Oldalak

2018. február 13., kedd

Magyarok Magyarország ellen

Van az a pénz, amiért Kelemen Hunor, vagy Tőkés László, meg más százezrek eladják a lelküket, de Magyarországot biztosan. A Fidesz sikeresen fordított magyart magyar ellen.
Nézzük az alapvető hazugságokat!
Úgy kezelik, mint ha igaz lenne, hogy a határokon kívül élő magyarok jobb, „eredetibb”, értékesebb magyarok a határokon belül élőknél. Amolyan elvárt állapot, hogy bárkinek orgazmushoz közelítő katarzisa legyen, ha valaki azt mondja magáról: „én erdélyi vagyok”. – Úgy gondolják, hinnünk kell abban, hogy a határon túli magyaroknak mindent meg kell adnunk erő felett, egyszerűen azért, mert ők ott magyarok. Azt is állítják, hogy a magyarok a Fidesz hívei, a Fidesz pedig a magyarság egyetlen legitim képviselője. Ezekből az következik, hogy a Fidesz minket megsarcolva önti a pénzt az ottani szervezőkbe, hogy az ottaniak megkapják azt a pénzt és azt a demagógiát, amiért valóban a Fideszre szavaznak. Mert a Fidesz nem véletlenül alakította ki a határon túliak szavazati jogait. Nem cél nélkül adnak állampolgárságot és busás nyugdíjat ukránoknak, szerbeknek, vagy románoknak. Nem véletlen az, hogy a tíz éve halott is szavazhat a Fideszre, ha „külhoni” magyarként egyszer kiállítottak a nevére egy igazolványt. S nem véletlen az sem, hogy a nyomor elől külföldre menekülő, aki Európai nagyvárosaiban keresi meg a bedőlt devizahitel törlesztésére valót, igen nehézkesen szavazhat, lévén, rosszabb magyar, mint azok, akiket a Fidesz meg tud venni kilóra.
A helyzet nem az, amit a királyi tévéhíradóban mondanak! – Az egy kitalált ország, egy messzi-messzi galaxisban. Amit mi tapasztalunk, az egy sokkal nyomorúságosabb valóság.
Magyarországon polgárháború van. 2002-ben a Testnevelési Egyetemen tartott beszédében hirdette meg az akkor vesztes helyzetben lévő Orbán Viktor ezt a harcot. Mivel akkor a Fideszben is ingatag volt a helyzete, létrehozta a Polgári Köröket, amiből kinőtt a mára komoly rivális a szélsőjobb oldalon. Para militáns alakulatokkal, párthoz kötődően működő erőszakszervezetekkel. Volt már ilyen, a harmincas években, Németországban. Az ember úgy gondolná, hogy a rivális jelenléte ellenlépéseket vált ki. De nem. A 2006-os forró ősz is megmutatta, hogy nem rivalizálásról van itt szó, hanem együttműködésről. Nem kétséges, hogy természetes szövetségesként koalíciót hoznak létre, ha hatalomtechnikai szempontból az praktikussá válik. A Fidesz természetesen szeretné ezt elkerülni, mivel az ország kifosztása jó üzlet, s nem szívesen osztoznak a busás hasznon. De megteszik, ha kell.
Az ellenzék ma kollaboránsokból és kicsinyes karrieristákból áll. A legtöbb magyarországi magyart a politikában senki sem képviseli. A pártok zárt klubok, amelyek nem engednek maguk közé új embereket, mert ők sem akarnak osztozni azon a kevés előnyön és jövedelmező pozíción, amelyet birtokolnak. Még kevésbé azon, amit a jövőben birtokolni remélnek. Ezért engedelmesen együttműködnek abban, hogy a Fidesz hatalom leszalámizza őket. Ma azt látjuk, hogy néhány pártnak ismét van esélye öt százalék felett szerepelni. De valójában nem méltóak a választók bizalmára. Az, amit ők tettek az elmúlt években, nem egyszerűen ügyetlenség, vagy önsors-rontás. Ez az ország sorsának az elrontása. Úgy tűnik, a mai magyar politikai viszonyokba három jelentős erő képes érdemben beleszólni: A Fidesz-KDNP, a Jobbik és az RMDSZ. Igen, egy romániai párt képes meghatározni azt, hogy merre billen a mérleg a magyar választásokon. Kétségtelen, hogy a román gazdaságnak jó, ha Magyarország nem versenytárs. Ha itt rosszul mennek a dolgok, akkor az ő térségi pozíciójuk erősebb. És amig mi licencet lopó Csíki söröknek biztosítunk szubvencionált belső piacot, addig a haszon oda áramlik. Százmilliók és milliárdok az egyházaknak, akik remek szervezői az élők és holtak szavazásának. S nem kisebb pénzek az ottani magyar pártoknak, ha szállítják a szavazatokat.
Ez természetesen azért szükséges, mert a Fidesz-KDNP ismét egyedül akar nyerni. Ma ott tartunk, hogy a legelvakultabb híveik ismét vasfüggönyt akarnak. Továbbá, kilépni az Unióból és csatlakozni az Orosz Föderációhoz. Szoros szövetségeket akarnak olyan diktatúrákkal, ahol a kormányzás a rablógazdálkodás és az elnyomás módszereivel él.
Illiberális demokrácia nincs. Szabadság nélküli demokrácia nem lehetséges. S nem lehetséges az sem, hogy egy írni és olvasni nem tudó gázszerelő zseniálisabb legyen a világ legsikeresebb cégeinek a tulajdonosainál. Ez mind csak egy torz világban jöhet létre, ahol gátlástalanná vált a lopás és az azt övező pofátlanság.
Az én generációmban megugrott a halandóság. Sokan (a legtöbben) lecsúsztunk, elszegényedtünk. Az orvosok már nem írnak fel vényköteles antibiotikumot. Influenzával nem marad más, mint a nagymamáink praktikái. Általában az egészségügy, az oktatás és a jóléti rendszerek a működésképtelenség közelében vannak.
S akkor beszólnak nekünk Erdélyből, hogy majd ők eldöntik, hogy hogyan kell élnünk. Mert ők úgy gondolják, az a jó a magyarságnak, ha őket a mi nyomorunk árán is kitömik pénzzel. A mi pénzünkkel, amit arra kellett volna fordítani, hogy kevesebb gyereke éhezzen, hogy kevesebben haljanak meg kihűlve a saját fűtetlen lakásukban, hogy kapjanak gyógyszereket és fájdalomcsillapítókat a rákbetegek! – De ennek a pénznek néhány százaléka most odaáramlik, ők pedig azt akarják, hogy a pénzt osztogató kéz maradjon hatalmon, hiszen akkor a jövőben is számíthatnak ezekre a bevételekre.
Unásig csépelt tétel: aki annyira magyarnak érzi magát, az nyugodtan áttelepülhet Magyarországra. Na de megértem én, hogy ott jobbak a kilátások! Értem én, hogy magyarországi magyarként nekik is az a nyomor jutna csak, ami nekünk. Így viszont bőséges hasznot húzhatnak abból, hogy hatalmon tartják a mi kirablóinkat. – Mert most megeshet az, hogy a Fidesz itthon veszít, de onnan érkezik annyi „levélben küldött” szavazat élőktől és holtaktól, ami nyertessé teszi őket. S ezt az ottaniak normálisnak tekintik. Igen ez amolyan bozgor-mentalitás: nincs más erkölcs, csak a közvetlen haszon! Jön a pénz, mindegy, mi a következménye.
Pedig van következmény. Ma már minden ötödik magyar gyermek születik más Európai országban. Azok az aktív fiatal felnőttek, akik Európa más országaiban alapítanak családot, bizonyosan nem jönnek vissza. – Az ötvenhatos kivándorlás háromszorosa, négyezerese zajlott le. A népességfogyás pedig felgyorsult. Mint említettem, többen halnak, és sokkal kevesebben születnek itthon. A nemzedékek között szakadék van. Az 1960 előtt születettek szubjektív nyertesei ennek a helyzetnek. Megkapják a kék plakátokat és a propaganda tévék műsorait. Államilag táplálják a rasszizmust, a homofóbiát és az antiszemitizmust. Az idősek a fiatalabbak ellenségeivé váltak. Kétségtelen, hogy sok nyugdíjas feljelentené a saját leszármazottait, ha a másként gondolkodás, mint politikai bűn hivatalosan is üldözötté válna. Ámbár ez megtörténhet éveken belül.
Azok, akik 1960 után születtek, aligha juthatnak olyan nyugdíjhoz, amit az idősebb generációk élvezhettek. Miközben persze a rezsihazugság és az egész rendszert átható megváltoztatása az újraelosztásnak őket is vesztessé tette, lényegesen jobb körülmények között élhetik idős éveiket, mint ami a ma már nem is fiatal, őket követő generációknak juthat.
A társadalom tehát megosztott. Még családokon belül is árkok húzódnak, mert a hetven éves dicsőíti a kormányt és lehülyézi az élhetetlen ötvenest, aki nem tud ebben a Kánaánban érvényesülni. Persze, ha a hetvenes súlyos beteg lesz, az ötvenesnek kell kitalálnia, hogy honnan is kapjon emberhez méltó ellátást. Ha nem sikerül, lehet haldokolni fűtetlen kórházi folyosókon.
De Kelemen Hunor és Tőkés László bármilyen ellátást megvehet magának. Mi fizetjük, mert vannak olyan jók, hogy hatalomban tartanak egy olyan magyar kormányzatot, amely háborús pusztítást végzett az ország ellen. Nem baj. Az ő bankszámláik híznak.

Mi lesz azonban, ha ez a munka eléri a határt? Nem, nem gondolom, hogy Orbán Viktor lesz egész Kelet-Európa királya. Habár képes lenne háborút indítani Románia ellen, amit persze csúfosan elvesztenénk. De azt láthatjuk, hogy az Uniós pénzek nem jönnek örökké számolatlanul. Ki is tehetik innen a szűrünket. Nem gondolom, hogy a saját lábunkon állók akkor kevesebbel beérik majd. Nekünk kell még többet adnunk, - azaz: elveszik tőlünk. A statisztikák így is azt mutatják, hogy mindenféle jóléti szempontból lecsúsztunk. Ez gyorsulni fog. Ez eléri majd azt a szintet, amikor a nyomor lesz az általános. Olyanok leszünk, mint Kuba: csillogó felszín és ötven éves nyomor. Nagy beszédek a sikerről és totális elnyomás. Közben körülöttünk, sikeresebb és boldogabb országokban élnek azok a magyarok, akik mind ebből húznak pár százalékot, mert olyan a jogrendszerünk, hogy ők előállíthatnak valamilyen módon szavazatokat, amelyek legitimálják ennek a hatalomnak a megdönthetetlenségét. Ma már alig több mint kilenc millió magyar szenvedi ennek a következményeit. De ezért a nyomorért ők ott felelősek! Ők ma Magyarország ellenségei, akik júdáspénzért segítik az ország, az anyaország kifosztását, balkanizálást, tönkre tételét. Ők ezzel elárulják Magyarországot és a magyar nemzetet. – Tehetik. Nekik van másik hazájuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.