Megesik, hogy Pelikán József belekeveredik a politikába, - ahogy Pilátus is a krédóba. - Eljött az ideje, hogy közös ügyeinkről, közügyekről, politikáról morfondírozzak, - morfondírozzunk. Mert meg kell szólalni!
2014. február 15., szombat
2014. február 3., hétfő
Lojalitás vs. lojalitás
A Hazaszeretet nem kölcsönös érzés: így oktatgatom a
fiaimat, amikor a jövőjük kerül szóba. - Persze, lepereg róluk: idealisták,
akár az apjuk.
Amikor a Haza iránti elkötelezettségre tanítanak: feltétel
nélküli lojalitást követelnek. Amikor a család, az iskola, az egyház, a
munkahely, a klub, vagy az aktuális hülyeség iránti elkötelezettségre
tanítanak: feltétel nélküli lojalitást várnak tőled. - Stockholm szindrómás,
révült, rajongó hűséget.
Persze, elhitetik veled, hogy ez önmagában hordja a
jutalmát: okot ad az önigazultságra.
S persze, valóban szükség van eszmékre, hogy a
megismerhetetlenül bonyolult világban kitűzzünk néhány rendíthetetlennek hitt
pontot, amelyet mozdíthatatlannak hiszünk, s amelybe kapaszkodunk.
De a HAZA nem szeret viszont! - A Haza olyan anya, aki
hagyja, hogy a legkegyetlenebb fiai prostituálják, s azokat tapossa el, aki nem
tűrik szó nélkül, hogy stricik kezében van az Anya, a Haza, a család, az
iskola, az egyház, a munkahely, a klub, vagy az aktuálisan követhető eszme.
Ők meg, röhögnek a markukba! - Zsírját veszik mindannak,
aminek a megőrzését bíztuk rájuk. - A HAZA folyton kirekeszti, elkergeti,
tönkre teszi azokat a fiait és lányait, akik nem a stricik zsebének üdvét
tekintik elsődlegesnek. - Hányan lennénk, ha mindazoknak, akiket az elmúlt száz
évben a HAZA nevében kivégeztek, kiirtottak, tönkre tettek, elüldöztek - itt
élnének köztünk a leszármazottaik? - Mennyivel lenne sikeresebb a magyar
gazdaság, a magyar művészet, a magyar sport, a magyar közélet, a magyar élt, -
ha ők mind itt élnének, dolgoznának, alkotnának. - De, nincs ilyen szerencsénk.
Mert a HAZA stricijei nyerni akartak, - és nyertek. Sokkal kevesebbet, mint
amit mi mind vesztettünk. De ez kit érdekel? - A numerus clausussal például
helyeket, pozíciókat. Olyanokat, amire mások érdemesebbek voltak. Aztán még:
ingatlanokat, műkincseket, tőkét, önigazolást. - S lám, egy erőszakos, bé
kategóriás elit vezette ország ismét megsemmisítő vereségbe kormányozta magát.
Csak a második világháború egymilliónál több magyar áldozatot követelt. S ennek
az egymilliónak hatvan százaléknál nagyobb hányada a legprimitívebb gyűlölködés
közvetlen áldozata: deportálások, gettók, munkatáborok, koncentrációs
táborok... - Több, mint húsz százalék az őrült kormányzás áldozata. - Vagy
tényleg van értelme a Donn mellett védeni a hont? - Hány kilométer is ez? -
Fenéket! Ez kiszámított áldozat volt a revizionizmus sakktábláján. Jutalmat
vártak, - s nagyapáink, dédapáink élete volt az ár. A gazdaságosság jegyében,
azért mégiscsak elégtelen felszereléssel küldték el őket. - Igaz: a felszerelés
elvesztése kalkulálható volt. - Gazdaságos. De az én nagyapám fázott és éhezett
ott!
S persze, apám jól mondta: a felkavart víz tetején mindig
ugyanaz az anyag úszik. - Nincs sehol koncentráltan annyi volt komcsi, mint a
Fidesz-KDNP berkeiben. Szerintem az MSZP-ben sem.
A strici strici marad, bárhogy hívják is a kuplerájt!És mi a
helyzet a család, az iskola, az egyház, a munkahely, a klub, vagy az aktuális
hülyeség iránti elkötelezettség terepén? - Hát, ugyanaz. - Fortélyos félelem
igazgat minket. - Persze, ezt csalhatatlan reménynek hazudják. - De, ugyan
mennyi bizalom van a családban, vagy a munkahelyeken? - Mennyi bizalom van ma
Magyarországon? - Nem kellene végre elzavarni a striciket?
2014. január 27., hétfő
Mi is az igazság...
"Az igazság
furcsa, nem létező állapot.
Részeg vagy tőle, aki
nagyot harapott"
- írta egy gimnazista, 1985-ben, az akkori diktatúra
árnyékában élő társadalom légkörére utalva...
Történetesen 1993-tól 2003-ig voltam biztosítási ügynök.
Akkor a szakma még megtanulható volt, bár nem OKJ-s. Ma már van OKJ vizsgám is,
- tudom is, hogy semmit sem ér. - Akkor, az utolsó években többször is
megfizettek az írásért: gazdasági lapba kértek tőlem cikkeket a biztosítás
különféle vonatkozásairól. - Tehát: képzelhetem, hogy valamennyire értettem a
szakmámhoz. Tény: az írástudásért akkor fizettek meg a legjobban.
Részese voltam az önkéntes- és a magán nyugdíjpénztárak
indulásának, - és az első üzleti alapú egészségügyi kiegészítő biztosítás
születésének. - S akkor, a hosszú távú piaci szükséglet a demográfiai változások
tartós tendenciáival igazolták. - Azzal, hogy az átlagéletkorokban előbb-utóbb
elkezdünk felzárkózni Európához, hogy az egészségügyi ellátás a tudomány
fejlődése folytán egyre költségesebbé válik, hogy a társadalom önreprodukciója
negatív értékbe fordul, hogy a fiatalok belépése a gazdaságba egyre későbbre
tolódik. - Magyarán: az eltartottsági mutató tartós és igen jelentős romlása
várható.
A felosztó-kirovó rendszerek abban a régi Németországban
fogalmazódtak meg legrészletesebben (a német alaposság), amely a második
világégéssel a múlt részévé vált. - Miben volt más az a világ, mint a
jelenlegi? - Az alacsonyabb átlagéletkor következtében a nyugdíjban töltött
évek száma a töredéke volt a ma általánosnak. A gyermekhalandóság csökkenése, s
egyúttal a megszokott magas gyermekszám miatt a társadalomban mindig sok volt a
gazdaságilag aktív fiatal, ami miatt az eltartottsági mutató lényegesen jobb
volt, mint ami manapság a korhatárok emelésével és az ellátottak körének
adminisztratív szűkítésével elérhető. Ugyanakkor, az egyre szélesebb rétegeknek
elérhető egészségügyi ellátás is arányaiban nagyságrenddel olcsóbb volt, mint
ma. - Igazán csak azok gyógyultak meg biztosan, akik fiatalok és erősek voltak,
- s akik így hamarosan újra befizetői lehettek a "közösnek". -
Egyszerűen egy erőteljes demográfiai növekedés időszaka volt ez. Nem aranyidők,
- hisz válságok szabdalták és taszították az őrület háborúja felé, - de
ideig-óráig azok között a körülmények között fenntartható volt a rendszer. -
Akkor is csak ideig-óráig.
És, amire a mai jobboldal hívei oly nosztalgiával révednek
vissza: a szocializmusban is csak ideig-óráig lehetett ezt fenntartani. A
Szovjet birodalom gazdaságilag volt fenntarthatatlan. S mi is, e birodalom
részei, fenntarthatatlan modellt építettünk. - Persze, lehet azzal jönni, hogy
ma mennyivel nagyobb az eladósodottságunk. - De, az is a félremagyarázások
talaja lenne. - Az első lépésben szokás elfelejteni az inflációt. Aztán a
GDP-hez való viszonyítást. Aztán meg azt, hogy az a réteg, akinek mélyebben ér
a keze a húsosfazékba, alapvetően rendszer-független. A valamikori jó elvtársak
jó polgártársak lettek. Ugyan az az uram-bátyám világ lopja és herdálja szét az
országot, akik akkor is. - Erről ennyit. - Most vissza az eredeti témához.
Egy elkeseredett percben azt mondtam egy tíz évvel fiatalabb
kollégának, hogy sajnos nem lesz nyugdíjunk. - Miért is? - Mert a kilencvenes
évek második felében tipegősen elindult tőkefedezeti rendszert nem engedték
felnőni. - Ő aztán elmondta nekem, hogy a tőkefedezeti rendszer nem jó, mert
Amerikában sem működik. - Nehéz elmondanom, milyen önuralom kellett ebben a
pillanatban! - Mit számít az nekünk, hogy egy messzi-messzi galaxisban mit
rontottak el? - ha csak nem azért érdekel, hogy a mi konstrukciónk sikeresebb
legyen! - Egyszerűen az nem válasz ezekre a társadalmi és gazdasági kérdésekre,
hogy a felkent vezető és pártja, amely szinte már papsággá magasztosul, égi
mannát fog nekünk találni. - A matematika egzakt. Elosztani azt lehet, ami van.
S a gazdagok azért gazdagodnak, mert ők elvenni szeretnek, nem adni. Tehát, a
szegényebbek annyiból élnek meg, ami a kizsákmányolás és az adóztatás után a
szegényeknek megmarad. - Ha négy kereső korú felnőttre jut majd három
nyugdíjas, három gyerek, egy rokkant, - és e négy egyike munkanélküli lesz, -
akkor bizonyára vékony zsír kerülhet vékony kenyérre. - Ennyi az egész. -
Talán, jó lenne, ha nem engednék, hogy a jövőnk biztosítékait
"megvédem" felkiáltással folyton elvegyék. - Nem is magunk miatt! -
Annyian vagyunk depressziósak! S a depressziós kissé mindig szuicid. - De,
talán a gyermekeink számára nem mindegy. - S talán nem mindegy, milyen világot
teremtünk nekik. - Akárhogy nosztalgiázgatnak is olyan rossz korok iránt,
amelyekre már az sem emlékezhet jól, aki benne élt. S akár mit rontanak is el
messzi-messzi földrészeken. - Nekünk itt a saját világunkat kell
megteremtenünk. - Azaz: felépítenünk. S nem mindegy, őrült-e, vagy gazember-e a
mérnök! - Nem látjátok? - Ránk dől az egész!
2014. január 19., vasárnap
Istenek pedig vannak, avagy: marha egyszerű...
Újgazdag? - Kérdezte egy bizalmas ismerősöm valakiről, -
akiről méltánytalanságok okán meséltem. - Nagyot csaptam a homlokomra: ebben a
szóban az egész jelenség megfogalmazódott.
A nyolcvanas években egy befagyott társadalmi rend vett
minket körül, - mint lassan oszladozó hulla, ami büdös volt, - de megszoktuk. -
Aztán eljött 89 és 90. S úgy tűnt, egy
nagy vihar kisöpört mindent.
Igen, - ez csak illúzió volt. Hiszen azok váltak igen hamar
"szerencsésebb helyzetben lévő" polgárokká, akik korábban
szerencsésebb helyzetben lévő elvtársak voltak. Az állami vállalatok sokasága
"romlott le" hirtelen a vezetőik ügyetlensége folytán, akik
nevetséges feltételekkel megszerezték, - majd esetenként felvirágoztatták, - de
sokkal gyakrabban ízekre szedve eladták, - egyszeri, nagy haszonnal. - Te meg
szaladgálhattál valami munka után...
S ebben van a jelenség magva! - Az ügyvédek által olcsón
felvásárolt kárpótlási jegyeket jól mutatta az a két-három év, amíg hatalmas
mezőgazdasági területek voltak parlagon. S ennél is markánsabb jelenség volt a
sok tarra vágott erdő.
A tarvágás: a "mindent azonnal" gátlástalan
késztetése jellemzi a mi kialakulatlan kapitalizmusunk (?) viszonyait.
A társadalom szerkezetében visszaköszön a mindig is itt
lappangó feudalizmus. - Az "egyenlők és egyenlőbbek" világában élünk.
Kasztokban, amelyek között nincs társadalmi mobilitás. - Gyakran kínos, hogy a
felsőbb kasztok egyes képviselői milyen markánsan bizonyítják
alkalmatlanságukat a pozíciójukra, - de mégis fönt maradnak. S olykor - a
propaganda hatékony irányítása ellenére - kiderül, micsoda tehetségek és
teljesítmények vannak lent, - de maradnak is elfojtva ott.
Az előbbit könnyű bizonyítanom. Csak néhány nevet kell
mondanom. Mondjuk: Schmitt, Deutch, Kövér. Vagy ezt: Bayer, Kerényi, Dörner. -
Soroljam? - Sorolhatnám. A celebkedő politikusok és tőke mogulok, a bölcs
értelmiségit játszó celebek és az ügyeskedők világa ez. Jól fizetett kurvák, s
az őket jól megfizető önigazultak. - A "csak nekem fütyül" szemlélet
világa. Hisz a szabályokat ők alkotják, akár visszamenőleg. - Mások, a kaszt
alsóbb rétegeiben jó kottát kapnak, - jó kapcsolatokat. Kéz kezet mos, a
karaván halad. - A hülyék meg hülyére vannak véve, - ahogy a macska is fel van
mászva....
S kik a hülyék? - Hát, bizony, mi mind. - Mindegy, hogy kire
szavazol. - Hiszel Istenben? - Ők elhitetik veled, hogy ők Isten felkent
követei, - s neked az isteni szeretet nevében azokat kell gyűlölnöd, akikre ők
rámutatnak. - Mert ebben az országban mindenki jobban él... - na jó, épp te
nem, de ez csak azért van, mert azok a
zsidó-liberál-bolsevista-szocialista-nagytőke-gyurcsány félék még áskálódnak, -
de ők küzdenek érted. Érted? - Az persze nem látszik a te kis perspektívádból,
hogy a társadalom hatvan százaléka tartozik ehhez a peches kisebbséghez. - Mert
igaz hitre tanít a királyi média, s egyenként elhiszitek, hogy egyedül vagytok
szerencsétlenek ebben a szerencsés tömegben. - Jaj, ki ne tudódjon, mert a
nehézségeitekért még eretneknek tartanának!
Hiszel a Hazában? - A Haza nagyjából már az övék. A földek,
a tőke, a vállalkozások. Övék a véleményformálás eszközrendszere. Övék a hatalomgyakorlás
szinte minden pozíciója. - Istenek ők, akár az egyiptomi fáraók kasztja, - s te
csupán apró féreg, amely eltaposható a birodalom üdvéért. - A Hazádat
lenyúlták! - S te nem követeled vissza! - Vakság ez és gyávaság!
Hiszel a polgári értékekben? - A kispolgárságot az
elszegényedésbe taszították. A civil önszerveződést egyoldalú, politikai
hatalom alá tagolták. A kultúrát a hatalom ágyasává tették. - Miféle polgári
értékekről beszélhetnénk? - Vazallus értékek vannak: ha jól szolgálsz, kapsz
egy simogatást.
Hiszel a nemzetben? - Én Petőfiben hiszek, aki félig szerb
volt, vagy Damjanichban, aki egészen az. - József Attilában, aki félig román,
Radnótiban, aki egészen zsidó. Hiszek ebben az ezer gyökérből táplálkozó
kultúrában és nemzetben. Nem abban a gyűlölködőben, amely elűzi és kiírtja a
fiait! - Az aradi vértanúkban hiszek, akik közül csak kevesen tudtak magyarul.
- Túl liberális? - Lehetnél te osztrák is! - Igaz, az osztrákok ma jobban élnek.
- Ám, nincs magyar költészetük.... (Nekünk meg csak a fele van, - mert a másik
- nem létező része - nem kerülhet a kegyeltek közé.)
Bármiben hiszel, az csak arra jó, hogy az engedelmességedet
a lelkesedés biztosítsa. - Hisz az olcsóbb és hatékonyabb, mint a korbács.
Mert van korbács is. A közmunkásnak nincs joga. A
hajléktalannak nincs joga. Az elbocsátottnak nincs joga. - Általában nincs
jogod. - Amíg szépen beállsz a sorba, addig ez nem tűnik fel. ám, ha a sorból
kiesel, csak azzal vigasztalhatod magad, - hogy önmagad hibáztatod. - Csak az
ad önigazolást, ha önmagad elítéled. - Felfogod? - Csak így képzelheted magad
"azok közé tartozónak". - Mert ez bizony csak képzelet.
Sok tehetséges embert ismerek, - akik újra és újra nagyszerű
teljesítményt nyújtanak. - S ez soha nincs a királyi médiában. Ők nem kapnak
elismerést, ösztöndíjat, - vagy bármiféle díjat. Még állást sem. - Ez egy
aktívan elfelejtett világ. - Azt képzelnénk, egy normális világban a legjobbak
emelkednek fel a sikerig, az ismertségig és az elismertségig. - De, ez amolyan
büdös, liberális megközelítés. - Mert a tehetség, a teljesítmény és a tudás
megítélése véletlenül sem szakmai kérdés, hanem politikai. - Azaz, a szakmai
szempontok is politikaiak.
Mit gondolsz: az a csapat, amely nem a legjobbjait engedi
érvényesülni, milyen eredményt ér el? - Vagy még nem vetted észre, hogy
mindenki elhúzott mellettünk? - Hol voltak a balti országok 1990-ben? És hol
vannak most? - Tetszik neked ez a helycsere?
Tarvágás. A polgári megalapozottság nélküli újgazdagok
világa ez: azoké, akik nem etetik a marhát, mert levágni akarják, nem fejni. -
Pedig, a parasztok is tudták: fejni a kövér marhát lehet.
Ne legyen illúziód: marhának néznek. - De, ha a fejőszék,
vagy a mészárszék között kell választani, - az én döntésem egyszerű lesz
április 6-án. - Marha egyszerű.
2014. január 3., péntek
Káin Országa
Ábel halott. Az emberi közösségek tragédiája az, hogy a jók
gyengék és elbuknak.
A történelem nagy alakjai, akik erejükkel biztonságot
sugalltak, gyakran voltak kegyetlenek. Mátyás királyt kortárs alattvalói nem
tekintenék igazságosnak. Istvánt a kegyetlenül, tűzzel vassal regulázottak nem
tekintenék szentnek. - És Kádár fegyveres puccsal szerzett hatalmát politikai
célú kivégzésekkel erősítette meg.
Ennél közelebb most ne kerüljünk a jelenhez! - Akinek van
füle a hallásra, az majd tovább gondolja...
Ábel a szelíd ember példája. Földet művelve, verejtékkel eszi
kenyerét, - betöltve ezzel Ádám átkát. - Mégis áldást nyert. Nem bántott
gyengét, nem ölt. - Mégis mindene megvolt. Azaz, mégsem. Nem kapta meg az
erősebb testvér megbecsülését. - Ábel bűnös volt: máskép gondolkodott, más értékeket
követett, más véleménye volt, másképen élt.
Káin persze megpróbálta jobb belátásra bírni renitens
öccsét, - de az halálosan makacs maradt.
Igen! Minden Ábel bűnös! - S a jó Káinok a jó emberek
világát szomorú kötelességből megvédik az agresszív Ábelektől, akik embert és
Istent (vagy istennek kikiáltott embereket) nem ismerve, a jóérzésű többség
számára elfogadhatatlan életet él és hirdet. - Pedig hirdetik katedrákról és
szószékekről. Beleírják tankönyvekbe és újságokba. (Alap-)Törvénybe iktatják.
Leveleket írnak róla. - De a megátalkodott Ábelek a maguk önigazult útjukról
nem hajlandóak letérni. Lázongóak és lázítók. És egyszerűen útban van a fejük,
amikor puszta testedzésként (mert a jók edzik a testüket) meglengetik a
furkósukat. - És még össze is vérzik azt...
Ám a világ nem csak Káinokból és Ábelekből áll. Sok-sok
néven nevezett ember születik és formálódik személyiséggé. - Egyszerű emberek,
kis ügyeskedésekkel, érthető vágyakkal. - Az ő életük alakulása azon múlik,
hogy kinek állnak az oldalára. - Az erős oldalára állva az erő őket is megvédi.
- Sőt, az erő mintha kisugározna rájuk is. - Együtt, persze hangosak. Mint a
bivaly csorda: együtt bármit eltipornak. - Mámorító ez az erő. Csak egy
karizmatikus vezető kell! - Csak ki kell jelölni az irányt! Csak meg kell nevezni
az ellenséget: a gyűlölendőt, aki olyan gonosz, hogy vele szemben minden eszköz
szent. Hiszen a cél szentesíti az eszközt! - S a győztesek, akik következésképp
jók, részesülnek a győzelemből. Ki így, ki úgy. Valakinek a rezsije csökken, s
van, akinek a hite nő. - Mert ezt hirdetik katedrákról és szószékekről.
Beleírják tankönyvekbe és újságokba. (Alap-)Törvénybe iktatják. Leveleket írnak
róla.
S míg mi eljátszadozunk itt a porban, azt találgatva, kik is
az aktuális Káinok és Ábelek, addig a Jóisten sakkozik Mózessel. - Jaj, dehogy!
Árpád apánkkal!
Komolyan ezt hiszitek? Amíg mi eljátszadozunk itt a porban,
azt találgatva, kik is az aktuális Káinok és Ábelek, addig a Jó Isten sakkozik?
Nem! - Bárkinél is van ma a bunkó, az igazak öröklik a
földet, - és a jók ülnek a mennyben az Úrral vacsorához. - Jaj, nem én! - Csak minden Ábel.
2013. december 25., szerda
Miért ne szavazzak Gyurcsányra
Remélem, az olvasó hiányolja a megfelelő írásjelet a cím
végén. Tudom jól: a pontot nem tesszük ki. Azonban az értelmezést segítő
kérdőjelet, vagy felkiáltójelet igen. S ez esetben joggal várható el, hogy
segítsük az értelmezést.
Segítsük hát.
Soha sem voltam tagja semmilyen politikai szervezetnek.
Azaz, mégis. Kisdobos és úttörő voltam. De a KISZ már kimaradt, mert
"rendszeridegen" középiskolába jártam. Később pedig "csak"
polgár szerettem volna lenni. Dolgozni, élni, alkotni. A politikát szakmának
tekintettem, s nem gondoltam, hogy közvetlenül kellene foglalkoznom vele. Sok
évig valóban keveset foglalkoztam a napi politikával. Én is azt gondoltam: az
új parlamentáris keretek között leng ugyan a hinta, de megmarad a demokratikus
térben. Egyszerűen nem feltételeztem azt, hogy ilyen gyorsan ilyen messze
kerülünk a valódi polgári demokráciától.
A napokban mondtam valakinek, hogy a korábbi rendszer
becsületesebb volt. Azt mondták az államformáról, hogy "proletár
diktatúra". Csak a jelző volt hazugság. Ma minden. Formálisan demokratikus
államformában élünk, de valójában egy szűk gazdasági elit érdekei
érvényesülhetnek csak, s egy szűk politikai elit alakítja fékek és ellensúlyok
nélkül az életünk viszonyait.
Manapság nehéz olyan gazdasági területet találni, ahol
elkezdhető egy vállalkozás. Vagy nincsenek valós piaci körülmények. Vagy nem
tudjuk, holnap lesznek-e. Az egymillió új munkahelyből egymilliónál jóval több
hiányzik. A munkavállaló kiszolgáltatott. Őt a munkáltató zsarolja. A
vállalkozót pedig az állam szorongatja kiszámítható és kiszámíthatatlan
viszonyokkal. A fiataljaink, - ó, nem csak a húszévesek - kitántorognak, s
elvesztik állampolgári jogaik javát, miközben szavazatukért más államok
polgárai kapnak ingyen vacsorát a miénkből. Amit a saját jövőnkből és a
gyermekeink holnapjából vesznek el.
Döbbenetes, de tény, hogy az élelmiszer fogyasztás csökken.
Nominál értékben is. Általában a lakossági fogyasztás csökken. A
gyógyszerfogyasztás szinte az egyetlen kivétel. Manapság már csak lábon
lehetünk betegek. S e mellett nincs pluralizmus. Valójában - a négy-öt okosan
megtűrtön kívül - nincs többszólamú sajtó. Ezek a megtűrtek is csupán
díszgombok a kabáton, - s ha a valódi viszonyaikat nézzük, hát ők másképp,
esetenként mások által vannak determinálva.
Nekem persze a kultúra megerőszakolása is fáj. De lássuk be:
ez keveseket érdekel.
Az azonban sokakat érdekelhet, hogy fogunk-e ésszerű időn
belül legalább annyira jól élni, mint négy, vagy nyolc éve?
Manapság erről gondolkodni bűn. Én tehát bűnös vagyok, mikor
e sorokat írom, s az olvasó bűnös. amikor olvassa. - Általában az a megfelelő
alattvaló, aki vagy úszik az ár tetején, - mint az a bizonyos anyag, - vagy a
szűkebb vacsorákat annak tudja be, hogy a hatalom által orwelli módon
megnevezett aktuális ellenség ármánykodik. S persze, elszigetelten előfordulnak
még nehézségek, de a géniusz generális biztos kézzel vezet a Kánaán felé. -
Biztosan állíthatom: vannak sokan, akiknek el is jött a Kánaán. De a többségnek
esélye sem lesz belépni oda. - Legalábbis, amíg nem rángatjuk vissza a hatalom
hintáját a demokratikus viszonyok közé. Demokrácia sokféle van. S a demokrácia
egyik fontos dinamizáló kérdése az, hogy a következő években milyen demokráciát
szeretne a polgárok többsége. - De, ahol a polgárok többsége már nem hisz abba,
hogy beleszólhat, - hogy valamit alakíthat a szavazatával, - vagy hogy
egyáltalán önálló véleménye lehet: az nem demokrácia.
A 2014-es választásoknak tehát lehetett volna az a kérdése,
hogy hogyan leszünk újra demokratikus ország: a polgárok méltányos versengésre
berendezkedett közössége. Ez azonban már nem kérdés. 2014-ben a hatalom marad a
mostani kézben. A vezér isteni voltába vetett hit megerősítést nyer. A jó
oligarchák jobban gazdagszanak, a rosszak kevésbé. Mi pedig szűk vacsora mellől
csetelünk okos, tehát távolban élő gyermekeinkkel. A televízió pedig elmondja,
hogy elszigetelten ugyan előfordulnak bajok, mert a nemzetközi szocialista
imperialista zsidóbérenc tőke befolyásának hazai szövetségesei, de győzelmünk
biztos, mert élen áll az elhívott vezér és felkent papjai. Et cetera...
Számunkra tehát az a kérdés, hogy amolyan biodíszletként, -
súlytalanul, és felfegyverzett őrséggel megerősített, részrehajló ízlésű
házelnök által olykor megszólalni hagyott ellenzék milyen összetételű lesz.
Ez persze összetettebb kérdés, mint hogy a HÍR TV milyen
snitteket ad majd be a buta és csúnya ellenzékiekről. Mert bármilyen kicsi is a
súlya ennek az ellenzéknek, azért ez mégiscsak súly. Némely jelentős gazdasági
szereplő épp őket (is) mozgatja. S némelyek még e csekély súlyt is nyereséggel
teszik mérlegre, bármilyen kicsi is a súlya ennek az ellenzéknek, azért ez
mégiscsak súly. Némely jelentős gazdasági szereplő épp őket (is) mozgatja. S
némelyek még e csekély súlyt is nyereséggel teszik mérlegre.
Másrészt, Fidel sem tarthatja már a saját kezében a
kormányrudat. Nicolae ellen saját hadserege hajtott végre puccsot. - Tudom én:
hivatalosan forradalom volt. Na persze.
Kádár sem volt örökké király, s az oroszok is elmentek. Már
javában vagoníroztak persze, amikor egy bátor ifjú utánuk szólt: menjetek! - Ők
nem szóltak semmit, mert bolondnak nézték. Miért távozásra nógatni azt, aki már
csomagol? - Pedig milyen okos volt! Azóta is az a nimbusz lengi körül, hogy
puszta szóval legyőzte a szovjet haderőt.
A kérdés valójában az, hogy őt ki győzi le 2018-ban, vagy
2022-ben. A kérdés az, hogy ki lesz addig a színen, rutint és kapcsolati tőkét
felépítve, aki alkalmas lesz a helyére lépni.
Úgy gondolom, Mesterházy és Bajnai píruszi győzelemre
készül. Már, ha győzelem az, hogy várhatóan még kisebb súlyú ellenzéki erő
lehet jelen a következő Országgyűlésben. És persze, ha győzelem az, hogy a
demokratikus pártok többségét kigolyózzák az első-vonalbeli politizálás
lehetőségéből.
Ez nem győzelem. Ez gyáva taktikázás. - Gyávákban és önzően
taktikázókban pedig miért bíznánk? - Miért lenne jobb 4, vagy 8 év múlva az ő
hatalmuk, mint a mostani?
Gyurcsány sokat hibázott. De önkritikus megnyilvánulást
csakis tőle hallottam ebben a mezőnyben. - Esélye - látszólag - úgysincs. Hát
miért ne szavaznék rá?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)