Humanista minimum
Értékválság. Így nevezik azt, ami van: a létező világunkat.
Amikor ember embernek farkasa, és ezt a nagy többség tűri, a hangos és
erőszakos hívek pedig ünneplik. Értékválság, amelyben az emberség meghal, és
aki ember még, és él még, az szomorú.
Leszámoltam a politikával, mert a politika már számtalanszor
leszámolt velem. Elvette a gyerekkoromat, a pályámat, a hitemet, az életemet.
Most elvette az identitásomat is, mert magyar vagyok, de az, ami ma magyar, az
végtelenül embertelen, és végtelenül idegen.
Ezért, akár egy testamentumot, összefoglalom most a
minimumot, amely szükséges, vagy szükséges volna, hogy emberi életet élhessünk
emberek között.
Egy.
Minden ember egyenlő méltósággal születik. Tisztán, Isten
képmásaként. Nevezhetjük ezt a teremtés dicsőségének, vagy az evolúció
csodájának, ahogy tetszik. De elidegeníthetetlen joga minden embernek az, hogy
a születése pillanatában egyenlő legyen minden más emberrel.
Az ember nem fogyasztó, nem adófizető, nem besorozható, nem
választó, nem haszonállat, hanem ember, akinek méltósága kell, hogy legyen.
Minden embernek egyenlően.
Olyan közösséggé kell válnia a társadalomnak, amelyben
minden ember méltóságra születhet. A társadalomnak törekednie kell rá, hogy
olyan közösséggé váljon, amelyben minden ember egyenlő méltóságra születik.
Amely társadalom elfogadja, hogy az emberek egy része fizikai, vagy lelki
nyomorúságra születik, csupán azért, hogy mások kiváltságosok lehessenek, az
megszűnt közösségnek lenni. Az csupán túszok gyülekezete, amelyben egyesek
kevesebb pofont és több húst kapnak, de egyikük sem szabad, mert mindannyiukat
fogva tartja az igazságtalan rend, és az a félelem, amely rettegéssel tölti el
őket, ha ezt a rendet veszélyeztetve, vagy akár csak megkérdőjelezve látják. A
kiváltásgos fél, hogy elveszti kiváltságait, és fél, hogy bosszút állnak rajta.
Az elnyomott pedig fél, hogy még azt a keveset is elveszíti, miért küszködni és
reménykedni hagyták pusztán azért, hogy könnyebben terelgethessék.
Az a társadalom, amely igazságtalanságra épül, amelyben
szükségszerű, hogy emberek sokaságát fosszanak meg az emberi méltóságtól, az
nem szabad.
Kettő.
Minden embernek joga van a boldogságra. Egyetlenember sem
eszköz csupán. Aki lealjasítja embertársát, hogy a maga boldogságáért mások
küszködjenek, az tolvaj és gyilkos, mert ellopja mások életét, és megfosztja
azokat az élet értelmétől.
A boldogsághoz pedig csekély dolgok szükségesek. Annyi
csupán, hogy mindenkinek legyen esélye arra, hogy jobbá tegye az életét. Hogy mindenkinek
legyen megalapozott reménye, hogy félelem és nyomorúság nélkül élhet. Hogy
mindenki részesülhet a közösség elfogadásában és megbecsülésében.
A boldogsághoz csupán annyi kell, hogy a közösség, a
társadalom elvitathatatlannak, elvehetetlennek tekintse minden ember
méltóságát, és ne a gyengét vesse ki magából, hanem az erőst, aki elnyomja,
elviszi a méltóságot, az esélyt, a reményt a gyengébbektől.
Három.
Minden ember szabadnak születik. Minden közösség kénytelen
szabályokat alkotni, hogy a szabadság ne terjedjen odáig, hogy ember az
embernek árthasson. De a szabályok könnyen válnak az elnyomás, a
megkülönböztetés, a kirekesztés eszközévé.
Ezért a szabályoknak azt kell szabályozniuk csak, ahol
valóban árthat a közösség egyik tagja a másiknak. Csak azt kell tiltani, ami
valóban árt másoknak. Mindent engedni kell, ami nem veszélyeztet mást, és ami
nem árt másnak. Nem kell megszabni, hogy ki mit és kit szeressen, és hogyan,
csupán azt, hogy aki a maga boldogságát, vagy a maga örömét keresi, az ne ártson
másnak.
A közösségnek biztosítania kell, hogy mindenki a lehető
legszabadabban kereshesse a maga örömét és boldogságát, és azt is, hogy ez a
sokféle keresés úgy valósulhasson meg, hogy mások méltóságát, szabadságát és
boldogságát ne gátolja, ne tegye tönkre.
Négy.
Szolidaritás. A társadalom olyan közösség, amelynek mindig
vannak gyenge, elesett, és eltévedt tagjai. Meghasonlik az a közösség, amely a
gyengét kiszolgáltatja az erősnek, amely az elesettet nem segíti fel, amely a
megtévedtnek nem kínál visszatérési módot a helyes útra.
A társadalomnak segítenie kell a gyengéket, mert a közösség
csak úgy lesz erős. Fel kell segítenie az elesettet, hogy újra erős legyen. És
visszatérési lehetőséget kell adnia annak, aki eltévedt.
Ahol a gyengét nyomorgatják, ott az elnyomónak is félnie
kell. Ahol a beteg, elesett embert cserbenhagyják, ott fekélyként fog nőni a
szegénység. Ahol a bűnösnek nincs mód a megjavulásra, ott egyre szélesebb
rétegek élnek majd bűnben, megterhelve ezzel sokak életét.
Nem fog minden szegény ember jóléte jutni, de ha erre van
valódi esély, sokan érzik majd úgy, hogy jobbá vált az életük. Aki tesz a
felkapaszkodásért, az megérdemli, hogy a közösség segítse ebben.
Nem fog minden beteg ember meggyógyulni, és a fogyatékkal
élők közül sokan egész életükben együtt kell éljenek a bajaikkal. De ha a
közösség minden lehetőt megtesz értük, közülük sokan hasznos és boldog tagjai
lehetnek a társadalomnak.
Nem tér vissza minden bűnös a helyes útra. De ahol mód van
erre, ott nagyobb lesz a biztonság.
Öt.
Egyenlőség és testvériség. Szükséges-e, hogy a világ
javainak felét az emberek alig egy százaléka birtokolja? S ha a világban így
van is, jót tesz-e a mi közösségünknek, ha ezt a mintát követjük?
Ott, ahol az emberek méltósága egyenlő, nem épülhet
mérhetetlen luxus mások mérhetetlen kizsákmányolására. Az állam dolga az
anyagiak kapcsán az, hogy azok egy részét begyűjtse, és újra elossza. Nem a
szegénytől kell sokat elvenni, és nem a gazdagnak kell sokat adni, hanem
fordítva, mert ezt követeli a szolidaritás, és a társadalomnak, mint
közösségnek az egészsége. Engedni kell sikeressé válni azt, aki tudással,
tehetséggel és szorgalommal dolgozik érte. De nem szabad engedni, hogy
aljassággal, igazságtalansággal és embertelenséggel emelkedjen fel.
Az erősnek több terhet kell viselnie, s amit ő ad a
közösségnek, abból esélyt kell teremteni a gyengéknek, hogy ők is
erősödhessenek. Nem az a társadalom a leggazdagabb, ahol nagyon sok a gazdag,
hanem ahol nagyon kevés a szegény. Minden társadalomban vannak olyanok, akiket a
segítség sem emel fel a sikeresek közé, mert betegség, vagy más elesettség
miatt ők nem képesek azon a pályán haladni. De jusson meleg otthon, egészséges
étel, megfelelő gyógyszer és befogadó emberi közösség mindenkinek, bármilyen
gyenge tagja is a társadalomnak, mert az emberséget minden közösség legelőször
a saját gyenge tagjai felemelésével, megtartásával tanulhat.
Hat.
Békét a gondolkodóknak! A gyermek kérdez és megkérdőjelez.
Dacol és lázad. Mire felnő, betörik vagy megtörik, vagy megtanul betörni és
megtörni másokat. A világot a kérdések, a gondolkodás és a kételyek viszik
előre. Az ember nem isten, hogy a szabályai, szokásai, vagy akár a tabui örök
érvényűek legyenek. Nem ellenség, nem eretnek az, aki felvet mást, vagy megkérdőjelezi
a megszokottat. Teret kell adni annak, hogy mindenki kifejthesse, vitathassa a
maga nézeteit. El kell fogadni a változás és a változtatás lehetőségét. Egy
gondolat nem attól értékes, hogy ki fogalmazza meg, hanem attól, ha pozitív
változást hozhat.
Tehát a közösség, a társadalom ne akarjon a világnézet, a
hit, vagy bármely nézetek terén egyforma embereket! Akarjon kíváncsi, kreatív,
vitára kész gondolkodókat, mert ahol a gondolat nem szabad, ott nincs semmiben sem
szabadság, sem fejlődés.
Ennyi csak, amit kívánok magamnak, és mindenki másnak. Ennyi
kell csupán, hogy emberként, emberi módon élhessünk az emberek között. Az állam
legyen a szolgánk, és ne urunk. Legyen a közös vállalkozásunk, hogy működtesse
jól mindazt, amire együtt szükségünk van, és amit együtt létrehozunk. Az ország
akkor lesz haza, ha abban minden ember megtalálja a méltóságát, a boldogságát,
a szabadságát, ahol szolidáris tud lenni, amikor erős, és ahol szolidárisak
vele, ha gyenge, ahol gondolkodhat és tévedhet, és tisztelik a jogát a gondolathoz
és a tévedéshez egyaránt.
Néhányan, akik méltók a tiszteletre, emberek tudtak lenni az
embertelenségben is. Olyan világra kell törekednünk, ahol emberséges viszonyok
között próbálkozhatunk a legnagyobb vállalkozással, hogy emberek legyünk.
Egyszer végre próbáljuk emberként, emberségesen, emberi
módon!