Oldalak

2022. április 5., kedd

Túlnyerés után

 

Túlnyerés után

 

Sokan értékelik most a vasárnapi eredményeket. Első döbbenetünkben természetesen azt mondtuk, hogy nem ere számítottunk. De valójában számítottunk erre is.

Nem véletlenül mondtam magam is sokszor, hogy nem csak a Fideszt, hanem az ellenzéket is le kell váltani. Igaz, én fordított sorrendet kívántam. Másképp alakult.

Mondhatjuk azt is, hogy ez a vereség nagy lehetőség az ellenzéknek. Igaz, egy csekélyebb arányú vereség kellemesebb helyzetet eredményezett volna.

Mondhatjuk azt is, hogy a Fidesz veszedelmesen túlnyerte magát, amibe később bele is bukhat. Habár úgy tűnik, nincs semmi, amibe belebukhatna.

De ennyi latolgató mondat után lássuk az érveket!

Az ország nagy bajban van. A rekord mértékű államadósság, a gyorsan növekvő államháztartási hiány, a lassan kétszámjegyűvé duzzadó infláció óriási gazdasági gondokról árulkodik. Ezt tetézi az, hogy elszigetelődtünk a szövetségeseinktől, tehát nagy valószínűséggel sem az UNIO, sem más nemzetközi kapcsolatunk nem segít a bajban úgy, mint ahogy korábban természetesnek tartottuk.

Minden jel szerint olyan nehézségek elé nézünk, amely egyre többek számára lesz fájdalmas. A jelenlegi „könnyítő”, tehát kampány célú intézkedések májusban sorra megszűnnek, és megérkezik a valóság.

Természetesen, a Fidesz társadalompolitikája nem változik. Ezúttal is a legszegényebbek, a legelesettebbek szenvedik majd meg leginkább a bajokat, hiszen ők képesek a legkevésbé az elégedetlenségük közhírré tételére, az érdekeik érvényesítésére, és legalább még többen lesznek, akiknek olcsón megszerezhető a szavazata.

Az új, extra terhek méltányos, közös viselése elmarad ezúttal is.

A recept eddig bevált. A társadalom legelesettebjeinek a nyomora következmények nélkül növelhető, mivel ez láthatóan nem fordította el a szavazókat tőlük. Azonban megtörténhet, hogy túl gyorsan szélesedik az a réteg, amely fájdalmasan szenvedi el az új gazdasági bajokat.

Úgy tíz éve írtam, hogy nem lesz változás, amíg nem fáj eléggé elég sok embernek. Most megtörténhet, hogy ezt az irreálisan magas ingerküszöböt eléri a megszorítások okozta sokk.

A Fidesz most megléphetett volna egy zseniális stratégiai visszavonulást. Könnyen alakíthatták volna úgy, hogy szerény többséggel az ellenzék nyerjen. Így az ellenzék által alakított kormányra vetült volna a várható nehézségek, megszorítások súlya, és az annak kapcsán felhevíthető társadalmi elégedetlenség. Márpedig a negatív érzelmek felhevítésében a Fidesz rendkívül hatékony.

Ne feledjük el, hogy a gazdaságtól a médiáig minden a Fidesz kezében van, és ez a hatalom és eszközrendszer megmaradt volna a kezükben attól függetlenül, hogy más alakít kormányt.

Nyilvánvaló, hogy az esetlegesen az ellenzék által alakított kormány ebbe belebukott volna, ami után legalább újabb három cikluson át kimozdíthatatlan lett volna a Fidesz a hatalomból.

Azonban ezt a stratégiai lehetőséget elszalasztották, mert már megbuktathatatlannak hiszik magukat. és éppen ebbe bukhatnak bele.

Gyakran mondom, hogy a Fidesz egyfajta szektás hitet épített ki maga körül. Így most röviden osztályoznom kell a hiteket „fajtájuk” szerint. Csak röviden. csak annyira, amennyi a mondataim megértéséhez szükséges.

Van először is a hit, amelyhez nem kapcsolódik jelző. A hit, amely pozitív, mivel csak az „égiekre” tekint, és nem ítélkezik, nem gyűlöl, nem támad. Ilyen hittel csak azok a szentek élnek, akik képesek tartósan elviselni a magányt.

Másodszor van a vallásos hit, amely fontos eleme, hogy valamiféle közösséghez kapcsolja a hívőt. Ez nem válik el tisztán a szektás hittől, mivel egy széles spektrum két szélsőértéke a vallásos, és a szektás hit.

A vallásos hit olyan meggyőződés, amely nem függ bizonyítékoktól. A világhoz való viszonya humánus, pozitív, jóra törekvő. Ezzel szemben a szektás hit a bizonyítékok ellenére hoz létre meggyőződést. Antihumánus, destruktív, támadó, gyűlölködő, ártó meggyőződés és életfelfogás.

A vallásos hit képes építeni, míg a szektás alapvetően rombol.

A Fidesz háborús attitűdje szektás. A hívek folytonosan veszélyeztettnek érzik magukat, és össze kell zárniuk a „gonosz” külső erőkkel szemben. És bizony, azok a „külső erők” annyira gonoszak, hogy minden eszköz megengedhető ellenük.

Nos, a Fidesz és hívei mindent megengedhetőnek tartanak velünk szemben, akik nem vagyunk azonosak velük.

Sok egyéb mellett ebből az is következik, hogy a jelenlegi válság okán fellépő elégedetlenség sokkal magasabb társadalmi ingerküszöböt jelent, ha a Fidesz van hatalomban, mintha ellenzékben lenne.

A Fidesz tehát azzal mérhetett volna történelmi vereséget az ellenzékre, ha most egy rövid időre, egy igen gyors bukásig átengedte volna a hatalomnak azt a csekély részét, amit a parlamenti többség és a kormányalakítás lehetősége jelent.

Így viszont a Fidesz kénytelen lesz olyan kommunikációt folytatni, az eddigi gyakorlat további turbózásával, amely egyre nagyobb feszültségben lesz az átélhető valósággal.

Nem tudom megmondani, hogy meddig lesz elég sok ember számára magyarázat a bajokra az, hogy „Gyurcsány”. De ha a bajok gyorsan növekednek, és az elégedetlenség terjed, ez a magyarázat veszíteni fog a hatékonyságából. Lényegében, ha elég nagy bajba kerülünk, az jelentősen csökkenti majd a Fidesz hívő táborát, és elvezethet odáig is, hogy a folyton háborús stresszben élő hívek épp a Fidesz ellen fordítják harckészültségüket.

Ezt nem tudjuk. Lehet, hogy lassan, és szinte békésen amortizálódik majd a tábor. De az elég valószínű, hogy ez a „túlnyerés” erősen visszaüt a Fideszre.

 

Az ország persze sokkal jobb ellenzéket érdemelne. Az a kontraszelekcióra épülő, zárt kapcsolati hálókból építkező politikai másodosztály, amelyből a mai ellenzék pártszervezetei felépülnek, igen kevés eredmény elérésére alkalmas. Amikor Márki-Zay és Karácsony meghekkelték az előválasztást, sokan gondoltuk azt, hogy nem is veszünk részt a szavazáson. Majd mégis elmentünk és voksoltunk, mert csak ez az alternatíva maradt. De nem mind tettük ezt, különben ma más lenne az eredmény.

A hatpártnak szembe kell néznie azzal, hogy elégtelen a teljesítményük.

Sajnálatos, hogy egy náci pártot juttattak a Parlamentbe, amely nyilvánvalóan a Fidesz szövetséges lesz. Sajnálatos, hogy hiteltelenek.

A parlamenti képviselők hivatalos alapilletménye legalább a háromszorosa a tényleges átlagjövedelemnek. Ezt még az ellenzéki képviselők is megkapják. Sőt, bizottsági helyek, egyéb jogcímek gyarapítják még a pénzüket. Közben többen is doktorálnak. Tehát, a legalább háromszoros jövedelem mellett van erejük és idejük az ambícióikra. Míg a legtöbb ember örül, ha képes valamennyire élni is a rengeteg munka mellett.

Az, hogy amatőr módon hülyeségeket beszélnek, hogy egymás ellen taktikáznak, hogy betegesen nárcisztikusak, hogy a nagy országjárás idején kívül nincs igényük társadalmi kapcsolatokra, most kifizette magát. Íme az osztályzat: a rossz szájízzel szavazók nem voltak elegen.

Mert hazudnék sokakkal együtt, ha azt állítanám, hogy lelkesedésből szavaztam rájuk. Jobb nem lévén a palettán, ők kapták a voksomat, de nem szolgáltak rá.

Most tehát az ellenzék vagy elkezd egy őszinte és konstruktív öntisztulási folyamatot, vagy végkép elenyészik. Igen, jó pénzért melegen tarthatnak néhány széket, de így ennél több jelentőségük nincs.

Nem félek attól, hogy a Fidesz ellenzék nélkül maradna. Sokan vannak, akik bekapcsolódnának a politikába, de a kontraszelektált ellenzék zárt kapcsolati hálóiba nem tudtak belépni.

Joggal mondhatják, hogy szórólapozni, púltozni bárki elmehetett volna. Igaz. Az ingyen munkát elfogadni azért hajlandók. De véleményformálóként fellépni csak azt engedik, akit valami sajátos rendben maguk közül kiválasztanak.

Nos, ha ez így marad, akkor alakulnak majd új szervezetek. Nem csak azok, amelyek az ellenzék szalámizása céljából születnek, hanem azok, amelyek az ellenzék megkövesedése miatt jönnek létre. És megtörténhet, hogy ezek némelyike a mai kor kihívásainak megfelel majd, és alternatívát nyújt sokunknak, akik a mai ellenzéknél hitelesebbet és hatékonyabbat szeretnénk.

Az LMP-től a Momentumig sok példa van arra, hogy szerény erőforrások mellett is válhat egy ilyen szervezet országosan ismertté és sikeressé.

Mi lesz, ha egy-két újabb kezdeményezés nem marad meg azon a szinten, ahová ezek eljutottak? Mert a politika célja nem az, hogy néhány tucat ember karrierje felépüljön, hanem az, hogy jobb világot építsünk az országunkban.

Mi lesz, ha ez a huszadik századból ránkkövült politikai osztály olyan kihívóval találja szemben magát, amely már huszonegyedik századi, és legalább alapvetően tisztességes?

Mi lesz, ha egyszer végre lesz jó szájízzel támogatható párt a szavazólapon?

 

Könnyen lehet, hogy a Fidesz felelőtlenül túlnyerte magát, és ezért pár éven belül súlyos árat fizet. Most először azt gondolom, négy éven belül is bukhatnak.

A jelenlegi ellenzék egy része is sikeres lehet a megtisztulásban, megújulásban. És születhet új, mai ellenzék, amely egyszeriben több bizalmat érdemel majd ki a szavazótól.

Rettenetesen nehéz évek előtt állunk. Az embertelen indulatok felszítása a legrosszabb időket idéző szintet ér majd el. Sokan sokat vesztenek majd. Valamilyen mértékben mind vesztesek leszünk, sőt, máris azok vagyunk.

A változáshoz katarzis kell, a katarzis pedig tragédiából születik. Nem akarom megjósolni, hogy a pokol milyen sötét bugyrai költöznek majd fel közénk.

De ez a mélység elhozhatja végre a sorsunk jobbra fordulását, mert a politikai élet mai nagyjai, mindkét oldalon elvesztették a kapcsolatukat a valósággal. Előbb-utóbb kicsúszik a kezükből az, amit ma olya elszántan markolnak a hatalmon lévők is, és a díszlet ellenzékben is.

A legrettenetesebb múlt elkezdődött. De ez szülheti meg a jövőt. Hiszen nekünk Mohács kell, pedig számos alkalmunk volt már tanulni a múlt tragédiáiból. Talán a most kibontakozóból végre sikerül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.