Oldalak

2013. július 27., szombat

Békák és majmócák

Az állatvédők most ne nézzenek ide!
Azt mondják, ha forró vízbe dobják a békát, kiugrik, s megmenekül. De, ha lassan forralják fel a vizet, amiben a béka van, kába lesz és megfő.
Így van a magyar társadalom is azzal, ami vele történik. Ha egyszerre pottyantunk volna át a négy-öt évvel korábbi viszonyok közül a mostani világunkba, a legtöbben fájdalmasnak érezték volna a különbséget. De a viszonylag lassú forralás elkábította a legtöbbeket. S mint Ká majmócái, révetegen sodródnak az eseményekkel. - Annál is inkább, mert a valóság félelmetesebb annál, semhogy színről-színre felismerni merje az áldozat. A kába révület elviselhetőbb a hideg rémületnél.
ennek egyik okaként felismerhetjük a magyar oktatási rendszer - mint átfogó szocializációs intézményi hálózat - felemás eredményességét. A K und K világától a szocializmusig alattvalókat nevelt. Egyfelől: kiváló általános műveltséggel is rendelkező, kiemelkedően felkészült szakembereket. Másfelől: az önálló, kreatív és absztrakt gondolkodásra nem csak képtelen, de attól eleve viszolygó, középszerű, masszaként formálható tömeget. (Szociológiai értelemben alig van értelmiségünk. Az értelmiségi ugyanis nem a diplomás ember, hanem az, aki új tudást létrehozni képes. Az tehát, aki kérdez, rendszerez, szintetizál, újra értelmez. Akinek a világ nem kész, hanem változó és változtatható.) Aki kilógott valaha is e massza sorból, az vagy kisiklott, vagy kiment. Ezért is vagyunk egyfelől a lecsúszott zsenik országa, - másfelől az az ország, melynek egy Nobel Díjasa sem e hazában valósította meg azt a teljesítményt, amiért e díjat kapta. Sok magyar Nobel Díjas van, - de Magyarországnak nincs is Nobel Díjasa....
A magyar átlag, - ide értve a határokon belüli úgynevezett értelmiségi rétegeket is - már a szocializációja folytán is képtelen e langyos pocsolyából kiemelkedve, távolabbról és tágabb összefüggéseiben szemlélni valóságunkat. Sőt! Azt tapasztalom, hogy többnyire mélységesen hajlamos az előre gyártott jelszavakat saját meggyőződésének és önálló gondolkodása eredményének hinni. (Mivel nem szokása önállóan gondolkodni, nem ismeri fel a különbséget.)
Ez hatékony menekülés a szembenézéstől, hogy tudniillik soha sem tanult meg gondolkodni: nem problémát old meg, csupán feladatot teljesít. Hogy úgy mondjam: parancsot hajt végre. S erre - úgy hiszi, hivatkozhat majd, ha változik a világ, s más mondja meg mi (volt) helyes és helytelen.
A diaszpóra értelmiség nagy részét szintén a frusztráltság vakítja el. Olykor nemzedékekkel korábbi sérelmek sokszorosan átszínezett és önigazolással terhes emlékei hajtják őket az elvakult és tét nélküli nacionalizmusba. Végtére is, ők beilleszkedtek jobb, vagy rosszabb demokráciák társadalmi és gazdasági viszonyai közé. Őket nem érinti a mindennapok szintjén az, ami velünk történik. Végső soron a mi lécünkkel verik a csalánt. Azt képzelik, valamiféle erkölcsi alappal bírnak arra nézve, hogy tőlünk - bennszülöttektől - bármit elvárhassanak, bármibe is kerül az - nekünk.
Mint ha a történelem kegyeltjei volnánk, vagy épp bűnösök és az adósaik pusztán azért, mert nem kevés tőlünk független körülmény miatt is e határokon belül élünk.
Én azonban úgy gondolom: nem tartozunk semmivel. A történelem velünk is megtörtént. Nagyobb események átélői voltunk mi magunk és felmenőink, semhogy emberi minőségünkre nézve értékítéletet alkothatnánk abból a tényből, hogy ebben az országban élünk. A hazaszeretetet pedig - legyünk oly szentimentálisak - ne tekintse senki bűnnek!
Ha érdem volt nyugatra menekülni, - ha ugyan az volt, - azért én, aki itt maradtam, miért is lennék adós? - Talán jobb volt nekem a vasfüggöny innenső oldalán élni?
Ha szerencsétlenség volt a határok elmozdulása miatt külföldivé válni, azért szintén miért én és a leszármazottaim volnánk adósok. Talán mi mozgattuk a határokat?
Ahogy azonban a politika e kérdéseket felveti, az nem szól érdemi jóvátételről, kompenzációról. Csakis a rövid távú politikai érdekekről.
Fontos felismernünk, hogy az oktatott magyar történelem nem kevésbé nacionalista, mint a román, vagy a szlovák. Végtelenül igazságtalan a szomszédainkkal, ahogy e téren ők is igazságtalanok velünk és egymással. Ezért is fogékony annyira a diákság és a fiatal értelmiségiek a szélsőséges nacionalizmusra. Tálcán kapjuk az ellenséget. A bajaink miatt - elvakultan egyoldalú önigazolással - folyton másokat okolunk. S a gondolkodás jogos helyét végül a legprimitívebb gyűlölet foglalja el. Végül már csak arra van szükség, hogy valaki a napi eseményeket is e kábult, téveszmés világkép keretei közé illessze. - S ezt meg is kapjuk!
Kell egy törzsfőnök, akit kövessünk, s kell a sámán, aki elkábít, hogy meg ne lássuk, mikor magunkat sebezzük meg és pusztítjuk el. A valóság helyett propaganda! Így fészkeli be magát a politikai indíttatású gyűlölet a családi kapcsolatokba is. Ezért vesztesz el állást és barátokat - pusztán ideológiai indíttatásból.
Két éve még azt hittem és azt mondtam: ha elég sokaknak fájnak a változások, akkor ráébred az ország a valóságra. De ma attól tartok, Ká mérge már minden szövetünkben felszívódott. A kábulat elnyomja a fájdalmat.
A teljesség igénye nélkül említsünk néhány közismert körülményt. A teljesség igénye nélkül, mert véget nem érő a lista....
Az új adórendszer az adózók 12 százalékát hozta ténylegesen jobb helyzetbe. 88 százalék rosszabbul járt. A Fidesz népszerűsége - a mért mutatótól függően - 35, illetve 53 százalék közötti sávban, minden mérésben a legmagasabb ma is. Ha tehát feltételezzük, hogy a nyertes 12 százalék egyöntetűen oda szavaz, - amit persze nem hiszek - akkor a vesztesek közel fele is oda kell, hogy szavazzon. Hálásan.
Sokszor írtam: ez Stockholm szindróma. A kínzott vonzalma kínzója iránt.
A nyugdíjpénztári einstand a generációm nyugdíját vette el. Negyven fölött már nincs időnk újra létrehozni olyan gazdasági alapot, amely hanyatló korunkra biztonságot adna.
A negyven fölöttiek érzik ezt? - Óh, dehogy! - Egyszerre nosztalgiáznak Kádár és Horthy iránt, s elvekről beszélnek. - A jövő túl absztrakt, semhogy felmérhetnék. Az elv pedig csupán gyűlölet, amely mámoros vaksághoz vezet. Mert Orbán - a volt KISZ-es lekommunistáz egy másik volt KISZ-est. S Kaya Ibrahim alteregói libákat emlegetnek. - UFYAN! - Bagoly mondja, s ti beveszitek! Ott masíroztok a békemenetben, egyetértve arról, kinek kellene pusztulnia - keresztényi érdekek miatt.
Közben új kezekbe adják a mezőgazdaságot, a szerencsejáték ipart, a trafik szakmát, az iskolákat, a pénzintézeteket, - és így tovább.
Végső soron elveszik a jövőnket, - a jelenünkkel és a múltunkkal együtt.
Azt gondolhatnánk, hogy e leves szakácsai tudják, mit, s hogyan főznek. De a többségük bizonyosan nem. Azt sem veszik észre, hogy hamarosan maguk is húsként végzik e fazékban. A hatalom országgyűlési képviselői között a névtelenek olykor szánalmasan tájékozatlanok. A nevesek meg - sokszor papírból - Goebbels jó tanítványaiként szövik a hazugságot. Ebben nincs semmi meglepő. - A sokszor elmondott hazugság igazsággá válik, - az azt mondó és az azt hallgató számára.
Az ellenzék kicsinyessége és dilettantizmusa azonban ijesztő. Az LMP léte csupán két dologra jó: feldolgozni Schiffer  frusztráltságát, - s tévútra vinni  esetleges kormányváltó szándékú szavazatokat.
Pusztán az, hogy az LMP alapítójának úgy húsz éve nem indult el az MSZP-ben a politikai karrierje, Orbán látszólag akaratlan támogatóivá teszi őket. - Aki ma Orbánékkal együtt mozdul, - akár Tusványoson, - az a rezsim legitimitása mellett tesz hitet! - Mert nem az a kérdés, hogy egyes részlet kérdésekben igazuk van-e! - Az igazi kérdés az, hogy mit tesznek az országgal. (Lásd: a bűneset történetét a Bibliában. A kígyó kérdését olyan állításokra alapozta, amelyek többsége igaz volt, vagy olyan rafináltan volt hamis, hogy igaznak tűnhetett. - Ezt az LMP is megfontolhatná!)
Az Együtt, az MSZP, a Szolidaritás és a DK leginkább azon izzad, hogy az esetleges koncból (székek és pozíciók) majdan ki mekkora részt markolhat. Leginkább még a DK vezetése viselkedik úgy, mint a felnőtt emberek: nem azonnal és nem csak maguknak akarnak mindent.  Előbb győztes csapatot akarnak, s csak utána jussolást.
A képlet egyébként egyszerű. Az MSZP a maga politikai szervezetének erejét adhatja, az EGYÜTT a megfelelő Miniszterelnök jelöltet, a Szolidaritás a társadalmi bázis bővítését, a DK az államférfiúi és szakpolitikai hitelességet.
A többiek most a látszani akarásukkal most csak gyengíthetik az összefogást! - Ez most nem az egyénieskedés és az érdekkijárás ideje! - Egy közös csapattá kell szerveződni! - Még a frusztrált LMP is, még a jellegtelennek tűnő szervezetek is csak két alternatíva közül választhatnak: egy meccsre beállnak az új csapatba - akár a kispadon üldögélve is, vagy továbbra is Orbán Viktor rezsimje vezeti az országot. Márpedig, ez - a második lehetőség sok LMP méretű, s nagyon sok kisebb szerveződés végleges felmorzsolódását jelenti. - Így a narancs mellett többé biztosan nem lesznek láthatóak azok a színek, érdekek, világnézet és értékrend, amit ők képviselnek.
Ám, a legnagyobb baj nem ez! - A kábulatból józan észre térni sok időbe kerül. Fájdalmas is. - Ugye, a kedves olvasó volt már másnapos? - Esetleg ébredt altatásból? - S mennyivel nagyobb szervezet egy társadalom, mint egy fél- egy mázsa közötti emberi test, - s a benne lévő psziché....
Kétséges, hogy van-e még annyi időnk, amennyire ehhez a felébredéshez a magyar társadalomnak szüksége van.
Vagy lesz a nyár végén egy győzelemre is esélyes csapatunk (jobbak, mint a focistáink), - akikben tömegek - sokféle világnézetű emberekből álló tömegek bízhatnak, vagy máris vesztettünk. Nem csupán mi, - demokraták, hanem az ország. Nem csupán ez a nemzedék, hanem az utánunk jövő generációk is. (gazdaságilag immár nem fejlett, hanem fejlődő országnak számítunk. - Soroljam még?)
A magyar pocsolya sokak számára kellemesnek tűnhet, de ez már rég nem langyos. Talán máris puhára főttünk, s felfalnak minket, - ahogy annyi mindent elemésztettek már korábbi esélyeink és lehetőségeink közül.
Döntenetek kell, mint a felnőtteknek!

Én ugyan magyarul írok, érzek, gondolkodom és álmodom, - de ha rosszul döntötök - te és te és te, - az unokáimnak a magyar csak idegen nyelv lehet. Hiszen a vasfüggöny sem tarthatott itt mindenkit. - Ez a mi levesünk. Nekünk fontos, hogy ki, s hogyan főzi, javarészt a mi életünkből, - s a gyerekeink életéből. - ÉBRESZTŐ!

2013. július 11., csütörtök

3P: Puha Pöcsű Politikusok

Nézem reggel a tévét. A feleségem lassan készülődik. A kánikulai ruházat bizonyára összetett...
Szocialista politikus beszél. Riporter kérdez. A téma: rezsicsökkentés. - Jaj, már megint egy Medgyessy gesztus. - Keni az anyagot ide-oda...
"A lakosság érdekében fontos... - Részben egyetértünk.... Meg kell őrizni." Ilyenek.
Marha!
Miért nem mondod meg egyenesen, hogy a hús is megrohad, s kiömlik a leves is!
Nekem alig 3000 Ft egy hónapban. Naná, hogy nem tíz százalék! - Miért nem mondod el, hogy ha a piaci szolgáltatás árát törvénnyel letörik, akkor a szolgáltató ott spórol, ahol tud. - Karbantartás, fejlesztés, munkaerő.
Az állásukat vesztő alkalmazottak, a piacukat vesztő alvállalkozók rezsije rizsa súlyban csökken, mert jövedelem nélkül hamar módosulnak a fogyasztói szokások. - Jobban teljesít majd minden érintett!
Másrészt, a jövőt éljük fel. Elmegy még a hálózat néhány évig gond nélkül. Aztán a vezeték szakad, a cső törik, a keresztmetszet szűk, a rendszer elavul, - s úgy szakad ránk mint a BKV elhasználódottsága, amit Vitézy kolléga és társai kerékkötőként hoztak léte, s most bezzeg teszik a csodát.
Csak ám e csodák drágák. - Elkenhetjük, hogy az Önrész hitel, s nem ma teher. - De holnap kamatostól az lesz.
Ennek az egésznek nincs gazdasági realitása. Politikai annál inkább. A dohányboltok (nemzeti szívás!) példája is mutatja a módszer lényegét és lényegi célját. A belső piac egyes szegmenseit átjátszani annak a rétegnek, amelyet a politikai elit meghatározó támogatójának remél. A pályáztatás előjátéka olyan hangnemben szólt, hogy a szakma jobbára nem is pályázott arra, hogy olykor több évtizedes, vagy több generációs munkájuk folytatásra jogot kapjanak. Úgy tűnt, a lehetőségek oly korlátozottak lesznek, hogy abból nem lehet megélni. - S bár ők távol maradtak, az elbírálás körül annyi titok és furcsa háttérzaj van, hogy az egész ügyet rendkívül rossz hangulat övezi. Igen, itt sokan kiszorultak egy piacról, - s némelyek azt kegyajándékként kapták, - amiért egyszer majd kérnek valamit. - Ez politikai racionalitás. Semmi köze a gazdasághoz. Azonban a gazdaságra is, a társadalomra is hatással van. Amíg a Fidesz által kakasok másznak a dombokra, addig e dombok zsugorodnak. Zsugorodik az ország. Merünk kisebbek lenni! - S a Századvég szerint még mindig 32 százalék! - Kik azok, akik a saját veszteségüket sem veszik észre? - kik azok, akik nem látják, hogy a testvérük, a gyermekük, az unokájuk, a barátjuk, a szomszédjuk, - sőt, ők maguk a vesztesei ennek? - Kik azok, akik még mindig ilyen nagy tömegben hisznek az "elmút nyóc évebn", meg a libákban?
Hát nem látjátok? Elszáll az ország, a haza, a jövő, mint a Malév gépek! - A piac új kezekbe kerül. Kiválasztott kezekbe. Kerül, amibe kerül!
Azt mondják: jó lesz. S nekik valóban.
Nem így kell csökkenteni az emberek terheit!
Hogy hogyan csökkentsd a lakosság terheit? - A hazugságot nevezd nevén!
S ha normális országban, normalizálódó piac működik majd, többen jutunk munkához, s a jövedelmünk emelkedhet. - Ingatlanjaink visszanyerhetik eredeti értéküket. - Ha nem a szegények tényleges adóterhelése nő a gazdagok javára, - akkor a fogyasztás is nőhet, - mert a fizetőképes kereslet a fogyasztás valódi felvevője. Ha a gazdaság gazdasági, s nem politikai logikák szerint működik, a szorgalom és a tehetség felemeli az országot! Nem a mutyi, az erőszakosság, az erkölcsöt is prostituáló "bátorság". Csakis a tiszta értékek!
Politikus vagy? Ezt kell megmondani! - Hogy egy normális világban megfizethetőek a normális árak. - hagyjuk már az állam perverz túlburjánzásait!

És ne hazudjon nekem, akiben bízni szeretnék! - Jövőre téged választanálak, - jobb híján persze, csak legalább ne lennél gyáva!

2013. július 9., kedd

Miért kell nekünk államvallás?


Olvastam Iv ányi Gábor levelét. Nem nekem írta, - a Köztársasági Elnöknek címezte, - de mindannyian címzettek vagyunk: a felelős nyilvánosságot szólítja meg.
Azt részletezi, hogy az állami jogfosztás hogyan lehetetleníti el a "nem bevett" egyházakat. Nem pusztán a jogszabályi változások miatt, hanem a jogalkalmazó állami hivatalok jogi keretekből kilépő túlbuzgósága is azt a célt szolgálja, hogy ellehetetlenítse az állam által nem kedvelt közösségek életét.
Az államszocializmus idején közbeszéd tárgya volt a "három té": a támogatott, a tűrt és a tiltott egyházak kategóriája. A metodisták akkor is a harmadik kategóriához tartoztak. - Ma csak két kategória létezik. A tiltott helyét beszántották, sóval hintették.
Különös ez, hogy ezekről a kategóriákról akkor kell újra beszélnünk, amikor közel negyed százada polgári demokráciában élünk. - Az egyházak helyzete megoldatlan maradt. Csupán félmegoldások születtek, amelyek konszolidált patt helyzetet eredményeztek. Addig, amíg a mindenkori kormányzati többség tanúsított némi önmérsékletet, addig remélhettük, hogy előbb-utóbb ebből születik majd egy valóban demokratikus, hosszú távon megfelelő megoldás. - Azonban, ma olyan elit gyakorolja a hatalmat, amely mindent maga alá gyűr, s mindenütt a maga valós és vélt érdekei szerint formálja át a világunkat. S azt eredendő érdekének tartja, hogy mindent átformáljon, mert ez alapján azt állíthatja: ő hozta létre a megújult Magyarországot. Így olyan lehet, mint egy államalapító. S hogy ezt szabadon tehesse, következetesen kiiktat minden kezet, amely megálljt inthetne neki.
Áder János a maga pályájának csúcsára ért. Olyan a jelenlegi pozíciója, mint egy aranyozott börtön. - Amikor négy, vagy kilenc év múlva leköszön e hivatalból, nem tűzhet más célt maga elé, minthogy a jutalmul kapott jólét csendesen gondtalan élvezetének adja át magát. Esetleg megírhatja néhány könyvben, hogy ő miért nem vétkes. Esetleg karitatív szervezeteket támogat volt hivatalának halványuló tekintélyével. - A politikai karrierje nem folytatódik. Így soha sem lesz az őt e székbe emelő miniszterelnök, pártelnök kihívója. - Összességében tehát arra számíthatunk, hogy Iványi Gábor panaszát nem hallja meg, - ahogy Tiborc panaszát is ritkán hallják meg a tróntermekben.
Áder János engedelmesen részese lesz a központi akaratnak.
Mindez nem történhetne meg ennyire visszhangtalanul, ha a magyar társadalomnak nem lenne erős és hagyományos kötődése egyfajta államvalláshoz.
Nem kívánok hosszas és meddő találgatásokba kezdeni arról, hogy miért tekint vallásos rajongással a társadalom minden egyes autoriter vezetőre, illetve diktátorra. Pusztán leszögezem, hogy így látszik.
Csak néhány példát említsünk: A forradalmunk leverője utóbb "Ferenc-Jóska" lett, egyfajta atyaian jóságos vezető képében. Horthy nimbusza a mai napig nem enyészett el, hiába halmozott hibát hibára. Szálasi keménységéért ma is sokan rajonganak. Rákosit rettegve dicsőítették. Kádárért félve rajongták. S ma is van egy karizmatikus, megkérdőjelezhetetlen vezető, akitől van okunk félni, - s akit csaknem mindenhatónak tekinthetünk.
Egyfajta túszhelyzet ez: Stockholm Szindróma. Valami miatt kifejezetten nyitott a társadalmunk arra, hogy rajongás alakuljon ki a túszejtő iránt. Minél félelmetesebb, annál tisztelhetőbb. Minél szeszélyesebb, annál szerethetőbb. Szinte istenné lesz, aki papjaival (hatalmának képviselőivel) együtt megkérdőjelezhetetlen és korlátozhatatlan hatalom.
Ebben a viszonyrendszerben az egyházak egy részének ellehetetlenítése csupán tünet, amely egy sokkal átfogóbb, az egész szervezetre kiterjedő betegségre utal. Viszont a valláshoz való viszony jelenléte okán kiváló modell: az értő szem láthatja benne az egész kór természetét. Mint cseppben a tenger, úgy ebben a szituációban is jelen van minden, amit ideje felismernünk végre.
Amikor egy halmazon belül határvonalat húznak, s egyeseket kegyeltté tesznek, másokat ellehetetlenítenek, - akkor a nyertes is fogoly: engedelmesen alakítja nem csupán a tetteit és a szavait, de még a gondolatait is, nehogy ő is a másik részhalmazba csússzon.
Olyan demokráciában, amelyben az állam nem kívánja az állampolgárok személyes vallási meggyőződését befolyásolni és felhasználni, az egyházakat ugyanúgy tekintenék, mint bármely más civil szervezetet: szabad állampolgárok összefogása valamilyen közös cél, értékrend, vagy meggyőződés kapcsán. E tekintetben hiba, ha az állam a vallási alapon szerveződött közösségeket megkülönbözteti bármely más civil szervezettől. Márpedig a magyar állam nem tudott, nem mert, vagy nem akart "nem megkülönböztetett módon" viszonyulni az egyházakhoz. Ez pedig időzített bombaként hatott: arra várt, hogy valaki felhasználja ezt a kiegyensúlyozatlan helyzetet.
Miért lehet jó, ha az állam ezen a területen matat?
Először is, demonstrálja a hatalmát: egyesek engedelmesebbek lesznek, mások meglapulnak.
Másodszor: az egyházakat is arra használhatja fel, hogy az ő hatalmát erősítsék. Részint érdekből, részint félelemből, - de engedelmes és elkötelezett szövetségesként működnek majd, - hogy a kegyelt helyzetből nehogy kiessenek.
E sorok írója a nyolcvanas évek jelentősrészét egyházi iskolák diákjaként töltötte el. - Semmit sem tudtunk biztosan, s máig nem tisztázta ezt senki. Akkor még működött az Állam-Egyházügyi Hivatal (ÁEH). Azt pletykálták, hogy püspök csak párttag lehet, s hogy csak annak lehet karrierje, akiről a pártszékházban eldöntötték. (Bölcskei Gusztávról is ezt pletykálták. Rendkívül sok időt tanult külföldön ösztöndíjak útján. S lám: karriert csinált. Ma pedig volt Kiszesekkel van egy platformon. Iványi Gábor pedig ma is üldözött...)
A magyar közelmúlt elvarratlan szálainak ez csak egyike. - Egy olyan világban, ahol mindenki kényszerűen szem volt a láncban, - szinte mindenkinek van bevallani, - vagy épp eltitkolni valója.
Azt gondolnánk, hogy egyházak élen járnak a lelkiismereti ügyek rendezésében. De nem. A lánc ugyanaz, bármilyen színűre is festik.
Azt tapasztaljuk, hogy a magyar társadalom egyfajta tanult kiskorúságot dédelget. Gyermeknek maradni biztonságot ad: lehetőséget ad, hogy mástól várjuk azt, hogy szembenézzen a félelmeinkkel, a gondjainkkal, és a döntéseinkkel. - A fejünkre húzhatjuk a paplant, ha neszt hallunk a sötétben. S nem kell lelkiismereti kérdésekben felelősen döntenünk: elég, ha követjük a papa útmutatását. - Mert Ferenc-Jóska, Horthy, Szálasi, Rákosi, Kádár apai szerepbe került a társadalom perspektívájából nézve, ahogy mai utódjuk is. - Így nem kell aggódnunk a nyugdíjunk, vagy az egészségünk, vagy a holnapunk miatt. - Nem kell eldöntenünk, hogy mi helyes, vagy hogy mi a véleményünk. Elegendő, ha szépen együtt haladunk a nyájjal. - S ezek a királyságok apró jutalmakkal mutatják ki helyeslésüket ezért a viselkedésért. - A kádári rendszer órabér emeléssel, lakás- és autó kiutalással, üdülési "beutalóval", olcsó sörrel, relatív jóléttel. - Az a rendszer sokáig megdönthetetlennek tűnt, mert a kártyavár összeomlásáig egyfajta megelégedettséget nyújtott a legtöbbeknek. Aki nem akart mást, csak élni az életét, - beletörődhetett abba, hogy a rendszer soha sem változik meg, és olcsó vonaton utazhatott olcsó balatoni strandra, ahol olcsó sört és olcsó lángost fogyaszthatott. A nap pedig majdnem úgy sütött, mint az Adrián.
A jelenlegi rendszer nem fáradozik azzal, hogy relatív jólétet biztosítson a többségnek. Most csupán az erős kisebbséget hozzák kegyelt helyzetbe: amit sokaktól elvesznek, abból valamennyit nekik juttatnak. A többségtől csupán azt várják, hogy féljék a "papát". Mint amikor a felelőtlen óvónő a kegyetlenkedő erősekre bízza, hogy "rendet tartsanak". A nem lojális munkatársat kirúgják. A nem lojális ügyfél ügye lassan halad. A nem lojális közösségeket, kisebbségeket, családokat és egyéneket ellehetetlenítik. - Nem szükséges, hogy pártigazgatók, vagy frakció ülések döntsenek mindannyiunkról: a vállalkozó, a hivatalnok, a hangadó tudja, hogy mi a "helyes", s azt érvényre juttatja. Bizonyos fokig önjáróvá válik a hatalom. A félelem egyfelől a kegyeltség elvesztésétől, másrészt a nehezebbé vált helyzet még rosszabbá válásától - elvégzi az apró munkát. - Végtére is, a feljelentők országa vagyunk. A nyolcvanas években volt olyan professzorom, akiről ma tudjuk, hogy a III/III-as ügyosztálynak "dolgozott". - A karrierje töretlen. Ez talán nem baj, - habár szakbarbár az illető, - az viszont baj, hogy az ő esetében sem, - ahogy megannyi más esetben sem volt meg a lelkiismeretet megkönnyítő tisztázás.
A múltat be kell vallani. Sőt, a jelent is, mert holnap ez lesz a múltunk. Vagy felnő végre a társadalom, vagy a gyermekeinknek azt kell tanácsolnunk, hogy máshol éljenek, - ne ezen az elátkozott földön. - Márpedig, ez olyan kivándorlásba torkollhat, amit egyhamar nem hever ki az ország. - S az a rossz hír, hogy ez a kivándorlás már javában zajlik. Egyes számítások szerint az utolsó három évben többen hagyták el az országot, mint az ötvenhatos eseményekkel kapcsolatban.

Embert istenként tisztelni nem szokatlan. Nem csak távoli kultúrákban jelent ez meg, - hanem térben és időben közel is. Az egyiptomi fáraók, a kínai császárok és a maja uralkodók mellett a római császárt is "élő istenként" tisztelte népe, - s egyes vallási és ideológiai vezetők körül is különös köd lebeg. - Sorolhatnánk a Türkmén és Észak-Koreai vezetőket épp úgy, mint a volt román diktátort. Említhetnénk Róma püspökét épp úgy, mint a Gyömrői út vidám prédikátorát. - Egyfajta megkérdőjelezhetetlenség, rajongás és imádat veszi körül e személyeket. A saját hatalmuk izolálja is őket. A kegyúri réteg koncentrikus körei szűrik és átszínezik a valóságot. Amikor azt látjuk, hogy úgy viselkednek, mint akik nincsenek tisztában a realitásokkal, - talán nincsenek is. Érdekből és félelemből egyaránt hamis világot kreálnak körülöttük. És soha senki nem meri megmondani nekik, hogy tévedtek és hibáztak. Így hamarosan a kiválasztottság érzésének különös delíriumába emelkednek, - s elvesztik a kapcsolatukat a valósággal. - Őket nem védi meg senki a híveiktől. s minket nem véd meg senki az ő őrületüktől. - Hacsak mi meg nem védjük magunkat. - Talán mindaz, ami az elmúlt években történt, nem fájt eléggé elég sokaknak. Talán egyfajta fásultság alakult ki. - Ideje, hogy megrázzuk magunkat. - Áder János nem fogja meghallani Iványi Gábor érveit. - Nekünk kötelességünk. A gyermekeink jövője miatt. Ami akár itt is kiteljesedhetne. - Talán...

2013. május 26., vasárnap

Nemnemzeti Összeesküvés

Nem vagyok híve az összeesküvés elméleteknek. Semmi kedvem szentül hinni, hogy jobb lesz a világ, ha megtudom, mi van az ötvenegyes körzetben. Egyébként is úgy gondolom, az összeesküvés elméletek elsődleges funkciója az, hogy meddő mederben tartsa a közgondolkodást. Így ugyanis a valós "meggondolandókra" nem jut figyelem. Tehát: a spontán hisztéria mellett sokszor megjelenik az irányított közhülyítés. - Ezért az összeesküvés elméletekre kár időt pazarolni.
Ám, most mégis egyfajta összeesküvésről fogok gondolkodni, morfondírozni. Miért? - Mert meggyőződésem, hogy ezt az összeesküvést azoknak kell elsősorban felismerniük, akik a részeseivé váltak.
Nem! Nem gondolom, hogy sötét éjjen, eldugott helyen összehajoltak volna bizonyos körök. Nem gondolom, hogy a társadalom egészét átszövő hálózatot szervezett volna bárki is. A közösségeink ehhez túlzottan atomizáltak. S a mai információs technológiák sokkal hatékonyabb eszközöket kínálnak.
Azt gondolom, az orbáni rezsim politikájának vannak valós és vélt nyertesei. Sokak számára valós a nyereség, amit a magas jövedelmeken alakított az egykulcsos adó, amit a pályázatok nem kissé tendenciózus kimenetele eredményez, amit a földek és a trafikok elosztása maga után von, - satöbbi, satöbbi. Igen, valóban vannak, akik objektíve, kézzel fogható, Forintosítható előnyökre tesznek szert.
Mások szubjektív előnyökhöz jutnak. Szabad, sőt, a hatalom hallgatólagos tetszésével lehet cigányozni, zsidózni, komcsizni, buzizni. Ez sokak számára eszköz a frusztráció kompenzálására. Egyfajta pszichés kielégülés, - a szabadjára engedett gyűlölet, amely önigazoláshoz és önigazultsághoz vezet. Hasonló módon lehet szidni Gyurcsányt és Bajnait, s össze lehet kacsintani Vonával. Némelyek azt hiszik, a kispolgár védelmére impotens rendőrség mellett majd a rasszista gárda tesz rendet. Megint mások azt hiszik, hogy az egyházi (nem keresztény, csak annak hirdetett) normák ráerőltethetőek a társadalomra, kötelezővé tehetőek, s ettől valamiféle rend lesz a világban. Igaz ugyan, hogy a személyválogatás tilalma és a felebaráti szeretet krisztusi irányelvei ezekben a törekvésekben nem kaphatnak teret, de ők farizeusi önelégültségben lubickolnak.
S létezik a táradalom egy jelentős részében egy kézzelfogható vágy egy erős, korlátozó apa után. Nem baj, ha szadista és pedofil! - Mármint, örül a gyermek lelkű nép, ha a szeretett vezető baszogatja, - mert abból érzik, hogy erős és gondoskodó. - Így lehet előnyöket remélni spicliskedés és helyezkedés által. Lehet gyűlölködő, infantilis szekértáborokat szervezni.
Megjelenik ez minden vetületben. Kerényi szerint a "más világnézetű" művészekre eljött a hét szűk esztendő, mert most nem a buzikról szól a kultúra. - Szerintem meg Kerényi rég nem művész, - és ez rég nem kultúra. De, Fekete György is azért válhatott a művészeti értékek mérőrúdjává, mert megfelelően, - mondhatni: az elvárásoknak megfelelően torz gondolkodással rendelkezik.
Két részre szakadt tehát a nemzet, a társadalom, az ország. Vannak a nemzetinek mondott mákonyban mámorosodott valódi és képzelt nyertesek, - s vagyunk mi, a nemzetből, a társadalomból, az országból kitagadottak.
Hogy klasszikus mondatot plagizáljak: "A nemzeti étosz a nép ópiuma."
Egy demokratikus országnak Európában három alapértékre kell, hogy épüljön a működése: szabadság, tisztesség, méltányosság. A különféle keleti valamisztánokban persze más a helyzet, de Isten mentsen meg attól, hogy végképp ilyenné váljon a hazánk! - Már így is úgy működünk, mint egy Dél-Amerikai banán- és kokain köztársaság.
A szabadság azt jelenti, hogy mindenkinek azonosak a jogai, az esélyei, s hogy az állam csak annyira szabályoz és felügyel, amennyi ahhoz szükséges, hogy a jogokkal és az esélyekkel valóban egyaránt élhessünk.
A tisztesség azt jelenti, hogy korrekt feltételek mellett állhat mindenki rajthoz, s a jogszabályok a fair verseny kereteit fogalmazzák meg, nem hozva sem méltánytalanul hátrányos, sem pofátlanul előnyös helyzetbe senkit. Sem az államot, sem az ideológiailag közel álló vállalkozót, sem a valakik valakijét.
A méltányosság voltaképp diszkrimináció. Mégpedig: pozitív. Azt jelenti, hogy a közösség segít a rosszabb pozícióból indulónak, és az elesetteknek. Ettől közösség a közösség! Amikor az erős nem kéjelegve eltiporja, hanem felsegíti a gyengét. - Túl szegény ország vagyunk ahhoz, hogy megengedhessük magunknak azt, hogy a tehetség kibontakozása pénz kérdése legyen. Túl kicsi nép vagyunk ahhoz, hogy megengedhessük magunknak, hogy bárkit elkallódni hagyjunk.
A "nemzeti oldal" ezt tagadja meg, - keresztény-konzervatív értékekre hivatkozva, a,mikor a gyűlölet vörös vonalával részekre szaggatják Magyarországot.
Mint mondtam: a keresztény, - azaz: bibliai értékrend a szeretetre, az elfogadásra, a megbocsátásra és a méltányosságra épül. Mikor Jézus úgynevezett bűnösökkel vacsorázott, s megszólták érte, akkor így kommentálta a vádakat: nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. - Máté evangélista egyébként sohasem írt volna evangéliumot. - Ma, a keresztény szó csak annyit tesz: nem zsidó. (Azaz: antiszemita, s lehetőleg: általában rasszista.) - A konzervatív meg csak ennyit: "mi mondjuk a tutit. Neked kuss! Mi valakik vagyunk. Te senki."
Persze, érthető késztetés, hogy jobbnak, többnek, különbnek érezzük magunkat másoknál. Az önistenítéstől a kisebbrendűségi komplexusok kompenzálásáig széles a motivációk skálája, ami ezt az érzést kívánatossá teszi. Be kell vallanunk: minden ember, - így mi is (az író is, az olvasó is) hajlamosak vagyunk erre. - Kérdés, hogy józanok maradunk-e, vagy megrészegülünk.
A NER maga az a nemnemzeti összeesküvés, amely ezt a mákonyt kínálja a kritikus tömegű kisebbségen! - S a dologban ez a végtelenül cinikus!
Hány szavazattal is nyerte legutóbb a NER kormánya a kétharmadot érő 52 százalékot?
Mint már kimutattuk, - olvasatlanság okán törölt cikkekben, ezt a választási eredményt 2 - 2,5 millió voks bármikor biztosítja.
Kétmillió voks. Nem kevés. Ez a felnőtt lakosság közel negyede.
Mi tehát a recept? - Ha minden negyedik ember nyertesnek érzi magát, s fenntartható az akol-meleg gyűlölködés lelkesedése, akkor a győzelem újra és újra biztos.
Ezért az új választási szisztéma. Külön biztosítékként ezért az ellenőrizhetetlen külföldi szavazatok becsatornázása. Ezért a média rövid pórázra fogása. Ezért a pártfinanszírozás átszabása. - Ezért a kormányzat "felvilágosító" kommunikációja.
Tehát, vegyünk kétmillió polgárt. A fele-harmada lehet objektíve nyertes. De, közülük is csak kevesen nyernek igazán sokat! - A többség morzsákat kap: egy kicsit magasabb nettó jövedelmet. - A hatalom legnagyobb adománya, hogy ellenségképet generál, s megmutatja azokat, akikhez képest ezek jobbnak érezhetik magukat! - Mert amazok, - azaz: mi gonosz komcsi csökevények volnánk, zsidók, buzik, cigányok, bűnözők, idegen érdekek kiszolgálói, hazaárulók, nem keresztények, nem normálisak, nem is emberek. Míg ők, bár a KISZ és az MSZMP keblein nevelt káderek vezetését követik, de kezdetektől aktív antikommunisták, - vagy legalább belülről bomlasztó munkásőrivadékok. Ők a hét vezérnél is magyarabbak, s turul hágta kereszténységük eklektikus világképe kapcsán nem veszik észre, hogy nem csupán giccses, de még hazug is.
Nem! Nem a nemzeti hagyományokat tagadom. - Azok ízléstelen és igénytelen felhasználását utasítom el. Ne felejtsük el, hogy a pogány hagyományaink megőrzése közben el kell döntenünk, hogy a világot keresztényként értelmezzük-e, vagy pogányként. Nekem keresztényként fontosak e hagyományok, - szimbolikájuk átszövik a kultúránkat. - De attól még nem lesz zagyva kép a fejemben a világról. És, már bocsánat, de röhögnöm kell, ha pap áld meg turul szobrot. - Ébresztő! - Húslevesbe nem öntünk tejeskávét! - Arról nem is beszélve, hogy a különféle korok elemeit hiteltelenül keverik össze. - S arról persze mit se tudnak, amit a múltunkról László Gyula felderített. -( Egyébként, itt jegyzendő meg, hogy a Székely himnusz soha sem volt a székelyek himnusza. Szalon dalocska volt, pesti italozásokhoz, Csanády György tollából.)
Miért mondom, hogy ez a kvázi összeesküvés nemnemzeti? - Mert elfogadhatatlan, hogy Magyarország polgárainak alig negyede lenne a nemzet, - s háromnegyed rész valami más, valami elnyomandó, kizsákmányolandó, elpusztítandó idegenség. - Ez nem más, mint a nemzet meghasonlása! Amikor egymást tagadjuk ki a nemzetből, akkor zsugorodásra, sorvadásra késztetjük a nemzetet. Amikor az esélyt és a megbecsülést elveszi a kisebbség a többségtől, az elnyomás. - Az nem tekinthető sem demokratikusnak, sem jogosnak, sem igazságosnak, sem keresztényinek, sem konzervatívnak. Ez zsarnoki! - S a hatalom néhány ezer valódi haszonélvezője cinikus elégedettséggel nyugtázhatja: bevált a recept.
Találnak szövetségeseket is! Mindig lesznek egyházak, akik nem épp keresztényi megfontolásból, de egy kis részért a hatalomból, s néhány rongyos milliárdért istenné teszik az embert, - azt a bizonyost. - A Biblia ezt bálványozásnak nevezi, s a kárhozatot helyezi kilátásba jutalmul. - Egy ember sem Isten, - csak Jézus. Aki embernek, mellesleg zsidó...
Mit tehetünk tehát? - Először is lássuk be: van egy nagy hibánk! Makacsul hiszünk az eltérő világnézetek szabadságában. - Békeidőben igazunk is van. De ez háború, amit a nemzet ellen vív a kisebbség! Sőt, az a törpe, zsarnok kisebbség, akik a nemzetnek nevezett negyedrészt is manipulálják.
Háború ez! Nincs más esélyünk, mint az összefogás. Egy kevésben biztosan egyetértünk: ennek az országnak vissza kell térnie az őrület és a testvérgyűlölet útjáról az európai demokráciák útjára. - Orbánnak mennie kell! - Ám, ehhez össze kell fognunk! Egyetlen miniszterelnök-jelöltre, körzetenként egyetlen jelöltre, s egyetlen közös listára szabad szavaznunk, - s szavaznunk kell, - senki sem maradhat otthon!
A határon túli magyarokat pedig szépen kérjük: ne segítsék az anyaország tönkretételét! - ha már feltétlen bele akarnak szólni azokba a viszonyokba, mely őket közvetlenül nem érinti, - de közvetve igen, - akkor a demokráciához való visszatérésünket segítsék!
A csalás esélye így is nagy, a külföldi szavazatok eredetét ugyanis homály fogja fedni. - Azt lelkes aktivisták könnyen sokasíthatják.
Mégis, egyedül így van esélyünk egy olyan átmeneti hatalmat létrehozni, amely a helyes irányba fordítja az ország hajóját. - Nehéz lesz. A bajok nagyobbak, mint azt a legtöbben hinnék! - De, ha már jó az alapvető irány, akkor visszatérhetünk a viták szabadságához. - Addig azonban, a hazánk és a gyermekeink jövője miatti felelősség arra kötelez, hogy fogjunk össze a nemzetellenes összeesküvőkkel szemben, s tegyük meg mindazt, amit lehet, hogy legyőzzük őket!
Miért mondom, hogy átmeneti hatalmat kell létrehoznunk? - Mert átmenetileg épp olyanok lesznek a felhatalmazásai, mint a jelenlegi hatalomnak. Forradalom nélkül ugyanis jogfolytonosság van. S e hatalomnak józanul, a nemzetet szolgálva olyan jogszabályi változtatásokat kell létrehoznia, amely épp a maga hatalmát korlátozza majd. - S aztán lehet újra, európai módon választani, - megvitatva, de nem megharcolva a nézeteink külömbözőségeit.
Végül is, háromszor már voltunk köztársaság. Minden alkalommal volt tökéletlen eleme a szerkezetnek. Legközelebb miért ne javíthatnánk ki ezeket a hibákat? - Hogy tökéletes lesz-e? - Nem! Egy demokratikus rendszer soha sem az. De, csakis azért, mert mindannyiunknak egyaránt joga lesz a kritikus véleményhez is. - Csak a diktatúra tökéletes, mert ott a kritikának kuss!

Tehát: szabadság, tisztesség, méltányosság. Mondhatni: a valódi keresztény és konzervatív világ keretei. - S az lesz a jó, ha húsz év múlva észre sem vesszük, ha új kormány alakul. Végtére: az állam nem az elnyomónk, hanem a szolgánk kell, hogy legyen. - Minden más megközelítés nem demokratikus, nem tisztességes, - és nem is nemzeti.

2013. március 31., vasárnap

Peszah és Húsvét



Virtuális írói öngyilkosságom (2012. 10. 12.) óta írásaimmal nem jelentkeztem még a Neten sem, - valami csekély, és igen rendhagyó kivételtől eltekintve. Az ok, ami miatt most megszólalok nem a többek által sürgetett és Lajtai Gábor által már el is keresztelt "Főnix Projekt". - Nem. Ez csak egy számvetési sillabusz önmagamnak, - és közcélokra. Mindenkinek. Épp áprilisba fordul a naptár. Egy év múlva vagy változik, vagy változatlanságba dermed a világunk. S ezen annyi minden múlik a mi sorsunkra, s a következő nemzedékek sorsára nézve is, hogy muszáj róla elgondolkodnunk.
Az aktuálpolitika helyett nézzük az örök érvényű történeteket, egészen mennyei magasságból.

1. Peszah: szabadulás, öröm és gyász.

A történet szerint József, a testvérei által rabszolgának eladott fiú mentette meg Jákob családját, azaz Izraelt az éhezéstől és talán a pusztulástól. Józsefet kereskedők vitték Egyiptomba, ahol előbb rabszolga volt egy házban, annál a bizonyos Potifárnál, akinek a neje előbb vágyaival, majd azok beteljesületlensége miatt vádjaival üldözte. József tehát börtönbe került, halálra szántan, - de e helyzetből különös módon Egyiptom második emberévé lett, - elsővé a fáraó után.
Később új dinasztia foglalta el a trónt, s József érdemei feledésbe merültek, a zsidók pedig rabszolgává váltak. - Mondhatnánk, hogy van ebben némi igazságosság. De Józsefről tudjuk, hogy nem volt benne bosszúvágy. Nem keresett elégtételt. megbocsátott, még mielőtt kérték volna a bocsánatát.
Amikor Mózes született, a fáraó (az akkori) úgy látta, hogy a társadalom szerkezetének változásai veszélyeztetik a kialakult hatalmi viszonyokat. A zsidók nagyon megsokasodtak. S habár a rabszolgák sokasága jelentette a birodalom gazdasági alapját a Nílus áradásai mellett, - mégis úgy döntött, hogy a hatalom fenntartása sokkal fontosabb, mint a gazdaság töretlen fejlődése. Mondhatnám némi iróniával, hogy un ortodox lépést tett: visszafogta a gazdaságot, hogy a hatalmi céloknak megfelelően változzon a társadalom szerkezete. Gyakorlatilag a szinte ingyen munkaerőt jelentő alsó népréteg egy teljes generációját iktatta ki. - Megöletett minden fiú gyermeket a zsidók között újszülöttől kétévesig. Visszafogta a zsidó népesség növekedését. A lányok kevésbé számítottak, hiszen ha egyiptomihoz mentek feleségül, azzal egyiptomi identitást kellett felvenniük. Egy adott pillanatban a fiú gyermekek elpusztítása a társadalmi réteg számarányának és gazdasági erejének a visszametszése mellett azzal is járt, hogy jelentősen csökkent az esélyük arra, hogy valaha a hatalom érdemi ellenfeleivé válhassanak.
Mondhatjuk, hogy a hatalom megtartásának hosszú távú céljait szolgálta a szörnyű tett, amivel egy társadalmi rétegnek a népességen belüli arányát és a társadalmi felemelkedés (mobilitás) iránti lehetőségeit visszametszették. - Akkor éppen csecsemők és kisgyermekek torkának elmetszése útján.
Nem írom le részletesen a történetet. - Mindenki ismeri. Az egyik gyermeket a szülei szurokkal bekent gyékény kosárba tették, s a Nílus vizére bízták, - hátha valaki magához veszi. - Ez a személy a fáraó egyik lánya volt. Így esett, hogy Mózes (A neve egyiptomi dialektusban állítólag annyit tesz: Fiú) Egyiptom hercegeként nőtt fel, s dajkája az édesanyja lett. - Amikor Mózes felnőtté cseperedett, tudomást szerzett származásáról, s a születése körüli szörnyűségekről. Addigi könnyű élete egyszeriben egy szörnyű kettősség szorításába került. Egyre kevésbé viselte el a népének elnyomását, - míg végül megölt egy rabszolgahajcsárt. - S habár a Biblia szerint ez nem szándékos gyilkosság volt, - sokkal inkább baleset, - Mózes elmenekült a felelősségre vonás elől, - de még inkább e szörnyű kettőség elől. Így lett Midián földjén egyszerű pásztor, Jetró veje, - Czippóra férje, - és boldog... - Míg isten el nem hívta.
Mózes tehát feladta egyszerű életét, s egyszerű pusztai vándorként, szegényesen visszatért Egyiptomba, hogy felszólítsa a fáraót a zsidók szabadon engedésére.
A fáraó persze ragaszkodott a maga hatalmához. Az egyiptomi isteneket megalázó, s a fáraó hatalmának alapjait romboló csapások ellenére nem engedett, - amíg egész Egyiptommal megtörtént, ami korábban a zsidókkal: meghaltak a gyermekek, - Egyiptomban meghalt minden elsőszülött, kivéve a bárány vérével megjelölt házakat.
Manapság is, amikor kovásztalan kenyeret mártanak keserű szószokba, a legkisebb az asztalnál megkérdezi a legidősebbet: mi ez az ünnep? - S akkor mesélnek az elnyomásról, a csodás szabadulásról, - és meggyászolják évről-évre Egyiptom elveszett gyermekeit.
A rabságot szabadulásnak kellett követnie. A zsarnoknak meg kellett töretnie. - De a megszabadított nép nem kárörömmel gondol volt elnyomóikra a csapás miatt, hanem együttérzéssel, - s ezt tanítják gyermekeiknek, több ezer év után is. - Izrael gyászolja azoknak az egyiptomiaknak a veszteségét, akik eltűrői és talán haszonélvezői voltak az ő nyomorúságuknak. Mert a zsarnokokságnak meg kell dőlnie. S ha a zsarnok hatalma mindent átsző, akkor Illyéssel (ezúttal nem a prófétával, hanem az íróval) szólva: "mindenki szem a láncban". Mindenki cinkos, aki néma. S minden cinkos megszenvedi a zsarnok ledőltél. Minél nagyobbra engedi nőni egy társadalom az önkény rendszerét, annál többeket temet maga alá, amikor leomlik. Ezt nem lett volna szabad elfelejtenünk, - éppen nekünk.

2. Húsvét.

A Húsvét az üdvösség-történet fókusza. Egyértelműen megmondható, mikor teljesült be az ószövetség, hogy egy jobb, - az új léphessen a helyére: abban a három napban, ami Jézus megfeszítéséről és feltámadásáról szól.
De, mintegy harminc évvel korábban megismétlődött a hatalom féltésének egy szörnyű gesztusa. Nagy Heródes tudomást szerzett arról, hogy bel- és külföldön egyaránt arról beszélnek: egy bizonyos időpontban, a Jeruzsálem melletti Betlehemben megszületik a megváltó. S mivel a Messiást Izrael törvényes királyának tekintették, a trónon ülő vazallus király (Júdea ekkor római provincia) a hatalmát féltette. Tudakozódott tehát a hely és a pontos időpont felől. (Megjegyzem, nem valószínű, hogy a téli napforduló időszaka volt, inkább a kora őszi nap-éj egyenlőség körüli idő, azaz a zsidó újév időpontja. Ha már szimbolikus egy születés dátuma, ésszerű, hogy egy új év kezdődjék vele, - s egy új korszak.) érdeklődött, hogy "lokalizálhassa" az ellenséget. - A zsarnok féltette hatalmát. S hogy a trón potenciális követelőjét kiiktathassa, megöletett minden fiú gyermeket Betlehemben az újszülöttől, kétéves korig.
E mészárlás elől József éppen Egyiptomba menekítette a családját. - Ahová egy korábbi József egyszer szintén megmenekítette már a családját, - Jákob családját, amely akkor az egész Izrael volt.
Nagy Heródes egy egész kisváros lakosságát borította gyászba. Egy nemzedék társadalmon belüli számarányát és társadalmi mobilitásának lehetőségét metszette vissza. - Hiszen a gazdasági életben a családok a férfiak révén vettek részt abban a korszakban és azon a helyen. Ha tehát e városka családjai elvesztették fiú gyermekeiket, - akkor a családok hosszabb távú gazdasági érvényesülése is súlyosan veszélybe került. - De, egy zsarnoktól nem meglepő, ha a saját népét írtja.
A húsvéti szimbolikában Jézus maga lett a Páska Bárány, aki meghalt minden ember helyett, mint Egyiptomban házanként a bárányok az ott élő családok gyermekei helyett. - Ahogy akkor a házakat kellett megjelölni a bárány vérével, - ma kinek-kinek az életét kell megjelölni Jézus vérével, hogy a már elviselhetetlen csapások elkerüljék, s végül megmeneküljön. - Azaz: üdvözüljön. - Ez a történet nagyon szép és logikus teológiai allegóriája. - S ez okot adhatna arra, hogy az egyházak antiszemitizmusát és szegény-ellenességét ostorozzuk. - Van erre okunk minden nap, nem csupán Húsvétkor! - Az egyházak is beépültek abba a láncba, amely által a zsarnok rabságban tart mindannyiunkat.

Kell-e mondanom, hogy a mai helyzetünkkel a párhuzamok nyilvánvalóak? - Az az alsó középosztály, amely talán az albérlői létformából, vagy a szülői hátból lépett tovább devizahitelekkel a saját lakás, s azon keresztül a gyermekvállalás lehetősége felé, ma elértéktelenedett ingatlanokban él, s a leértékelt Forintnak köszönhetően felértékelődött hitelek között. Csapdában, mert ha eladná(n)k is az érintett ingatlanokat, az adósság jelentős hányada megmaradna. Most tehát ez a réteg a saját lakásának fogja, akik előtt így bezárult a "munkaerő szabad áramlásának" európai normája.
Kell-e mondanom, hogy a gazdaság zsugorodásával és a szociális ellátások szűkítésével milyen sokan veszítik el a korábbi, jobbára szerény életvitelük folytatásának lehetőségét. - Az elszegényedés megtöri az embert. A megtört ember nem ellenfél és nem rivális. S ha társadalmi léptékkel is jól látható a megtört emberek sokasága, akkor más rétegek kerülnek egyfajta versenyelőnybe. - Olyan ez, mint ha a sprint szám előtt a versenybírók eltörnék a versenyzők egy részének a lábát. A legjobb győz, - az ép csontúak közül. Ugye, ez így mégsem igazságos?
Kell-e mondanom, hogy a felsőoktatás bezárása a nem tehetőek elől azzal jár, hogy a szegények generációkon át ívelő felemelkedésére megszűnt a lehetőség. Aki szegény, az a legszegényebb, - mert reménye sem marad, hogy a gyermekei jobb társadalmi pozíciót érhessenek el.
Meglepő-e, ha a harminc alattiak kilencven százaléka szingli, s nem akar gyermeket vállalni, - vagy legalábbis nem Magyarországon?
Mi ez, ha nem az egyiptomi és a betlehemi "társadalom formálás" megismétlődése?
Kellene már nekünk is, - itt és most egy új megváltás. A következő tizenkét hónap dönti el, lesz-e most szabadulás, - vagy tovább épül a mi saját dicstelen poklunk.
Pedig Jézus meghalt a magyarokért is, - a szegényebb és a legszegényebb magyarokért is. A magyar cigányokért is, a magyar zsidókért is, a magyar homoszexuálisokért is. A vallás nélküli magyarokért is. Értem is. Érted is. - Talán, ha azt látjuk, hogy fél a zsarnok, - szörnyűségeket hoz, - de a szabadulást is.
Hisz a fáraó is, Heródes is félelemből tett szörnyűségeket. - S itt is megesik, hogy nemzeti ünnepen külföldön intéz halaszthatatlan dolgokat valaki, vagy előrehozott születésnapot tart. - Mindaz a félelem, amit a hatalom oly hatásosan felépített a társadalomban, - bennem is, benned is, - azt is jelzi, hogy a hatalom is fél. A gyávát pedig előbb-utóbb ledobja a roller! - legyen minél hamarabb!
Ez az én húsvéti üzenetem és jókívánságom. - S ha újra Köztársaság leszünk, - újra rendszeresen publikálok én is. - Addig érjétek be ennyivel.

2012. december 27., csütörtök

Végértékelő

Néhány nap múlva lesz egy éjfél, amikor a lakosság igen jelentős hányada lesz ittas, s úgy szórakozunk majd, mint ha egyébként jól élnénk. - Mint akár négy éve. De, a petárdadurrogással, támolygó pezsgőlocsolással átitatott perceket a nem Köztársaság Köztársasági Elnökének beszéde szakítja majd meg. - Aztán rém unalmas nótaműsor itt, retró szex ott, ezerszer látott filmek amott.
Persze, egyesek megkeresik a vízszintest, mások pedig egyre jobban érzik majd magukat kivirradtig, amikor végül a legádázabbul mulatók is átadják magukat az újév első alvásának.
A rendszerváltozás (megtanultuk: ez a leghelyesebb megnevezés) után sok év első perceiben hallgattam a Köztársasági Elnök szavait. - Ma már nem érdekel.
Pedig nem váltam kevésbé fogékony a közügyek iránt. Sőt! A politika egyre elviselhetetlenebbül van jelen az életemben. - Csupán a szavak és a megszólalók hitelében nem hiszek már. - S tartok tőle, nem csak a nosztalgia színezi derűsebbé a múltat! - Volt egy Köztársasági Elnökünk, aki nem a Kormány embere volt, hanem mindannyiunk elnöke. S voltak csaknem méltó utódok. S volt is, van is, aki érdektelen.
Miért is érdekelne, ahogy megmagyarázza, hogy ő képvisel minket, mert egy közülünk? - Nem érdekel, mert nem igaz. Ő egy a szobatársak közül, s azt képviseli, amit képviselnie kell. Nem lehet független sem erkölcsileg, sem politikailag.
Tökéletesen érdektelen, ki is ma a Köztársasági Elnök, hisz az alaptörvénynek is csupán egy könnyedén módosítható alpontja mondja, hogy az államformánk: köztársaság. - Ő egy szerencsés fickó: a karrierje ugyan nem folytatódhat, de relatíve fiatalon kezdheti meg gondtalan nyugdíjas életét. - Így akár engem is félreállíthatnának! - Az unokájának se lesz gondja, - s csak annyit tesz érte, hogy a rivalizálás látszatát is elkerüli.
Mert lássuk be: Áder, Kósa, Lázár és Rogán karrierjének egyetlen gátja van: nem akarhatják legyőzni a főnököt.
Ez persze az ő ügyük. Úgyszólván érdektelen a számunkra. A rendszer nem a nevektől függ, hanem csupán egyetlen névtől. - S ez nem a magyar nép!
Azt gondolom, az író ember felelősséggel tartozik a közösség iránt. Kötelessége végig gondolni, megfogalmazni és közzétenni azt, amit mind átélünk. A kérdéseket, a kétségeket, -  s ha léteznek: a válaszokat.
De, hogy én író ember vagyok-e, megválaszolhatatlanná tette az a naiv gesztus, amikor 1985-ben leírtam: nem akarok publikálni a KISZ lapjában. - Ugyan, honnan is sejthettem volna, hogy a karrierjüket a KISZ berkeiben kezdők lesznek majd a "polgári" magyarság képviselői? - S csoda-e, ha mind máig nem nyertem feloldozást? - Már 1992-ben megtudtam: baloldali vagyok. - Hogy miért? - Mert úgy tekintették: velük szemben állok. S ha ők önmagukat akkor éppen jobboldaliként azonosították, akkor én csakis balra lehetek. - Mert nem akartam az Ifjú Kommunistában publikálni. - Groteszk, mint a legtöbb ok, amely miatt sorsok mennek tönkre.
Természetesen, nem a saját sorsom fölött akarok siránkozni. - Amennyire lehetséges, megbékéltem ezzel. Az író különben is azt képzeli, a saját idején túl is érvényesek lesznek sorai. - S hogy így van-e, sohasem tusom meg. - Ezt el kell fogadnom, - hisz nem élem túl önmagam.
A sorsom sem több, csupán illusztráció.
Az illusztráció pedig elsősorban nem díszítő elem, - bár az is lehetne a funkciója. Az illusztráció ezúttal egy megértést segítő példa.
"Ezek ugyanazok", - mondja Bródy, - s persze, igaza van.
"Nekem elveim vannak" - mondja évtizeddel fiatalabb barátom, s irigylem. Irigylem, mert még tud őszintén hinni. - Habár, ezt némi keserűséggel naiv hitnek is nevezhetnénk.
A Magyar Népköztársaság nevű diktatúrát mégiscsak a párton belüli reformerek győzték meg, hogy önként adja át a helyét annak a többpárti rendszernek, - amelynek vezetőit korábban még minden eszközzel, s a maga alkotta joggal üldözte. Miért hinnénk, hogy e reformerek politikailag hiteltelenebbek, mint azok az ellenzékiek, akiket végső soron az MSZMP engedett elindulni a legális politizálás útján. - Mert ne feledjük, - sokan az új politikusok közül már az előző évtizedekben is voltak valakik. Mindenki szem volt a láncban. S aki nem állt be a sorba, azt az illusztrációban látott módon az új rendszer sem fogadta be.
Könnyen beszélek. Egyházi iskolába jártam, így nem kellett belépnem a KISZ-be. Nem kell most azt magyaráznom, hogy "belülről bomlasztottam". - Tudjuk, hogy a meglehetősen európai Németh Miklós előtt előbb az egészen radikális Grósz Károly vezette a kormányt. - Tetszenek még emlékezni?
Grósz alatt voltam sorkatona, - mint "klerikális, rendszeridegen elem". Márciusban és szeptemberben mégis a tömegoszlató ék formációt gyakoroltuk. - S Németh Miklós idején taktikázták ki Moszkvát, hogy az a bizonyos sorompónyitás létrejöhessen.
Egyszerű ez. Még engem, a majdnem kispapot is elvtársnak szólítottak. De, a püspöknek tagkönyve is volt. Hát persze, hogy párttagsági!
Akár honnan nézzük is, az 1990-es Parlamentben kevesebben voltak azok, akik nem pártajánlással csináltak korábban karriert. - S az is valószínű, hogy ha 1988-ban a Bibó Kollégium KISZ tisztújításán Orbán Viktor sikeresebben szerepel, a Fidesz meg sem alakult volna.
Az önmagát jobboldalinak nevező közeg tagjai is ugyanott tanulták a karrier csinálást. - Mert ez a politika nem több ennél. Nem rólunk szól, csakis róluk. Mi csupán eszközök vagyunk. A szavazatunkkal, a gazdasági teljesítményünkkel, az utcára hívható voltunkkal.
A magyar jobboldaliság jelenleg nem szól másról, mint korábban az MSZMP gondolkodása: az emberek megkülönböztetéséről. Ez nem más, mint egy mindent átszövő, az egész rendszer lényegét alkotó protekcionista, korrupt, színfalak mögött mutyizó világ. - Az érvényesülést itt nem zavarhatja a tehetség, a teljesítmény, az elhívatottság, vagy az alkalmasság. Ahogy megtanulták, "fönt" döntenek! - S ezért egyetlen céljuk, hogy ők legyenek fönt.
S ezért is áll háborúban az ország. Polgárháború ez, ahol testvérek és barátok, szülők és gyermekek fordulnak egymással szembe a hit okán. - Mert az egyikük hiszi, hogy Viktor a magyar messiás. Míg a másik még legalább részben józan. - S ezért áll harcban az ország az egész világgal! - Mert a barát, a szövetséges kontroll is egyben. S a mi vezetőink teljes szabadságot akarnak abban, amit tesznek.
A mai politikai elit túlnyomórészt alkalmatlan az ország tisztességes vezetésére. Ezt a mindennapjaink bőségesen igazolják. A gazdasági és a társadalmi folyamatainkat csak azok nem értik meg, akik nem akarják a hitüket a valósággal összekuszálni. - A felnőtteknek azonban kötelességük, hogy megkülönböztessék az álmokat a valóságtól. S ha valaki azért nem szavaz ma a baloldalra, amiért én 1985-ben protestáltam néhány sorom közlése ellen, az végtelenül naiv. Ma Magyarországon nincs jobb és baloldal. Itt csak kizsákmányolók vannak, és strómanjaik, akiket politikusnak álcáznak. - A politikai elit zöme ebbe a kategóriába tartozik. A saját "karvaly tőkénk" markában vagyunk. Ők gyárttatnak nekünk még ideológiákat is. Mi több, az ellentéteket is ők szervezik. - A szektaalapító, vagy a náci propaganda alapvető módszerei ezek: még azok a hírek is tőlük származnak, amelyek róluk állítanak rosszat. - S még az ellenállót is ők szervezik és pénzelik. Játék ez, amiben bábuk vagyunk. S le is ütnek a tábláról, ha nem a szándékuk szerint lépünk.
Uralják a kommunikációt! Uralják a gondolkodást! Még azt is ők döntik el, mi rosszat gondoljunk róluk! - S a gyermekek nevelését fokozatosan kivonva a családok kezéből, totális hatalmat építenek ki, immár nem a politika, a jog és a javak birtoklásával, nem a média és az igazságszolgáltatás uralásával, - hanem a hit által, melyet gyermekeinkbe plántálnak. Még büszkék lehetünk, ha a gyermekeink feljelentenek a nagy testvér üdvére....
Mi oka lehetne egyébként, hogy olyan reményteli kezdeményezések, mint az LMP, a Milla, a Szolidaritás, - és mások, ma nem mások, mint egy-egy szűk csoport karrier szervezetei? - Mi oka lenne egyébként, hogy mint a fű az aszályban, úgy sorvad el minden kezdeményezés, amely nem a "centrális erőtér" szándékait erősíti?
Olykor úgy hiszem, azok az ellenzéki szervezetek, amelyeket a nyilvánosság is megismer, az ő szándékuk okán létezik. Mert jónak látták megengedni a létüket. - S ha így van, hát nem lehet kétségünk, hogy képesnek tartják magukat arra, hogy kézben is tartsák őket.
A matematika egyszerű. Úgy egymillió ember tartozik a tágabb kapcsolati hálóba. Ők a klientúra. Az ő jólétük az ára, hogy a rendszer stabil legyen, akár egy kokain köztársaságban. Így tehát kilenc millió ember tehető másodrendűvé. Jobbággyá, vagy rabszolgává, - ahogy a megnevezést pontosabbnak találja az olvasó. S a világ nem szisszen fel. Hisz csak egy elzárt, kicsiny, groteszk sziget vagyunk. Csak egy viszolyogtató zárvány Közép-Európában. Egy kicsiny sziget, amely megkerülhető. Már a reptéri tarnzitot sem itt kell igénybe venni.
Cinikusan hangzik, de az embereket jobbára az érdekek vezérlik. S ha mi kiiratkozunk az európai érdekek köréből, akkor nem túlzottan bonyolult megkerülniük minket. A gyártósorok, a logisztikai és ügyfélszolgálati központok néhány száz kilométerrel arrébb is működtethetőek. S bár kormányunk nagy sajtó felhajtást szervez, ha megállapodik egy-egy multival, - sokkal többen hagyják itt irodáikat és kiürített csarnokaikat szép csendben. - Igen, a kormány is tudja, hogy baj van, - s ezért köt külön megállapodásokat, - titkos záradékokkal olyan nyugati cégekkel, akikkel szemben egyébként zajlik a nagy nemzeti szabadságharcunk. - Persze, ez a szabadságharc merő badarság.
Szeretném emlékeztetni a KISZ ideológigi emlőin nevelkedett jobboldali barátaimat, hogy "komp ország" vagyunk. A földrajzi helyzetünk, a méretünk, az etnikai és a kulturális viszonyaink, az energia- és nyersanyag hiányunk egyaránt arra utalnak minket, hogy nyitottak legyünk. - Még Észak-Korea is tart fönt baráti kapcsolatot, - Kínával. - Pedig ők igazán elszigeteltek. - Számunkra egyetlen valódi esély van: a sikeres integráció! - Ami azonban nem a feladása, hanem a megőrzése mindannak, ami sajátosan ránk jellemző! - Nem az őrzi meg a múlt értékeit, aki szembeszáll a jövővel, - hanem az, aki formálja a jövőt! - A nomád népek többsége eltűnt Amerikától Ázsiáig. Némelyeket bestiális embertelenséggel kiírtottak, mások egyszerűen beolvadtak a földjeikre benyomuló, sikeresebb társadalmakba. - Néhol bőséges állami forrásokat fordítanak arra, hogy skanzenszerűen megőrízzék a néprajzi emlékeket, - s persze, ez egyre hamisabb és élettelenebb.
Mi azonban még elmondhatjuk, hogy a mindennapjainkban él az a néprajz, amely a múltunkkal és a szomszédainkkal összeköt. A konyhámban hol szlovák, hol román ételt készítek. Az autóbuszra mindig felszáll néhány tót szoknyás nénike. A hímzéseink, a táncaink, a dalaink a szomszédban is honosak, - s ugyan, ki bogozná ki, hová is köthető az eredetük?
De, menjünk messzebb is kicsit. László Gyula, s persze mások is sokan, tudják és sejtik, mennyi színe van annak a szivárványnak, amit messziről mi egységes ősmagyarságnak hiszünk.
Mert őseink végig legeltették Ázsia sztyeppéit, s szövetségeiket attól függően váltogatták, ahogy a történelem szele fújt azokban a ma már átláthatatlan időkben. Ha közünk van Attila hunjaihoz, akkor közünk van a mongolokhoz is. S nem véletlenül rokon a nyelvünk az ugor törzsekével. De a végtagjaimat, melyekkel a billentyűket leütöm, török névvel illetem. A túlvilágról bolgár szavakkal beszélünk, a keresztény misztikumról szláv szavakkal. - S ha itt tartunk, még alig foglaltunk hont.
S feledhetjük-e, hogy a tatár, a török, vagy a pestis pusztításai után míly sok felől érkeztek azok, akik ma magyarok. - Mind jövevények vagyunk. Ha más-más időben érkeztek is őseink, történelmi lépték szerint csak rövid epizód az, hogy itt vagyunk honosak. Szinte csak véletlen, hogy a nyelvünk él, s így önálló kultúrával rendelkezünk. - Véletlen, amely felelősséget ruház ránk. Felelősséget, mellyel hajlamosak vagyunk rosszul élni.
Író ember lévén, meglehetősen rabja vagyok a nyelvnek. Míg egy zenész, egy képzőművész, vagy az előadó művészetek sok ágának képviselői egyetemes nyelvet alkalmaznak művészetükben, - az író az anyanyelvhez kötődik. - S bár, elsajátítható más nyelv is, - az mégis idegen marad. - Mert a nyelv több a puszta kifejezések választékos ismereténél. A nyelv az álmokat és az érzéseket kimondatlanul átszövő matéria, amely mélyebb, mint ahová a szavak képesek lehatolni.
Így hát, sokaknál érdekeltebb vagyok abban, hogy a kultúránk fenn maradjon, s tovább fejlődjön.
Mint mondtam, a múltat nem az őrzi meg, aki szembeszáll a jövővel. A napi kultúránk az elmúlt évtizedekben a globalizálódó világ ritmusához kezdett igazodni. A gép, amelyen írok, a globális kultúra terméke. A nyelv és a gondolatok, - a magyar világ részei.
Világítsuk meg más példákkal is ezt! - A finn kultúra élő, önmagával azonos, s a modern világban sikeres. Ezzel szemben Kuba egy nyomorúságos skanzen. - A finnek nem vesztették el a múltukat azzal, hogy együtt haladtak a változó világgal. Sőt! - Sikereik által képessé váltak a világ fejlődésében, változásaiban aktívan részt venni. Alakították a világot! - Kuba a félévszázados elzárkózással lerobbant múzeummá tette önmagát, amely sok nyomorúságot hozott lakóira. - A finnekhez bevándorolnak. A kubaiak emigrálnak.
S milyen a mobilitás iránya nálunk? - Bizony, aggasztó, hogy a fiatal értelmiségiek milyen nagy hányada fontolgatja naponta a kérdést: elmenni! - Kibocsátó nemzet lettünk. Vagy, helyesebben szólva: elüldöző. A fiatal értelmiségiek távozásával a jövőnk is emigrál.
De, az én ez idő szerint épp keresztény barátaimnak hadd ajándékozzak bonbonként egy bibliai példát. - Ajánlott szerző: Jeremiás. - Amikor Izraelt követően Judeát is leigázták (Méd-Perzsa birodalom, Nabukodonozor - ami nem csak egy jármű a Mátrixban), akkor "csak" az értelmiségieket deportálták. Az egyszerű, képzetlen földműveseket helyben hagyták. Hetven év múlva, amikor visszatérhettek a száműzetésből, otthon már senki sem beszélte a nyelvet! - A világ egyik leginkább hagyománytisztelő népe, az értelmiségének elvesztése folytán, alig három generációnyi idő alatt a nyelvét is elvesztette! - Ezért van, hogy az ószövetség utolsó harmada (kronológiailag tessék érteni) már nem héberül, hanem arámi (korabeli, közös közel-keleti nyelv) nyelven íródott. Ezért nem értették Jézus korában a régi szövegeket. Ezért kezdték a sorok alatt a magánhangzókat is jelölni! - Mert, a mássalhangzók jelölésére épülő írásmód okán, csak így tudták helyesen kiejteni a már nem használt szavakat. - S így vált mindennapossá a prédikálás gyakorlása, hisz meg kellett magyarázni a szent szövegeket.
Nem nagy kunszt azt mondogatni: " a nyóc év". - S abban a nyolc évben valóban számos hiba történt. Leginkább az, hogy a kormány oldal megosztottsága miatt az akkori ellenzék meg tudott akadályozni minden reformot. - Csak nézzük meg a Szlovákokat! Ők végig vitték, - és elhúztak mellettünk! - Mi pedig elmerültünk egy részeg álomban. Azt hitte az ország 52 százaléknyi kétharmada, hogy a mesebeli herceg csodát tesz: kevesebbet von el, s többet oszt szét. - Nos, egy szűk, kliens réteg számára ez a számítás bejött. - Néhány millióan, - akik persze igen hangosak (lásd: metró állagváltozás Fradi-Újpest meccs után), a gyűlölködés szabadsága többet ér a jólétnél. - Mert a szélsőjobb cinikus megtűrése, s potenciális szövetségesként történő kezelése nyilvánvaló.
A matek egyszerű. Ha marad még a Fidesz-KDNP mellett 15-18 százalék, - s ehhez jön a Jobbik 12-15 százaléka, továbbá a határon túlról szintén közöttük szétosztva legalább ötszázezer szavazó, - akkor az abszolút többség megvan. - Ha még elérik, hogy a protest szavazatok ne kerüljenek be az urnákba, - s hogy ne legyen egy olyan közös platform, melyhez az ellenzék felsorakozhat, akkor a részvétel alacsony lesz, - ami az ő eredményüket relatíve szintén fölfelé húzza. - Amennyire lehetséges, előre lejátszották a meccset, s a papírforma szerint nem veszíthetnek.
A matek egyszerű. A munkanélküliség a KGST piac elhagyása óta nem volt ilyen magas. A közmunka csak púder a fekélyre. A tartalékaink elfogytak. A nyugdíjpénztári eistand a Forint leértékelődése folytán fél év alatt elillant! A jövőnk biztonságától védtek meg! Az államadósság a rendszerváltás óta nem volt ilyen magas. A gazdasági teljesítmény elérte a tíz évvel ezelőtti szintet, s tovább zuhan. Az ország egy éve bóvli besorolásban van, ami magas kamatot eredményez, - s ezt mi fizetjük meg az adókon keresztül.
Matolcsyt tartják Európa második legrosszabb pénzügyminiszterének. (Botrány! Jár nekünk az első hely!) - A belső fogyasztás folyamatosan zsugorodik. - A külföldi munkavállalás lassan mozgalommá nő. A felsőoktatás elérhetősége, s ezzel a társadalmi mobilitás lehetősége beszűkül. Vagy meg is szűnik.
A matek egyszerű: vagy lesz összefogás ezzel a szörnyű folyamattal szemben, vagy gyarmat leszünk, ad abszurdum, magyar gyarmatosítókkal, - amitől a kizsákmányoltak és elnyomottak élete csöppet sem lesz könnyebb.
Hogy valamely péntek este mit döntenek kétharmaddal, - nem tudom. De elvben 2014 tavaszán országgyűlési választás esedékes. Addigra már minden hatalmi pozíció az ő kezükben lesz, s vélhetően, elfogy az MNB valuta tartaléka is. - Ha többször kell is sorban állnunk a jegyzőnél, mindnyájunknak el kell menni szavazni. - De, kire? Mire?
Ijesztő, hogy még nincs olyan személy, szervezet, amely mögé a társadalom felelős része felsorakozhatna. Kónya hezitál, Juhász taktikázik, Schiffer elzárkózik, a bulvár politikusok feltételeket szabnak. - Mi meg kétségek között kapkodjuk a fejünket: hogy lesz ebből összefogás?
Bajnai alkalmasnak látszik arra, hogy egy átmeneti kormány vezetője legyen. A jelenlegi motivációinak tisztasága aligha kérdőjelezhető meg. - Persze, kellő rosszindulattal, bármi...
A szakértelme nyilvánvaló. A hatékonyságát bizonyította.
Még szónokként is meglepően jól szerepelt legutóbb.
De nem ő a megfelelő ember, aki viheti a zászlót! - Kell egy emblematikus személy, aki fölötte áll a politikának! - Akinek a hitelességét nem relativizálhatják a napi politika taktikái!
Van-e ma Petőfink, ha már egy Kossuthot találtunk?
Vagy van-e egy Göncz Árpádunk, aki megjárta ugyan a politikai bebörtönzés poklát, de nem a bosszút kereste, hanem a megbékélést!
A világvége ezúttal sem jött el. Kénytelenek vagyunk továbbra is azt feltételezni: minden megy tovább. -Úgy, ahogy hagyjuk, vagy úgy, ahogy alakítjuk.
A matek egyszerű. Vagy a harmadik világ szintjére sülyedünk a turulok szárnyai alatt, vagy visszatérünk a fejlődő világba. - Nincs középút. - A matek egyszerű. Vagy legyőzzük Orbán birodalmát, vagy idegennyelvként tanulják unokáink a magyart. A matek egyszerű: kell egy ember, aki méltó arra, hogy vigye a zászlót! - Kell egy ember, aki maga a zászló!
Biztosan van ilyen ember. - A matek egyszerű: vagy megtudjuk tavaszig, hogy ki ő, vagy a vég a kifejlet felé rohan. - Majd az egypárt méltóságai értékelik. Majd tőlük megtudjuk, hogy lényegében jó nekünk. S mi kábult majmokként elhisszük, - mert túlélni akar, aki él. Még, ha matematikailag már elvesztette is az értelmét.
A matek egyszerű. - Ez már nem csak egyenként szól rólunk, - hanem arról is, hogy hetven év múlva hányan érthetik meg szótár nélkül e sorokat.
Ennyi. Ez az én végértékelőm.
2012. 12. 27.

2012. október 9., kedd

Poszt...


Utáni. Minden utólagos, ha "az" után van. Ismeretes a Post traumás állapot. A Post modern izmus. A Post mortem sérülés. És ismeretes a posthumus (posztumusz) elismerés.
Elismerem, az életnek számos síkja van. Így fel kell vetnem, az élet egyes síkjai véget érhetnek, s véget is érnek, még életünkben.
Hasonló ez a dolgok kezdetéhez. Nem azonnal leszünk műveltek, vagy műveletlenek, amint megszülettünk. Nem azonnal leszünk szerelmesek, boldogok és boldogtalanok. Nem azonnal leszünk sikeresek, vagy sikertelenek. - Gimnazisták sem leszünk azonnal, s nem maradunk azok végleg.
Megesik az is, hogy az, ami az identitásunk részévé válik, nem egyszer kezdődik és múlik el.
Írni még a nyolcvanas évekbe kezdtem. A Sárvári Irodalmi Kör vezetői felfedeztek, majd elejtették sorsomat. Bizonyos fenyegetés is megfogalmazódott, hogy soha nem lesz helyem az irodalomban.
Levelet írtam: nem vagyok hajlandó publikálni a KISZ lapjában. - S hamar megtudtam, tényleg végem. Azaz, vége az ambícióimnak. - Ezt a rendszerváltás sem tette semmissé. Mert szembenállóként gondoltak rám, mindig annak függvényében, ahová állni érdemesnek tűnt azok számára, akik máig is mindig a "jó" oldalon állnak. Az ő nézőpontjukból mindig szemben álltam.
Egy évtized telt el úgy, hogy nem vettem kézbe a tollat. - Irodalmi ambícióval legalábbis.
Igaz, vezettem alapítványt, szerveztem kulturális eseményeket, s írtam hírlevelet, s a hírlevélben cikkeket. De igazán és csak azért is írni egy évtizede kezdtem, mikor Gyurka is itt hagyott minket.
És örültem az újra megtalált hangomnak. Örültem a külvárosi amatőr köröknek. Örültem az Internetes közösségeknek.
Azonban fel kellett ismernem: különbözöm. Olyan stigma ez, olyan fogyatékosság, ami áthidalhatatlan.
A világ új őrületekért rajong. Nem hinni az elfogadhatatlanban, minimum ellenszenves.
S az sem mellékes, hogy a tönkremenő egzisztencia a becsületet is felemészti. Akinek elveszett a társadalmi státusza, annak elveszett a hitele is. A pénzügyi hitelességgel együtt az erkölcsi is. Aki nem tudja megadni a tartozásait, az olyan, mint ha ellopta volna a kölcsön vett pénzt.
Amikor a társadalom jelentős része omlik össze a hitelek súlya alatt, én sem kívánhatom, hogy hitelesnek tekintsenek. Összeomlottam, sokkal drámaibban, mint ahogyan látszik.
Nem vezet út sehová. Nincs ok remélni. Élhetek, mint a vénülő popzenészek, akikre ráfagy a fiatalságuk, - s nyugdíjasok előtt lépnek fel, mert egyszer valami sikert elértek.
Ezt nem akarom. Amit elérhettem, elértem. Ami hiányzik, hogy más szintre lépjek, elérhetetlen.
Aki kíváncsi volt az írásaimra, már olvashatott eleget. A többiek eztán sem fecsérelnének erre időt.
Így hát, amennyire lehet, visszavonulok. - Meghatározatlan ideig. Október 12-e után, amennyire lehetséges, eltűnök az Internetről is. Mert ami elmúlt, annak már utána vagyunk.
Balla D. Károly piréz hagyományához csatlakozom. Ez egy virtuális öngyilkosság. Ma még nem ugrom a Petőfi hídról. De az internetről eltűnnek írásaim. S magam is eltűnök az amatőr irodalom nyüzsgő köreiből. Az életem egy bizonyos értelemben véget ér. Ez, ha nem is posztumusz, de részben post vitam időszak. Az életem egy szakaszát zárom le. S a lezárásra egy rendezvénnyel teszek pontot. Így ez az állapot egyszersmind "post evendum" is. Október 12-én úgy alszom majd el, hogy valami meghatározón végleg túl leszek.
S hogy ért-e valamit, ami elmúlt, kiderül majd abból, hogy Főnixnek bizonyulok-e, vagy sem.
A Főnix, mikor lángba borul, nem tudhatja, feléled-e hamvaiból. Halála mindig teljes és végleges. Az újjászületés olyan csoda, melyet senki sem garantál. - A rendezvény túlzó hirdetése utolsónak mondta estemet. Igen, ez az utolsó. Mert ha valaha lesz újabb, az már egy új élet eseménye lesz. Vita nova event. Talán. Talán. Nem tudhatom. S nem tudja senki.