Oldalak

2012. december 27., csütörtök

Végértékelő

Néhány nap múlva lesz egy éjfél, amikor a lakosság igen jelentős hányada lesz ittas, s úgy szórakozunk majd, mint ha egyébként jól élnénk. - Mint akár négy éve. De, a petárdadurrogással, támolygó pezsgőlocsolással átitatott perceket a nem Köztársaság Köztársasági Elnökének beszéde szakítja majd meg. - Aztán rém unalmas nótaműsor itt, retró szex ott, ezerszer látott filmek amott.
Persze, egyesek megkeresik a vízszintest, mások pedig egyre jobban érzik majd magukat kivirradtig, amikor végül a legádázabbul mulatók is átadják magukat az újév első alvásának.
A rendszerváltozás (megtanultuk: ez a leghelyesebb megnevezés) után sok év első perceiben hallgattam a Köztársasági Elnök szavait. - Ma már nem érdekel.
Pedig nem váltam kevésbé fogékony a közügyek iránt. Sőt! A politika egyre elviselhetetlenebbül van jelen az életemben. - Csupán a szavak és a megszólalók hitelében nem hiszek már. - S tartok tőle, nem csak a nosztalgia színezi derűsebbé a múltat! - Volt egy Köztársasági Elnökünk, aki nem a Kormány embere volt, hanem mindannyiunk elnöke. S voltak csaknem méltó utódok. S volt is, van is, aki érdektelen.
Miért is érdekelne, ahogy megmagyarázza, hogy ő képvisel minket, mert egy közülünk? - Nem érdekel, mert nem igaz. Ő egy a szobatársak közül, s azt képviseli, amit képviselnie kell. Nem lehet független sem erkölcsileg, sem politikailag.
Tökéletesen érdektelen, ki is ma a Köztársasági Elnök, hisz az alaptörvénynek is csupán egy könnyedén módosítható alpontja mondja, hogy az államformánk: köztársaság. - Ő egy szerencsés fickó: a karrierje ugyan nem folytatódhat, de relatíve fiatalon kezdheti meg gondtalan nyugdíjas életét. - Így akár engem is félreállíthatnának! - Az unokájának se lesz gondja, - s csak annyit tesz érte, hogy a rivalizálás látszatát is elkerüli.
Mert lássuk be: Áder, Kósa, Lázár és Rogán karrierjének egyetlen gátja van: nem akarhatják legyőzni a főnököt.
Ez persze az ő ügyük. Úgyszólván érdektelen a számunkra. A rendszer nem a nevektől függ, hanem csupán egyetlen névtől. - S ez nem a magyar nép!
Azt gondolom, az író ember felelősséggel tartozik a közösség iránt. Kötelessége végig gondolni, megfogalmazni és közzétenni azt, amit mind átélünk. A kérdéseket, a kétségeket, -  s ha léteznek: a válaszokat.
De, hogy én író ember vagyok-e, megválaszolhatatlanná tette az a naiv gesztus, amikor 1985-ben leírtam: nem akarok publikálni a KISZ lapjában. - Ugyan, honnan is sejthettem volna, hogy a karrierjüket a KISZ berkeiben kezdők lesznek majd a "polgári" magyarság képviselői? - S csoda-e, ha mind máig nem nyertem feloldozást? - Már 1992-ben megtudtam: baloldali vagyok. - Hogy miért? - Mert úgy tekintették: velük szemben állok. S ha ők önmagukat akkor éppen jobboldaliként azonosították, akkor én csakis balra lehetek. - Mert nem akartam az Ifjú Kommunistában publikálni. - Groteszk, mint a legtöbb ok, amely miatt sorsok mennek tönkre.
Természetesen, nem a saját sorsom fölött akarok siránkozni. - Amennyire lehetséges, megbékéltem ezzel. Az író különben is azt képzeli, a saját idején túl is érvényesek lesznek sorai. - S hogy így van-e, sohasem tusom meg. - Ezt el kell fogadnom, - hisz nem élem túl önmagam.
A sorsom sem több, csupán illusztráció.
Az illusztráció pedig elsősorban nem díszítő elem, - bár az is lehetne a funkciója. Az illusztráció ezúttal egy megértést segítő példa.
"Ezek ugyanazok", - mondja Bródy, - s persze, igaza van.
"Nekem elveim vannak" - mondja évtizeddel fiatalabb barátom, s irigylem. Irigylem, mert még tud őszintén hinni. - Habár, ezt némi keserűséggel naiv hitnek is nevezhetnénk.
A Magyar Népköztársaság nevű diktatúrát mégiscsak a párton belüli reformerek győzték meg, hogy önként adja át a helyét annak a többpárti rendszernek, - amelynek vezetőit korábban még minden eszközzel, s a maga alkotta joggal üldözte. Miért hinnénk, hogy e reformerek politikailag hiteltelenebbek, mint azok az ellenzékiek, akiket végső soron az MSZMP engedett elindulni a legális politizálás útján. - Mert ne feledjük, - sokan az új politikusok közül már az előző évtizedekben is voltak valakik. Mindenki szem volt a láncban. S aki nem állt be a sorba, azt az illusztrációban látott módon az új rendszer sem fogadta be.
Könnyen beszélek. Egyházi iskolába jártam, így nem kellett belépnem a KISZ-be. Nem kell most azt magyaráznom, hogy "belülről bomlasztottam". - Tudjuk, hogy a meglehetősen európai Németh Miklós előtt előbb az egészen radikális Grósz Károly vezette a kormányt. - Tetszenek még emlékezni?
Grósz alatt voltam sorkatona, - mint "klerikális, rendszeridegen elem". Márciusban és szeptemberben mégis a tömegoszlató ék formációt gyakoroltuk. - S Németh Miklós idején taktikázták ki Moszkvát, hogy az a bizonyos sorompónyitás létrejöhessen.
Egyszerű ez. Még engem, a majdnem kispapot is elvtársnak szólítottak. De, a püspöknek tagkönyve is volt. Hát persze, hogy párttagsági!
Akár honnan nézzük is, az 1990-es Parlamentben kevesebben voltak azok, akik nem pártajánlással csináltak korábban karriert. - S az is valószínű, hogy ha 1988-ban a Bibó Kollégium KISZ tisztújításán Orbán Viktor sikeresebben szerepel, a Fidesz meg sem alakult volna.
Az önmagát jobboldalinak nevező közeg tagjai is ugyanott tanulták a karrier csinálást. - Mert ez a politika nem több ennél. Nem rólunk szól, csakis róluk. Mi csupán eszközök vagyunk. A szavazatunkkal, a gazdasági teljesítményünkkel, az utcára hívható voltunkkal.
A magyar jobboldaliság jelenleg nem szól másról, mint korábban az MSZMP gondolkodása: az emberek megkülönböztetéséről. Ez nem más, mint egy mindent átszövő, az egész rendszer lényegét alkotó protekcionista, korrupt, színfalak mögött mutyizó világ. - Az érvényesülést itt nem zavarhatja a tehetség, a teljesítmény, az elhívatottság, vagy az alkalmasság. Ahogy megtanulták, "fönt" döntenek! - S ezért egyetlen céljuk, hogy ők legyenek fönt.
S ezért is áll háborúban az ország. Polgárháború ez, ahol testvérek és barátok, szülők és gyermekek fordulnak egymással szembe a hit okán. - Mert az egyikük hiszi, hogy Viktor a magyar messiás. Míg a másik még legalább részben józan. - S ezért áll harcban az ország az egész világgal! - Mert a barát, a szövetséges kontroll is egyben. S a mi vezetőink teljes szabadságot akarnak abban, amit tesznek.
A mai politikai elit túlnyomórészt alkalmatlan az ország tisztességes vezetésére. Ezt a mindennapjaink bőségesen igazolják. A gazdasági és a társadalmi folyamatainkat csak azok nem értik meg, akik nem akarják a hitüket a valósággal összekuszálni. - A felnőtteknek azonban kötelességük, hogy megkülönböztessék az álmokat a valóságtól. S ha valaki azért nem szavaz ma a baloldalra, amiért én 1985-ben protestáltam néhány sorom közlése ellen, az végtelenül naiv. Ma Magyarországon nincs jobb és baloldal. Itt csak kizsákmányolók vannak, és strómanjaik, akiket politikusnak álcáznak. - A politikai elit zöme ebbe a kategóriába tartozik. A saját "karvaly tőkénk" markában vagyunk. Ők gyárttatnak nekünk még ideológiákat is. Mi több, az ellentéteket is ők szervezik. - A szektaalapító, vagy a náci propaganda alapvető módszerei ezek: még azok a hírek is tőlük származnak, amelyek róluk állítanak rosszat. - S még az ellenállót is ők szervezik és pénzelik. Játék ez, amiben bábuk vagyunk. S le is ütnek a tábláról, ha nem a szándékuk szerint lépünk.
Uralják a kommunikációt! Uralják a gondolkodást! Még azt is ők döntik el, mi rosszat gondoljunk róluk! - S a gyermekek nevelését fokozatosan kivonva a családok kezéből, totális hatalmat építenek ki, immár nem a politika, a jog és a javak birtoklásával, nem a média és az igazságszolgáltatás uralásával, - hanem a hit által, melyet gyermekeinkbe plántálnak. Még büszkék lehetünk, ha a gyermekeink feljelentenek a nagy testvér üdvére....
Mi oka lehetne egyébként, hogy olyan reményteli kezdeményezések, mint az LMP, a Milla, a Szolidaritás, - és mások, ma nem mások, mint egy-egy szűk csoport karrier szervezetei? - Mi oka lenne egyébként, hogy mint a fű az aszályban, úgy sorvad el minden kezdeményezés, amely nem a "centrális erőtér" szándékait erősíti?
Olykor úgy hiszem, azok az ellenzéki szervezetek, amelyeket a nyilvánosság is megismer, az ő szándékuk okán létezik. Mert jónak látták megengedni a létüket. - S ha így van, hát nem lehet kétségünk, hogy képesnek tartják magukat arra, hogy kézben is tartsák őket.
A matematika egyszerű. Úgy egymillió ember tartozik a tágabb kapcsolati hálóba. Ők a klientúra. Az ő jólétük az ára, hogy a rendszer stabil legyen, akár egy kokain köztársaságban. Így tehát kilenc millió ember tehető másodrendűvé. Jobbággyá, vagy rabszolgává, - ahogy a megnevezést pontosabbnak találja az olvasó. S a világ nem szisszen fel. Hisz csak egy elzárt, kicsiny, groteszk sziget vagyunk. Csak egy viszolyogtató zárvány Közép-Európában. Egy kicsiny sziget, amely megkerülhető. Már a reptéri tarnzitot sem itt kell igénybe venni.
Cinikusan hangzik, de az embereket jobbára az érdekek vezérlik. S ha mi kiiratkozunk az európai érdekek köréből, akkor nem túlzottan bonyolult megkerülniük minket. A gyártósorok, a logisztikai és ügyfélszolgálati központok néhány száz kilométerrel arrébb is működtethetőek. S bár kormányunk nagy sajtó felhajtást szervez, ha megállapodik egy-egy multival, - sokkal többen hagyják itt irodáikat és kiürített csarnokaikat szép csendben. - Igen, a kormány is tudja, hogy baj van, - s ezért köt külön megállapodásokat, - titkos záradékokkal olyan nyugati cégekkel, akikkel szemben egyébként zajlik a nagy nemzeti szabadságharcunk. - Persze, ez a szabadságharc merő badarság.
Szeretném emlékeztetni a KISZ ideológigi emlőin nevelkedett jobboldali barátaimat, hogy "komp ország" vagyunk. A földrajzi helyzetünk, a méretünk, az etnikai és a kulturális viszonyaink, az energia- és nyersanyag hiányunk egyaránt arra utalnak minket, hogy nyitottak legyünk. - Még Észak-Korea is tart fönt baráti kapcsolatot, - Kínával. - Pedig ők igazán elszigeteltek. - Számunkra egyetlen valódi esély van: a sikeres integráció! - Ami azonban nem a feladása, hanem a megőrzése mindannak, ami sajátosan ránk jellemző! - Nem az őrzi meg a múlt értékeit, aki szembeszáll a jövővel, - hanem az, aki formálja a jövőt! - A nomád népek többsége eltűnt Amerikától Ázsiáig. Némelyeket bestiális embertelenséggel kiírtottak, mások egyszerűen beolvadtak a földjeikre benyomuló, sikeresebb társadalmakba. - Néhol bőséges állami forrásokat fordítanak arra, hogy skanzenszerűen megőrízzék a néprajzi emlékeket, - s persze, ez egyre hamisabb és élettelenebb.
Mi azonban még elmondhatjuk, hogy a mindennapjainkban él az a néprajz, amely a múltunkkal és a szomszédainkkal összeköt. A konyhámban hol szlovák, hol román ételt készítek. Az autóbuszra mindig felszáll néhány tót szoknyás nénike. A hímzéseink, a táncaink, a dalaink a szomszédban is honosak, - s ugyan, ki bogozná ki, hová is köthető az eredetük?
De, menjünk messzebb is kicsit. László Gyula, s persze mások is sokan, tudják és sejtik, mennyi színe van annak a szivárványnak, amit messziről mi egységes ősmagyarságnak hiszünk.
Mert őseink végig legeltették Ázsia sztyeppéit, s szövetségeiket attól függően váltogatták, ahogy a történelem szele fújt azokban a ma már átláthatatlan időkben. Ha közünk van Attila hunjaihoz, akkor közünk van a mongolokhoz is. S nem véletlenül rokon a nyelvünk az ugor törzsekével. De a végtagjaimat, melyekkel a billentyűket leütöm, török névvel illetem. A túlvilágról bolgár szavakkal beszélünk, a keresztény misztikumról szláv szavakkal. - S ha itt tartunk, még alig foglaltunk hont.
S feledhetjük-e, hogy a tatár, a török, vagy a pestis pusztításai után míly sok felől érkeztek azok, akik ma magyarok. - Mind jövevények vagyunk. Ha más-más időben érkeztek is őseink, történelmi lépték szerint csak rövid epizód az, hogy itt vagyunk honosak. Szinte csak véletlen, hogy a nyelvünk él, s így önálló kultúrával rendelkezünk. - Véletlen, amely felelősséget ruház ránk. Felelősséget, mellyel hajlamosak vagyunk rosszul élni.
Író ember lévén, meglehetősen rabja vagyok a nyelvnek. Míg egy zenész, egy képzőművész, vagy az előadó művészetek sok ágának képviselői egyetemes nyelvet alkalmaznak művészetükben, - az író az anyanyelvhez kötődik. - S bár, elsajátítható más nyelv is, - az mégis idegen marad. - Mert a nyelv több a puszta kifejezések választékos ismereténél. A nyelv az álmokat és az érzéseket kimondatlanul átszövő matéria, amely mélyebb, mint ahová a szavak képesek lehatolni.
Így hát, sokaknál érdekeltebb vagyok abban, hogy a kultúránk fenn maradjon, s tovább fejlődjön.
Mint mondtam, a múltat nem az őrzi meg, aki szembeszáll a jövővel. A napi kultúránk az elmúlt évtizedekben a globalizálódó világ ritmusához kezdett igazodni. A gép, amelyen írok, a globális kultúra terméke. A nyelv és a gondolatok, - a magyar világ részei.
Világítsuk meg más példákkal is ezt! - A finn kultúra élő, önmagával azonos, s a modern világban sikeres. Ezzel szemben Kuba egy nyomorúságos skanzen. - A finnek nem vesztették el a múltukat azzal, hogy együtt haladtak a változó világgal. Sőt! - Sikereik által képessé váltak a világ fejlődésében, változásaiban aktívan részt venni. Alakították a világot! - Kuba a félévszázados elzárkózással lerobbant múzeummá tette önmagát, amely sok nyomorúságot hozott lakóira. - A finnekhez bevándorolnak. A kubaiak emigrálnak.
S milyen a mobilitás iránya nálunk? - Bizony, aggasztó, hogy a fiatal értelmiségiek milyen nagy hányada fontolgatja naponta a kérdést: elmenni! - Kibocsátó nemzet lettünk. Vagy, helyesebben szólva: elüldöző. A fiatal értelmiségiek távozásával a jövőnk is emigrál.
De, az én ez idő szerint épp keresztény barátaimnak hadd ajándékozzak bonbonként egy bibliai példát. - Ajánlott szerző: Jeremiás. - Amikor Izraelt követően Judeát is leigázták (Méd-Perzsa birodalom, Nabukodonozor - ami nem csak egy jármű a Mátrixban), akkor "csak" az értelmiségieket deportálták. Az egyszerű, képzetlen földműveseket helyben hagyták. Hetven év múlva, amikor visszatérhettek a száműzetésből, otthon már senki sem beszélte a nyelvet! - A világ egyik leginkább hagyománytisztelő népe, az értelmiségének elvesztése folytán, alig három generációnyi idő alatt a nyelvét is elvesztette! - Ezért van, hogy az ószövetség utolsó harmada (kronológiailag tessék érteni) már nem héberül, hanem arámi (korabeli, közös közel-keleti nyelv) nyelven íródott. Ezért nem értették Jézus korában a régi szövegeket. Ezért kezdték a sorok alatt a magánhangzókat is jelölni! - Mert, a mássalhangzók jelölésére épülő írásmód okán, csak így tudták helyesen kiejteni a már nem használt szavakat. - S így vált mindennapossá a prédikálás gyakorlása, hisz meg kellett magyarázni a szent szövegeket.
Nem nagy kunszt azt mondogatni: " a nyóc év". - S abban a nyolc évben valóban számos hiba történt. Leginkább az, hogy a kormány oldal megosztottsága miatt az akkori ellenzék meg tudott akadályozni minden reformot. - Csak nézzük meg a Szlovákokat! Ők végig vitték, - és elhúztak mellettünk! - Mi pedig elmerültünk egy részeg álomban. Azt hitte az ország 52 százaléknyi kétharmada, hogy a mesebeli herceg csodát tesz: kevesebbet von el, s többet oszt szét. - Nos, egy szűk, kliens réteg számára ez a számítás bejött. - Néhány millióan, - akik persze igen hangosak (lásd: metró állagváltozás Fradi-Újpest meccs után), a gyűlölködés szabadsága többet ér a jólétnél. - Mert a szélsőjobb cinikus megtűrése, s potenciális szövetségesként történő kezelése nyilvánvaló.
A matek egyszerű. Ha marad még a Fidesz-KDNP mellett 15-18 százalék, - s ehhez jön a Jobbik 12-15 százaléka, továbbá a határon túlról szintén közöttük szétosztva legalább ötszázezer szavazó, - akkor az abszolút többség megvan. - Ha még elérik, hogy a protest szavazatok ne kerüljenek be az urnákba, - s hogy ne legyen egy olyan közös platform, melyhez az ellenzék felsorakozhat, akkor a részvétel alacsony lesz, - ami az ő eredményüket relatíve szintén fölfelé húzza. - Amennyire lehetséges, előre lejátszották a meccset, s a papírforma szerint nem veszíthetnek.
A matek egyszerű. A munkanélküliség a KGST piac elhagyása óta nem volt ilyen magas. A közmunka csak púder a fekélyre. A tartalékaink elfogytak. A nyugdíjpénztári eistand a Forint leértékelődése folytán fél év alatt elillant! A jövőnk biztonságától védtek meg! Az államadósság a rendszerváltás óta nem volt ilyen magas. A gazdasági teljesítmény elérte a tíz évvel ezelőtti szintet, s tovább zuhan. Az ország egy éve bóvli besorolásban van, ami magas kamatot eredményez, - s ezt mi fizetjük meg az adókon keresztül.
Matolcsyt tartják Európa második legrosszabb pénzügyminiszterének. (Botrány! Jár nekünk az első hely!) - A belső fogyasztás folyamatosan zsugorodik. - A külföldi munkavállalás lassan mozgalommá nő. A felsőoktatás elérhetősége, s ezzel a társadalmi mobilitás lehetősége beszűkül. Vagy meg is szűnik.
A matek egyszerű: vagy lesz összefogás ezzel a szörnyű folyamattal szemben, vagy gyarmat leszünk, ad abszurdum, magyar gyarmatosítókkal, - amitől a kizsákmányoltak és elnyomottak élete csöppet sem lesz könnyebb.
Hogy valamely péntek este mit döntenek kétharmaddal, - nem tudom. De elvben 2014 tavaszán országgyűlési választás esedékes. Addigra már minden hatalmi pozíció az ő kezükben lesz, s vélhetően, elfogy az MNB valuta tartaléka is. - Ha többször kell is sorban állnunk a jegyzőnél, mindnyájunknak el kell menni szavazni. - De, kire? Mire?
Ijesztő, hogy még nincs olyan személy, szervezet, amely mögé a társadalom felelős része felsorakozhatna. Kónya hezitál, Juhász taktikázik, Schiffer elzárkózik, a bulvár politikusok feltételeket szabnak. - Mi meg kétségek között kapkodjuk a fejünket: hogy lesz ebből összefogás?
Bajnai alkalmasnak látszik arra, hogy egy átmeneti kormány vezetője legyen. A jelenlegi motivációinak tisztasága aligha kérdőjelezhető meg. - Persze, kellő rosszindulattal, bármi...
A szakértelme nyilvánvaló. A hatékonyságát bizonyította.
Még szónokként is meglepően jól szerepelt legutóbb.
De nem ő a megfelelő ember, aki viheti a zászlót! - Kell egy emblematikus személy, aki fölötte áll a politikának! - Akinek a hitelességét nem relativizálhatják a napi politika taktikái!
Van-e ma Petőfink, ha már egy Kossuthot találtunk?
Vagy van-e egy Göncz Árpádunk, aki megjárta ugyan a politikai bebörtönzés poklát, de nem a bosszút kereste, hanem a megbékélést!
A világvége ezúttal sem jött el. Kénytelenek vagyunk továbbra is azt feltételezni: minden megy tovább. -Úgy, ahogy hagyjuk, vagy úgy, ahogy alakítjuk.
A matek egyszerű. Vagy a harmadik világ szintjére sülyedünk a turulok szárnyai alatt, vagy visszatérünk a fejlődő világba. - Nincs középút. - A matek egyszerű. Vagy legyőzzük Orbán birodalmát, vagy idegennyelvként tanulják unokáink a magyart. A matek egyszerű: kell egy ember, aki méltó arra, hogy vigye a zászlót! - Kell egy ember, aki maga a zászló!
Biztosan van ilyen ember. - A matek egyszerű: vagy megtudjuk tavaszig, hogy ki ő, vagy a vég a kifejlet felé rohan. - Majd az egypárt méltóságai értékelik. Majd tőlük megtudjuk, hogy lényegében jó nekünk. S mi kábult majmokként elhisszük, - mert túlélni akar, aki él. Még, ha matematikailag már elvesztette is az értelmét.
A matek egyszerű. - Ez már nem csak egyenként szól rólunk, - hanem arról is, hogy hetven év múlva hányan érthetik meg szótár nélkül e sorokat.
Ennyi. Ez az én végértékelőm.
2012. 12. 27.

1 megjegyzés:

  1. Sajnos csak most találtam erre!
    Tetszik! Gratulálok !
    most ( idő hiány miatt ) csak megosztom.
    Aki gondolja olvassa és gondolja végig.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.