Ábel halott. Az emberi közösségek tragédiája az, hogy a jók
gyengék és elbuknak.
A történelem nagy alakjai, akik erejükkel biztonságot
sugalltak, gyakran voltak kegyetlenek. Mátyás királyt kortárs alattvalói nem
tekintenék igazságosnak. Istvánt a kegyetlenül, tűzzel vassal regulázottak nem
tekintenék szentnek. - És Kádár fegyveres puccsal szerzett hatalmát politikai
célú kivégzésekkel erősítette meg.
Ennél közelebb most ne kerüljünk a jelenhez! - Akinek van
füle a hallásra, az majd tovább gondolja...
Ábel a szelíd ember példája. Földet művelve, verejtékkel eszi
kenyerét, - betöltve ezzel Ádám átkát. - Mégis áldást nyert. Nem bántott
gyengét, nem ölt. - Mégis mindene megvolt. Azaz, mégsem. Nem kapta meg az
erősebb testvér megbecsülését. - Ábel bűnös volt: máskép gondolkodott, más értékeket
követett, más véleménye volt, másképen élt.
Káin persze megpróbálta jobb belátásra bírni renitens
öccsét, - de az halálosan makacs maradt.
Igen! Minden Ábel bűnös! - S a jó Káinok a jó emberek
világát szomorú kötelességből megvédik az agresszív Ábelektől, akik embert és
Istent (vagy istennek kikiáltott embereket) nem ismerve, a jóérzésű többség
számára elfogadhatatlan életet él és hirdet. - Pedig hirdetik katedrákról és
szószékekről. Beleírják tankönyvekbe és újságokba. (Alap-)Törvénybe iktatják.
Leveleket írnak róla. - De a megátalkodott Ábelek a maguk önigazult útjukról
nem hajlandóak letérni. Lázongóak és lázítók. És egyszerűen útban van a fejük,
amikor puszta testedzésként (mert a jók edzik a testüket) meglengetik a
furkósukat. - És még össze is vérzik azt...
Ám a világ nem csak Káinokból és Ábelekből áll. Sok-sok
néven nevezett ember születik és formálódik személyiséggé. - Egyszerű emberek,
kis ügyeskedésekkel, érthető vágyakkal. - Az ő életük alakulása azon múlik,
hogy kinek állnak az oldalára. - Az erős oldalára állva az erő őket is megvédi.
- Sőt, az erő mintha kisugározna rájuk is. - Együtt, persze hangosak. Mint a
bivaly csorda: együtt bármit eltipornak. - Mámorító ez az erő. Csak egy
karizmatikus vezető kell! - Csak ki kell jelölni az irányt! Csak meg kell nevezni
az ellenséget: a gyűlölendőt, aki olyan gonosz, hogy vele szemben minden eszköz
szent. Hiszen a cél szentesíti az eszközt! - S a győztesek, akik következésképp
jók, részesülnek a győzelemből. Ki így, ki úgy. Valakinek a rezsije csökken, s
van, akinek a hite nő. - Mert ezt hirdetik katedrákról és szószékekről.
Beleírják tankönyvekbe és újságokba. (Alap-)Törvénybe iktatják. Leveleket írnak
róla.
S míg mi eljátszadozunk itt a porban, azt találgatva, kik is
az aktuális Káinok és Ábelek, addig a Jóisten sakkozik Mózessel. - Jaj, dehogy!
Árpád apánkkal!
Komolyan ezt hiszitek? Amíg mi eljátszadozunk itt a porban,
azt találgatva, kik is az aktuális Káinok és Ábelek, addig a Jó Isten sakkozik?
Nem! - Bárkinél is van ma a bunkó, az igazak öröklik a
földet, - és a jók ülnek a mennyben az Úrral vacsorához. - Jaj, nem én! - Csak minden Ábel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.