"Miénk a vár, tietek a lekvár" - Ismerős? - Valami
csoportos játék volt ez, gyerekkorunkban, amikor még nem tudtunk a közösség
elől a virtuális térbe menekülni.
Hogy is zajlott? - Már nem emlékszem pontosan. Valami
csoportos területszerző játék volt. - Valami taktika szerint be kellett futni
egy területre, - s amelyik csapatnak sikerült, az nyerte meg a várat, - s kis
gúnnyal azt skandálta, - amit az első mondatban idéztem. - Ám, ez váltógazdaság
volt. - Máris új kör indult, - s akkor aztán gyakran megesett, hogy a másik
csapat nyert.
A "bal-lib" ellenzék jelenleg az ország egyetlen
reménye arra, hogy az autoriter kormányzástól és a politikai fölényt
gátlástalanul gazdasági előnnyé formáló, s az előnyöket a társadalom és a
gazdaság szerkezetének drasztikus átszabásával stabilizáló hatalom fogságából
újra a plurális demokrácia világához közeledjünk.
Hogy milyen ez a demokrácia? - Szerkezetében, működésében
szükségszerűen tökéletlen és folyton kiigazításra szoruló, - de ideáljaiban az
emberek világában a legjobb.
- Szabadságot kínál, - azaz, csak annyira korlátozza az
egyénekés közösségek szabadságát, amennyi korlát ahhoz kell, hogy az egyik
szabadsága ne menjen a másik szabadságának rovására. - S a korlátokat egyenlően
állítja fel, - mert a hatalom vak a különbségtételre.
- Esélyegyenlőségre törekszik. A hátrányban lévőt segíti,
hogy sem az egyénnek ne kelljen a saját leszakadás súlyát cipelnie, sem a
nagyobb közösségnek ne kelljen egy motivációit vesztett, leszakadt réteget
hordoznia. - Értelmet ad az erőfeszítésnek akkor is, ha épp rossz a helyzet.
- Pluralizmust kínál. Azaz, elfogadja és ösztönzi a
gondolkodást. Nem annak dacára, hanem épp azért, mert a következtetések sokféleségét
eredményezi. - No, meg gondolkodni és dönteni tudó, azaz felnőtt és intelligens
embereket, - még ha olykor meddő vitákon keresztül is.
- A versengés és a méltányosság egyensúlyát kínálja. - Úgy
akarja a legjobb győzelmét, hogy senki ne essen el az esélytől. - Nem
ellenfelek, hanem riválisok a versengők, akik nem egymást, hanem a korábbi
eredményeiket kívánják legyőzni.
Tehát, - még egy ilyen hiányos felsorolásból is látszik: ez
egy idealista világ. Az az ideálja, hogy az ember képes tisztességgel és
méltányosan együtt élni más emberekkel. Méltányosan azokkal is, akik irritálóan
mások, akikkel versenyben van, akik másban hisznek. - mert hisz ez kölcsönös! -
Másokhoz képest mi vagyunk mások. - A most és itt egy társadalom, egy ország
élete szempontjából apró epizód. - Az ország, vagy a nemzet nem egy emberöltő
léptékében él. - Ezt leggyakrabban azok felejtik el, akik az országra és a
nemzetre szeretnek hivatkozni, - aminek ürügyén maguknak oroznak előnyöket.
A "bal-lib" tehát ma "a" remény. - No,
elég soványka remény. Megosztott világ. Olyan vezér egyéniségekkel, meghatározó
csoportokkal, akik nem ismerik fel, hogy most a kis összefogások elégtelenek.
Az MSZP összefogott az E14-gyel. - Felosztották egymás
között a választói körzeteket. Meghatározták, hogy hol, melyik szervezet indít
jelöltet.
Súlyos hiba! - Nem az összefogás, hanem ennek kirekesztő
jellege!
Igazuk van abban, hogy agy elnyerhetik annak szavazatát is,
aki egyikük, s annak szavazatát is, aki a másikuk szimpatizánsa. - Egyfajta
konstruktív verseny is létrejön a listás szavazatokért. - Elvben
nyertes-nyertes játszma. - De legfeljebb csak nekik. Nem az ellenzéknek és nem
az országnak.
Azt gondolják talán, hogy már biztosan létezik az a csendes
többség, amely le akarja váltani a jelenlegi hatalmat, s aki elsőként látszik
erre alkalmasnak, az kaparintja meg a holnapi hatalmat.
Magyarán, az ellenzék jelentős részét le akarják kőrözni ebben
a versengésben. - Ezzel kockáztatják, hogy valóban megtörténik-e a jelenlegi
hatalom leváltása. - Így tehát azt olvashatjuk ki ebből az összefogásból.
A DK azonnal reagált, - és teljes joggal. - Hiszen őket is
kihagyták! - Olyan pozíciót alakítottak ki, ahol erőből gyakorolhatnak kegyet a
később érkezőkkel szemben, ha épp hasznosnak tűnik.
Úgy tűnik, Mesterházy a holnap Orbánja, S Bajnai beállt
leendő Ádernak. - A többiek kaphatnak majd kis koncessziókat, ha rászolgálnak.
- Övék a vár, másnak lekvár!
Az MSZP taktikája érthető: Ők akarják megnyerni a
választást, - azaz a hatalmat. Nem csupán Orbánék előtt, de a többi ellenzéki
erővel szemben is. - meglehetősen rövidlátó kicsinyesség ez most. - Bajnai meg
nem elég tökös, hogy kevésbé legyen kompromisszumra kész. - Övék tehát a győzelem?
Nos, ez hatalmas tévedés. - Így Orbáné marad a vár. - Hoznak
ők elég szavazatot a határon túlról, hogy egy hiányos összefogás elégtelen
legyen velük szemben.
Mit is gondoltak? - Hogy talán majd kegyből beengednek
másokat is az összefogásba, amolyan másodosztályú csatlakozóként, a remélt
sikerből kisebb arányban részesülőként? - S hogy ezt a "mások", s az
ő szimpatizánsaik méltányosnak tekintik? - Azt gondolták, ezzel minden
ellenzéki szavazatot megszereznek, - mi több: elhappolnak a többi ellenzéki erő
elől? - Tévedtek!
Ugyan, miért fárasztaná magát az a szavazással, aki úgy
érzi, hiábavaló a szavazás? - Mit választhatunk tehát? - Azt hogy vagy olyan
összefogást segítünk hatalomra, - önmagunk fölötti hatalomra, akik kirekesztettek
másokat, - akik tehát nem lesznek jobbak a mostaniaknál. - Vagy azt, hogy hagyjuk
a mostaniakat a hatalomban? - Egyik rossz, vagy a másik rossz?
Ez lekvár! - Fos színű, s attól tartok, az íze is olyan. -
Mesterházy ördögien jó stratéga. Bajnai eladta a lelkét. S ezzel ismét
elveszett a jövőnk egy része. - Fájdalmasan nagy rész. Nem csupán négy év....
Időben, emberben, tartásban, emberségben sokkal több.
Hát, fiúk! Ha nem hozzátok helyre sürgősen, a rendszerváltás
után először otthon maradok a voksoláskor. - S ezzel nyilván sokan vannak így.
- A fiaimnak meg azt mondom, amolyan szülői kötelességből, hogy irány nyugat! -
Majd csak lekapcsolja valaki a villanyt.