Mi történt a válságban? - Ahhoz, hogy megértsük, nézzük meg,
mi történt a válság előtt. (Nem vagyok közgazdász, tehát mélyelemzést nem
ígérek. S ha tévednék, - tessék vitatni bátran!)
A válság előtt a világ boldogabb felén az emberek megkapták azt,
amire vágynak: minden nap reményt, s olykor a remények beteljesülését. - A
teremtett (virtuális) pénz világában nem meglepő, ha a valóság és az illúzió
határai elmosódnak. S a becsületesnek látszó illuzionisták el is hitették azt,
hogy ez flow, nem lufi. A középosztálybeli polgárok pedig vagy boldogan
fektették be pénzüket, vagy optimistán vettek fel hiteleket, mert látszólag
minden jól áramlott. - Fölfelé. - Aztán: bumm! - A lufi kidurrant! - S ami fönt
volt, az fönt is maradt. Sok átlagember kisbefektetése vált értéktelenné, mások
pedig nem bírtak el tovább óriásivá növő hiteleikkel. - Szakmailag minden
normális: válsághatás.
Belátom, pénzintézetek és alapkezelők is öntöttel pénzt a
légüres virtuális térbe. Helyenként olyan magasak voltak a hozam ígérvények,
hogy sokan hitelből is befektettek, úgy kalkulálva, hogy a hitel visszafizetése
mellett is komoly nyereséget érnek el. - - A túlfűtöttség már csak ilyen. - De
a bóvlivá váló befektetési jegyeket igazi erőfeszítéssel (pl. munkával) megszerzett
igazi (?) pénzért vette a polgár. S azért, mert egy ezerdolláros házra kétezer
dollárnyi értékpapírt adtak el, az a kétezer dollár valahová tényleg megérkezett.
S mert egy ezerdolláros a ház tulajdonosának is engedték, hogy kétezer
dollárnyi hitelt vegyen fel, a ház még nem dőlt össze. S ha bedőlt is a hitel,
s a tulajdonosa elsétált, a kihelyezett tőke fele még mindig ott állt téglában
és betonban.
Kedves Olvasó! Tegyük fel, hogy mi jó cimborák vagyunk! -
Összedolgozunk. - Értjük egymást.
Én pénzt az emberektől azt ígérve, hogy minden zsák pénzért
a szokásos eggyel szemben két gombóc fagylaltnyi hozamot fizetek. Sajnos, a
fagyi nincs ingyen, ezért te, kedves Olvasó, kiadod a zsák pénzt hitelbe, olyan
adósnak akár, aki mástól nem kapna hitelt, - S a kamat legyen négy gombóc
fagyi. Ebből kettő a befektetőké, s marad egy neked és egy nekem. - Jó a bolt!
Toljuk a biciklit. A túlig, ha kell. Kifizetek hozamot, ha más forrás nincs.
hát az új befektetők pénzéből. - A fagyi jó, s csak gyűlnek a gombócok! Fagyi
fürdő! Fagyi paradicsom! - Nálam mindig sok a pénz, nálad ott van sok ház
záloglevele...
Persze, többet nyernénk, ha a pénzt nem kellett volna a
házak tulajdonosainak hitelbe odaadni. - Így, amikor már nem bírunk a csöpögő
tölcsérekkel, - amikor már nem akarnak elegen extra hitelt felvenni ahhoz, hogy
a befektetni akarók fagylaltjait meg tudjuk venni, - akkor durran a lufi!
A zsák pénzt odaadónak rossz esetben fél zsák pénz jár
vissza. Jó esetben semmi. A korábban zsák pénzt érő ház pedig már csak fél zsák
pénzt ér. - S aki nem tud elsétálni, az úgy járt! Fizethet még két zsák pénzt, mire
elengedjük. - Néhány hólyagot és strómant persze lecsuknak. De mi azért nagyot
kaszáltunk! Sok zsák pénz fele nálunk maradt, s vehetünk is fél áron sok-sok
házat. Volt olyan polgár, aki a pénzét bízta ránk, - volt, aki a házát. - Így most
van pénzünk és házunk. - Nekünk! Sok! - Mindketten jól jártunk. A pénz feláramlott
hozzánk. Hát nem csodás a flow?
S most nézzük, hogy mit tegyünk, ha nem mi hajtottuk végre a
fent vázolt varázslatot, hanem egy távoli, nagyon kicsiny ország vezetői
lettünk, mert az ország is megroppant e mutatványtól, és a korábbi vezetőket -
mint ha tehetnének róla - elzavarták?
Mit is? - Hát ugyanazt! - Csak országos méretben, hatalmi
eszközökkel
A nemzeti valutát leértékeltetjük. - Elég pár jó nyilatkozat.
A hitelezett ingatlanokat is elértéktelenítjük. - Csak a
hitelező bankokat kell kiszorítani a hitelezésből. - S mi nem engedjük
elsétálni az adóst! - A szorongatott bankot megvesszük. - Akinek mégis lesz
pénze, annak csinálunk pár befektetési alapot a fagyi gombócos módszerrel. -
Jól fial az, míg ki nem durran. - Akkor meg a legjobban!
A zsák pénzt érő házra háromnegyed zsák hitelt felvett
polgár háza érjen fél zsák pénzt, a hitele legyen másfél zsáknyi. - Legyen a
miénk a bank, amelybe törleszt. Meg a ház, meg a pénz. Meg a végtelen sok fagyi
helyett is pénz. S miért csak házakat?! - Termőföldek! Iparágak! Jog, erkölcs,
igazság, isteni nagyság, üdvösség és örök élet - mind csak a miénk! - Hét nem
csodás? - Ez a feláramoltatás!