Remélem, az olvasó hiányolja a megfelelő írásjelet a cím
végén. Tudom jól: a pontot nem tesszük ki. Azonban az értelmezést segítő
kérdőjelet, vagy felkiáltójelet igen. S ez esetben joggal várható el, hogy
segítsük az értelmezést.
Segítsük hát.
Soha sem voltam tagja semmilyen politikai szervezetnek.
Azaz, mégis. Kisdobos és úttörő voltam. De a KISZ már kimaradt, mert
"rendszeridegen" középiskolába jártam. Később pedig "csak"
polgár szerettem volna lenni. Dolgozni, élni, alkotni. A politikát szakmának
tekintettem, s nem gondoltam, hogy közvetlenül kellene foglalkoznom vele. Sok
évig valóban keveset foglalkoztam a napi politikával. Én is azt gondoltam: az
új parlamentáris keretek között leng ugyan a hinta, de megmarad a demokratikus
térben. Egyszerűen nem feltételeztem azt, hogy ilyen gyorsan ilyen messze
kerülünk a valódi polgári demokráciától.
A napokban mondtam valakinek, hogy a korábbi rendszer
becsületesebb volt. Azt mondták az államformáról, hogy "proletár
diktatúra". Csak a jelző volt hazugság. Ma minden. Formálisan demokratikus
államformában élünk, de valójában egy szűk gazdasági elit érdekei
érvényesülhetnek csak, s egy szűk politikai elit alakítja fékek és ellensúlyok
nélkül az életünk viszonyait.
Manapság nehéz olyan gazdasági területet találni, ahol
elkezdhető egy vállalkozás. Vagy nincsenek valós piaci körülmények. Vagy nem
tudjuk, holnap lesznek-e. Az egymillió új munkahelyből egymilliónál jóval több
hiányzik. A munkavállaló kiszolgáltatott. Őt a munkáltató zsarolja. A
vállalkozót pedig az állam szorongatja kiszámítható és kiszámíthatatlan
viszonyokkal. A fiataljaink, - ó, nem csak a húszévesek - kitántorognak, s
elvesztik állampolgári jogaik javát, miközben szavazatukért más államok
polgárai kapnak ingyen vacsorát a miénkből. Amit a saját jövőnkből és a
gyermekeink holnapjából vesznek el.
Döbbenetes, de tény, hogy az élelmiszer fogyasztás csökken.
Nominál értékben is. Általában a lakossági fogyasztás csökken. A
gyógyszerfogyasztás szinte az egyetlen kivétel. Manapság már csak lábon
lehetünk betegek. S e mellett nincs pluralizmus. Valójában - a négy-öt okosan
megtűrtön kívül - nincs többszólamú sajtó. Ezek a megtűrtek is csupán
díszgombok a kabáton, - s ha a valódi viszonyaikat nézzük, hát ők másképp,
esetenként mások által vannak determinálva.
Nekem persze a kultúra megerőszakolása is fáj. De lássuk be:
ez keveseket érdekel.
Az azonban sokakat érdekelhet, hogy fogunk-e ésszerű időn
belül legalább annyira jól élni, mint négy, vagy nyolc éve?
Manapság erről gondolkodni bűn. Én tehát bűnös vagyok, mikor
e sorokat írom, s az olvasó bűnös. amikor olvassa. - Általában az a megfelelő
alattvaló, aki vagy úszik az ár tetején, - mint az a bizonyos anyag, - vagy a
szűkebb vacsorákat annak tudja be, hogy a hatalom által orwelli módon
megnevezett aktuális ellenség ármánykodik. S persze, elszigetelten előfordulnak
még nehézségek, de a géniusz generális biztos kézzel vezet a Kánaán felé. -
Biztosan állíthatom: vannak sokan, akiknek el is jött a Kánaán. De a többségnek
esélye sem lesz belépni oda. - Legalábbis, amíg nem rángatjuk vissza a hatalom
hintáját a demokratikus viszonyok közé. Demokrácia sokféle van. S a demokrácia
egyik fontos dinamizáló kérdése az, hogy a következő években milyen demokráciát
szeretne a polgárok többsége. - De, ahol a polgárok többsége már nem hisz abba,
hogy beleszólhat, - hogy valamit alakíthat a szavazatával, - vagy hogy
egyáltalán önálló véleménye lehet: az nem demokrácia.
A 2014-es választásoknak tehát lehetett volna az a kérdése,
hogy hogyan leszünk újra demokratikus ország: a polgárok méltányos versengésre
berendezkedett közössége. Ez azonban már nem kérdés. 2014-ben a hatalom marad a
mostani kézben. A vezér isteni voltába vetett hit megerősítést nyer. A jó
oligarchák jobban gazdagszanak, a rosszak kevésbé. Mi pedig szűk vacsora mellől
csetelünk okos, tehát távolban élő gyermekeinkkel. A televízió pedig elmondja,
hogy elszigetelten ugyan előfordulnak bajok, mert a nemzetközi szocialista
imperialista zsidóbérenc tőke befolyásának hazai szövetségesei, de győzelmünk
biztos, mert élen áll az elhívott vezér és felkent papjai. Et cetera...
Számunkra tehát az a kérdés, hogy amolyan biodíszletként, -
súlytalanul, és felfegyverzett őrséggel megerősített, részrehajló ízlésű
házelnök által olykor megszólalni hagyott ellenzék milyen összetételű lesz.
Ez persze összetettebb kérdés, mint hogy a HÍR TV milyen
snitteket ad majd be a buta és csúnya ellenzékiekről. Mert bármilyen kicsi is a
súlya ennek az ellenzéknek, azért ez mégiscsak súly. Némely jelentős gazdasági
szereplő épp őket (is) mozgatja. S némelyek még e csekély súlyt is nyereséggel
teszik mérlegre, bármilyen kicsi is a súlya ennek az ellenzéknek, azért ez
mégiscsak súly. Némely jelentős gazdasági szereplő épp őket (is) mozgatja. S
némelyek még e csekély súlyt is nyereséggel teszik mérlegre.
Másrészt, Fidel sem tarthatja már a saját kezében a
kormányrudat. Nicolae ellen saját hadserege hajtott végre puccsot. - Tudom én:
hivatalosan forradalom volt. Na persze.
Kádár sem volt örökké király, s az oroszok is elmentek. Már
javában vagoníroztak persze, amikor egy bátor ifjú utánuk szólt: menjetek! - Ők
nem szóltak semmit, mert bolondnak nézték. Miért távozásra nógatni azt, aki már
csomagol? - Pedig milyen okos volt! Azóta is az a nimbusz lengi körül, hogy
puszta szóval legyőzte a szovjet haderőt.
A kérdés valójában az, hogy őt ki győzi le 2018-ban, vagy
2022-ben. A kérdés az, hogy ki lesz addig a színen, rutint és kapcsolati tőkét
felépítve, aki alkalmas lesz a helyére lépni.
Úgy gondolom, Mesterházy és Bajnai píruszi győzelemre
készül. Már, ha győzelem az, hogy várhatóan még kisebb súlyú ellenzéki erő
lehet jelen a következő Országgyűlésben. És persze, ha győzelem az, hogy a
demokratikus pártok többségét kigolyózzák az első-vonalbeli politizálás
lehetőségéből.
Ez nem győzelem. Ez gyáva taktikázás. - Gyávákban és önzően
taktikázókban pedig miért bíznánk? - Miért lenne jobb 4, vagy 8 év múlva az ő
hatalmuk, mint a mostani?
Gyurcsány sokat hibázott. De önkritikus megnyilvánulást
csakis tőle hallottam ebben a mezőnyben. - Esélye - látszólag - úgysincs. Hát
miért ne szavaznék rá?