Oldalak

2014. február 3., hétfő

Lojalitás vs. lojalitás



A Hazaszeretet nem kölcsönös érzés: így oktatgatom a fiaimat, amikor a jövőjük kerül szóba. - Persze, lepereg róluk: idealisták, akár az apjuk.
Amikor a Haza iránti elkötelezettségre tanítanak: feltétel nélküli lojalitást követelnek. Amikor a család, az iskola, az egyház, a munkahely, a klub, vagy az aktuális hülyeség iránti elkötelezettségre tanítanak: feltétel nélküli lojalitást várnak tőled. - Stockholm szindrómás, révült, rajongó hűséget.
Persze, elhitetik veled, hogy ez önmagában hordja a jutalmát: okot ad az önigazultságra.
S persze, valóban szükség van eszmékre, hogy a megismerhetetlenül bonyolult világban kitűzzünk néhány rendíthetetlennek hitt pontot, amelyet mozdíthatatlannak hiszünk, s amelybe kapaszkodunk.
De a HAZA nem szeret viszont! - A Haza olyan anya, aki hagyja, hogy a legkegyetlenebb fiai prostituálják, s azokat tapossa el, aki nem tűrik szó nélkül, hogy stricik kezében van az Anya, a Haza, a család, az iskola, az egyház, a munkahely, a klub, vagy az aktuálisan követhető eszme.
Ők meg, röhögnek a markukba! - Zsírját veszik mindannak, aminek a megőrzését bíztuk rájuk. - A HAZA folyton kirekeszti, elkergeti, tönkre teszi azokat a fiait és lányait, akik nem a stricik zsebének üdvét tekintik elsődlegesnek. - Hányan lennénk, ha mindazoknak, akiket az elmúlt száz évben a HAZA nevében kivégeztek, kiirtottak, tönkre tettek, elüldöztek - itt élnének köztünk a leszármazottaik? - Mennyivel lenne sikeresebb a magyar gazdaság, a magyar művészet, a magyar sport, a magyar közélet, a magyar élt, - ha ők mind itt élnének, dolgoznának, alkotnának. - De, nincs ilyen szerencsénk. Mert a HAZA stricijei nyerni akartak, - és nyertek. Sokkal kevesebbet, mint amit mi mind vesztettünk. De ez kit érdekel? - A numerus clausussal például helyeket, pozíciókat. Olyanokat, amire mások érdemesebbek voltak. Aztán még: ingatlanokat, műkincseket, tőkét, önigazolást. - S lám, egy erőszakos, bé kategóriás elit vezette ország ismét megsemmisítő vereségbe kormányozta magát. Csak a második világháború egymilliónál több magyar áldozatot követelt. S ennek az egymilliónak hatvan százaléknál nagyobb hányada a legprimitívebb gyűlölködés közvetlen áldozata: deportálások, gettók, munkatáborok, koncentrációs táborok... - Több, mint húsz százalék az őrült kormányzás áldozata. - Vagy tényleg van értelme a Donn mellett védeni a hont? - Hány kilométer is ez? - Fenéket! Ez kiszámított áldozat volt a revizionizmus sakktábláján. Jutalmat vártak, - s nagyapáink, dédapáink élete volt az ár. A gazdaságosság jegyében, azért mégiscsak elégtelen felszereléssel küldték el őket. - Igaz: a felszerelés elvesztése kalkulálható volt. - Gazdaságos. De az én nagyapám fázott és éhezett ott!
S persze, apám jól mondta: a felkavart víz tetején mindig ugyanaz az anyag úszik. - Nincs sehol koncentráltan annyi volt komcsi, mint a Fidesz-KDNP berkeiben. Szerintem az MSZP-ben sem.
A strici strici marad, bárhogy hívják is a kuplerájt!És mi a helyzet a család, az iskola, az egyház, a munkahely, a klub, vagy az aktuális hülyeség iránti elkötelezettség terepén? - Hát, ugyanaz. - Fortélyos félelem igazgat minket. - Persze, ezt csalhatatlan reménynek hazudják. - De, ugyan mennyi bizalom van a családban, vagy a munkahelyeken? - Mennyi bizalom van ma Magyarországon? - Nem kellene végre elzavarni a striciket?

2014. január 27., hétfő

Mi is az igazság...



"Az igazság furcsa, nem létező állapot.
Részeg vagy tőle, aki nagyot harapott"
- írta egy gimnazista, 1985-ben, az akkori diktatúra árnyékában élő társadalom légkörére utalva...

Történetesen 1993-tól 2003-ig voltam biztosítási ügynök. Akkor a szakma még megtanulható volt, bár nem OKJ-s. Ma már van OKJ vizsgám is, - tudom is, hogy semmit sem ér. - Akkor, az utolsó években többször is megfizettek az írásért: gazdasági lapba kértek tőlem cikkeket a biztosítás különféle vonatkozásairól. - Tehát: képzelhetem, hogy valamennyire értettem a szakmámhoz. Tény: az írástudásért akkor fizettek meg a legjobban.
Részese voltam az önkéntes- és a magán nyugdíjpénztárak indulásának, - és az első üzleti alapú egészségügyi kiegészítő biztosítás születésének. - S akkor, a hosszú távú piaci szükséglet a demográfiai változások tartós tendenciáival igazolták. - Azzal, hogy az átlagéletkorokban előbb-utóbb elkezdünk felzárkózni Európához, hogy az egészségügyi ellátás a tudomány fejlődése folytán egyre költségesebbé válik, hogy a társadalom önreprodukciója negatív értékbe fordul, hogy a fiatalok belépése a gazdaságba egyre későbbre tolódik. - Magyarán: az eltartottsági mutató tartós és igen jelentős romlása várható.
A felosztó-kirovó rendszerek abban a régi Németországban fogalmazódtak meg legrészletesebben (a német alaposság), amely a második világégéssel a múlt részévé vált. - Miben volt más az a világ, mint a jelenlegi? - Az alacsonyabb átlagéletkor következtében a nyugdíjban töltött évek száma a töredéke volt a ma általánosnak. A gyermekhalandóság csökkenése, s egyúttal a megszokott magas gyermekszám miatt a társadalomban mindig sok volt a gazdaságilag aktív fiatal, ami miatt az eltartottsági mutató lényegesen jobb volt, mint ami manapság a korhatárok emelésével és az ellátottak körének adminisztratív szűkítésével elérhető. Ugyanakkor, az egyre szélesebb rétegeknek elérhető egészségügyi ellátás is arányaiban nagyságrenddel olcsóbb volt, mint ma. - Igazán csak azok gyógyultak meg biztosan, akik fiatalok és erősek voltak, - s akik így hamarosan újra befizetői lehettek a "közösnek". - Egyszerűen egy erőteljes demográfiai növekedés időszaka volt ez. Nem aranyidők, - hisz válságok szabdalták és taszították az őrület háborúja felé, - de ideig-óráig azok között a körülmények között fenntartható volt a rendszer. - Akkor is csak ideig-óráig.
És, amire a mai jobboldal hívei oly nosztalgiával révednek vissza: a szocializmusban is csak ideig-óráig lehetett ezt fenntartani. A Szovjet birodalom gazdaságilag volt fenntarthatatlan. S mi is, e birodalom részei, fenntarthatatlan modellt építettünk. - Persze, lehet azzal jönni, hogy ma mennyivel nagyobb az eladósodottságunk. - De, az is a félremagyarázások talaja lenne. - Az első lépésben szokás elfelejteni az inflációt. Aztán a GDP-hez való viszonyítást. Aztán meg azt, hogy az a réteg, akinek mélyebben ér a keze a húsosfazékba, alapvetően rendszer-független. A valamikori jó elvtársak jó polgártársak lettek. Ugyan az az uram-bátyám világ lopja és herdálja szét az országot, akik akkor is. - Erről ennyit. - Most vissza az eredeti témához.
Egy elkeseredett percben azt mondtam egy tíz évvel fiatalabb kollégának, hogy sajnos nem lesz nyugdíjunk. - Miért is? - Mert a kilencvenes évek második felében tipegősen elindult tőkefedezeti rendszert nem engedték felnőni. - Ő aztán elmondta nekem, hogy a tőkefedezeti rendszer nem jó, mert Amerikában sem működik. - Nehéz elmondanom, milyen önuralom kellett ebben a pillanatban! - Mit számít az nekünk, hogy egy messzi-messzi galaxisban mit rontottak el? - ha csak nem azért érdekel, hogy a mi konstrukciónk sikeresebb legyen! - Egyszerűen az nem válasz ezekre a társadalmi és gazdasági kérdésekre, hogy a felkent vezető és pártja, amely szinte már papsággá magasztosul, égi mannát fog nekünk találni. - A matematika egzakt. Elosztani azt lehet, ami van. S a gazdagok azért gazdagodnak, mert ők elvenni szeretnek, nem adni. Tehát, a szegényebbek annyiból élnek meg, ami a kizsákmányolás és az adóztatás után a szegényeknek megmarad. - Ha négy kereső korú felnőttre jut majd három nyugdíjas, három gyerek, egy rokkant, - és e négy egyike munkanélküli lesz, - akkor bizonyára vékony zsír kerülhet vékony kenyérre. - Ennyi az egész. - Talán, jó lenne, ha nem engednék, hogy a jövőnk biztosítékait "megvédem" felkiáltással folyton elvegyék. - Nem is magunk miatt! - Annyian vagyunk depressziósak! S a depressziós kissé mindig szuicid. - De, talán a gyermekeink számára nem mindegy. - S talán nem mindegy, milyen világot teremtünk nekik. - Akárhogy nosztalgiázgatnak is olyan rossz korok iránt, amelyekre már az sem emlékezhet jól, aki benne élt. S akár mit rontanak is el messzi-messzi földrészeken. - Nekünk itt a saját világunkat kell megteremtenünk. - Azaz: felépítenünk. S nem mindegy, őrült-e, vagy gazember-e a mérnök! - Nem látjátok? - Ránk dől az egész!

2014. január 19., vasárnap

Istenek pedig vannak, avagy: marha egyszerű...



Újgazdag? - Kérdezte egy bizalmas ismerősöm valakiről, - akiről méltánytalanságok okán meséltem. - Nagyot csaptam a homlokomra: ebben a szóban az egész jelenség megfogalmazódott.
A nyolcvanas években egy befagyott társadalmi rend vett minket körül, - mint lassan oszladozó hulla, ami büdös volt, - de megszoktuk. - Aztán eljött 89 és 90. S úgy tűnt,  egy nagy vihar kisöpört mindent.
Igen, - ez csak illúzió volt. Hiszen azok váltak igen hamar "szerencsésebb helyzetben lévő" polgárokká, akik korábban szerencsésebb helyzetben lévő elvtársak voltak. Az állami vállalatok sokasága "romlott le" hirtelen a vezetőik ügyetlensége folytán, akik nevetséges feltételekkel megszerezték, - majd esetenként felvirágoztatták, - de sokkal gyakrabban ízekre szedve eladták, - egyszeri, nagy haszonnal. - Te meg szaladgálhattál valami munka után...
S ebben van a jelenség magva! - Az ügyvédek által olcsón felvásárolt kárpótlási jegyeket jól mutatta az a két-három év, amíg hatalmas mezőgazdasági területek voltak parlagon. S ennél is markánsabb jelenség volt a sok tarra vágott erdő.
A tarvágás: a "mindent azonnal" gátlástalan késztetése jellemzi a mi kialakulatlan kapitalizmusunk (?) viszonyait.
A társadalom szerkezetében visszaköszön a mindig is itt lappangó feudalizmus. - Az "egyenlők és egyenlőbbek" világában élünk. Kasztokban, amelyek között nincs társadalmi mobilitás. - Gyakran kínos, hogy a felsőbb kasztok egyes képviselői milyen markánsan bizonyítják alkalmatlanságukat a pozíciójukra, - de mégis fönt maradnak. S olykor - a propaganda hatékony irányítása ellenére - kiderül, micsoda tehetségek és teljesítmények vannak lent, - de maradnak is elfojtva ott.
Az előbbit könnyű bizonyítanom. Csak néhány nevet kell mondanom. Mondjuk: Schmitt, Deutch, Kövér. Vagy ezt: Bayer, Kerényi, Dörner. - Soroljam? - Sorolhatnám. A celebkedő politikusok és tőke mogulok, a bölcs értelmiségit játszó celebek és az ügyeskedők világa ez. Jól fizetett kurvák, s az őket jól megfizető önigazultak. - A "csak nekem fütyül" szemlélet világa. Hisz a szabályokat ők alkotják, akár visszamenőleg. - Mások, a kaszt alsóbb rétegeiben jó kottát kapnak, - jó kapcsolatokat. Kéz kezet mos, a karaván halad. - A hülyék meg hülyére vannak véve, - ahogy a macska is fel van mászva....
S kik a hülyék? - Hát, bizony, mi mind. - Mindegy, hogy kire szavazol. - Hiszel Istenben? - Ők elhitetik veled, hogy ők Isten felkent követei, - s neked az isteni szeretet nevében azokat kell gyűlölnöd, akikre ők rámutatnak. - Mert ebben az országban mindenki jobban él... - na jó, épp te nem, de ez csak azért van, mert azok a zsidó-liberál-bolsevista-szocialista-nagytőke-gyurcsány félék még áskálódnak, - de ők küzdenek érted. Érted? - Az persze nem látszik a te kis perspektívádból, hogy a társadalom hatvan százaléka tartozik ehhez a peches kisebbséghez. - Mert igaz hitre tanít a királyi média, s egyenként elhiszitek, hogy egyedül vagytok szerencsétlenek ebben a szerencsés tömegben. - Jaj, ki ne tudódjon, mert a nehézségeitekért még eretneknek tartanának!
Hiszel a Hazában? - A Haza nagyjából már az övék. A földek, a tőke, a vállalkozások. Övék a véleményformálás eszközrendszere. Övék a hatalomgyakorlás szinte minden pozíciója. - Istenek ők, akár az egyiptomi fáraók kasztja, - s te csupán apró féreg, amely eltaposható a birodalom üdvéért. - A Hazádat lenyúlták! - S te nem követeled vissza! - Vakság ez és gyávaság!
Hiszel a polgári értékekben? - A kispolgárságot az elszegényedésbe taszították. A civil önszerveződést egyoldalú, politikai hatalom alá tagolták. A kultúrát a hatalom ágyasává tették. - Miféle polgári értékekről beszélhetnénk? - Vazallus értékek vannak: ha jól szolgálsz, kapsz egy simogatást.
Hiszel a nemzetben? - Én Petőfiben hiszek, aki félig szerb volt, vagy Damjanichban, aki egészen az. - József Attilában, aki félig román, Radnótiban, aki egészen zsidó. Hiszek ebben az ezer gyökérből táplálkozó kultúrában és nemzetben. Nem abban a gyűlölködőben, amely elűzi és kiírtja a fiait! - Az aradi vértanúkban hiszek, akik közül csak kevesen tudtak magyarul. - Túl liberális? - Lehetnél te osztrák is! - Igaz, az osztrákok ma jobban élnek. - Ám, nincs magyar költészetük.... (Nekünk meg csak a fele van, - mert a másik - nem létező része - nem kerülhet a kegyeltek közé.)
Bármiben hiszel, az csak arra jó, hogy az engedelmességedet a lelkesedés biztosítsa. - Hisz az olcsóbb és hatékonyabb, mint a korbács.
Mert van korbács is. A közmunkásnak nincs joga. A hajléktalannak nincs joga. Az elbocsátottnak nincs joga. - Általában nincs jogod. - Amíg szépen beállsz a sorba, addig ez nem tűnik fel. ám, ha a sorból kiesel, csak azzal vigasztalhatod magad, - hogy önmagad hibáztatod. - Csak az ad önigazolást, ha önmagad elítéled. - Felfogod? - Csak így képzelheted magad "azok közé tartozónak". - Mert ez bizony csak képzelet.
Sok tehetséges embert ismerek, - akik újra és újra nagyszerű teljesítményt nyújtanak. - S ez soha nincs a királyi médiában. Ők nem kapnak elismerést, ösztöndíjat, - vagy bármiféle díjat. Még állást sem. - Ez egy aktívan elfelejtett világ. - Azt képzelnénk, egy normális világban a legjobbak emelkednek fel a sikerig, az ismertségig és az elismertségig. - De, ez amolyan büdös, liberális megközelítés. - Mert a tehetség, a teljesítmény és a tudás megítélése véletlenül sem szakmai kérdés, hanem politikai. - Azaz, a szakmai szempontok is politikaiak.
Mit gondolsz: az a csapat, amely nem a legjobbjait engedi érvényesülni, milyen eredményt ér el? - Vagy még nem vetted észre, hogy mindenki elhúzott mellettünk? - Hol voltak a balti országok 1990-ben? És hol vannak most? - Tetszik neked ez a helycsere?
Tarvágás. A polgári megalapozottság nélküli újgazdagok világa ez: azoké, akik nem etetik a marhát, mert levágni akarják, nem fejni. - Pedig, a parasztok is tudták: fejni a kövér marhát lehet.
Ne legyen illúziód: marhának néznek. - De, ha a fejőszék, vagy a mészárszék között kell választani, - az én döntésem egyszerű lesz április 6-án. - Marha egyszerű.

2014. január 3., péntek

Káin Országa



Ábel halott. Az emberi közösségek tragédiája az, hogy a jók gyengék és elbuknak.
A történelem nagy alakjai, akik erejükkel biztonságot sugalltak, gyakran voltak kegyetlenek. Mátyás királyt kortárs alattvalói nem tekintenék igazságosnak. Istvánt a kegyetlenül, tűzzel vassal regulázottak nem tekintenék szentnek. - És Kádár fegyveres puccsal szerzett hatalmát politikai célú kivégzésekkel erősítette meg.
Ennél közelebb most ne kerüljünk a jelenhez! - Akinek van füle a hallásra, az majd tovább gondolja...
Ábel a szelíd ember példája. Földet művelve, verejtékkel eszi kenyerét, - betöltve ezzel Ádám átkát. - Mégis áldást nyert. Nem bántott gyengét, nem ölt. - Mégis mindene megvolt. Azaz, mégsem. Nem kapta meg az erősebb testvér megbecsülését. - Ábel bűnös volt: máskép gondolkodott, más értékeket követett, más véleménye volt, másképen élt.
Káin persze megpróbálta jobb belátásra bírni renitens öccsét, - de az halálosan makacs maradt.
Igen! Minden Ábel bűnös! - S a jó Káinok a jó emberek világát szomorú kötelességből megvédik az agresszív Ábelektől, akik embert és Istent (vagy istennek kikiáltott embereket) nem ismerve, a jóérzésű többség számára elfogadhatatlan életet él és hirdet. - Pedig hirdetik katedrákról és szószékekről. Beleírják tankönyvekbe és újságokba. (Alap-)Törvénybe iktatják. Leveleket írnak róla. - De a megátalkodott Ábelek a maguk önigazult útjukról nem hajlandóak letérni. Lázongóak és lázítók. És egyszerűen útban van a fejük, amikor puszta testedzésként (mert a jók edzik a testüket) meglengetik a furkósukat. - És még össze is vérzik azt...
Ám a világ nem csak Káinokból és Ábelekből áll. Sok-sok néven nevezett ember születik és formálódik személyiséggé. - Egyszerű emberek, kis ügyeskedésekkel, érthető vágyakkal. - Az ő életük alakulása azon múlik, hogy kinek állnak az oldalára. - Az erős oldalára állva az erő őket is megvédi. - Sőt, az erő mintha kisugározna rájuk is. - Együtt, persze hangosak. Mint a bivaly csorda: együtt bármit eltipornak. - Mámorító ez az erő. Csak egy karizmatikus vezető kell! - Csak ki kell jelölni az irányt! Csak meg kell nevezni az ellenséget: a gyűlölendőt, aki olyan gonosz, hogy vele szemben minden eszköz szent. Hiszen a cél szentesíti az eszközt! - S a győztesek, akik következésképp jók, részesülnek a győzelemből. Ki így, ki úgy. Valakinek a rezsije csökken, s van, akinek a hite nő. - Mert ezt hirdetik katedrákról és szószékekről. Beleírják tankönyvekbe és újságokba. (Alap-)Törvénybe iktatják. Leveleket írnak róla.
S míg mi eljátszadozunk itt a porban, azt találgatva, kik is az aktuális Káinok és Ábelek, addig a Jóisten sakkozik Mózessel. - Jaj, dehogy! Árpád apánkkal!
Komolyan ezt hiszitek? Amíg mi eljátszadozunk itt a porban, azt találgatva, kik is az aktuális Káinok és Ábelek, addig a Jó Isten sakkozik?
Nem! - Bárkinél is van ma a bunkó, az igazak öröklik a földet, - és a jók ülnek a mennyben az Úrral vacsorához. - Jaj, nem én! -  Csak minden Ábel.

2013. december 25., szerda

Miért ne szavazzak Gyurcsányra



Remélem, az olvasó hiányolja a megfelelő írásjelet a cím végén. Tudom jól: a pontot nem tesszük ki. Azonban az értelmezést segítő kérdőjelet, vagy felkiáltójelet igen. S ez esetben joggal várható el, hogy segítsük az értelmezést.
Segítsük hát.
Soha sem voltam tagja semmilyen politikai szervezetnek. Azaz, mégis. Kisdobos és úttörő voltam. De a KISZ már kimaradt, mert "rendszeridegen" középiskolába jártam. Később pedig "csak" polgár szerettem volna lenni. Dolgozni, élni, alkotni. A politikát szakmának tekintettem, s nem gondoltam, hogy közvetlenül kellene foglalkoznom vele. Sok évig valóban keveset foglalkoztam a napi politikával. Én is azt gondoltam: az új parlamentáris keretek között leng ugyan a hinta, de megmarad a demokratikus térben. Egyszerűen nem feltételeztem azt, hogy ilyen gyorsan ilyen messze kerülünk a valódi polgári demokráciától.
A napokban mondtam valakinek, hogy a korábbi rendszer becsületesebb volt. Azt mondták az államformáról, hogy "proletár diktatúra". Csak a jelző volt hazugság. Ma minden. Formálisan demokratikus államformában élünk, de valójában egy szűk gazdasági elit érdekei érvényesülhetnek csak, s egy szűk politikai elit alakítja fékek és ellensúlyok nélkül az életünk viszonyait.
Manapság nehéz olyan gazdasági területet találni, ahol elkezdhető egy vállalkozás. Vagy nincsenek valós piaci körülmények. Vagy nem tudjuk, holnap lesznek-e. Az egymillió új munkahelyből egymilliónál jóval több hiányzik. A munkavállaló kiszolgáltatott. Őt a munkáltató zsarolja. A vállalkozót pedig az állam szorongatja kiszámítható és kiszámíthatatlan viszonyokkal. A fiataljaink, - ó, nem csak a húszévesek - kitántorognak, s elvesztik állampolgári jogaik javát, miközben szavazatukért más államok polgárai kapnak ingyen vacsorát a miénkből. Amit a saját jövőnkből és a gyermekeink holnapjából vesznek el.
Döbbenetes, de tény, hogy az élelmiszer fogyasztás csökken. Nominál értékben is. Általában a lakossági fogyasztás csökken. A gyógyszerfogyasztás szinte az egyetlen kivétel. Manapság már csak lábon lehetünk betegek. S e mellett nincs pluralizmus. Valójában - a négy-öt okosan megtűrtön kívül - nincs többszólamú sajtó. Ezek a megtűrtek is csupán díszgombok a kabáton, - s ha a valódi viszonyaikat nézzük, hát ők másképp, esetenként mások által vannak determinálva.
Nekem persze a kultúra megerőszakolása is fáj. De lássuk be: ez keveseket érdekel.
Az azonban sokakat érdekelhet, hogy fogunk-e ésszerű időn belül legalább annyira jól élni, mint négy, vagy nyolc éve?
Manapság erről gondolkodni bűn. Én tehát bűnös vagyok, mikor e sorokat írom, s az olvasó bűnös. amikor olvassa. - Általában az a megfelelő alattvaló, aki vagy úszik az ár tetején, - mint az a bizonyos anyag, - vagy a szűkebb vacsorákat annak tudja be, hogy a hatalom által orwelli módon megnevezett aktuális ellenség ármánykodik. S persze, elszigetelten előfordulnak még nehézségek, de a géniusz generális biztos kézzel vezet a Kánaán felé. - Biztosan állíthatom: vannak sokan, akiknek el is jött a Kánaán. De a többségnek esélye sem lesz belépni oda. - Legalábbis, amíg nem rángatjuk vissza a hatalom hintáját a demokratikus viszonyok közé. Demokrácia sokféle van. S a demokrácia egyik fontos dinamizáló kérdése az, hogy a következő években milyen demokráciát szeretne a polgárok többsége. - De, ahol a polgárok többsége már nem hisz abba, hogy beleszólhat, - hogy valamit alakíthat a szavazatával, - vagy hogy egyáltalán önálló véleménye lehet: az nem demokrácia.
A 2014-es választásoknak tehát lehetett volna az a kérdése, hogy hogyan leszünk újra demokratikus ország: a polgárok méltányos versengésre berendezkedett közössége. Ez azonban már nem kérdés. 2014-ben a hatalom marad a mostani kézben. A vezér isteni voltába vetett hit megerősítést nyer. A jó oligarchák jobban gazdagszanak, a rosszak kevésbé. Mi pedig szűk vacsora mellől csetelünk okos, tehát távolban élő gyermekeinkkel. A televízió pedig elmondja, hogy elszigetelten ugyan előfordulnak bajok, mert a nemzetközi szocialista imperialista zsidóbérenc tőke befolyásának hazai szövetségesei, de győzelmünk biztos, mert élen áll az elhívott vezér és felkent papjai. Et cetera...
Számunkra tehát az a kérdés, hogy amolyan biodíszletként, - súlytalanul, és felfegyverzett őrséggel megerősített, részrehajló ízlésű házelnök által olykor megszólalni hagyott ellenzék milyen összetételű lesz.
Ez persze összetettebb kérdés, mint hogy a HÍR TV milyen snitteket ad majd be a buta és csúnya ellenzékiekről. Mert bármilyen kicsi is a súlya ennek az ellenzéknek, azért ez mégiscsak súly. Némely jelentős gazdasági szereplő épp őket (is) mozgatja. S némelyek még e csekély súlyt is nyereséggel teszik mérlegre, bármilyen kicsi is a súlya ennek az ellenzéknek, azért ez mégiscsak súly. Némely jelentős gazdasági szereplő épp őket (is) mozgatja. S némelyek még e csekély súlyt is nyereséggel teszik mérlegre.
Másrészt, Fidel sem tarthatja már a saját kezében a kormányrudat. Nicolae ellen saját hadserege hajtott végre puccsot. - Tudom én: hivatalosan forradalom volt. Na persze.
Kádár sem volt örökké király, s az oroszok is elmentek. Már javában vagoníroztak persze, amikor egy bátor ifjú utánuk szólt: menjetek! - Ők nem szóltak semmit, mert bolondnak nézték. Miért távozásra nógatni azt, aki már csomagol? - Pedig milyen okos volt! Azóta is az a nimbusz lengi körül, hogy puszta szóval legyőzte a szovjet haderőt.
A kérdés valójában az, hogy őt ki győzi le 2018-ban, vagy 2022-ben. A kérdés az, hogy ki lesz addig a színen, rutint és kapcsolati tőkét felépítve, aki alkalmas lesz a helyére lépni.
Úgy gondolom, Mesterházy és Bajnai píruszi győzelemre készül. Már, ha győzelem az, hogy várhatóan még kisebb súlyú ellenzéki erő lehet jelen a következő Országgyűlésben. És persze, ha győzelem az, hogy a demokratikus pártok többségét kigolyózzák az első-vonalbeli politizálás lehetőségéből.
Ez nem győzelem. Ez gyáva taktikázás. - Gyávákban és önzően taktikázókban pedig miért bíznánk? - Miért lenne jobb 4, vagy 8 év múlva az ő hatalmuk, mint a mostani?
Gyurcsány sokat hibázott. De önkritikus megnyilvánulást csakis tőle hallottam ebben a mezőnyben. - Esélye - látszólag - úgysincs. Hát miért ne szavaznék rá?