Oldalak

2013. augusztus 29., csütörtök

Óbrán és Gyulács viharos homoszexuális kapcsolata

Megfigyeltem, - mert egyértelmű, hogy az aktív korú emberek túlnyomó része ma a legnépszerűbb közösségi oldal virtuális terében él. Egy nagy faliújság kétdimenziós felületén, az arctalanság és a következmény nélküliség illúziójával.
Pedig, van következmény. - Nem a virtuális terek elérhetősége hozta létre a gondolkodás elsekélyesedését. De, ebben a térben markánsan láthatóak ennek tünetei.
Nyilvánvaló, hogy ebben a világban igen csekély eredménnyel népszerűsíthetőek kulturális események, magvas írások, összetett gondolatok. - Úgy látszik, az emberek nem gondolkodnak. - Mintha nagy erőfeszítéssel igyekeznének alulmúlni a három éves gyermekeket. - Úgy tűnik, ma a felnőttek többsége nem gondolkodik, nem kételkedik, nem kérdez, nem vitatkozik. - A "Menj anyád anyjába" nem vita, mert nincs benne sem érvelés, sem a vélemények közelítésének esélye.
Mivel írtam sok, ennél magvasabb cikket, - s tapasztaltam ezek visszhangtalanságát. - Mivel rendszeresen teszek közzé kulturális jellegű információkat, - s tapasztalom ezek visszhangtalanságát, tudom, miről beszélek.
Ma a népszerűségre és érdeklődésre igényt tartó közlés tőmondat. - Elég két szó! - Alany: lehetőleg egy politikus neve. - Állítmány? lehetőleg valami közkeletű obszcenitás.
Ilyesmik: Óbrán buzi. Gyulács buzi. Az alanyok és állítmányok variálhatóak. Ma országosan ismert mintegy húsz-harminc politikus. De tíz biztosan. Obszcén kifejezésből is közkeletű vagy húsz. - Nagyjából negyven-ötven kifejezés, illetve, ezek véletlenszerű variációi. - Egyesek lelkes egyetértését, mások vérmes ellenkezését váltja ki. S a hozzászólók már nem az eredetileg megnevezett személyekről szólnak, hanem egyik hozzászóló állítja a felmerülő obszcenitások valamelyikét a másik hozzászólóról, - és viszont.
A nagyon rafináltaknak ajánlok egy egyszerű gyakorlatot! - A hatás fokozható! - A politikusokat az emberek egyik fele isteníti, míg mások gyűlölik őket. - Aknázzuk ki az érzelmeket maximálisan! - Kissé kockázatos, mert összetett gondolatot eredményez, - de tegyük be egy mondatba mindkét oldal egy-egy politikusát. - A mondat eleje így szól: Óbrán és Gyulács... - Ezzel mindenki talál szerethető és gyűlölhető alanyt a mondatban. Mindenki rajongva figyeli, hogy a szeretett megnevezett hogyan magasztosul, s a gyűlölt hogyan szégyenül. - Aztán tegyünk a mondatba állítmányt. mondjuk így: buzik. - Ezzel már van egy rendkívüli érdeklődésre számot tartó posztunk, ami legalább ötven hozzászólást eredményez, különösebb erőfeszítés nélkül. - Egy kis aktivitással ez megtöbbszörözhető.
A hatás azonban még tovább fokozható. - Hivatkozzunk meg nem nevezett, de feltétlenül bennfentes forrásra! - "Biztos forrásból tudom...." - Vagy: "Már a Fideszesek vs. Dékások is arról beszélnek, hogy...." - Ezzel a látszólagos hitelesség nyomatékát adjuk az állításnak. - A példamondat tehát így hangzik: "Már a Fideszesek is arról beszélnek, hogy Óbrán és Gyulács buzik." - Ezzel a nap egyik legtöbbet megosztott posztját hoztuk létre. - Ám, egy kommunikációhoz értő szakembertől, - tőlem - elfogadhatnak még egy biztos tanácsot. - A módszer bonyolultsága miatt (összetett mondat!), csak haladóknak ajánlom !- Öntsünk e húsra bulvár szószt! - Tegyünk bele egy könnyen megfogalmazható, címlapi kacsát. Például, ilyet: "viharos kapcsolat" - Formáljuk mondattá!
"Biztos forrásból tudom, hogy már a Fideszesek is Óbrán és Gyulács viharos homoszexuális kapcsolatáról beszélnek."
Ez olyan erős poszt, amire még a sajtó és a TEK is felfigyelhet!

Nyilvánvaló, hogy mindenki felismeri, mely neveket ferdítettem el e példamondatokban. - Felhívom a figyelmet, hogy a felismerni vélt urakról semmit sem állítottam a fentiekben. - Az igazi haladóknak arra is felhívom a figyelmét, hogy szükségesnek tartom, hogy ilyen rafinált óvatossággal fogalmazzak.

Természetesen, a két meg nem nevezett úrnak más unszimpatikus vonásokat tulajdonítok. Kijelentem, hogy bár furfangos módon példamondatokba foglaltam e kitalált neveket, - valójában a szexuális identitásukról (sem a kitalált, sem a valódi nevek viselőinek) semmit sem tudok, - s azt gondolom, az nem is tartozik sem rám, sem másra. - Csakis azokra, akikkel e téren kapcsolatot ápolnak. - S azt remélem, mint közszereplők, -a kitaláltak és a valódiak is - elviselik, hogy - nem őket, hanem a polgári kultúra hanyatlását - a legismertebb nevek, azaz az ő nevük példaként való említésével érzékeltessem.

2013. augusztus 10., szombat

Erdély gyarmata

Magyarország jobban teljesít! Oly annyira, hogy Erdélyt a gyarmattartók sorába emeltük, un ortodox módon...

A gyarmatosításról mindig is baloldali véleményem volt. Azt gondolom, a gyarmattartó gazdasági és katonai erejét felhasználva rátelepszik a gyarmatra, - kizárólag azért, hogy kizsákmányolja. Persze, lehet azt mondani, hogy elhozzák a kultúrát és a civilizációt. - S a gyarmatosító sokkal inkább patrónusként láttatja magát. mint sem zsarnokként. - Pedig ez is csak vállalkozás: a célja a haszon.

Még ma is vannak gyarmatok, - de egy évszázada minden valamire való nagyhatalom a saját anyaországa területének sokszorosát tartotta gyarmati sorban a fejlődő világ régióiban. Ez egyszerre volt gazdasági, politikai és hadászati pozíció. A gyarmattartó épp azzal, hogy gyarmatot tart bebizonyítja, hogy ő is nagyhatalom. A gyarmattartó tehát egy elit klub tagja, ahová a legerősebb országok tartoznak csupán.

Gyarmat volt nem sok évtizede még számos ország Afrikában, Délkelet-Ázsiában és Dél-Amerikában is. Ezek között a gyarmattartó szempontjából sok lényeges hasonlóság ismerhető fel.

A gyarmaton nagy tömegben található olcsó munkaerő, könnyen hozzáférhető nyersanyag. A jogi gátak alacsonyak. Nem sokat kell környezetvédelemmel, munkavállalói jogokkal, tulajdonjoggal és állampolgári jogokkal vacakolni. A gyarmatosító a puszta erejénél fogva a saját jogát vezeti be, amely így foglalható össze: kuss, én vagyok az erősebb!

A gyarmaton persze rend van. Ezt biztosítja az erő. Ez lehet katonai jelenlét, politikai, vagy gazdasági elnyomás, - és lehet kulturális elnyomás is.
A gyarmaton van helyi kormányzat, - amely a gyarmattartó bábja. - Színház. Olyan, mintha önrendelkezés lenne. - A gyarmaton megjelenik mindenféle ellátó rendszer, de ezek elsősorban a gyarmatosító épp ott tartózkodó polgárait szolgálják. - A gyarmatosító a gyarmatot a saját képére formálja. - Közben a gyarmat saját kultúráját elfojtják, pusztítják, tönkreteszik, elhallgatják. Vasút épül, mégpedig azért, hogy az olcsón kitermelt nyersanyagot és az olcsón létrehozott árut kivihessék. Bankok nyílnak, hogy a gyarmatosításban résztvevő vállalatok a szokott kényelemmel és biztonsággal kezelhessék profitjukat. A gyarmatosítottakat a gyarmattartó nyelvére tanítják, hogy könnyebb legyen irányítani őket. - A gyarmat polgára mégis leginkább rabszolga. Feltétlenül alacsonyabb értékű ember, mint ha a gyarmattartó nép szülötte lenne. Átlagéletkora alacsonyabb, iskoláztatáshoz és egészségügyi ellátáshoz rosszabb feltételekkel juthat, már fiatalon adósságba sodorják, hogy legyen mivel ösztökélni kilátástalan életében. A gyarmat polgára nem határozhatja meg a fölötte uralkodó kormányzat összetételét, - és ez a kormányzat nem őt szolgálja, hanem a gyarmatosító hatalom profitra éhes vállalkozásait.

A gyarmatosítás két csoportba sorolja az embereket. A gyarmatosító polgárai teljes értékű emberek, - a gyarmat polgárai alacsonyabb értékűek. - Ezt pedig igen könnyű fasizmusnak látni.

A gyarmatosításról tehát igen rossz véleménnyel vagyok. A vélemény azonban szubjektív. Az olvasó megengedheti magának, hogy mindezekről mást gondoljon.

Nézzük most meg, hogy hogyan is valósul meg Erdély gyarmattartó szerepe.
Erdély számos gazdasági érdekeltsége, kulturális és művészeti mozgalma pénzhez jut gyarmatáról. Erdély polgárai az Erdélyben megtalálható oktatási és egészségügyi szolgáltatók mellett akár ingyen igénybe vehetik a gyarmaton található lehetőségeket. Erdélyt, s Erdély polgárait a magasabb rendűség dicsfényében láttatják a gyarmat polgáraival. Erdély mind e mellett meghatározhatja, s immár meg is határozza a gyarmat kormányzatának összetételét.

S hogy hol ez a gyarmat? - Bizony, itt. Magyarország ez a gyarmat. - Csak gondolja végig a kedves Olvasó!

Jelenlegi kormányzatunk gyarmattá teszi hazánkat, csak hogy a maga pozícióját megtarthassa. Mint az ügynökök, akik jutalékért kötnek üzletet. - Adnak vesznek: Állami Gazdaságot, Vadász Repülőt, szőkíthető olajat, székházakat, bányákat, erdőket, termőföldet, trafikot - és hazát.

Un ortodox gyarmatosítás ez. Erdély néhány karrierpolitikusa csupán hagyja, hogy a támogatásában bízzanak. Erdély polgárai csupán elfogadják az új iratokat, s a vele járó - számukra ingyenes lehetőségeket. Erdély csupán bezsebeli a hasznot. - Nem kell katonákat ide küldeniük. Nem kell saját szolgáltató szektort létrehozniuk. Sem bankot, sem kórházat, sem iskolát, sem vasutat. Még csak nyelvet sem kell tanítaniuk. - Mi vagyunk a legideálisabb gyarmat.

A legutóbbi kétharmad alig 53 százalék volt. Négy-öt százalék mindent eldönthet. - S míg a demokratikus ellenzék az alkalmatlanságát naponta bizonyítja, addig a deklarált cél (magyar igazolványok számában kifejezve) ötszázezer szavazat! - Ez legalább tíz százalék!


És minden tekintetben rosszabbul élünk, mint négy éve, - vagy mint az erdélyiek.

2013. július 27., szombat

Békák és majmócák

Az állatvédők most ne nézzenek ide!
Azt mondják, ha forró vízbe dobják a békát, kiugrik, s megmenekül. De, ha lassan forralják fel a vizet, amiben a béka van, kába lesz és megfő.
Így van a magyar társadalom is azzal, ami vele történik. Ha egyszerre pottyantunk volna át a négy-öt évvel korábbi viszonyok közül a mostani világunkba, a legtöbben fájdalmasnak érezték volna a különbséget. De a viszonylag lassú forralás elkábította a legtöbbeket. S mint Ká majmócái, révetegen sodródnak az eseményekkel. - Annál is inkább, mert a valóság félelmetesebb annál, semhogy színről-színre felismerni merje az áldozat. A kába révület elviselhetőbb a hideg rémületnél.
ennek egyik okaként felismerhetjük a magyar oktatási rendszer - mint átfogó szocializációs intézményi hálózat - felemás eredményességét. A K und K világától a szocializmusig alattvalókat nevelt. Egyfelől: kiváló általános műveltséggel is rendelkező, kiemelkedően felkészült szakembereket. Másfelől: az önálló, kreatív és absztrakt gondolkodásra nem csak képtelen, de attól eleve viszolygó, középszerű, masszaként formálható tömeget. (Szociológiai értelemben alig van értelmiségünk. Az értelmiségi ugyanis nem a diplomás ember, hanem az, aki új tudást létrehozni képes. Az tehát, aki kérdez, rendszerez, szintetizál, újra értelmez. Akinek a világ nem kész, hanem változó és változtatható.) Aki kilógott valaha is e massza sorból, az vagy kisiklott, vagy kiment. Ezért is vagyunk egyfelől a lecsúszott zsenik országa, - másfelől az az ország, melynek egy Nobel Díjasa sem e hazában valósította meg azt a teljesítményt, amiért e díjat kapta. Sok magyar Nobel Díjas van, - de Magyarországnak nincs is Nobel Díjasa....
A magyar átlag, - ide értve a határokon belüli úgynevezett értelmiségi rétegeket is - már a szocializációja folytán is képtelen e langyos pocsolyából kiemelkedve, távolabbról és tágabb összefüggéseiben szemlélni valóságunkat. Sőt! Azt tapasztalom, hogy többnyire mélységesen hajlamos az előre gyártott jelszavakat saját meggyőződésének és önálló gondolkodása eredményének hinni. (Mivel nem szokása önállóan gondolkodni, nem ismeri fel a különbséget.)
Ez hatékony menekülés a szembenézéstől, hogy tudniillik soha sem tanult meg gondolkodni: nem problémát old meg, csupán feladatot teljesít. Hogy úgy mondjam: parancsot hajt végre. S erre - úgy hiszi, hivatkozhat majd, ha változik a világ, s más mondja meg mi (volt) helyes és helytelen.
A diaszpóra értelmiség nagy részét szintén a frusztráltság vakítja el. Olykor nemzedékekkel korábbi sérelmek sokszorosan átszínezett és önigazolással terhes emlékei hajtják őket az elvakult és tét nélküli nacionalizmusba. Végtére is, ők beilleszkedtek jobb, vagy rosszabb demokráciák társadalmi és gazdasági viszonyai közé. Őket nem érinti a mindennapok szintjén az, ami velünk történik. Végső soron a mi lécünkkel verik a csalánt. Azt képzelik, valamiféle erkölcsi alappal bírnak arra nézve, hogy tőlünk - bennszülöttektől - bármit elvárhassanak, bármibe is kerül az - nekünk.
Mint ha a történelem kegyeltjei volnánk, vagy épp bűnösök és az adósaik pusztán azért, mert nem kevés tőlünk független körülmény miatt is e határokon belül élünk.
Én azonban úgy gondolom: nem tartozunk semmivel. A történelem velünk is megtörtént. Nagyobb események átélői voltunk mi magunk és felmenőink, semhogy emberi minőségünkre nézve értékítéletet alkothatnánk abból a tényből, hogy ebben az országban élünk. A hazaszeretetet pedig - legyünk oly szentimentálisak - ne tekintse senki bűnnek!
Ha érdem volt nyugatra menekülni, - ha ugyan az volt, - azért én, aki itt maradtam, miért is lennék adós? - Talán jobb volt nekem a vasfüggöny innenső oldalán élni?
Ha szerencsétlenség volt a határok elmozdulása miatt külföldivé válni, azért szintén miért én és a leszármazottaim volnánk adósok. Talán mi mozgattuk a határokat?
Ahogy azonban a politika e kérdéseket felveti, az nem szól érdemi jóvátételről, kompenzációról. Csakis a rövid távú politikai érdekekről.
Fontos felismernünk, hogy az oktatott magyar történelem nem kevésbé nacionalista, mint a román, vagy a szlovák. Végtelenül igazságtalan a szomszédainkkal, ahogy e téren ők is igazságtalanok velünk és egymással. Ezért is fogékony annyira a diákság és a fiatal értelmiségiek a szélsőséges nacionalizmusra. Tálcán kapjuk az ellenséget. A bajaink miatt - elvakultan egyoldalú önigazolással - folyton másokat okolunk. S a gondolkodás jogos helyét végül a legprimitívebb gyűlölet foglalja el. Végül már csak arra van szükség, hogy valaki a napi eseményeket is e kábult, téveszmés világkép keretei közé illessze. - S ezt meg is kapjuk!
Kell egy törzsfőnök, akit kövessünk, s kell a sámán, aki elkábít, hogy meg ne lássuk, mikor magunkat sebezzük meg és pusztítjuk el. A valóság helyett propaganda! Így fészkeli be magát a politikai indíttatású gyűlölet a családi kapcsolatokba is. Ezért vesztesz el állást és barátokat - pusztán ideológiai indíttatásból.
Két éve még azt hittem és azt mondtam: ha elég sokaknak fájnak a változások, akkor ráébred az ország a valóságra. De ma attól tartok, Ká mérge már minden szövetünkben felszívódott. A kábulat elnyomja a fájdalmat.
A teljesség igénye nélkül említsünk néhány közismert körülményt. A teljesség igénye nélkül, mert véget nem érő a lista....
Az új adórendszer az adózók 12 százalékát hozta ténylegesen jobb helyzetbe. 88 százalék rosszabbul járt. A Fidesz népszerűsége - a mért mutatótól függően - 35, illetve 53 százalék közötti sávban, minden mérésben a legmagasabb ma is. Ha tehát feltételezzük, hogy a nyertes 12 százalék egyöntetűen oda szavaz, - amit persze nem hiszek - akkor a vesztesek közel fele is oda kell, hogy szavazzon. Hálásan.
Sokszor írtam: ez Stockholm szindróma. A kínzott vonzalma kínzója iránt.
A nyugdíjpénztári einstand a generációm nyugdíját vette el. Negyven fölött már nincs időnk újra létrehozni olyan gazdasági alapot, amely hanyatló korunkra biztonságot adna.
A negyven fölöttiek érzik ezt? - Óh, dehogy! - Egyszerre nosztalgiáznak Kádár és Horthy iránt, s elvekről beszélnek. - A jövő túl absztrakt, semhogy felmérhetnék. Az elv pedig csupán gyűlölet, amely mámoros vaksághoz vezet. Mert Orbán - a volt KISZ-es lekommunistáz egy másik volt KISZ-est. S Kaya Ibrahim alteregói libákat emlegetnek. - UFYAN! - Bagoly mondja, s ti beveszitek! Ott masíroztok a békemenetben, egyetértve arról, kinek kellene pusztulnia - keresztényi érdekek miatt.
Közben új kezekbe adják a mezőgazdaságot, a szerencsejáték ipart, a trafik szakmát, az iskolákat, a pénzintézeteket, - és így tovább.
Végső soron elveszik a jövőnket, - a jelenünkkel és a múltunkkal együtt.
Azt gondolhatnánk, hogy e leves szakácsai tudják, mit, s hogyan főznek. De a többségük bizonyosan nem. Azt sem veszik észre, hogy hamarosan maguk is húsként végzik e fazékban. A hatalom országgyűlési képviselői között a névtelenek olykor szánalmasan tájékozatlanok. A nevesek meg - sokszor papírból - Goebbels jó tanítványaiként szövik a hazugságot. Ebben nincs semmi meglepő. - A sokszor elmondott hazugság igazsággá válik, - az azt mondó és az azt hallgató számára.
Az ellenzék kicsinyessége és dilettantizmusa azonban ijesztő. Az LMP léte csupán két dologra jó: feldolgozni Schiffer  frusztráltságát, - s tévútra vinni  esetleges kormányváltó szándékú szavazatokat.
Pusztán az, hogy az LMP alapítójának úgy húsz éve nem indult el az MSZP-ben a politikai karrierje, Orbán látszólag akaratlan támogatóivá teszi őket. - Aki ma Orbánékkal együtt mozdul, - akár Tusványoson, - az a rezsim legitimitása mellett tesz hitet! - Mert nem az a kérdés, hogy egyes részlet kérdésekben igazuk van-e! - Az igazi kérdés az, hogy mit tesznek az országgal. (Lásd: a bűneset történetét a Bibliában. A kígyó kérdését olyan állításokra alapozta, amelyek többsége igaz volt, vagy olyan rafináltan volt hamis, hogy igaznak tűnhetett. - Ezt az LMP is megfontolhatná!)
Az Együtt, az MSZP, a Szolidaritás és a DK leginkább azon izzad, hogy az esetleges koncból (székek és pozíciók) majdan ki mekkora részt markolhat. Leginkább még a DK vezetése viselkedik úgy, mint a felnőtt emberek: nem azonnal és nem csak maguknak akarnak mindent.  Előbb győztes csapatot akarnak, s csak utána jussolást.
A képlet egyébként egyszerű. Az MSZP a maga politikai szervezetének erejét adhatja, az EGYÜTT a megfelelő Miniszterelnök jelöltet, a Szolidaritás a társadalmi bázis bővítését, a DK az államférfiúi és szakpolitikai hitelességet.
A többiek most a látszani akarásukkal most csak gyengíthetik az összefogást! - Ez most nem az egyénieskedés és az érdekkijárás ideje! - Egy közös csapattá kell szerveződni! - Még a frusztrált LMP is, még a jellegtelennek tűnő szervezetek is csak két alternatíva közül választhatnak: egy meccsre beállnak az új csapatba - akár a kispadon üldögélve is, vagy továbbra is Orbán Viktor rezsimje vezeti az országot. Márpedig, ez - a második lehetőség sok LMP méretű, s nagyon sok kisebb szerveződés végleges felmorzsolódását jelenti. - Így a narancs mellett többé biztosan nem lesznek láthatóak azok a színek, érdekek, világnézet és értékrend, amit ők képviselnek.
Ám, a legnagyobb baj nem ez! - A kábulatból józan észre térni sok időbe kerül. Fájdalmas is. - Ugye, a kedves olvasó volt már másnapos? - Esetleg ébredt altatásból? - S mennyivel nagyobb szervezet egy társadalom, mint egy fél- egy mázsa közötti emberi test, - s a benne lévő psziché....
Kétséges, hogy van-e még annyi időnk, amennyire ehhez a felébredéshez a magyar társadalomnak szüksége van.
Vagy lesz a nyár végén egy győzelemre is esélyes csapatunk (jobbak, mint a focistáink), - akikben tömegek - sokféle világnézetű emberekből álló tömegek bízhatnak, vagy máris vesztettünk. Nem csupán mi, - demokraták, hanem az ország. Nem csupán ez a nemzedék, hanem az utánunk jövő generációk is. (gazdaságilag immár nem fejlett, hanem fejlődő országnak számítunk. - Soroljam még?)
A magyar pocsolya sokak számára kellemesnek tűnhet, de ez már rég nem langyos. Talán máris puhára főttünk, s felfalnak minket, - ahogy annyi mindent elemésztettek már korábbi esélyeink és lehetőségeink közül.
Döntenetek kell, mint a felnőtteknek!

Én ugyan magyarul írok, érzek, gondolkodom és álmodom, - de ha rosszul döntötök - te és te és te, - az unokáimnak a magyar csak idegen nyelv lehet. Hiszen a vasfüggöny sem tarthatott itt mindenkit. - Ez a mi levesünk. Nekünk fontos, hogy ki, s hogyan főzi, javarészt a mi életünkből, - s a gyerekeink életéből. - ÉBRESZTŐ!

2013. július 11., csütörtök

3P: Puha Pöcsű Politikusok

Nézem reggel a tévét. A feleségem lassan készülődik. A kánikulai ruházat bizonyára összetett...
Szocialista politikus beszél. Riporter kérdez. A téma: rezsicsökkentés. - Jaj, már megint egy Medgyessy gesztus. - Keni az anyagot ide-oda...
"A lakosság érdekében fontos... - Részben egyetértünk.... Meg kell őrizni." Ilyenek.
Marha!
Miért nem mondod meg egyenesen, hogy a hús is megrohad, s kiömlik a leves is!
Nekem alig 3000 Ft egy hónapban. Naná, hogy nem tíz százalék! - Miért nem mondod el, hogy ha a piaci szolgáltatás árát törvénnyel letörik, akkor a szolgáltató ott spórol, ahol tud. - Karbantartás, fejlesztés, munkaerő.
Az állásukat vesztő alkalmazottak, a piacukat vesztő alvállalkozók rezsije rizsa súlyban csökken, mert jövedelem nélkül hamar módosulnak a fogyasztói szokások. - Jobban teljesít majd minden érintett!
Másrészt, a jövőt éljük fel. Elmegy még a hálózat néhány évig gond nélkül. Aztán a vezeték szakad, a cső törik, a keresztmetszet szűk, a rendszer elavul, - s úgy szakad ránk mint a BKV elhasználódottsága, amit Vitézy kolléga és társai kerékkötőként hoztak léte, s most bezzeg teszik a csodát.
Csak ám e csodák drágák. - Elkenhetjük, hogy az Önrész hitel, s nem ma teher. - De holnap kamatostól az lesz.
Ennek az egésznek nincs gazdasági realitása. Politikai annál inkább. A dohányboltok (nemzeti szívás!) példája is mutatja a módszer lényegét és lényegi célját. A belső piac egyes szegmenseit átjátszani annak a rétegnek, amelyet a politikai elit meghatározó támogatójának remél. A pályáztatás előjátéka olyan hangnemben szólt, hogy a szakma jobbára nem is pályázott arra, hogy olykor több évtizedes, vagy több generációs munkájuk folytatásra jogot kapjanak. Úgy tűnt, a lehetőségek oly korlátozottak lesznek, hogy abból nem lehet megélni. - S bár ők távol maradtak, az elbírálás körül annyi titok és furcsa háttérzaj van, hogy az egész ügyet rendkívül rossz hangulat övezi. Igen, itt sokan kiszorultak egy piacról, - s némelyek azt kegyajándékként kapták, - amiért egyszer majd kérnek valamit. - Ez politikai racionalitás. Semmi köze a gazdasághoz. Azonban a gazdaságra is, a társadalomra is hatással van. Amíg a Fidesz által kakasok másznak a dombokra, addig e dombok zsugorodnak. Zsugorodik az ország. Merünk kisebbek lenni! - S a Századvég szerint még mindig 32 százalék! - Kik azok, akik a saját veszteségüket sem veszik észre? - kik azok, akik nem látják, hogy a testvérük, a gyermekük, az unokájuk, a barátjuk, a szomszédjuk, - sőt, ők maguk a vesztesei ennek? - Kik azok, akik még mindig ilyen nagy tömegben hisznek az "elmút nyóc évebn", meg a libákban?
Hát nem látjátok? Elszáll az ország, a haza, a jövő, mint a Malév gépek! - A piac új kezekbe kerül. Kiválasztott kezekbe. Kerül, amibe kerül!
Azt mondják: jó lesz. S nekik valóban.
Nem így kell csökkenteni az emberek terheit!
Hogy hogyan csökkentsd a lakosság terheit? - A hazugságot nevezd nevén!
S ha normális országban, normalizálódó piac működik majd, többen jutunk munkához, s a jövedelmünk emelkedhet. - Ingatlanjaink visszanyerhetik eredeti értéküket. - Ha nem a szegények tényleges adóterhelése nő a gazdagok javára, - akkor a fogyasztás is nőhet, - mert a fizetőképes kereslet a fogyasztás valódi felvevője. Ha a gazdaság gazdasági, s nem politikai logikák szerint működik, a szorgalom és a tehetség felemeli az országot! Nem a mutyi, az erőszakosság, az erkölcsöt is prostituáló "bátorság". Csakis a tiszta értékek!
Politikus vagy? Ezt kell megmondani! - Hogy egy normális világban megfizethetőek a normális árak. - hagyjuk már az állam perverz túlburjánzásait!

És ne hazudjon nekem, akiben bízni szeretnék! - Jövőre téged választanálak, - jobb híján persze, csak legalább ne lennél gyáva!

2013. július 9., kedd

Miért kell nekünk államvallás?


Olvastam Iv ányi Gábor levelét. Nem nekem írta, - a Köztársasági Elnöknek címezte, - de mindannyian címzettek vagyunk: a felelős nyilvánosságot szólítja meg.
Azt részletezi, hogy az állami jogfosztás hogyan lehetetleníti el a "nem bevett" egyházakat. Nem pusztán a jogszabályi változások miatt, hanem a jogalkalmazó állami hivatalok jogi keretekből kilépő túlbuzgósága is azt a célt szolgálja, hogy ellehetetlenítse az állam által nem kedvelt közösségek életét.
Az államszocializmus idején közbeszéd tárgya volt a "három té": a támogatott, a tűrt és a tiltott egyházak kategóriája. A metodisták akkor is a harmadik kategóriához tartoztak. - Ma csak két kategória létezik. A tiltott helyét beszántották, sóval hintették.
Különös ez, hogy ezekről a kategóriákról akkor kell újra beszélnünk, amikor közel negyed százada polgári demokráciában élünk. - Az egyházak helyzete megoldatlan maradt. Csupán félmegoldások születtek, amelyek konszolidált patt helyzetet eredményeztek. Addig, amíg a mindenkori kormányzati többség tanúsított némi önmérsékletet, addig remélhettük, hogy előbb-utóbb ebből születik majd egy valóban demokratikus, hosszú távon megfelelő megoldás. - Azonban, ma olyan elit gyakorolja a hatalmat, amely mindent maga alá gyűr, s mindenütt a maga valós és vélt érdekei szerint formálja át a világunkat. S azt eredendő érdekének tartja, hogy mindent átformáljon, mert ez alapján azt állíthatja: ő hozta létre a megújult Magyarországot. Így olyan lehet, mint egy államalapító. S hogy ezt szabadon tehesse, következetesen kiiktat minden kezet, amely megálljt inthetne neki.
Áder János a maga pályájának csúcsára ért. Olyan a jelenlegi pozíciója, mint egy aranyozott börtön. - Amikor négy, vagy kilenc év múlva leköszön e hivatalból, nem tűzhet más célt maga elé, minthogy a jutalmul kapott jólét csendesen gondtalan élvezetének adja át magát. Esetleg megírhatja néhány könyvben, hogy ő miért nem vétkes. Esetleg karitatív szervezeteket támogat volt hivatalának halványuló tekintélyével. - A politikai karrierje nem folytatódik. Így soha sem lesz az őt e székbe emelő miniszterelnök, pártelnök kihívója. - Összességében tehát arra számíthatunk, hogy Iványi Gábor panaszát nem hallja meg, - ahogy Tiborc panaszát is ritkán hallják meg a tróntermekben.
Áder János engedelmesen részese lesz a központi akaratnak.
Mindez nem történhetne meg ennyire visszhangtalanul, ha a magyar társadalomnak nem lenne erős és hagyományos kötődése egyfajta államvalláshoz.
Nem kívánok hosszas és meddő találgatásokba kezdeni arról, hogy miért tekint vallásos rajongással a társadalom minden egyes autoriter vezetőre, illetve diktátorra. Pusztán leszögezem, hogy így látszik.
Csak néhány példát említsünk: A forradalmunk leverője utóbb "Ferenc-Jóska" lett, egyfajta atyaian jóságos vezető képében. Horthy nimbusza a mai napig nem enyészett el, hiába halmozott hibát hibára. Szálasi keménységéért ma is sokan rajonganak. Rákosit rettegve dicsőítették. Kádárért félve rajongták. S ma is van egy karizmatikus, megkérdőjelezhetetlen vezető, akitől van okunk félni, - s akit csaknem mindenhatónak tekinthetünk.
Egyfajta túszhelyzet ez: Stockholm Szindróma. Valami miatt kifejezetten nyitott a társadalmunk arra, hogy rajongás alakuljon ki a túszejtő iránt. Minél félelmetesebb, annál tisztelhetőbb. Minél szeszélyesebb, annál szerethetőbb. Szinte istenné lesz, aki papjaival (hatalmának képviselőivel) együtt megkérdőjelezhetetlen és korlátozhatatlan hatalom.
Ebben a viszonyrendszerben az egyházak egy részének ellehetetlenítése csupán tünet, amely egy sokkal átfogóbb, az egész szervezetre kiterjedő betegségre utal. Viszont a valláshoz való viszony jelenléte okán kiváló modell: az értő szem láthatja benne az egész kór természetét. Mint cseppben a tenger, úgy ebben a szituációban is jelen van minden, amit ideje felismernünk végre.
Amikor egy halmazon belül határvonalat húznak, s egyeseket kegyeltté tesznek, másokat ellehetetlenítenek, - akkor a nyertes is fogoly: engedelmesen alakítja nem csupán a tetteit és a szavait, de még a gondolatait is, nehogy ő is a másik részhalmazba csússzon.
Olyan demokráciában, amelyben az állam nem kívánja az állampolgárok személyes vallási meggyőződését befolyásolni és felhasználni, az egyházakat ugyanúgy tekintenék, mint bármely más civil szervezetet: szabad állampolgárok összefogása valamilyen közös cél, értékrend, vagy meggyőződés kapcsán. E tekintetben hiba, ha az állam a vallási alapon szerveződött közösségeket megkülönbözteti bármely más civil szervezettől. Márpedig a magyar állam nem tudott, nem mert, vagy nem akart "nem megkülönböztetett módon" viszonyulni az egyházakhoz. Ez pedig időzített bombaként hatott: arra várt, hogy valaki felhasználja ezt a kiegyensúlyozatlan helyzetet.
Miért lehet jó, ha az állam ezen a területen matat?
Először is, demonstrálja a hatalmát: egyesek engedelmesebbek lesznek, mások meglapulnak.
Másodszor: az egyházakat is arra használhatja fel, hogy az ő hatalmát erősítsék. Részint érdekből, részint félelemből, - de engedelmes és elkötelezett szövetségesként működnek majd, - hogy a kegyelt helyzetből nehogy kiessenek.
E sorok írója a nyolcvanas évek jelentősrészét egyházi iskolák diákjaként töltötte el. - Semmit sem tudtunk biztosan, s máig nem tisztázta ezt senki. Akkor még működött az Állam-Egyházügyi Hivatal (ÁEH). Azt pletykálták, hogy püspök csak párttag lehet, s hogy csak annak lehet karrierje, akiről a pártszékházban eldöntötték. (Bölcskei Gusztávról is ezt pletykálták. Rendkívül sok időt tanult külföldön ösztöndíjak útján. S lám: karriert csinált. Ma pedig volt Kiszesekkel van egy platformon. Iványi Gábor pedig ma is üldözött...)
A magyar közelmúlt elvarratlan szálainak ez csak egyike. - Egy olyan világban, ahol mindenki kényszerűen szem volt a láncban, - szinte mindenkinek van bevallani, - vagy épp eltitkolni valója.
Azt gondolnánk, hogy egyházak élen járnak a lelkiismereti ügyek rendezésében. De nem. A lánc ugyanaz, bármilyen színűre is festik.
Azt tapasztaljuk, hogy a magyar társadalom egyfajta tanult kiskorúságot dédelget. Gyermeknek maradni biztonságot ad: lehetőséget ad, hogy mástól várjuk azt, hogy szembenézzen a félelmeinkkel, a gondjainkkal, és a döntéseinkkel. - A fejünkre húzhatjuk a paplant, ha neszt hallunk a sötétben. S nem kell lelkiismereti kérdésekben felelősen döntenünk: elég, ha követjük a papa útmutatását. - Mert Ferenc-Jóska, Horthy, Szálasi, Rákosi, Kádár apai szerepbe került a társadalom perspektívájából nézve, ahogy mai utódjuk is. - Így nem kell aggódnunk a nyugdíjunk, vagy az egészségünk, vagy a holnapunk miatt. - Nem kell eldöntenünk, hogy mi helyes, vagy hogy mi a véleményünk. Elegendő, ha szépen együtt haladunk a nyájjal. - S ezek a királyságok apró jutalmakkal mutatják ki helyeslésüket ezért a viselkedésért. - A kádári rendszer órabér emeléssel, lakás- és autó kiutalással, üdülési "beutalóval", olcsó sörrel, relatív jóléttel. - Az a rendszer sokáig megdönthetetlennek tűnt, mert a kártyavár összeomlásáig egyfajta megelégedettséget nyújtott a legtöbbeknek. Aki nem akart mást, csak élni az életét, - beletörődhetett abba, hogy a rendszer soha sem változik meg, és olcsó vonaton utazhatott olcsó balatoni strandra, ahol olcsó sört és olcsó lángost fogyaszthatott. A nap pedig majdnem úgy sütött, mint az Adrián.
A jelenlegi rendszer nem fáradozik azzal, hogy relatív jólétet biztosítson a többségnek. Most csupán az erős kisebbséget hozzák kegyelt helyzetbe: amit sokaktól elvesznek, abból valamennyit nekik juttatnak. A többségtől csupán azt várják, hogy féljék a "papát". Mint amikor a felelőtlen óvónő a kegyetlenkedő erősekre bízza, hogy "rendet tartsanak". A nem lojális munkatársat kirúgják. A nem lojális ügyfél ügye lassan halad. A nem lojális közösségeket, kisebbségeket, családokat és egyéneket ellehetetlenítik. - Nem szükséges, hogy pártigazgatók, vagy frakció ülések döntsenek mindannyiunkról: a vállalkozó, a hivatalnok, a hangadó tudja, hogy mi a "helyes", s azt érvényre juttatja. Bizonyos fokig önjáróvá válik a hatalom. A félelem egyfelől a kegyeltség elvesztésétől, másrészt a nehezebbé vált helyzet még rosszabbá válásától - elvégzi az apró munkát. - Végtére is, a feljelentők országa vagyunk. A nyolcvanas években volt olyan professzorom, akiről ma tudjuk, hogy a III/III-as ügyosztálynak "dolgozott". - A karrierje töretlen. Ez talán nem baj, - habár szakbarbár az illető, - az viszont baj, hogy az ő esetében sem, - ahogy megannyi más esetben sem volt meg a lelkiismeretet megkönnyítő tisztázás.
A múltat be kell vallani. Sőt, a jelent is, mert holnap ez lesz a múltunk. Vagy felnő végre a társadalom, vagy a gyermekeinknek azt kell tanácsolnunk, hogy máshol éljenek, - ne ezen az elátkozott földön. - Márpedig, ez olyan kivándorlásba torkollhat, amit egyhamar nem hever ki az ország. - S az a rossz hír, hogy ez a kivándorlás már javában zajlik. Egyes számítások szerint az utolsó három évben többen hagyták el az országot, mint az ötvenhatos eseményekkel kapcsolatban.

Embert istenként tisztelni nem szokatlan. Nem csak távoli kultúrákban jelent ez meg, - hanem térben és időben közel is. Az egyiptomi fáraók, a kínai császárok és a maja uralkodók mellett a római császárt is "élő istenként" tisztelte népe, - s egyes vallási és ideológiai vezetők körül is különös köd lebeg. - Sorolhatnánk a Türkmén és Észak-Koreai vezetőket épp úgy, mint a volt román diktátort. Említhetnénk Róma püspökét épp úgy, mint a Gyömrői út vidám prédikátorát. - Egyfajta megkérdőjelezhetetlenség, rajongás és imádat veszi körül e személyeket. A saját hatalmuk izolálja is őket. A kegyúri réteg koncentrikus körei szűrik és átszínezik a valóságot. Amikor azt látjuk, hogy úgy viselkednek, mint akik nincsenek tisztában a realitásokkal, - talán nincsenek is. Érdekből és félelemből egyaránt hamis világot kreálnak körülöttük. És soha senki nem meri megmondani nekik, hogy tévedtek és hibáztak. Így hamarosan a kiválasztottság érzésének különös delíriumába emelkednek, - s elvesztik a kapcsolatukat a valósággal. - Őket nem védi meg senki a híveiktől. s minket nem véd meg senki az ő őrületüktől. - Hacsak mi meg nem védjük magunkat. - Talán mindaz, ami az elmúlt években történt, nem fájt eléggé elég sokaknak. Talán egyfajta fásultság alakult ki. - Ideje, hogy megrázzuk magunkat. - Áder János nem fogja meghallani Iványi Gábor érveit. - Nekünk kötelességünk. A gyermekeink jövője miatt. Ami akár itt is kiteljesedhetne. - Talán...

2013. május 26., vasárnap

Nemnemzeti Összeesküvés

Nem vagyok híve az összeesküvés elméleteknek. Semmi kedvem szentül hinni, hogy jobb lesz a világ, ha megtudom, mi van az ötvenegyes körzetben. Egyébként is úgy gondolom, az összeesküvés elméletek elsődleges funkciója az, hogy meddő mederben tartsa a közgondolkodást. Így ugyanis a valós "meggondolandókra" nem jut figyelem. Tehát: a spontán hisztéria mellett sokszor megjelenik az irányított közhülyítés. - Ezért az összeesküvés elméletekre kár időt pazarolni.
Ám, most mégis egyfajta összeesküvésről fogok gondolkodni, morfondírozni. Miért? - Mert meggyőződésem, hogy ezt az összeesküvést azoknak kell elsősorban felismerniük, akik a részeseivé váltak.
Nem! Nem gondolom, hogy sötét éjjen, eldugott helyen összehajoltak volna bizonyos körök. Nem gondolom, hogy a társadalom egészét átszövő hálózatot szervezett volna bárki is. A közösségeink ehhez túlzottan atomizáltak. S a mai információs technológiák sokkal hatékonyabb eszközöket kínálnak.
Azt gondolom, az orbáni rezsim politikájának vannak valós és vélt nyertesei. Sokak számára valós a nyereség, amit a magas jövedelmeken alakított az egykulcsos adó, amit a pályázatok nem kissé tendenciózus kimenetele eredményez, amit a földek és a trafikok elosztása maga után von, - satöbbi, satöbbi. Igen, valóban vannak, akik objektíve, kézzel fogható, Forintosítható előnyökre tesznek szert.
Mások szubjektív előnyökhöz jutnak. Szabad, sőt, a hatalom hallgatólagos tetszésével lehet cigányozni, zsidózni, komcsizni, buzizni. Ez sokak számára eszköz a frusztráció kompenzálására. Egyfajta pszichés kielégülés, - a szabadjára engedett gyűlölet, amely önigazoláshoz és önigazultsághoz vezet. Hasonló módon lehet szidni Gyurcsányt és Bajnait, s össze lehet kacsintani Vonával. Némelyek azt hiszik, a kispolgár védelmére impotens rendőrség mellett majd a rasszista gárda tesz rendet. Megint mások azt hiszik, hogy az egyházi (nem keresztény, csak annak hirdetett) normák ráerőltethetőek a társadalomra, kötelezővé tehetőek, s ettől valamiféle rend lesz a világban. Igaz ugyan, hogy a személyválogatás tilalma és a felebaráti szeretet krisztusi irányelvei ezekben a törekvésekben nem kaphatnak teret, de ők farizeusi önelégültségben lubickolnak.
S létezik a táradalom egy jelentős részében egy kézzelfogható vágy egy erős, korlátozó apa után. Nem baj, ha szadista és pedofil! - Mármint, örül a gyermek lelkű nép, ha a szeretett vezető baszogatja, - mert abból érzik, hogy erős és gondoskodó. - Így lehet előnyöket remélni spicliskedés és helyezkedés által. Lehet gyűlölködő, infantilis szekértáborokat szervezni.
Megjelenik ez minden vetületben. Kerényi szerint a "más világnézetű" művészekre eljött a hét szűk esztendő, mert most nem a buzikról szól a kultúra. - Szerintem meg Kerényi rég nem művész, - és ez rég nem kultúra. De, Fekete György is azért válhatott a művészeti értékek mérőrúdjává, mert megfelelően, - mondhatni: az elvárásoknak megfelelően torz gondolkodással rendelkezik.
Két részre szakadt tehát a nemzet, a társadalom, az ország. Vannak a nemzetinek mondott mákonyban mámorosodott valódi és képzelt nyertesek, - s vagyunk mi, a nemzetből, a társadalomból, az országból kitagadottak.
Hogy klasszikus mondatot plagizáljak: "A nemzeti étosz a nép ópiuma."
Egy demokratikus országnak Európában három alapértékre kell, hogy épüljön a működése: szabadság, tisztesség, méltányosság. A különféle keleti valamisztánokban persze más a helyzet, de Isten mentsen meg attól, hogy végképp ilyenné váljon a hazánk! - Már így is úgy működünk, mint egy Dél-Amerikai banán- és kokain köztársaság.
A szabadság azt jelenti, hogy mindenkinek azonosak a jogai, az esélyei, s hogy az állam csak annyira szabályoz és felügyel, amennyi ahhoz szükséges, hogy a jogokkal és az esélyekkel valóban egyaránt élhessünk.
A tisztesség azt jelenti, hogy korrekt feltételek mellett állhat mindenki rajthoz, s a jogszabályok a fair verseny kereteit fogalmazzák meg, nem hozva sem méltánytalanul hátrányos, sem pofátlanul előnyös helyzetbe senkit. Sem az államot, sem az ideológiailag közel álló vállalkozót, sem a valakik valakijét.
A méltányosság voltaképp diszkrimináció. Mégpedig: pozitív. Azt jelenti, hogy a közösség segít a rosszabb pozícióból indulónak, és az elesetteknek. Ettől közösség a közösség! Amikor az erős nem kéjelegve eltiporja, hanem felsegíti a gyengét. - Túl szegény ország vagyunk ahhoz, hogy megengedhessük magunknak azt, hogy a tehetség kibontakozása pénz kérdése legyen. Túl kicsi nép vagyunk ahhoz, hogy megengedhessük magunknak, hogy bárkit elkallódni hagyjunk.
A "nemzeti oldal" ezt tagadja meg, - keresztény-konzervatív értékekre hivatkozva, a,mikor a gyűlölet vörös vonalával részekre szaggatják Magyarországot.
Mint mondtam: a keresztény, - azaz: bibliai értékrend a szeretetre, az elfogadásra, a megbocsátásra és a méltányosságra épül. Mikor Jézus úgynevezett bűnösökkel vacsorázott, s megszólták érte, akkor így kommentálta a vádakat: nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. - Máté evangélista egyébként sohasem írt volna evangéliumot. - Ma, a keresztény szó csak annyit tesz: nem zsidó. (Azaz: antiszemita, s lehetőleg: általában rasszista.) - A konzervatív meg csak ennyit: "mi mondjuk a tutit. Neked kuss! Mi valakik vagyunk. Te senki."
Persze, érthető késztetés, hogy jobbnak, többnek, különbnek érezzük magunkat másoknál. Az önistenítéstől a kisebbrendűségi komplexusok kompenzálásáig széles a motivációk skálája, ami ezt az érzést kívánatossá teszi. Be kell vallanunk: minden ember, - így mi is (az író is, az olvasó is) hajlamosak vagyunk erre. - Kérdés, hogy józanok maradunk-e, vagy megrészegülünk.
A NER maga az a nemnemzeti összeesküvés, amely ezt a mákonyt kínálja a kritikus tömegű kisebbségen! - S a dologban ez a végtelenül cinikus!
Hány szavazattal is nyerte legutóbb a NER kormánya a kétharmadot érő 52 százalékot?
Mint már kimutattuk, - olvasatlanság okán törölt cikkekben, ezt a választási eredményt 2 - 2,5 millió voks bármikor biztosítja.
Kétmillió voks. Nem kevés. Ez a felnőtt lakosság közel negyede.
Mi tehát a recept? - Ha minden negyedik ember nyertesnek érzi magát, s fenntartható az akol-meleg gyűlölködés lelkesedése, akkor a győzelem újra és újra biztos.
Ezért az új választási szisztéma. Külön biztosítékként ezért az ellenőrizhetetlen külföldi szavazatok becsatornázása. Ezért a média rövid pórázra fogása. Ezért a pártfinanszírozás átszabása. - Ezért a kormányzat "felvilágosító" kommunikációja.
Tehát, vegyünk kétmillió polgárt. A fele-harmada lehet objektíve nyertes. De, közülük is csak kevesen nyernek igazán sokat! - A többség morzsákat kap: egy kicsit magasabb nettó jövedelmet. - A hatalom legnagyobb adománya, hogy ellenségképet generál, s megmutatja azokat, akikhez képest ezek jobbnak érezhetik magukat! - Mert amazok, - azaz: mi gonosz komcsi csökevények volnánk, zsidók, buzik, cigányok, bűnözők, idegen érdekek kiszolgálói, hazaárulók, nem keresztények, nem normálisak, nem is emberek. Míg ők, bár a KISZ és az MSZMP keblein nevelt káderek vezetését követik, de kezdetektől aktív antikommunisták, - vagy legalább belülről bomlasztó munkásőrivadékok. Ők a hét vezérnél is magyarabbak, s turul hágta kereszténységük eklektikus világképe kapcsán nem veszik észre, hogy nem csupán giccses, de még hazug is.
Nem! Nem a nemzeti hagyományokat tagadom. - Azok ízléstelen és igénytelen felhasználását utasítom el. Ne felejtsük el, hogy a pogány hagyományaink megőrzése közben el kell döntenünk, hogy a világot keresztényként értelmezzük-e, vagy pogányként. Nekem keresztényként fontosak e hagyományok, - szimbolikájuk átszövik a kultúránkat. - De attól még nem lesz zagyva kép a fejemben a világról. És, már bocsánat, de röhögnöm kell, ha pap áld meg turul szobrot. - Ébresztő! - Húslevesbe nem öntünk tejeskávét! - Arról nem is beszélve, hogy a különféle korok elemeit hiteltelenül keverik össze. - S arról persze mit se tudnak, amit a múltunkról László Gyula felderített. -( Egyébként, itt jegyzendő meg, hogy a Székely himnusz soha sem volt a székelyek himnusza. Szalon dalocska volt, pesti italozásokhoz, Csanády György tollából.)
Miért mondom, hogy ez a kvázi összeesküvés nemnemzeti? - Mert elfogadhatatlan, hogy Magyarország polgárainak alig negyede lenne a nemzet, - s háromnegyed rész valami más, valami elnyomandó, kizsákmányolandó, elpusztítandó idegenség. - Ez nem más, mint a nemzet meghasonlása! Amikor egymást tagadjuk ki a nemzetből, akkor zsugorodásra, sorvadásra késztetjük a nemzetet. Amikor az esélyt és a megbecsülést elveszi a kisebbség a többségtől, az elnyomás. - Az nem tekinthető sem demokratikusnak, sem jogosnak, sem igazságosnak, sem keresztényinek, sem konzervatívnak. Ez zsarnoki! - S a hatalom néhány ezer valódi haszonélvezője cinikus elégedettséggel nyugtázhatja: bevált a recept.
Találnak szövetségeseket is! Mindig lesznek egyházak, akik nem épp keresztényi megfontolásból, de egy kis részért a hatalomból, s néhány rongyos milliárdért istenné teszik az embert, - azt a bizonyost. - A Biblia ezt bálványozásnak nevezi, s a kárhozatot helyezi kilátásba jutalmul. - Egy ember sem Isten, - csak Jézus. Aki embernek, mellesleg zsidó...
Mit tehetünk tehát? - Először is lássuk be: van egy nagy hibánk! Makacsul hiszünk az eltérő világnézetek szabadságában. - Békeidőben igazunk is van. De ez háború, amit a nemzet ellen vív a kisebbség! Sőt, az a törpe, zsarnok kisebbség, akik a nemzetnek nevezett negyedrészt is manipulálják.
Háború ez! Nincs más esélyünk, mint az összefogás. Egy kevésben biztosan egyetértünk: ennek az országnak vissza kell térnie az őrület és a testvérgyűlölet útjáról az európai demokráciák útjára. - Orbánnak mennie kell! - Ám, ehhez össze kell fognunk! Egyetlen miniszterelnök-jelöltre, körzetenként egyetlen jelöltre, s egyetlen közös listára szabad szavaznunk, - s szavaznunk kell, - senki sem maradhat otthon!
A határon túli magyarokat pedig szépen kérjük: ne segítsék az anyaország tönkretételét! - ha már feltétlen bele akarnak szólni azokba a viszonyokba, mely őket közvetlenül nem érinti, - de közvetve igen, - akkor a demokráciához való visszatérésünket segítsék!
A csalás esélye így is nagy, a külföldi szavazatok eredetét ugyanis homály fogja fedni. - Azt lelkes aktivisták könnyen sokasíthatják.
Mégis, egyedül így van esélyünk egy olyan átmeneti hatalmat létrehozni, amely a helyes irányba fordítja az ország hajóját. - Nehéz lesz. A bajok nagyobbak, mint azt a legtöbben hinnék! - De, ha már jó az alapvető irány, akkor visszatérhetünk a viták szabadságához. - Addig azonban, a hazánk és a gyermekeink jövője miatti felelősség arra kötelez, hogy fogjunk össze a nemzetellenes összeesküvőkkel szemben, s tegyük meg mindazt, amit lehet, hogy legyőzzük őket!
Miért mondom, hogy átmeneti hatalmat kell létrehoznunk? - Mert átmenetileg épp olyanok lesznek a felhatalmazásai, mint a jelenlegi hatalomnak. Forradalom nélkül ugyanis jogfolytonosság van. S e hatalomnak józanul, a nemzetet szolgálva olyan jogszabályi változtatásokat kell létrehoznia, amely épp a maga hatalmát korlátozza majd. - S aztán lehet újra, európai módon választani, - megvitatva, de nem megharcolva a nézeteink külömbözőségeit.
Végül is, háromszor már voltunk köztársaság. Minden alkalommal volt tökéletlen eleme a szerkezetnek. Legközelebb miért ne javíthatnánk ki ezeket a hibákat? - Hogy tökéletes lesz-e? - Nem! Egy demokratikus rendszer soha sem az. De, csakis azért, mert mindannyiunknak egyaránt joga lesz a kritikus véleményhez is. - Csak a diktatúra tökéletes, mert ott a kritikának kuss!

Tehát: szabadság, tisztesség, méltányosság. Mondhatni: a valódi keresztény és konzervatív világ keretei. - S az lesz a jó, ha húsz év múlva észre sem vesszük, ha új kormány alakul. Végtére: az állam nem az elnyomónk, hanem a szolgánk kell, hogy legyen. - Minden más megközelítés nem demokratikus, nem tisztességes, - és nem is nemzeti.

2013. március 31., vasárnap

Peszah és Húsvét



Virtuális írói öngyilkosságom (2012. 10. 12.) óta írásaimmal nem jelentkeztem még a Neten sem, - valami csekély, és igen rendhagyó kivételtől eltekintve. Az ok, ami miatt most megszólalok nem a többek által sürgetett és Lajtai Gábor által már el is keresztelt "Főnix Projekt". - Nem. Ez csak egy számvetési sillabusz önmagamnak, - és közcélokra. Mindenkinek. Épp áprilisba fordul a naptár. Egy év múlva vagy változik, vagy változatlanságba dermed a világunk. S ezen annyi minden múlik a mi sorsunkra, s a következő nemzedékek sorsára nézve is, hogy muszáj róla elgondolkodnunk.
Az aktuálpolitika helyett nézzük az örök érvényű történeteket, egészen mennyei magasságból.

1. Peszah: szabadulás, öröm és gyász.

A történet szerint József, a testvérei által rabszolgának eladott fiú mentette meg Jákob családját, azaz Izraelt az éhezéstől és talán a pusztulástól. Józsefet kereskedők vitték Egyiptomba, ahol előbb rabszolga volt egy házban, annál a bizonyos Potifárnál, akinek a neje előbb vágyaival, majd azok beteljesületlensége miatt vádjaival üldözte. József tehát börtönbe került, halálra szántan, - de e helyzetből különös módon Egyiptom második emberévé lett, - elsővé a fáraó után.
Később új dinasztia foglalta el a trónt, s József érdemei feledésbe merültek, a zsidók pedig rabszolgává váltak. - Mondhatnánk, hogy van ebben némi igazságosság. De Józsefről tudjuk, hogy nem volt benne bosszúvágy. Nem keresett elégtételt. megbocsátott, még mielőtt kérték volna a bocsánatát.
Amikor Mózes született, a fáraó (az akkori) úgy látta, hogy a társadalom szerkezetének változásai veszélyeztetik a kialakult hatalmi viszonyokat. A zsidók nagyon megsokasodtak. S habár a rabszolgák sokasága jelentette a birodalom gazdasági alapját a Nílus áradásai mellett, - mégis úgy döntött, hogy a hatalom fenntartása sokkal fontosabb, mint a gazdaság töretlen fejlődése. Mondhatnám némi iróniával, hogy un ortodox lépést tett: visszafogta a gazdaságot, hogy a hatalmi céloknak megfelelően változzon a társadalom szerkezete. Gyakorlatilag a szinte ingyen munkaerőt jelentő alsó népréteg egy teljes generációját iktatta ki. - Megöletett minden fiú gyermeket a zsidók között újszülöttől kétévesig. Visszafogta a zsidó népesség növekedését. A lányok kevésbé számítottak, hiszen ha egyiptomihoz mentek feleségül, azzal egyiptomi identitást kellett felvenniük. Egy adott pillanatban a fiú gyermekek elpusztítása a társadalmi réteg számarányának és gazdasági erejének a visszametszése mellett azzal is járt, hogy jelentősen csökkent az esélyük arra, hogy valaha a hatalom érdemi ellenfeleivé válhassanak.
Mondhatjuk, hogy a hatalom megtartásának hosszú távú céljait szolgálta a szörnyű tett, amivel egy társadalmi rétegnek a népességen belüli arányát és a társadalmi felemelkedés (mobilitás) iránti lehetőségeit visszametszették. - Akkor éppen csecsemők és kisgyermekek torkának elmetszése útján.
Nem írom le részletesen a történetet. - Mindenki ismeri. Az egyik gyermeket a szülei szurokkal bekent gyékény kosárba tették, s a Nílus vizére bízták, - hátha valaki magához veszi. - Ez a személy a fáraó egyik lánya volt. Így esett, hogy Mózes (A neve egyiptomi dialektusban állítólag annyit tesz: Fiú) Egyiptom hercegeként nőtt fel, s dajkája az édesanyja lett. - Amikor Mózes felnőtté cseperedett, tudomást szerzett származásáról, s a születése körüli szörnyűségekről. Addigi könnyű élete egyszeriben egy szörnyű kettősség szorításába került. Egyre kevésbé viselte el a népének elnyomását, - míg végül megölt egy rabszolgahajcsárt. - S habár a Biblia szerint ez nem szándékos gyilkosság volt, - sokkal inkább baleset, - Mózes elmenekült a felelősségre vonás elől, - de még inkább e szörnyű kettőség elől. Így lett Midián földjén egyszerű pásztor, Jetró veje, - Czippóra férje, - és boldog... - Míg isten el nem hívta.
Mózes tehát feladta egyszerű életét, s egyszerű pusztai vándorként, szegényesen visszatért Egyiptomba, hogy felszólítsa a fáraót a zsidók szabadon engedésére.
A fáraó persze ragaszkodott a maga hatalmához. Az egyiptomi isteneket megalázó, s a fáraó hatalmának alapjait romboló csapások ellenére nem engedett, - amíg egész Egyiptommal megtörtént, ami korábban a zsidókkal: meghaltak a gyermekek, - Egyiptomban meghalt minden elsőszülött, kivéve a bárány vérével megjelölt házakat.
Manapság is, amikor kovásztalan kenyeret mártanak keserű szószokba, a legkisebb az asztalnál megkérdezi a legidősebbet: mi ez az ünnep? - S akkor mesélnek az elnyomásról, a csodás szabadulásról, - és meggyászolják évről-évre Egyiptom elveszett gyermekeit.
A rabságot szabadulásnak kellett követnie. A zsarnoknak meg kellett töretnie. - De a megszabadított nép nem kárörömmel gondol volt elnyomóikra a csapás miatt, hanem együttérzéssel, - s ezt tanítják gyermekeiknek, több ezer év után is. - Izrael gyászolja azoknak az egyiptomiaknak a veszteségét, akik eltűrői és talán haszonélvezői voltak az ő nyomorúságuknak. Mert a zsarnokokságnak meg kell dőlnie. S ha a zsarnok hatalma mindent átsző, akkor Illyéssel (ezúttal nem a prófétával, hanem az íróval) szólva: "mindenki szem a láncban". Mindenki cinkos, aki néma. S minden cinkos megszenvedi a zsarnok ledőltél. Minél nagyobbra engedi nőni egy társadalom az önkény rendszerét, annál többeket temet maga alá, amikor leomlik. Ezt nem lett volna szabad elfelejtenünk, - éppen nekünk.

2. Húsvét.

A Húsvét az üdvösség-történet fókusza. Egyértelműen megmondható, mikor teljesült be az ószövetség, hogy egy jobb, - az új léphessen a helyére: abban a három napban, ami Jézus megfeszítéséről és feltámadásáról szól.
De, mintegy harminc évvel korábban megismétlődött a hatalom féltésének egy szörnyű gesztusa. Nagy Heródes tudomást szerzett arról, hogy bel- és külföldön egyaránt arról beszélnek: egy bizonyos időpontban, a Jeruzsálem melletti Betlehemben megszületik a megváltó. S mivel a Messiást Izrael törvényes királyának tekintették, a trónon ülő vazallus király (Júdea ekkor római provincia) a hatalmát féltette. Tudakozódott tehát a hely és a pontos időpont felől. (Megjegyzem, nem valószínű, hogy a téli napforduló időszaka volt, inkább a kora őszi nap-éj egyenlőség körüli idő, azaz a zsidó újév időpontja. Ha már szimbolikus egy születés dátuma, ésszerű, hogy egy új év kezdődjék vele, - s egy új korszak.) érdeklődött, hogy "lokalizálhassa" az ellenséget. - A zsarnok féltette hatalmát. S hogy a trón potenciális követelőjét kiiktathassa, megöletett minden fiú gyermeket Betlehemben az újszülöttől, kétéves korig.
E mészárlás elől József éppen Egyiptomba menekítette a családját. - Ahová egy korábbi József egyszer szintén megmenekítette már a családját, - Jákob családját, amely akkor az egész Izrael volt.
Nagy Heródes egy egész kisváros lakosságát borította gyászba. Egy nemzedék társadalmon belüli számarányát és társadalmi mobilitásának lehetőségét metszette vissza. - Hiszen a gazdasági életben a családok a férfiak révén vettek részt abban a korszakban és azon a helyen. Ha tehát e városka családjai elvesztették fiú gyermekeiket, - akkor a családok hosszabb távú gazdasági érvényesülése is súlyosan veszélybe került. - De, egy zsarnoktól nem meglepő, ha a saját népét írtja.
A húsvéti szimbolikában Jézus maga lett a Páska Bárány, aki meghalt minden ember helyett, mint Egyiptomban házanként a bárányok az ott élő családok gyermekei helyett. - Ahogy akkor a házakat kellett megjelölni a bárány vérével, - ma kinek-kinek az életét kell megjelölni Jézus vérével, hogy a már elviselhetetlen csapások elkerüljék, s végül megmeneküljön. - Azaz: üdvözüljön. - Ez a történet nagyon szép és logikus teológiai allegóriája. - S ez okot adhatna arra, hogy az egyházak antiszemitizmusát és szegény-ellenességét ostorozzuk. - Van erre okunk minden nap, nem csupán Húsvétkor! - Az egyházak is beépültek abba a láncba, amely által a zsarnok rabságban tart mindannyiunkat.

Kell-e mondanom, hogy a mai helyzetünkkel a párhuzamok nyilvánvalóak? - Az az alsó középosztály, amely talán az albérlői létformából, vagy a szülői hátból lépett tovább devizahitelekkel a saját lakás, s azon keresztül a gyermekvállalás lehetősége felé, ma elértéktelenedett ingatlanokban él, s a leértékelt Forintnak köszönhetően felértékelődött hitelek között. Csapdában, mert ha eladná(n)k is az érintett ingatlanokat, az adósság jelentős hányada megmaradna. Most tehát ez a réteg a saját lakásának fogja, akik előtt így bezárult a "munkaerő szabad áramlásának" európai normája.
Kell-e mondanom, hogy a gazdaság zsugorodásával és a szociális ellátások szűkítésével milyen sokan veszítik el a korábbi, jobbára szerény életvitelük folytatásának lehetőségét. - Az elszegényedés megtöri az embert. A megtört ember nem ellenfél és nem rivális. S ha társadalmi léptékkel is jól látható a megtört emberek sokasága, akkor más rétegek kerülnek egyfajta versenyelőnybe. - Olyan ez, mint ha a sprint szám előtt a versenybírók eltörnék a versenyzők egy részének a lábát. A legjobb győz, - az ép csontúak közül. Ugye, ez így mégsem igazságos?
Kell-e mondanom, hogy a felsőoktatás bezárása a nem tehetőek elől azzal jár, hogy a szegények generációkon át ívelő felemelkedésére megszűnt a lehetőség. Aki szegény, az a legszegényebb, - mert reménye sem marad, hogy a gyermekei jobb társadalmi pozíciót érhessenek el.
Meglepő-e, ha a harminc alattiak kilencven százaléka szingli, s nem akar gyermeket vállalni, - vagy legalábbis nem Magyarországon?
Mi ez, ha nem az egyiptomi és a betlehemi "társadalom formálás" megismétlődése?
Kellene már nekünk is, - itt és most egy új megváltás. A következő tizenkét hónap dönti el, lesz-e most szabadulás, - vagy tovább épül a mi saját dicstelen poklunk.
Pedig Jézus meghalt a magyarokért is, - a szegényebb és a legszegényebb magyarokért is. A magyar cigányokért is, a magyar zsidókért is, a magyar homoszexuálisokért is. A vallás nélküli magyarokért is. Értem is. Érted is. - Talán, ha azt látjuk, hogy fél a zsarnok, - szörnyűségeket hoz, - de a szabadulást is.
Hisz a fáraó is, Heródes is félelemből tett szörnyűségeket. - S itt is megesik, hogy nemzeti ünnepen külföldön intéz halaszthatatlan dolgokat valaki, vagy előrehozott születésnapot tart. - Mindaz a félelem, amit a hatalom oly hatásosan felépített a társadalomban, - bennem is, benned is, - azt is jelzi, hogy a hatalom is fél. A gyávát pedig előbb-utóbb ledobja a roller! - legyen minél hamarabb!
Ez az én húsvéti üzenetem és jókívánságom. - S ha újra Köztársaság leszünk, - újra rendszeresen publikálok én is. - Addig érjétek be ennyivel.