Oldalak

2013. augusztus 29., csütörtök

Óbrán és Gyulács viharos homoszexuális kapcsolata

Megfigyeltem, - mert egyértelmű, hogy az aktív korú emberek túlnyomó része ma a legnépszerűbb közösségi oldal virtuális terében él. Egy nagy faliújság kétdimenziós felületén, az arctalanság és a következmény nélküliség illúziójával.
Pedig, van következmény. - Nem a virtuális terek elérhetősége hozta létre a gondolkodás elsekélyesedését. De, ebben a térben markánsan láthatóak ennek tünetei.
Nyilvánvaló, hogy ebben a világban igen csekély eredménnyel népszerűsíthetőek kulturális események, magvas írások, összetett gondolatok. - Úgy látszik, az emberek nem gondolkodnak. - Mintha nagy erőfeszítéssel igyekeznének alulmúlni a három éves gyermekeket. - Úgy tűnik, ma a felnőttek többsége nem gondolkodik, nem kételkedik, nem kérdez, nem vitatkozik. - A "Menj anyád anyjába" nem vita, mert nincs benne sem érvelés, sem a vélemények közelítésének esélye.
Mivel írtam sok, ennél magvasabb cikket, - s tapasztaltam ezek visszhangtalanságát. - Mivel rendszeresen teszek közzé kulturális jellegű információkat, - s tapasztalom ezek visszhangtalanságát, tudom, miről beszélek.
Ma a népszerűségre és érdeklődésre igényt tartó közlés tőmondat. - Elég két szó! - Alany: lehetőleg egy politikus neve. - Állítmány? lehetőleg valami közkeletű obszcenitás.
Ilyesmik: Óbrán buzi. Gyulács buzi. Az alanyok és állítmányok variálhatóak. Ma országosan ismert mintegy húsz-harminc politikus. De tíz biztosan. Obszcén kifejezésből is közkeletű vagy húsz. - Nagyjából negyven-ötven kifejezés, illetve, ezek véletlenszerű variációi. - Egyesek lelkes egyetértését, mások vérmes ellenkezését váltja ki. S a hozzászólók már nem az eredetileg megnevezett személyekről szólnak, hanem egyik hozzászóló állítja a felmerülő obszcenitások valamelyikét a másik hozzászólóról, - és viszont.
A nagyon rafináltaknak ajánlok egy egyszerű gyakorlatot! - A hatás fokozható! - A politikusokat az emberek egyik fele isteníti, míg mások gyűlölik őket. - Aknázzuk ki az érzelmeket maximálisan! - Kissé kockázatos, mert összetett gondolatot eredményez, - de tegyük be egy mondatba mindkét oldal egy-egy politikusát. - A mondat eleje így szól: Óbrán és Gyulács... - Ezzel mindenki talál szerethető és gyűlölhető alanyt a mondatban. Mindenki rajongva figyeli, hogy a szeretett megnevezett hogyan magasztosul, s a gyűlölt hogyan szégyenül. - Aztán tegyünk a mondatba állítmányt. mondjuk így: buzik. - Ezzel már van egy rendkívüli érdeklődésre számot tartó posztunk, ami legalább ötven hozzászólást eredményez, különösebb erőfeszítés nélkül. - Egy kis aktivitással ez megtöbbszörözhető.
A hatás azonban még tovább fokozható. - Hivatkozzunk meg nem nevezett, de feltétlenül bennfentes forrásra! - "Biztos forrásból tudom...." - Vagy: "Már a Fideszesek vs. Dékások is arról beszélnek, hogy...." - Ezzel a látszólagos hitelesség nyomatékát adjuk az állításnak. - A példamondat tehát így hangzik: "Már a Fideszesek is arról beszélnek, hogy Óbrán és Gyulács buzik." - Ezzel a nap egyik legtöbbet megosztott posztját hoztuk létre. - Ám, egy kommunikációhoz értő szakembertől, - tőlem - elfogadhatnak még egy biztos tanácsot. - A módszer bonyolultsága miatt (összetett mondat!), csak haladóknak ajánlom !- Öntsünk e húsra bulvár szószt! - Tegyünk bele egy könnyen megfogalmazható, címlapi kacsát. Például, ilyet: "viharos kapcsolat" - Formáljuk mondattá!
"Biztos forrásból tudom, hogy már a Fideszesek is Óbrán és Gyulács viharos homoszexuális kapcsolatáról beszélnek."
Ez olyan erős poszt, amire még a sajtó és a TEK is felfigyelhet!

Nyilvánvaló, hogy mindenki felismeri, mely neveket ferdítettem el e példamondatokban. - Felhívom a figyelmet, hogy a felismerni vélt urakról semmit sem állítottam a fentiekben. - Az igazi haladóknak arra is felhívom a figyelmét, hogy szükségesnek tartom, hogy ilyen rafinált óvatossággal fogalmazzak.

Természetesen, a két meg nem nevezett úrnak más unszimpatikus vonásokat tulajdonítok. Kijelentem, hogy bár furfangos módon példamondatokba foglaltam e kitalált neveket, - valójában a szexuális identitásukról (sem a kitalált, sem a valódi nevek viselőinek) semmit sem tudok, - s azt gondolom, az nem is tartozik sem rám, sem másra. - Csakis azokra, akikkel e téren kapcsolatot ápolnak. - S azt remélem, mint közszereplők, -a kitaláltak és a valódiak is - elviselik, hogy - nem őket, hanem a polgári kultúra hanyatlását - a legismertebb nevek, azaz az ő nevük példaként való említésével érzékeltessem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.