőink védelmére kelni! Bár
tudom, hogy sokan megteszik majd az önigazolás kényszere, a kognitív
disszonanciától való rettenetes félelem miatt. Senki sem mondja majd ki
szívesen, hogy igazságtalan, és gonosz viszonyokat szolgált, és így maga is
azok építőjévé vált.
Mire is várhatnánk Adventkor? Csakis az emberhez méltó,
felemelő, boldogító szabadságra!
Lehet, hogy én magam nem lépek be az ígéret földjére, de
amíg lehet, elől megyek, még ha félek is, hogy vezessem azokat, akik
odatartanak.