Az író is ember, - csak kevésbé biztos a dolgában, mint mások, - ezért gondolkodik. Kérdéseket tesz fel és válaszokat keres olyan kérdésekre is, amelyeket megválaszoltnak hittünk, - vagy amelyeket mások föl sem tennének.
Figyelem a sajtót: mit lehet tudni az ellenzéki pártok, a
civil szervezetek és a szakszervezetek nyűglődéséről, hezitálásáról? - Ismert
és ma már nem ismert politikusok beszédeit és azok következményeit
tanulmányozom, hogy motivációkat és összefüggéseket ismerjek föl.
A kutakodásom oka egyszerű: a jelenlegi hatalom
tevékenységével kapcsolatban a többség elégedetlen, - még sincs alternatíva
ezzel a kormányzattal szemben. - Ha úgy tetszik, Orbán Viktor az egész pályát
uralja. - Igaz, szaladgálnak még ott páran, de labdába nem rúgnak. - Esetleg
felszedhetnek egy-egy pályán kívülre került ügyet.
A minap néztem meg azt az immár történelmi videót, amelyben Dávid
Ibolya elismerte a választási vereséget, s egyúttal lemondott. - Nem sokkal
később gyanúsítottként láttuk őt a képernyőkön. - S immár nagyon rég sehogyan
sem látjuk.
Dávid Ibolya sikeres vezetőnek tűnt hosszú éveken át. -
Mégis, mikor ő lett az MDF frontembere, sejthetővé vált a kudarc. - Akkor még
nem fogalmaztam ezt meg, - de ma kimondhatjuk: a kudarc oka az volt, hogy ő nő.
- Sokan azt mondják, hogy ez egy macsó társadalom. - Ezt nem hiszem. Ehhez
nincs bennünk elég spanyolos virtus. - Ez sokkal inkább egy macsókra vágyó
társadalom. - Egy olyan akol, amelyben a nyáj megkérdőjelezhetetlen vezér kosokra
vágyik, akik elűzik a farkasokat, s láncon táncoltatják a medvét.
Kell az a jól azonosítható fölöttes én, aki a puszta létével
biztosítja a lehetőséget, hogy a kiskorúság kellemes, kábult pocsolyájában
dagonyázhasson a kábult kisember, s hihesse azt, hogy a részére osztott jólét
automatikus, örök és gyarapodó.
Ez önámítás, de a gondolkodásról a többség leszoktatható, -
így a ráeszmélés kockázata csekély. - S mivel az ember többnyire hajlamos a
személyes gondolatot alárendelni a többség szavának, - csak elég hangosan kell
harsogni, hogy mi is a többség (elvárt) véleménye, tapasztalata és
meggyőződése.
A hagyományaink despotikusak. A királyaink férfiak, - Sisi
kivételével, aki romantikus odaadásra késztetett - a fáma szerint - macsó lelkű
férfiakat. - Akik rá is eszméltek, hogy a haza üdvét akkor és ott nem a
kirántott kard szolgálja, hanem a bölcs behódolás. - Alkalmasint részben igazuk
is volt.
Kétségtelen, hogy férfiak voltak a zsarnokaink is. S habár
folytonos a gyanú, hogy a legtöbbjük zavaros személyiség volt, az erejük a
nyájban biztonságérzetet keltett. - S ha a siker nem valódi, legalább annak
lehet hazudni és hinni! - csak legyen az az épület nagy! - Csak legalább
lehessen átadni néhányszor! - Csak robogjon a vonat, csak záporozzon a gól! -
Csak legyen anyag a híradókhoz!
Medve is van, lánc is, tánc is. - Hogy ki táncoltat kit, -
az lehet magyarázat kérdése
A XX. század több erős vezetőt adott az országnak. Volt
közöttük nacionalista diktátor, fasiszta diktátor, kommunista diktátor,
szocialista diktátor, - satöbbi.... A jelző mellékes, - bár folyton a jelzőkre
mutogatnak. Így sokan már megint elhiszik, hogy a jelző cseréje megoldást hoz.
Hoz is! - Némelyek gazdagodására, felemelkedésére. - Az elit lecserélésére, s
az ország sokadik kirablására. - A diktatúra marad, - csak diktátort cserélünk.
- S ha egy ideig épp nincs diktátorunk, - hát az igény annál nagyobbra nő
iránta.
Pedig ezek a férfiak sokkal több nyomorúságot hoznak, mint
jólétet. - Kevesek jólétét az egész ország, - sőt! - a nemzet sikerének
láttatják, - sokak nyomorát pedig elhallgatják, - elhallgatjuk, mint a gombás
lábkörmöt az uszodában. - A pocsolya langyos, a kábulat kitart.
Orbán sikerrel lépett ezeknek a férfiaknak a sorába. - A
hatalma megingathatatlannak tűnik, - nincs kihívója. - Felvethető, hogy legyen
kihívója a legerősebb ellenzéki párt vezetője. - De míg ő mindent centralizál,
azok körül szétporlad az erő. - Egymást gyengítik, egymást tapossák, nem
ismerve fel, hogy szövetséges nélkül túl gyengék. - Vagy csak látszólagos az,
hogy ezeket a szervezeteket pártnak látjuk. - Talán tévedés azt hinnünk, hogy
ha hatalomhoz segítjük őket, majd képviselik az érdekeinket. - Talán nem is
kell nekik a hatalom, - mert csupán néhány tucat karrierista lehetőségeinek a
kereteiül szolgálnak. - Ki tudja? - Szeretném látni a cáfolatot az eredményekben!
Sokan fölvetik hogy a kihívó legyen civil. Csak hát a
szabályokat politikai pártok alkották, politikai pártokra szabva. - Civil itt
aligha rúghat eséllyel labdába. - Mások azt mondják: legyen nő. - Haladó
gondolat. Az MDF bele is bukott. - Még nem ennyire felvilágosult az ország!
Sokat írtam már a Stockholm szindrómáról és az országos
vágyról a kiskorúságra. - Nem ismétlem. - A Neten elérhető épp elég.
Lássuk be: ezek a berögződött elemek a társadalom tudatát
mélyen meghatározzák. Ezek nem változtathatóak meg kampány-üzemmódban. - Sajnos
csak a veszélyes út marad: férfi ellen férfit! - Kell valaki, aki erősebbnek
látszik, s épp oly gátlástalannak és autoriternek, magabiztosnak. - Aki sokak
szemében az új kedves diktátor lehet. - Csak ne a szélső jobbról!
Ez az egyik nagy gond: csak ott látszik alkalmas, -
önistenítő jelölt. - Találnunk kell egy kellően antidemokratikusnak tűnő ember
a demokraták között is! - Vagy legalábbis az image felépíthető! - Szükséges,
hogy a kiskorúak könnyen felettes ént válthassanak. 2018-ban csak így lehet
váltani. - A társadalmi nagykorúság lassú kialakulására csak az után nyílhat
esély. - A demokráciát nálunk csak diktatórikus, vagy legalább kellően annak
látszó módon lehet felépíteni. - Mert nekünk mindig apa kell. Nem baj, ha szadista,
pedofil és vérfertőző! - Csak érezzük, hogy erős!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.