Van az a pénz, amiért Kelemen Hunor, vagy Tőkés László, meg
más százezrek eladják a lelküket, de Magyarországot biztosan. A Fidesz
sikeresen fordított magyart magyar ellen.
Nézzük az alapvető hazugságokat!
Úgy kezelik, mint ha igaz lenne, hogy a határokon kívül élő
magyarok jobb, „eredetibb”, értékesebb magyarok a határokon belül élőknél.
Amolyan elvárt állapot, hogy bárkinek orgazmushoz közelítő katarzisa legyen, ha
valaki azt mondja magáról: „én erdélyi vagyok”. – Úgy gondolják, hinnünk kell
abban, hogy a határon túli magyaroknak mindent meg kell adnunk erő felett,
egyszerűen azért, mert ők ott magyarok. Azt is állítják, hogy a magyarok a
Fidesz hívei, a Fidesz pedig a magyarság egyetlen legitim képviselője. Ezekből
az következik, hogy a Fidesz minket megsarcolva önti a pénzt az ottani
szervezőkbe, hogy az ottaniak megkapják azt a pénzt és azt a demagógiát, amiért
valóban a Fideszre szavaznak. Mert a Fidesz nem véletlenül alakította ki a
határon túliak szavazati jogait. Nem cél nélkül adnak állampolgárságot és busás
nyugdíjat ukránoknak, szerbeknek, vagy románoknak. Nem véletlen az, hogy a tíz
éve halott is szavazhat a Fideszre, ha „külhoni” magyarként egyszer
kiállítottak a nevére egy igazolványt. S nem véletlen az sem, hogy a nyomor
elől külföldre menekülő, aki Európai nagyvárosaiban keresi meg a bedőlt
devizahitel törlesztésére valót, igen nehézkesen szavazhat, lévén, rosszabb
magyar, mint azok, akiket a Fidesz meg tud venni kilóra.
A helyzet nem az, amit a királyi tévéhíradóban mondanak! –
Az egy kitalált ország, egy messzi-messzi galaxisban. Amit mi tapasztalunk, az
egy sokkal nyomorúságosabb valóság.
Magyarországon polgárháború van. 2002-ben a Testnevelési
Egyetemen tartott beszédében hirdette meg az akkor vesztes helyzetben lévő
Orbán Viktor ezt a harcot. Mivel akkor a Fideszben is ingatag volt a helyzete,
létrehozta a Polgári Köröket, amiből kinőtt a mára komoly rivális a szélsőjobb
oldalon. Para militáns alakulatokkal, párthoz kötődően működő erőszakszervezetekkel.
Volt már ilyen, a harmincas években, Németországban. Az ember úgy gondolná,
hogy a rivális jelenléte ellenlépéseket vált ki. De nem. A 2006-os forró ősz is
megmutatta, hogy nem rivalizálásról van itt szó, hanem együttműködésről. Nem
kétséges, hogy természetes szövetségesként koalíciót hoznak létre, ha
hatalomtechnikai szempontból az praktikussá válik. A Fidesz természetesen
szeretné ezt elkerülni, mivel az ország kifosztása jó üzlet, s nem szívesen
osztoznak a busás hasznon. De megteszik, ha kell.
Az ellenzék ma kollaboránsokból és kicsinyes karrieristákból
áll. A legtöbb magyarországi magyart a politikában senki sem képviseli. A
pártok zárt klubok, amelyek nem engednek maguk közé új embereket, mert ők sem
akarnak osztozni azon a kevés előnyön és jövedelmező pozíción, amelyet
birtokolnak. Még kevésbé azon, amit a jövőben birtokolni remélnek. Ezért
engedelmesen együttműködnek abban, hogy a Fidesz hatalom leszalámizza őket. Ma
azt látjuk, hogy néhány pártnak ismét van esélye öt százalék felett szerepelni.
De valójában nem méltóak a választók bizalmára. Az, amit ők tettek az elmúlt
években, nem egyszerűen ügyetlenség, vagy önsors-rontás. Ez az ország sorsának
az elrontása. Úgy tűnik, a mai magyar politikai viszonyokba három jelentős erő
képes érdemben beleszólni: A Fidesz-KDNP, a Jobbik és az RMDSZ. Igen, egy
romániai párt képes meghatározni azt, hogy merre billen a mérleg a magyar
választásokon. Kétségtelen, hogy a román gazdaságnak jó, ha Magyarország nem
versenytárs. Ha itt rosszul mennek a dolgok, akkor az ő térségi pozíciójuk
erősebb. És amig mi licencet lopó Csíki söröknek biztosítunk szubvencionált
belső piacot, addig a haszon oda áramlik. Százmilliók és milliárdok az
egyházaknak, akik remek szervezői az élők és holtak szavazásának. S nem kisebb
pénzek az ottani magyar pártoknak, ha szállítják a szavazatokat.
Ez természetesen azért szükséges, mert a Fidesz-KDNP ismét
egyedül akar nyerni. Ma ott tartunk, hogy a legelvakultabb híveik ismét
vasfüggönyt akarnak. Továbbá, kilépni az Unióból és csatlakozni az Orosz
Föderációhoz. Szoros szövetségeket akarnak olyan diktatúrákkal, ahol a
kormányzás a rablógazdálkodás és az elnyomás módszereivel él.
Illiberális demokrácia nincs. Szabadság nélküli demokrácia
nem lehetséges. S nem lehetséges az sem, hogy egy írni és olvasni nem tudó
gázszerelő zseniálisabb legyen a világ legsikeresebb cégeinek a
tulajdonosainál. Ez mind csak egy torz világban jöhet létre, ahol gátlástalanná
vált a lopás és az azt övező pofátlanság.
Az én generációmban megugrott a halandóság. Sokan (a
legtöbben) lecsúsztunk, elszegényedtünk. Az orvosok már nem írnak fel
vényköteles antibiotikumot. Influenzával nem marad más, mint a nagymamáink
praktikái. Általában az egészségügy, az oktatás és a jóléti rendszerek a
működésképtelenség közelében vannak.
S akkor beszólnak nekünk Erdélyből, hogy majd ők eldöntik,
hogy hogyan kell élnünk. Mert ők úgy gondolják, az a jó a magyarságnak, ha őket
a mi nyomorunk árán is kitömik pénzzel. A mi pénzünkkel, amit arra kellett
volna fordítani, hogy kevesebb gyereke éhezzen, hogy kevesebben haljanak meg
kihűlve a saját fűtetlen lakásukban, hogy kapjanak gyógyszereket és
fájdalomcsillapítókat a rákbetegek! – De ennek a pénznek néhány százaléka most
odaáramlik, ők pedig azt akarják, hogy a pénzt osztogató kéz maradjon hatalmon,
hiszen akkor a jövőben is számíthatnak ezekre a bevételekre.
Unásig csépelt tétel: aki annyira magyarnak érzi magát, az
nyugodtan áttelepülhet Magyarországra. Na de megértem én, hogy ott jobbak a
kilátások! Értem én, hogy magyarországi magyarként nekik is az a nyomor jutna
csak, ami nekünk. Így viszont bőséges hasznot húzhatnak abból, hogy hatalmon
tartják a mi kirablóinkat. – Mert most megeshet az, hogy a Fidesz itthon
veszít, de onnan érkezik annyi „levélben küldött” szavazat élőktől és holtaktól,
ami nyertessé teszi őket. S ezt az ottaniak normálisnak tekintik. Igen ez
amolyan bozgor-mentalitás: nincs más erkölcs, csak a közvetlen haszon! Jön a
pénz, mindegy, mi a következménye.
Pedig van következmény. Ma már minden ötödik magyar gyermek
születik más Európai országban. Azok az aktív fiatal felnőttek, akik Európa más
országaiban alapítanak családot, bizonyosan nem jönnek vissza. – Az ötvenhatos
kivándorlás háromszorosa, négyezerese zajlott le. A népességfogyás pedig
felgyorsult. Mint említettem, többen halnak, és sokkal kevesebben születnek
itthon. A nemzedékek között szakadék van. Az 1960 előtt születettek szubjektív
nyertesei ennek a helyzetnek. Megkapják a kék plakátokat és a propaganda tévék
műsorait. Államilag táplálják a rasszizmust, a homofóbiát és az
antiszemitizmust. Az idősek a fiatalabbak ellenségeivé váltak. Kétségtelen,
hogy sok nyugdíjas feljelentené a saját leszármazottait, ha a másként
gondolkodás, mint politikai bűn hivatalosan is üldözötté válna. Ámbár ez
megtörténhet éveken belül.
Azok, akik 1960 után születtek, aligha juthatnak olyan
nyugdíjhoz, amit az idősebb generációk élvezhettek. Miközben persze a
rezsihazugság és az egész rendszert átható megváltoztatása az újraelosztásnak
őket is vesztessé tette, lényegesen jobb körülmények között élhetik idős
éveiket, mint ami a ma már nem is fiatal, őket követő generációknak juthat.
A társadalom tehát megosztott. Még családokon belül is árkok
húzódnak, mert a hetven éves dicsőíti a kormányt és lehülyézi az élhetetlen
ötvenest, aki nem tud ebben a Kánaánban érvényesülni. Persze, ha a hetvenes
súlyos beteg lesz, az ötvenesnek kell kitalálnia, hogy honnan is kapjon
emberhez méltó ellátást. Ha nem sikerül, lehet haldokolni fűtetlen kórházi
folyosókon.
De Kelemen Hunor és Tőkés László bármilyen ellátást megvehet
magának. Mi fizetjük, mert vannak olyan jók, hogy hatalomban tartanak egy olyan
magyar kormányzatot, amely háborús pusztítást végzett az ország ellen. Nem baj.
Az ő bankszámláik híznak.
Mi lesz azonban, ha ez a munka eléri a határt? Nem, nem
gondolom, hogy Orbán Viktor lesz egész Kelet-Európa királya. Habár képes lenne
háborút indítani Románia ellen, amit persze csúfosan elvesztenénk. De azt
láthatjuk, hogy az Uniós pénzek nem jönnek örökké számolatlanul. Ki is tehetik
innen a szűrünket. Nem gondolom, hogy a saját lábunkon állók akkor kevesebbel
beérik majd. Nekünk kell még többet adnunk, - azaz: elveszik tőlünk. A
statisztikák így is azt mutatják, hogy mindenféle jóléti szempontból lecsúsztunk.
Ez gyorsulni fog. Ez eléri majd azt a szintet, amikor a nyomor lesz az
általános. Olyanok leszünk, mint Kuba: csillogó felszín és ötven éves nyomor.
Nagy beszédek a sikerről és totális elnyomás. Közben körülöttünk, sikeresebb és
boldogabb országokban élnek azok a magyarok, akik mind ebből húznak pár
százalékot, mert olyan a jogrendszerünk, hogy ők előállíthatnak valamilyen
módon szavazatokat, amelyek legitimálják ennek a hatalomnak a
megdönthetetlenségét. Ma már alig több mint kilenc millió magyar szenvedi ennek
a következményeit. De ezért a nyomorért ők ott felelősek! Ők ma Magyarország
ellenségei, akik júdáspénzért segítik az ország, az anyaország kifosztását,
balkanizálást, tönkre tételét. Ők ezzel elárulják Magyarországot és a magyar
nemzetet. – Tehetik. Nekik van másik hazájuk.