Mit kíván a Magyar Nemzet?
1848-ban ez a kérdés felrázta az országot. Elindult valami
kaotikus, forrongó változás. Lélekben megindultak eleink a feudalizmus
világából a polgárosodás felé.
Azonban ez a folyamat is megrekedt Világosnál, vagy már
előbb. A magyar „néplélek” megmaradt alattvalói attitűdje mellett. A
feudalizmus élt a huszadik század első felének torz urizálásában, majd az
elvtársi hierarchia világában, és ez él a kapzsiság tobzódásának mai
korszakában is.
Mi is ennek a lényege? Az, hogy a nemzetre hivatkozva
kisajátítják és kifosztják az államot, az országot és a nemzetet.
A társadalmi olló félelmetes tempóban nyílik. A rendkívül
gyorsan felhízlalt új társadalmi elit a dzsentri urhatnámságot többszörösen
túlszárnyalva kebelez be mindent, miközben a szegénység minden formája
fékezhetetlen járványkénmt terjed. Értem ez alatt azt, hogy egyre többeknek jut
túl kevés az anyagi javakból épp úgy, mint a kulturális javakból, a hozzáférhető
tudásból és a segítő kapcsolatokból.
Magyar magyarnak farkasa. Egzisztenciák, családi és baráti
kapcsolatok, életek mennek rá arra a megosztottságra, ami rákként burjánzik az
életünkben.
Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy nem kell a
klímaváltozástól félnünk, mert mire az drasztikus változásokat hozna, addigra
az ország és a nemzet teljesen elvész ebben a folyamatban.
Van-e hát remény?
Igen, határozottan van. A feltétel csupán az, hogy kezdjünk
el gondolkodni a múltunkról, a jelenünkről és a jövőnkről.
A jövőnk tekintetében arról, hogy mi is teszi nemzetté egy
ország polgárait, és másokat is a huszonegyedik században.
Vajon nemzetté leszünk-e, ha vallásos hittel imádunk egy
vezért, aki a fentebb írt rossz folyamatokat gyorsítva számolja fel a
demokráciát, és a társadalom jelentős részének az esélyeit?
Vajon nemzetté leszünk-e, ha ünnepeinket és jelképeinket a
napi politika számára sajátítják ki, sajátosan átértelmezve azokat?
Vajon nemzetté leszünk-e, ha bárki is kitagadhat másokat a
nemzetből?
Vajon nemzetté leszünk-e, ha a hatalmi eszközökkel tökélyre
vitt kontraszelekció a tehetségesek és érdemesek helyett az önzés bajnokait
teszi sikeressé?
Vajon nemzetté leszünk-e, ha a gyűlölet válik a társadalom
pórázává?
Vajon nemzetté leszünk-e, ha a tények helyett hazug
propagandát hisznek nagyon sokan valóságnak?
Nyilvánvalóan nem. A történelem szerencsétlen fordulatai
miatt a mi társadalmunk nem élte át a polgárosodást. A polgárosodás pedig nem
azt jelenti, hogy városban élsz. Polgár az, aki felelősen, öntudatosan, felnőtt
módon gondolkodik és él. Ez tanyán és városon egyaránt lehetséges.
A polgár tudja, hogy ő nem alattvalója az államnak, hanem
tulajdonosa, megbízója, ellenőre.
A polgár nem vár mindenre megoldást az államtól, vagy
valamiféle vezetőtől. A polgár tudja, hogy az állam nem lehet képes minden
problémát megoldani, így bátor és öntudatos részese az államtól független
összefogásoknak és szerveződéseknek.
A polgár emberszerető, mert maga is ember.
Mit kívánjon hát a magyar nemzet, hogy megmaradjon?
Azt javaslom, hogy kívánjon magának tiszta látást. A valóság
zord, mivel túl sokan, túl soká nem néztek szembe a tényekkel. De csak azok a
gondok orvosolhatóak, amelyeket felismerünk.
Azt javaslom, hogy kívánjon magának szolidarotást. Nem
foszthatóak meg a javaiktól, jogaiktól és jövőjüktől azok, akikért mások is
kiállnak. A magyar társadalom kétségbeejtő kilátástalansága abból fakad, hogy
senki sem számíthat senkire.
Azt javaslom, hogy kívánjon magának megkérdőjelezhető
vezetőket! Az ember nem tökéletes. De még azt sem tudjuk, mi a tökéletesség.
Eztért kell a társadalmat demokratikusan, az államot jogállami keretek között
szervezni. Hogy legyen kritika, vita, fék, ellensúly. Hogy legyen fontos
szempont a kevesek érdeke is!
Azt javaslom, hogy kívánjon magának empátiát! Nem vagyunk
egyformák. A nemzet nem az egyformák közössége, hanem a sokfélék összefogása.
Nem gyűlölni kell azt, aki valamiben más, hanem megismerni és megérteni. Ma
szemtanúi lehetünk, hogy a véghez nem vitt társadalmi integráció micsoda
bajokat okoz. Mind különbözünk valamiképp. Integráció nélkül minden közösség
szétesik. A nemzetnek integrálnia kell a tagjait, különben dacosan pusztítja
önmagát.
Azt javaslom, hogy kívánjon magának felnőtt polgárokat, akik
tudatában vannak annak, hogy egyen-egyenként is felelősek vagyunk
mindannyiunkért!
Szabadság, egyenlőség, testvériség. Jog, igazság, szeretet,
tisztesség. Ezeket kell megteremtenünk, mert a jövő bennünk van, s a bennünk
lévő jövőtől nem foszthat meg más, csak mi önmagunkat!
Kívánjunk hát erős szívet magunknak, hogy bátran és büszkén,
jövőnkben bízva nézhessünk szembe azzal is, ami nehéz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.