Oldalak

2020. június 30., kedd

Mit kíván a magyar nemzet?


Mit kíván a Magyar Nemzet?

1848-ban ez a kérdés felrázta az országot. Elindult valami kaotikus, forrongó változás. Lélekben megindultak eleink a feudalizmus világából a polgárosodás felé.
Azonban ez a folyamat is megrekedt Világosnál, vagy már előbb. A magyar „néplélek” megmaradt alattvalói attitűdje mellett. A feudalizmus élt a huszadik század első felének torz urizálásában, majd az elvtársi hierarchia világában, és ez él a kapzsiság tobzódásának mai korszakában is.
Mi is ennek a lényege? Az, hogy a nemzetre hivatkozva kisajátítják és kifosztják az államot, az országot és a nemzetet.
A társadalmi olló félelmetes tempóban nyílik. A rendkívül gyorsan felhízlalt új társadalmi elit a dzsentri urhatnámságot többszörösen túlszárnyalva kebelez be mindent, miközben a szegénység minden formája fékezhetetlen járványkénmt terjed. Értem ez alatt azt, hogy egyre többeknek jut túl kevés az anyagi javakból épp úgy, mint a kulturális javakból, a hozzáférhető tudásból és a segítő kapcsolatokból.
Magyar magyarnak farkasa. Egzisztenciák, családi és baráti kapcsolatok, életek mennek rá arra a megosztottságra, ami rákként burjánzik az életünkben.
Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy nem kell a klímaváltozástól félnünk, mert mire az drasztikus változásokat hozna, addigra az ország és a nemzet teljesen elvész ebben a folyamatban.
Van-e hát remény?
Igen, határozottan van. A feltétel csupán az, hogy kezdjünk el gondolkodni a múltunkról, a jelenünkről és a jövőnkről.
A jövőnk tekintetében arról, hogy mi is teszi nemzetté egy ország polgárait, és másokat is a huszonegyedik században.
Vajon nemzetté leszünk-e, ha vallásos hittel imádunk egy vezért, aki a fentebb írt rossz folyamatokat gyorsítva számolja fel a demokráciát, és a társadalom jelentős részének az esélyeit?
Vajon nemzetté leszünk-e, ha ünnepeinket és jelképeinket a napi politika számára sajátítják ki, sajátosan átértelmezve azokat?
Vajon nemzetté leszünk-e, ha bárki is kitagadhat másokat a nemzetből?
Vajon nemzetté leszünk-e, ha a hatalmi eszközökkel tökélyre vitt kontraszelekció a tehetségesek és érdemesek helyett az önzés bajnokait teszi sikeressé?
Vajon nemzetté leszünk-e, ha a gyűlölet válik a társadalom pórázává?
Vajon nemzetté leszünk-e, ha a tények helyett hazug propagandát hisznek nagyon sokan valóságnak?
Nyilvánvalóan nem. A történelem szerencsétlen fordulatai miatt a mi társadalmunk nem élte át a polgárosodást. A polgárosodás pedig nem azt jelenti, hogy városban élsz. Polgár az, aki felelősen, öntudatosan, felnőtt módon gondolkodik és él. Ez tanyán és városon egyaránt lehetséges.
A polgár tudja, hogy ő nem alattvalója az államnak, hanem tulajdonosa, megbízója, ellenőre.
A polgár nem vár mindenre megoldást az államtól, vagy valamiféle vezetőtől. A polgár tudja, hogy az állam nem lehet képes minden problémát megoldani, így bátor és öntudatos részese az államtól független összefogásoknak és szerveződéseknek.
A polgár emberszerető, mert maga is ember.
Mit kívánjon hát a magyar nemzet, hogy megmaradjon?
Azt javaslom, hogy kívánjon magának tiszta látást. A valóság zord, mivel túl sokan, túl soká nem néztek szembe a tényekkel. De csak azok a gondok orvosolhatóak, amelyeket felismerünk.
Azt javaslom, hogy kívánjon magának szolidarotást. Nem foszthatóak meg a javaiktól, jogaiktól és jövőjüktől azok, akikért mások is kiállnak. A magyar társadalom kétségbeejtő kilátástalansága abból fakad, hogy senki sem számíthat senkire.
Azt javaslom, hogy kívánjon magának megkérdőjelezhető vezetőket! Az ember nem tökéletes. De még azt sem tudjuk, mi a tökéletesség. Eztért kell a társadalmat demokratikusan, az államot jogállami keretek között szervezni. Hogy legyen kritika, vita, fék, ellensúly. Hogy legyen fontos szempont a kevesek érdeke is!
Azt javaslom, hogy kívánjon magának empátiát! Nem vagyunk egyformák. A nemzet nem az egyformák közössége, hanem a sokfélék összefogása. Nem gyűlölni kell azt, aki valamiben más, hanem megismerni és megérteni. Ma szemtanúi lehetünk, hogy a véghez nem vitt társadalmi integráció micsoda bajokat okoz. Mind különbözünk valamiképp. Integráció nélkül minden közösség szétesik. A nemzetnek integrálnia kell a tagjait, különben dacosan pusztítja önmagát.
Azt javaslom, hogy kívánjon magának felnőtt polgárokat, akik tudatában vannak annak, hogy egyen-egyenként is felelősek vagyunk mindannyiunkért!
Szabadság, egyenlőség, testvériség. Jog, igazság, szeretet, tisztesség. Ezeket kell megteremtenünk, mert a jövő bennünk van, s a bennünk lévő jövőtől nem foszthat meg más, csak mi önmagunkat!
Kívánjunk hát erős szívet magunknak, hogy bátran és büszkén, jövőnkben bízva nézhessünk szembe azzal is, ami nehéz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.