Újgazdag? - Kérdezte egy bizalmas ismerősöm valakiről, -
akiről méltánytalanságok okán meséltem. - Nagyot csaptam a homlokomra: ebben a
szóban az egész jelenség megfogalmazódott.
A nyolcvanas években egy befagyott társadalmi rend vett
minket körül, - mint lassan oszladozó hulla, ami büdös volt, - de megszoktuk. -
Aztán eljött 89 és 90. S úgy tűnt, egy
nagy vihar kisöpört mindent.
Igen, - ez csak illúzió volt. Hiszen azok váltak igen hamar
"szerencsésebb helyzetben lévő" polgárokká, akik korábban
szerencsésebb helyzetben lévő elvtársak voltak. Az állami vállalatok sokasága
"romlott le" hirtelen a vezetőik ügyetlensége folytán, akik
nevetséges feltételekkel megszerezték, - majd esetenként felvirágoztatták, - de
sokkal gyakrabban ízekre szedve eladták, - egyszeri, nagy haszonnal. - Te meg
szaladgálhattál valami munka után...
S ebben van a jelenség magva! - Az ügyvédek által olcsón
felvásárolt kárpótlási jegyeket jól mutatta az a két-három év, amíg hatalmas
mezőgazdasági területek voltak parlagon. S ennél is markánsabb jelenség volt a
sok tarra vágott erdő.
A tarvágás: a "mindent azonnal" gátlástalan
késztetése jellemzi a mi kialakulatlan kapitalizmusunk (?) viszonyait.
A társadalom szerkezetében visszaköszön a mindig is itt
lappangó feudalizmus. - Az "egyenlők és egyenlőbbek" világában élünk.
Kasztokban, amelyek között nincs társadalmi mobilitás. - Gyakran kínos, hogy a
felsőbb kasztok egyes képviselői milyen markánsan bizonyítják
alkalmatlanságukat a pozíciójukra, - de mégis fönt maradnak. S olykor - a
propaganda hatékony irányítása ellenére - kiderül, micsoda tehetségek és
teljesítmények vannak lent, - de maradnak is elfojtva ott.
Az előbbit könnyű bizonyítanom. Csak néhány nevet kell
mondanom. Mondjuk: Schmitt, Deutch, Kövér. Vagy ezt: Bayer, Kerényi, Dörner. -
Soroljam? - Sorolhatnám. A celebkedő politikusok és tőke mogulok, a bölcs
értelmiségit játszó celebek és az ügyeskedők világa ez. Jól fizetett kurvák, s
az őket jól megfizető önigazultak. - A "csak nekem fütyül" szemlélet
világa. Hisz a szabályokat ők alkotják, akár visszamenőleg. - Mások, a kaszt
alsóbb rétegeiben jó kottát kapnak, - jó kapcsolatokat. Kéz kezet mos, a
karaván halad. - A hülyék meg hülyére vannak véve, - ahogy a macska is fel van
mászva....
S kik a hülyék? - Hát, bizony, mi mind. - Mindegy, hogy kire
szavazol. - Hiszel Istenben? - Ők elhitetik veled, hogy ők Isten felkent
követei, - s neked az isteni szeretet nevében azokat kell gyűlölnöd, akikre ők
rámutatnak. - Mert ebben az országban mindenki jobban él... - na jó, épp te
nem, de ez csak azért van, mert azok a
zsidó-liberál-bolsevista-szocialista-nagytőke-gyurcsány félék még áskálódnak, -
de ők küzdenek érted. Érted? - Az persze nem látszik a te kis perspektívádból,
hogy a társadalom hatvan százaléka tartozik ehhez a peches kisebbséghez. - Mert
igaz hitre tanít a királyi média, s egyenként elhiszitek, hogy egyedül vagytok
szerencsétlenek ebben a szerencsés tömegben. - Jaj, ki ne tudódjon, mert a
nehézségeitekért még eretneknek tartanának!
Hiszel a Hazában? - A Haza nagyjából már az övék. A földek,
a tőke, a vállalkozások. Övék a véleményformálás eszközrendszere. Övék a hatalomgyakorlás
szinte minden pozíciója. - Istenek ők, akár az egyiptomi fáraók kasztja, - s te
csupán apró féreg, amely eltaposható a birodalom üdvéért. - A Hazádat
lenyúlták! - S te nem követeled vissza! - Vakság ez és gyávaság!
Hiszel a polgári értékekben? - A kispolgárságot az
elszegényedésbe taszították. A civil önszerveződést egyoldalú, politikai
hatalom alá tagolták. A kultúrát a hatalom ágyasává tették. - Miféle polgári
értékekről beszélhetnénk? - Vazallus értékek vannak: ha jól szolgálsz, kapsz
egy simogatást.
Hiszel a nemzetben? - Én Petőfiben hiszek, aki félig szerb
volt, vagy Damjanichban, aki egészen az. - József Attilában, aki félig román,
Radnótiban, aki egészen zsidó. Hiszek ebben az ezer gyökérből táplálkozó
kultúrában és nemzetben. Nem abban a gyűlölködőben, amely elűzi és kiírtja a
fiait! - Az aradi vértanúkban hiszek, akik közül csak kevesen tudtak magyarul.
- Túl liberális? - Lehetnél te osztrák is! - Igaz, az osztrákok ma jobban élnek.
- Ám, nincs magyar költészetük.... (Nekünk meg csak a fele van, - mert a másik
- nem létező része - nem kerülhet a kegyeltek közé.)
Bármiben hiszel, az csak arra jó, hogy az engedelmességedet
a lelkesedés biztosítsa. - Hisz az olcsóbb és hatékonyabb, mint a korbács.
Mert van korbács is. A közmunkásnak nincs joga. A
hajléktalannak nincs joga. Az elbocsátottnak nincs joga. - Általában nincs
jogod. - Amíg szépen beállsz a sorba, addig ez nem tűnik fel. ám, ha a sorból
kiesel, csak azzal vigasztalhatod magad, - hogy önmagad hibáztatod. - Csak az
ad önigazolást, ha önmagad elítéled. - Felfogod? - Csak így képzelheted magad
"azok közé tartozónak". - Mert ez bizony csak képzelet.
Sok tehetséges embert ismerek, - akik újra és újra nagyszerű
teljesítményt nyújtanak. - S ez soha nincs a királyi médiában. Ők nem kapnak
elismerést, ösztöndíjat, - vagy bármiféle díjat. Még állást sem. - Ez egy
aktívan elfelejtett világ. - Azt képzelnénk, egy normális világban a legjobbak
emelkednek fel a sikerig, az ismertségig és az elismertségig. - De, ez amolyan
büdös, liberális megközelítés. - Mert a tehetség, a teljesítmény és a tudás
megítélése véletlenül sem szakmai kérdés, hanem politikai. - Azaz, a szakmai
szempontok is politikaiak.
Mit gondolsz: az a csapat, amely nem a legjobbjait engedi
érvényesülni, milyen eredményt ér el? - Vagy még nem vetted észre, hogy
mindenki elhúzott mellettünk? - Hol voltak a balti országok 1990-ben? És hol
vannak most? - Tetszik neked ez a helycsere?
Tarvágás. A polgári megalapozottság nélküli újgazdagok
világa ez: azoké, akik nem etetik a marhát, mert levágni akarják, nem fejni. -
Pedig, a parasztok is tudták: fejni a kövér marhát lehet.
Ne legyen illúziód: marhának néznek. - De, ha a fejőszék,
vagy a mészárszék között kell választani, - az én döntésem egyszerű lesz
április 6-án. - Marha egyszerű.