Oldalak

2014. január 19., vasárnap

Istenek pedig vannak, avagy: marha egyszerű...



Újgazdag? - Kérdezte egy bizalmas ismerősöm valakiről, - akiről méltánytalanságok okán meséltem. - Nagyot csaptam a homlokomra: ebben a szóban az egész jelenség megfogalmazódott.
A nyolcvanas években egy befagyott társadalmi rend vett minket körül, - mint lassan oszladozó hulla, ami büdös volt, - de megszoktuk. - Aztán eljött 89 és 90. S úgy tűnt,  egy nagy vihar kisöpört mindent.
Igen, - ez csak illúzió volt. Hiszen azok váltak igen hamar "szerencsésebb helyzetben lévő" polgárokká, akik korábban szerencsésebb helyzetben lévő elvtársak voltak. Az állami vállalatok sokasága "romlott le" hirtelen a vezetőik ügyetlensége folytán, akik nevetséges feltételekkel megszerezték, - majd esetenként felvirágoztatták, - de sokkal gyakrabban ízekre szedve eladták, - egyszeri, nagy haszonnal. - Te meg szaladgálhattál valami munka után...
S ebben van a jelenség magva! - Az ügyvédek által olcsón felvásárolt kárpótlási jegyeket jól mutatta az a két-három év, amíg hatalmas mezőgazdasági területek voltak parlagon. S ennél is markánsabb jelenség volt a sok tarra vágott erdő.
A tarvágás: a "mindent azonnal" gátlástalan késztetése jellemzi a mi kialakulatlan kapitalizmusunk (?) viszonyait.
A társadalom szerkezetében visszaköszön a mindig is itt lappangó feudalizmus. - Az "egyenlők és egyenlőbbek" világában élünk. Kasztokban, amelyek között nincs társadalmi mobilitás. - Gyakran kínos, hogy a felsőbb kasztok egyes képviselői milyen markánsan bizonyítják alkalmatlanságukat a pozíciójukra, - de mégis fönt maradnak. S olykor - a propaganda hatékony irányítása ellenére - kiderül, micsoda tehetségek és teljesítmények vannak lent, - de maradnak is elfojtva ott.
Az előbbit könnyű bizonyítanom. Csak néhány nevet kell mondanom. Mondjuk: Schmitt, Deutch, Kövér. Vagy ezt: Bayer, Kerényi, Dörner. - Soroljam? - Sorolhatnám. A celebkedő politikusok és tőke mogulok, a bölcs értelmiségit játszó celebek és az ügyeskedők világa ez. Jól fizetett kurvák, s az őket jól megfizető önigazultak. - A "csak nekem fütyül" szemlélet világa. Hisz a szabályokat ők alkotják, akár visszamenőleg. - Mások, a kaszt alsóbb rétegeiben jó kottát kapnak, - jó kapcsolatokat. Kéz kezet mos, a karaván halad. - A hülyék meg hülyére vannak véve, - ahogy a macska is fel van mászva....
S kik a hülyék? - Hát, bizony, mi mind. - Mindegy, hogy kire szavazol. - Hiszel Istenben? - Ők elhitetik veled, hogy ők Isten felkent követei, - s neked az isteni szeretet nevében azokat kell gyűlölnöd, akikre ők rámutatnak. - Mert ebben az országban mindenki jobban él... - na jó, épp te nem, de ez csak azért van, mert azok a zsidó-liberál-bolsevista-szocialista-nagytőke-gyurcsány félék még áskálódnak, - de ők küzdenek érted. Érted? - Az persze nem látszik a te kis perspektívádból, hogy a társadalom hatvan százaléka tartozik ehhez a peches kisebbséghez. - Mert igaz hitre tanít a királyi média, s egyenként elhiszitek, hogy egyedül vagytok szerencsétlenek ebben a szerencsés tömegben. - Jaj, ki ne tudódjon, mert a nehézségeitekért még eretneknek tartanának!
Hiszel a Hazában? - A Haza nagyjából már az övék. A földek, a tőke, a vállalkozások. Övék a véleményformálás eszközrendszere. Övék a hatalomgyakorlás szinte minden pozíciója. - Istenek ők, akár az egyiptomi fáraók kasztja, - s te csupán apró féreg, amely eltaposható a birodalom üdvéért. - A Hazádat lenyúlták! - S te nem követeled vissza! - Vakság ez és gyávaság!
Hiszel a polgári értékekben? - A kispolgárságot az elszegényedésbe taszították. A civil önszerveződést egyoldalú, politikai hatalom alá tagolták. A kultúrát a hatalom ágyasává tették. - Miféle polgári értékekről beszélhetnénk? - Vazallus értékek vannak: ha jól szolgálsz, kapsz egy simogatást.
Hiszel a nemzetben? - Én Petőfiben hiszek, aki félig szerb volt, vagy Damjanichban, aki egészen az. - József Attilában, aki félig román, Radnótiban, aki egészen zsidó. Hiszek ebben az ezer gyökérből táplálkozó kultúrában és nemzetben. Nem abban a gyűlölködőben, amely elűzi és kiírtja a fiait! - Az aradi vértanúkban hiszek, akik közül csak kevesen tudtak magyarul. - Túl liberális? - Lehetnél te osztrák is! - Igaz, az osztrákok ma jobban élnek. - Ám, nincs magyar költészetük.... (Nekünk meg csak a fele van, - mert a másik - nem létező része - nem kerülhet a kegyeltek közé.)
Bármiben hiszel, az csak arra jó, hogy az engedelmességedet a lelkesedés biztosítsa. - Hisz az olcsóbb és hatékonyabb, mint a korbács.
Mert van korbács is. A közmunkásnak nincs joga. A hajléktalannak nincs joga. Az elbocsátottnak nincs joga. - Általában nincs jogod. - Amíg szépen beállsz a sorba, addig ez nem tűnik fel. ám, ha a sorból kiesel, csak azzal vigasztalhatod magad, - hogy önmagad hibáztatod. - Csak az ad önigazolást, ha önmagad elítéled. - Felfogod? - Csak így képzelheted magad "azok közé tartozónak". - Mert ez bizony csak képzelet.
Sok tehetséges embert ismerek, - akik újra és újra nagyszerű teljesítményt nyújtanak. - S ez soha nincs a királyi médiában. Ők nem kapnak elismerést, ösztöndíjat, - vagy bármiféle díjat. Még állást sem. - Ez egy aktívan elfelejtett világ. - Azt képzelnénk, egy normális világban a legjobbak emelkednek fel a sikerig, az ismertségig és az elismertségig. - De, ez amolyan büdös, liberális megközelítés. - Mert a tehetség, a teljesítmény és a tudás megítélése véletlenül sem szakmai kérdés, hanem politikai. - Azaz, a szakmai szempontok is politikaiak.
Mit gondolsz: az a csapat, amely nem a legjobbjait engedi érvényesülni, milyen eredményt ér el? - Vagy még nem vetted észre, hogy mindenki elhúzott mellettünk? - Hol voltak a balti országok 1990-ben? És hol vannak most? - Tetszik neked ez a helycsere?
Tarvágás. A polgári megalapozottság nélküli újgazdagok világa ez: azoké, akik nem etetik a marhát, mert levágni akarják, nem fejni. - Pedig, a parasztok is tudták: fejni a kövér marhát lehet.
Ne legyen illúziód: marhának néznek. - De, ha a fejőszék, vagy a mészárszék között kell választani, - az én döntésem egyszerű lesz április 6-án. - Marha egyszerű.

2014. január 3., péntek

Káin Országa



Ábel halott. Az emberi közösségek tragédiája az, hogy a jók gyengék és elbuknak.
A történelem nagy alakjai, akik erejükkel biztonságot sugalltak, gyakran voltak kegyetlenek. Mátyás királyt kortárs alattvalói nem tekintenék igazságosnak. Istvánt a kegyetlenül, tűzzel vassal regulázottak nem tekintenék szentnek. - És Kádár fegyveres puccsal szerzett hatalmát politikai célú kivégzésekkel erősítette meg.
Ennél közelebb most ne kerüljünk a jelenhez! - Akinek van füle a hallásra, az majd tovább gondolja...
Ábel a szelíd ember példája. Földet művelve, verejtékkel eszi kenyerét, - betöltve ezzel Ádám átkát. - Mégis áldást nyert. Nem bántott gyengét, nem ölt. - Mégis mindene megvolt. Azaz, mégsem. Nem kapta meg az erősebb testvér megbecsülését. - Ábel bűnös volt: máskép gondolkodott, más értékeket követett, más véleménye volt, másképen élt.
Káin persze megpróbálta jobb belátásra bírni renitens öccsét, - de az halálosan makacs maradt.
Igen! Minden Ábel bűnös! - S a jó Káinok a jó emberek világát szomorú kötelességből megvédik az agresszív Ábelektől, akik embert és Istent (vagy istennek kikiáltott embereket) nem ismerve, a jóérzésű többség számára elfogadhatatlan életet él és hirdet. - Pedig hirdetik katedrákról és szószékekről. Beleírják tankönyvekbe és újságokba. (Alap-)Törvénybe iktatják. Leveleket írnak róla. - De a megátalkodott Ábelek a maguk önigazult útjukról nem hajlandóak letérni. Lázongóak és lázítók. És egyszerűen útban van a fejük, amikor puszta testedzésként (mert a jók edzik a testüket) meglengetik a furkósukat. - És még össze is vérzik azt...
Ám a világ nem csak Káinokból és Ábelekből áll. Sok-sok néven nevezett ember születik és formálódik személyiséggé. - Egyszerű emberek, kis ügyeskedésekkel, érthető vágyakkal. - Az ő életük alakulása azon múlik, hogy kinek állnak az oldalára. - Az erős oldalára állva az erő őket is megvédi. - Sőt, az erő mintha kisugározna rájuk is. - Együtt, persze hangosak. Mint a bivaly csorda: együtt bármit eltipornak. - Mámorító ez az erő. Csak egy karizmatikus vezető kell! - Csak ki kell jelölni az irányt! Csak meg kell nevezni az ellenséget: a gyűlölendőt, aki olyan gonosz, hogy vele szemben minden eszköz szent. Hiszen a cél szentesíti az eszközt! - S a győztesek, akik következésképp jók, részesülnek a győzelemből. Ki így, ki úgy. Valakinek a rezsije csökken, s van, akinek a hite nő. - Mert ezt hirdetik katedrákról és szószékekről. Beleírják tankönyvekbe és újságokba. (Alap-)Törvénybe iktatják. Leveleket írnak róla.
S míg mi eljátszadozunk itt a porban, azt találgatva, kik is az aktuális Káinok és Ábelek, addig a Jóisten sakkozik Mózessel. - Jaj, dehogy! Árpád apánkkal!
Komolyan ezt hiszitek? Amíg mi eljátszadozunk itt a porban, azt találgatva, kik is az aktuális Káinok és Ábelek, addig a Jó Isten sakkozik?
Nem! - Bárkinél is van ma a bunkó, az igazak öröklik a földet, - és a jók ülnek a mennyben az Úrral vacsorához. - Jaj, nem én! -  Csak minden Ábel.

2013. december 25., szerda

Miért ne szavazzak Gyurcsányra



Remélem, az olvasó hiányolja a megfelelő írásjelet a cím végén. Tudom jól: a pontot nem tesszük ki. Azonban az értelmezést segítő kérdőjelet, vagy felkiáltójelet igen. S ez esetben joggal várható el, hogy segítsük az értelmezést.
Segítsük hát.
Soha sem voltam tagja semmilyen politikai szervezetnek. Azaz, mégis. Kisdobos és úttörő voltam. De a KISZ már kimaradt, mert "rendszeridegen" középiskolába jártam. Később pedig "csak" polgár szerettem volna lenni. Dolgozni, élni, alkotni. A politikát szakmának tekintettem, s nem gondoltam, hogy közvetlenül kellene foglalkoznom vele. Sok évig valóban keveset foglalkoztam a napi politikával. Én is azt gondoltam: az új parlamentáris keretek között leng ugyan a hinta, de megmarad a demokratikus térben. Egyszerűen nem feltételeztem azt, hogy ilyen gyorsan ilyen messze kerülünk a valódi polgári demokráciától.
A napokban mondtam valakinek, hogy a korábbi rendszer becsületesebb volt. Azt mondták az államformáról, hogy "proletár diktatúra". Csak a jelző volt hazugság. Ma minden. Formálisan demokratikus államformában élünk, de valójában egy szűk gazdasági elit érdekei érvényesülhetnek csak, s egy szűk politikai elit alakítja fékek és ellensúlyok nélkül az életünk viszonyait.
Manapság nehéz olyan gazdasági területet találni, ahol elkezdhető egy vállalkozás. Vagy nincsenek valós piaci körülmények. Vagy nem tudjuk, holnap lesznek-e. Az egymillió új munkahelyből egymilliónál jóval több hiányzik. A munkavállaló kiszolgáltatott. Őt a munkáltató zsarolja. A vállalkozót pedig az állam szorongatja kiszámítható és kiszámíthatatlan viszonyokkal. A fiataljaink, - ó, nem csak a húszévesek - kitántorognak, s elvesztik állampolgári jogaik javát, miközben szavazatukért más államok polgárai kapnak ingyen vacsorát a miénkből. Amit a saját jövőnkből és a gyermekeink holnapjából vesznek el.
Döbbenetes, de tény, hogy az élelmiszer fogyasztás csökken. Nominál értékben is. Általában a lakossági fogyasztás csökken. A gyógyszerfogyasztás szinte az egyetlen kivétel. Manapság már csak lábon lehetünk betegek. S e mellett nincs pluralizmus. Valójában - a négy-öt okosan megtűrtön kívül - nincs többszólamú sajtó. Ezek a megtűrtek is csupán díszgombok a kabáton, - s ha a valódi viszonyaikat nézzük, hát ők másképp, esetenként mások által vannak determinálva.
Nekem persze a kultúra megerőszakolása is fáj. De lássuk be: ez keveseket érdekel.
Az azonban sokakat érdekelhet, hogy fogunk-e ésszerű időn belül legalább annyira jól élni, mint négy, vagy nyolc éve?
Manapság erről gondolkodni bűn. Én tehát bűnös vagyok, mikor e sorokat írom, s az olvasó bűnös. amikor olvassa. - Általában az a megfelelő alattvaló, aki vagy úszik az ár tetején, - mint az a bizonyos anyag, - vagy a szűkebb vacsorákat annak tudja be, hogy a hatalom által orwelli módon megnevezett aktuális ellenség ármánykodik. S persze, elszigetelten előfordulnak még nehézségek, de a géniusz generális biztos kézzel vezet a Kánaán felé. - Biztosan állíthatom: vannak sokan, akiknek el is jött a Kánaán. De a többségnek esélye sem lesz belépni oda. - Legalábbis, amíg nem rángatjuk vissza a hatalom hintáját a demokratikus viszonyok közé. Demokrácia sokféle van. S a demokrácia egyik fontos dinamizáló kérdése az, hogy a következő években milyen demokráciát szeretne a polgárok többsége. - De, ahol a polgárok többsége már nem hisz abba, hogy beleszólhat, - hogy valamit alakíthat a szavazatával, - vagy hogy egyáltalán önálló véleménye lehet: az nem demokrácia.
A 2014-es választásoknak tehát lehetett volna az a kérdése, hogy hogyan leszünk újra demokratikus ország: a polgárok méltányos versengésre berendezkedett közössége. Ez azonban már nem kérdés. 2014-ben a hatalom marad a mostani kézben. A vezér isteni voltába vetett hit megerősítést nyer. A jó oligarchák jobban gazdagszanak, a rosszak kevésbé. Mi pedig szűk vacsora mellől csetelünk okos, tehát távolban élő gyermekeinkkel. A televízió pedig elmondja, hogy elszigetelten ugyan előfordulnak bajok, mert a nemzetközi szocialista imperialista zsidóbérenc tőke befolyásának hazai szövetségesei, de győzelmünk biztos, mert élen áll az elhívott vezér és felkent papjai. Et cetera...
Számunkra tehát az a kérdés, hogy amolyan biodíszletként, - súlytalanul, és felfegyverzett őrséggel megerősített, részrehajló ízlésű házelnök által olykor megszólalni hagyott ellenzék milyen összetételű lesz.
Ez persze összetettebb kérdés, mint hogy a HÍR TV milyen snitteket ad majd be a buta és csúnya ellenzékiekről. Mert bármilyen kicsi is a súlya ennek az ellenzéknek, azért ez mégiscsak súly. Némely jelentős gazdasági szereplő épp őket (is) mozgatja. S némelyek még e csekély súlyt is nyereséggel teszik mérlegre, bármilyen kicsi is a súlya ennek az ellenzéknek, azért ez mégiscsak súly. Némely jelentős gazdasági szereplő épp őket (is) mozgatja. S némelyek még e csekély súlyt is nyereséggel teszik mérlegre.
Másrészt, Fidel sem tarthatja már a saját kezében a kormányrudat. Nicolae ellen saját hadserege hajtott végre puccsot. - Tudom én: hivatalosan forradalom volt. Na persze.
Kádár sem volt örökké király, s az oroszok is elmentek. Már javában vagoníroztak persze, amikor egy bátor ifjú utánuk szólt: menjetek! - Ők nem szóltak semmit, mert bolondnak nézték. Miért távozásra nógatni azt, aki már csomagol? - Pedig milyen okos volt! Azóta is az a nimbusz lengi körül, hogy puszta szóval legyőzte a szovjet haderőt.
A kérdés valójában az, hogy őt ki győzi le 2018-ban, vagy 2022-ben. A kérdés az, hogy ki lesz addig a színen, rutint és kapcsolati tőkét felépítve, aki alkalmas lesz a helyére lépni.
Úgy gondolom, Mesterházy és Bajnai píruszi győzelemre készül. Már, ha győzelem az, hogy várhatóan még kisebb súlyú ellenzéki erő lehet jelen a következő Országgyűlésben. És persze, ha győzelem az, hogy a demokratikus pártok többségét kigolyózzák az első-vonalbeli politizálás lehetőségéből.
Ez nem győzelem. Ez gyáva taktikázás. - Gyávákban és önzően taktikázókban pedig miért bíznánk? - Miért lenne jobb 4, vagy 8 év múlva az ő hatalmuk, mint a mostani?
Gyurcsány sokat hibázott. De önkritikus megnyilvánulást csakis tőle hallottam ebben a mezőnyben. - Esélye - látszólag - úgysincs. Hát miért ne szavaznék rá?

2013. október 26., szombat

Mindenki egy ellen



Amikor elburjánzott Budapesten a fizető parkolás, - akkor szembesültünk a ténnyel: a hasznot húzó vállalkozásokban a politikai ellenfelek szövetségre léptek. -
Valójában persze tudtuk mi, hogy a pártszékházaktól a valaha volt szocialista vállalatokig annyi mindent privatizáltak furcsán. Tudtuk, hogy az olaj nem önmagáért szőkül, hogy a kárpótlás kit gazdagít, hogy merre úsznak az ezüst hajók, s hogy robbantani és lőni sem szokás mágnásokra filléres ügyek miatt.
Tudtuk mi, hogy a politikai színjátszók csupán elleplezik azt, ami a függönyök mögött zajlik. De annyira kényelmes naivnak lenni!
Tudjuk mi jól, hogy a választások előtti marketing csatákban sokkal több pénz mozog, mint ami hivatalosan jelen van. - Tudjuk mi, hogy az elmúlt "nyóc évet" is finanszírozták valamiből. - S tudjuk jól, hogy az igazi hatalom a háttérből irányít.
Kicsi ország vagyunk. - Nincs két mágnás rétegünk. - Ám, e réteg nagyjainak van annyi hatalma és ereje, hogy kézben tartsák az összes gyeplőt. - S mivel nem lottón nyerték a pozíciójukat, - ezek az emberek pragmatikusan meg is tesznek mindent, hogy amiből nekik sok van, abból még többet birtokoljanak.
S míg mi a politikusokat nézzük a színpadon, a színfalak mögött ők vannak jelen.
Ideje megértenünk: az ellenzéket jelenleg alkalmatlannak tartják az ország vezetésére. - Különben odaszólnának, hogy "így és így" akarják. - S ha mégis odaszóltak, - hát azért, hogy a folyamatok úgy haladjanak, ahogy tapasztaljuk is.
Az a tény, hogy ellenzéki összefogás néven csupán két szervezet állt össze, kirekesztve a többieket, az két dologra is utal. Egyrészt, a háttérből azt kívánják, hogy sokan, de messze ne elegen voksoljanak a változásra. - S azt is akarják, hogy a hazai politikai kínálatból eltűnjenek a többiek. - Igazuk van! Ha sok a szereplő, kaotikusabb a játék! - Számukra egyszerűbb, ha kevesebb bohócot kell kézben tartaniuk. - Ők már megegyeztek abban, hogy közülük ki milyen piacot tarthat a kezében. A politika pedig eszköz, - a politikus végrehajtó. - Számukra megfelelőbb, ha csak azok vannak játékban, akiket könnyen irányítanak.
Mert ki hinné komolyan, hogy az ellenzék csupán két szervezetből áll? - Ki hinné komolyan, hogy Mesterházy a legalkalmasabb miniszterelnök jelölt? - Ki hinné, hogy a DK elhanyagolható? - Ki hinné, hogy nincs szükség liberális platformokra? - Ki hinné, hogy megosztott ellenzékre van szükség a győzelemhez? - Hát ők, akik eldöntötték, hogy ez az ellenzék nem fog győzni! - S lássuk be: pragmatikusan döntöttek. - A profit számukra biztosított. - Egy pusztuló országban is gyarapodhat a vagyonuk! - S mindig lesznek lelkes végrehajtók, akik részesedésért s az ambícióik beteljesítéséért mindenre készek. - Az Ügyészség nem indít nyomozást, a titkosítás automatikus....
2014-ben Orbán Viktor hatalma megerősödik. Magyarország egy önmagával háborúban álló, groteszk sziget marad. Beteg góc Európa testében. Az üzleti terv teljesül.
Mert nem az a kérdés, hogy Mesterházy kiket tud Gyurcsány ellen fordítani. - A kérdés az, hogy mikor kerül legalább részben a polgárok kezébe a politikai hatalom. - Hogy mikor lesz végre értéke és hatása a voksunknak... - Mert igaz: tökéletes demokrácia nincs. De az is, hogy ez nem demokrácia. Itt mindenki, - akinek ereje van egy ellen tesz: a demokrácia ellen. - Kit érdekel Gyurcsány? - A hazám érdekel, ami ezen az úton haladva nem lehet haza, csak gyarmat, - ahol a saját moguljaink gyarmatosítanak, s a saját politikusaink kezében van a korbács. - Bizony, ez nem jobb attól, hogy az érintettek állítólag tudnak magyarul. Ez kannibál kultúra, - s minket nem vendégként hívtak, hanem húsként tálalnak fel. - S ti még lelkesedtek?

2013. augusztus 30., péntek

Lekvár

"Miénk a vár, tietek a lekvár" - Ismerős? - Valami csoportos játék volt ez, gyerekkorunkban, amikor még nem tudtunk a közösség elől a virtuális térbe menekülni.
Hogy is zajlott? - Már nem emlékszem pontosan. Valami csoportos területszerző játék volt. - Valami taktika szerint be kellett futni egy területre, - s amelyik csapatnak sikerült, az nyerte meg a várat, - s kis gúnnyal azt skandálta, - amit az első mondatban idéztem. - Ám, ez váltógazdaság volt. - Máris új kör indult, - s akkor aztán gyakran megesett, hogy a másik csapat nyert.
A "bal-lib" ellenzék jelenleg az ország egyetlen reménye arra, hogy az autoriter kormányzástól és a politikai fölényt gátlástalanul gazdasági előnnyé formáló, s az előnyöket a társadalom és a gazdaság szerkezetének drasztikus átszabásával stabilizáló hatalom fogságából újra a plurális demokrácia világához közeledjünk.
Hogy milyen ez a demokrácia? - Szerkezetében, működésében szükségszerűen tökéletlen és folyton kiigazításra szoruló, - de ideáljaiban az emberek világában a legjobb.
- Szabadságot kínál, - azaz, csak annyira korlátozza az egyénekés közösségek szabadságát, amennyi korlát ahhoz kell, hogy az egyik szabadsága ne menjen a másik szabadságának rovására. - S a korlátokat egyenlően állítja fel, - mert a hatalom vak a különbségtételre.
- Esélyegyenlőségre törekszik. A hátrányban lévőt segíti, hogy sem az egyénnek ne kelljen a saját leszakadás súlyát cipelnie, sem a nagyobb közösségnek ne kelljen egy motivációit vesztett, leszakadt réteget hordoznia. - Értelmet ad az erőfeszítésnek akkor is, ha épp rossz a helyzet.
- Pluralizmust kínál. Azaz, elfogadja és ösztönzi a gondolkodást. Nem annak dacára, hanem épp azért, mert a következtetések sokféleségét eredményezi. - No, meg gondolkodni és dönteni tudó, azaz felnőtt és intelligens embereket, - még ha olykor meddő vitákon keresztül is.
- A versengés és a méltányosság egyensúlyát kínálja. - Úgy akarja a legjobb győzelmét, hogy senki ne essen el az esélytől. - Nem ellenfelek, hanem riválisok a versengők, akik nem egymást, hanem a korábbi eredményeiket kívánják legyőzni.
Tehát, - még egy ilyen hiányos felsorolásból is látszik: ez egy idealista világ. Az az ideálja, hogy az ember képes tisztességgel és méltányosan együtt élni más emberekkel. Méltányosan azokkal is, akik irritálóan mások, akikkel versenyben van, akik másban hisznek. - mert hisz ez kölcsönös! - Másokhoz képest mi vagyunk mások. - A most és itt egy társadalom, egy ország élete szempontjából apró epizód. - Az ország, vagy a nemzet nem egy emberöltő léptékében él. - Ezt leggyakrabban azok felejtik el, akik az országra és a nemzetre szeretnek hivatkozni, - aminek ürügyén maguknak oroznak előnyöket.
A "bal-lib" tehát ma "a" remény. - No, elég soványka remény. Megosztott világ. Olyan vezér egyéniségekkel, meghatározó csoportokkal, akik nem ismerik fel, hogy most a kis összefogások elégtelenek.
Az MSZP összefogott az E14-gyel. - Felosztották egymás között a választói körzeteket. Meghatározták, hogy hol, melyik szervezet indít jelöltet.
Súlyos hiba! - Nem az összefogás, hanem ennek kirekesztő jellege!
Igazuk van abban, hogy agy elnyerhetik annak szavazatát is, aki egyikük, s annak szavazatát is, aki a másikuk szimpatizánsa. - Egyfajta konstruktív verseny is létrejön a listás szavazatokért. - Elvben nyertes-nyertes játszma. - De legfeljebb csak nekik. Nem az ellenzéknek és nem az országnak.
Azt gondolják talán, hogy már biztosan létezik az a csendes többség, amely le akarja váltani a jelenlegi hatalmat, s aki elsőként látszik erre alkalmasnak, az kaparintja meg a holnapi hatalmat.
Magyarán, az ellenzék jelentős részét le akarják kőrözni ebben a versengésben. - Ezzel kockáztatják, hogy valóban megtörténik-e a jelenlegi hatalom leváltása. - Így tehát azt olvashatjuk ki ebből az összefogásból.
A DK azonnal reagált, - és teljes joggal. - Hiszen őket is kihagyták! - Olyan pozíciót alakítottak ki, ahol erőből gyakorolhatnak kegyet a később érkezőkkel szemben, ha épp hasznosnak tűnik.
Úgy tűnik, Mesterházy a holnap Orbánja, S Bajnai beállt leendő Ádernak. - A többiek kaphatnak majd kis koncessziókat, ha rászolgálnak. - Övék a vár, másnak lekvár!
Az MSZP taktikája érthető: Ők akarják megnyerni a választást, - azaz a hatalmat. Nem csupán Orbánék előtt, de a többi ellenzéki erővel szemben is. - meglehetősen rövidlátó kicsinyesség ez most. - Bajnai meg nem elég tökös, hogy kevésbé legyen kompromisszumra kész. - Övék tehát a győzelem?
Nos, ez hatalmas tévedés. - Így Orbáné marad a vár. - Hoznak ők elég szavazatot a határon túlról, hogy egy hiányos összefogás elégtelen legyen velük szemben.
Mit is gondoltak? - Hogy talán majd kegyből beengednek másokat is az összefogásba, amolyan másodosztályú csatlakozóként, a remélt sikerből kisebb arányban részesülőként? - S hogy ezt a "mások", s az ő szimpatizánsaik méltányosnak tekintik? - Azt gondolták, ezzel minden ellenzéki szavazatot megszereznek, - mi több: elhappolnak a többi ellenzéki erő elől? - Tévedtek!
Ugyan, miért fárasztaná magát az a szavazással, aki úgy érzi, hiábavaló a szavazás? - Mit választhatunk tehát? - Azt hogy vagy olyan összefogást segítünk hatalomra, - önmagunk fölötti hatalomra, akik kirekesztettek másokat, - akik tehát nem lesznek jobbak a mostaniaknál. - Vagy azt, hogy hagyjuk a mostaniakat a hatalomban? - Egyik rossz, vagy a másik rossz?
Ez lekvár! - Fos színű, s attól tartok, az íze is olyan. - Mesterházy ördögien jó stratéga. Bajnai eladta a lelkét. S ezzel ismét elveszett a jövőnk egy része. - Fájdalmasan nagy rész. Nem csupán négy év.... Időben, emberben, tartásban, emberségben sokkal több.

Hát, fiúk! Ha nem hozzátok helyre sürgősen, a rendszerváltás után először otthon maradok a voksoláskor. - S ezzel nyilván sokan vannak így. - A fiaimnak meg azt mondom, amolyan szülői kötelességből, hogy irány nyugat! - Majd csak lekapcsolja valaki a villanyt.

2013. augusztus 29., csütörtök

Óbrán és Gyulács viharos homoszexuális kapcsolata

Megfigyeltem, - mert egyértelmű, hogy az aktív korú emberek túlnyomó része ma a legnépszerűbb közösségi oldal virtuális terében él. Egy nagy faliújság kétdimenziós felületén, az arctalanság és a következmény nélküliség illúziójával.
Pedig, van következmény. - Nem a virtuális terek elérhetősége hozta létre a gondolkodás elsekélyesedését. De, ebben a térben markánsan láthatóak ennek tünetei.
Nyilvánvaló, hogy ebben a világban igen csekély eredménnyel népszerűsíthetőek kulturális események, magvas írások, összetett gondolatok. - Úgy látszik, az emberek nem gondolkodnak. - Mintha nagy erőfeszítéssel igyekeznének alulmúlni a három éves gyermekeket. - Úgy tűnik, ma a felnőttek többsége nem gondolkodik, nem kételkedik, nem kérdez, nem vitatkozik. - A "Menj anyád anyjába" nem vita, mert nincs benne sem érvelés, sem a vélemények közelítésének esélye.
Mivel írtam sok, ennél magvasabb cikket, - s tapasztaltam ezek visszhangtalanságát. - Mivel rendszeresen teszek közzé kulturális jellegű információkat, - s tapasztalom ezek visszhangtalanságát, tudom, miről beszélek.
Ma a népszerűségre és érdeklődésre igényt tartó közlés tőmondat. - Elég két szó! - Alany: lehetőleg egy politikus neve. - Állítmány? lehetőleg valami közkeletű obszcenitás.
Ilyesmik: Óbrán buzi. Gyulács buzi. Az alanyok és állítmányok variálhatóak. Ma országosan ismert mintegy húsz-harminc politikus. De tíz biztosan. Obszcén kifejezésből is közkeletű vagy húsz. - Nagyjából negyven-ötven kifejezés, illetve, ezek véletlenszerű variációi. - Egyesek lelkes egyetértését, mások vérmes ellenkezését váltja ki. S a hozzászólók már nem az eredetileg megnevezett személyekről szólnak, hanem egyik hozzászóló állítja a felmerülő obszcenitások valamelyikét a másik hozzászólóról, - és viszont.
A nagyon rafináltaknak ajánlok egy egyszerű gyakorlatot! - A hatás fokozható! - A politikusokat az emberek egyik fele isteníti, míg mások gyűlölik őket. - Aknázzuk ki az érzelmeket maximálisan! - Kissé kockázatos, mert összetett gondolatot eredményez, - de tegyük be egy mondatba mindkét oldal egy-egy politikusát. - A mondat eleje így szól: Óbrán és Gyulács... - Ezzel mindenki talál szerethető és gyűlölhető alanyt a mondatban. Mindenki rajongva figyeli, hogy a szeretett megnevezett hogyan magasztosul, s a gyűlölt hogyan szégyenül. - Aztán tegyünk a mondatba állítmányt. mondjuk így: buzik. - Ezzel már van egy rendkívüli érdeklődésre számot tartó posztunk, ami legalább ötven hozzászólást eredményez, különösebb erőfeszítés nélkül. - Egy kis aktivitással ez megtöbbszörözhető.
A hatás azonban még tovább fokozható. - Hivatkozzunk meg nem nevezett, de feltétlenül bennfentes forrásra! - "Biztos forrásból tudom...." - Vagy: "Már a Fideszesek vs. Dékások is arról beszélnek, hogy...." - Ezzel a látszólagos hitelesség nyomatékát adjuk az állításnak. - A példamondat tehát így hangzik: "Már a Fideszesek is arról beszélnek, hogy Óbrán és Gyulács buzik." - Ezzel a nap egyik legtöbbet megosztott posztját hoztuk létre. - Ám, egy kommunikációhoz értő szakembertől, - tőlem - elfogadhatnak még egy biztos tanácsot. - A módszer bonyolultsága miatt (összetett mondat!), csak haladóknak ajánlom !- Öntsünk e húsra bulvár szószt! - Tegyünk bele egy könnyen megfogalmazható, címlapi kacsát. Például, ilyet: "viharos kapcsolat" - Formáljuk mondattá!
"Biztos forrásból tudom, hogy már a Fideszesek is Óbrán és Gyulács viharos homoszexuális kapcsolatáról beszélnek."
Ez olyan erős poszt, amire még a sajtó és a TEK is felfigyelhet!

Nyilvánvaló, hogy mindenki felismeri, mely neveket ferdítettem el e példamondatokban. - Felhívom a figyelmet, hogy a felismerni vélt urakról semmit sem állítottam a fentiekben. - Az igazi haladóknak arra is felhívom a figyelmét, hogy szükségesnek tartom, hogy ilyen rafinált óvatossággal fogalmazzak.

Természetesen, a két meg nem nevezett úrnak más unszimpatikus vonásokat tulajdonítok. Kijelentem, hogy bár furfangos módon példamondatokba foglaltam e kitalált neveket, - valójában a szexuális identitásukról (sem a kitalált, sem a valódi nevek viselőinek) semmit sem tudok, - s azt gondolom, az nem is tartozik sem rám, sem másra. - Csakis azokra, akikkel e téren kapcsolatot ápolnak. - S azt remélem, mint közszereplők, -a kitaláltak és a valódiak is - elviselik, hogy - nem őket, hanem a polgári kultúra hanyatlását - a legismertebb nevek, azaz az ő nevük példaként való említésével érzékeltessem.

2013. augusztus 10., szombat

Erdély gyarmata

Magyarország jobban teljesít! Oly annyira, hogy Erdélyt a gyarmattartók sorába emeltük, un ortodox módon...

A gyarmatosításról mindig is baloldali véleményem volt. Azt gondolom, a gyarmattartó gazdasági és katonai erejét felhasználva rátelepszik a gyarmatra, - kizárólag azért, hogy kizsákmányolja. Persze, lehet azt mondani, hogy elhozzák a kultúrát és a civilizációt. - S a gyarmatosító sokkal inkább patrónusként láttatja magát. mint sem zsarnokként. - Pedig ez is csak vállalkozás: a célja a haszon.

Még ma is vannak gyarmatok, - de egy évszázada minden valamire való nagyhatalom a saját anyaországa területének sokszorosát tartotta gyarmati sorban a fejlődő világ régióiban. Ez egyszerre volt gazdasági, politikai és hadászati pozíció. A gyarmattartó épp azzal, hogy gyarmatot tart bebizonyítja, hogy ő is nagyhatalom. A gyarmattartó tehát egy elit klub tagja, ahová a legerősebb országok tartoznak csupán.

Gyarmat volt nem sok évtizede még számos ország Afrikában, Délkelet-Ázsiában és Dél-Amerikában is. Ezek között a gyarmattartó szempontjából sok lényeges hasonlóság ismerhető fel.

A gyarmaton nagy tömegben található olcsó munkaerő, könnyen hozzáférhető nyersanyag. A jogi gátak alacsonyak. Nem sokat kell környezetvédelemmel, munkavállalói jogokkal, tulajdonjoggal és állampolgári jogokkal vacakolni. A gyarmatosító a puszta erejénél fogva a saját jogát vezeti be, amely így foglalható össze: kuss, én vagyok az erősebb!

A gyarmaton persze rend van. Ezt biztosítja az erő. Ez lehet katonai jelenlét, politikai, vagy gazdasági elnyomás, - és lehet kulturális elnyomás is.
A gyarmaton van helyi kormányzat, - amely a gyarmattartó bábja. - Színház. Olyan, mintha önrendelkezés lenne. - A gyarmaton megjelenik mindenféle ellátó rendszer, de ezek elsősorban a gyarmatosító épp ott tartózkodó polgárait szolgálják. - A gyarmatosító a gyarmatot a saját képére formálja. - Közben a gyarmat saját kultúráját elfojtják, pusztítják, tönkreteszik, elhallgatják. Vasút épül, mégpedig azért, hogy az olcsón kitermelt nyersanyagot és az olcsón létrehozott árut kivihessék. Bankok nyílnak, hogy a gyarmatosításban résztvevő vállalatok a szokott kényelemmel és biztonsággal kezelhessék profitjukat. A gyarmatosítottakat a gyarmattartó nyelvére tanítják, hogy könnyebb legyen irányítani őket. - A gyarmat polgára mégis leginkább rabszolga. Feltétlenül alacsonyabb értékű ember, mint ha a gyarmattartó nép szülötte lenne. Átlagéletkora alacsonyabb, iskoláztatáshoz és egészségügyi ellátáshoz rosszabb feltételekkel juthat, már fiatalon adósságba sodorják, hogy legyen mivel ösztökélni kilátástalan életében. A gyarmat polgára nem határozhatja meg a fölötte uralkodó kormányzat összetételét, - és ez a kormányzat nem őt szolgálja, hanem a gyarmatosító hatalom profitra éhes vállalkozásait.

A gyarmatosítás két csoportba sorolja az embereket. A gyarmatosító polgárai teljes értékű emberek, - a gyarmat polgárai alacsonyabb értékűek. - Ezt pedig igen könnyű fasizmusnak látni.

A gyarmatosításról tehát igen rossz véleménnyel vagyok. A vélemény azonban szubjektív. Az olvasó megengedheti magának, hogy mindezekről mást gondoljon.

Nézzük most meg, hogy hogyan is valósul meg Erdély gyarmattartó szerepe.
Erdély számos gazdasági érdekeltsége, kulturális és művészeti mozgalma pénzhez jut gyarmatáról. Erdély polgárai az Erdélyben megtalálható oktatási és egészségügyi szolgáltatók mellett akár ingyen igénybe vehetik a gyarmaton található lehetőségeket. Erdélyt, s Erdély polgárait a magasabb rendűség dicsfényében láttatják a gyarmat polgáraival. Erdély mind e mellett meghatározhatja, s immár meg is határozza a gyarmat kormányzatának összetételét.

S hogy hol ez a gyarmat? - Bizony, itt. Magyarország ez a gyarmat. - Csak gondolja végig a kedves Olvasó!

Jelenlegi kormányzatunk gyarmattá teszi hazánkat, csak hogy a maga pozícióját megtarthassa. Mint az ügynökök, akik jutalékért kötnek üzletet. - Adnak vesznek: Állami Gazdaságot, Vadász Repülőt, szőkíthető olajat, székházakat, bányákat, erdőket, termőföldet, trafikot - és hazát.

Un ortodox gyarmatosítás ez. Erdély néhány karrierpolitikusa csupán hagyja, hogy a támogatásában bízzanak. Erdély polgárai csupán elfogadják az új iratokat, s a vele járó - számukra ingyenes lehetőségeket. Erdély csupán bezsebeli a hasznot. - Nem kell katonákat ide küldeniük. Nem kell saját szolgáltató szektort létrehozniuk. Sem bankot, sem kórházat, sem iskolát, sem vasutat. Még csak nyelvet sem kell tanítaniuk. - Mi vagyunk a legideálisabb gyarmat.

A legutóbbi kétharmad alig 53 százalék volt. Négy-öt százalék mindent eldönthet. - S míg a demokratikus ellenzék az alkalmatlanságát naponta bizonyítja, addig a deklarált cél (magyar igazolványok számában kifejezve) ötszázezer szavazat! - Ez legalább tíz százalék!


És minden tekintetben rosszabbul élünk, mint négy éve, - vagy mint az erdélyiek.