Oldalak

2016. június 4., szombat

Népvándorlások kora



Már nem emlékszem, melyik iskolai évben hallottunk először a csodaszarvasról, a hét vezérről és a nagy vándorlásról, amely során eleink valahonnan Ázsiából a Vereckei Hágón át bevándoroltak ide, - ahol azelőtt mások éltek. Hajlok arra, hogy László Gyula koncepciója helytálló, s eleink sokfelé vándoroltak, sokféle néphez csatlakoztak, s több hullámban érkeztek meg. - S nem tudjuk, hogy ősi rokonaink közül hányan maradoztak el Nyugat-Ázsia és Délkelet-Európa különféle vidékein, más népekbe olvadva, - s lassan feledésbe merülve... - Mind jövevények vagyunk.
Őseink érkezése után is forgott a világ kereke. - Hol tatárok jöttek, hol törökök, hol pestis, hol ilyen-olyan csetepaték. - S hol itt, hol ott néptelenedett el a táj. S mivel a feudum akkor ér valamit, ha van, aki a földet megművelje, - közelről és távolról hívtak, hoztak betelepülőket. - Így közénk költözött fél Európa. S mind hozták a szokásaikat, szavaikat, ételeiket, táncaikat, hímzésüket, hiedelmeiket, alkatukat. - Tájegységeink viselik sok betelepített népcsoport nevét. S ma már magyarnak tartjuk a sztrapacskát, a matyó hímzést, a Duna-melléki borokat. Szláv és germán neveket viselnek nemzeti hőseink és mártírjaink. Mert számunkra magyar Damjanich, Leiningen Westerburg - és a többiek.
Miért is indulnak útra sokaságok? - Azt gondolom, az útra kelésnek két motivációja lehet: a kényszer és a remény. Az ismeretlen felé nehéz elindulni. A kényszer hatásosabb ösztönző, mint a remény. - Kényszer lehet az, ha az adott élettér (Lebensraum) szűkké válik. S az adott élettér szűkké válhat, ha megnő a lakosság, ha a körülmények változása miatt az adott terület kevesebb embert képes eltartani, vagy ha agresszív csoport szorítja ki a lakosokat addigi lakhelyükről. - Háborúk, éhínségek, betegségek, népesedés, természeti csapások, járványok. Csupa olyan tényező, amely egy-egy terület lakói felkészületlenek, s ezeket csapásként élik meg. - Az otthon egyszerre szűk lesz, lakhatatlan, veszélyes, kietlen. - Megszületik a kényszer, ami indulásra késztet sokakat, - hiszen mindenki élni akar, - jól, de legalább emberhez méltóan.
Az emberi kultúrák története vándorlások története. - Csaknem minden nép múltjában van vándorlás, honfoglalás, de legalább expanzió. - A nagyok hódítottak, s újabb területeket kebeleztek be, - a kisebbek pedig elmenekültek e területekről. Vándoroltak a mi eleink is, Levédiából talán, vagy talán nem is tudjuk, hogy honnan hová. - S vándorlunk ma is: munka után, jobb élet után, - az ellehetetlenülés elől. A nyolcvanas évek közhelye volt, hogy Cleveland a második legnagyobb magyar város. Manapság Berlin és London sok honfitársunknak az otthona. - S ma is vannak háborúk, természeti csapások, hódítások és menekültek. - Szégyen, hogy Magyarország nem empatikus a vándorolni kényszerülőkkel. Holott a mi őseink is Ázsiából jöttek. - Ők is kergették, - ha nem is a csodaszarvast, - de a jobb élet reményét. - Erősebb, hódító népek elől, azokról a földekről, amelyek már nem tartották el őket, - amelyek szűkké és kietlenné váltak, amelyet más, agresszívebb népek hódítottak el. - S itt, ebben a medencében ők is elfoglaltak egy földet, amely azelőtt mások otthona volt, - ahol ők nem voltak honosak addig, amíg agresszióval, túlerővel el nem foglalták azt.
Divat rovásírással kiírni a települések neveit. De arról megfeledkeznek a rovásírásért lelkesedők, hogy azok az ősök, akik még így írtak, pogányok és nomádok voltak. Csodaszarvas nincs a keresztény hagyományban. S ha az óvodában azt éneklik, hogy "tüzet viszek", - nem Krisztus tanítását kell rajta érteni. - Persze, a vászon inget és nemezelt tarisznyát viselő, vagy épp a bakancsos, kevés hajú honfitársaink lelkesen egyszerű világképét nem ingatják meg a tények. - De a tény az, hogy a sok acsarkodás mögött emberi életek vannak. Emberek, akiket bomba öl meg, akiket lemészárolnak, mert más hitet követnek, mint mészárosaik. Emberek, akik menekülnek, akik futnak az életükért.
Igaz, ha a víz zavaros, a tetejére jön az undorító anyag is. - Ahol kaotikusan áramlik sok-sok ember, azt kihasználják azok is, akiket jobb távol tudni. - De ez jó alkalom a mi nagyszerű bürokráciánknak, erős államunknak, minket minden esetben megvédő kormányzatunknak, hogy elválassza nagy szakértelemmel az ocsút a búzától. Mert hiszen a mi államunk minden tekintetben kiváló. - No, ha pedig ennyire kiváló, akkor miért ez a felfújt rettegés? - Hamarosan népszavazunk arról, hogy mennyire tele a gatyánk. - Ezek szerint a legkiválóbb magyar kormányzat nem képes megvédeni minket? - nem képesek kiszűrni a jámbor szerencsétlenek tömegéből a néhány kétes múltú és jelenű embert? - Akkor népszavazzunk! - Cseréljük le azt a kormányzatot, amely mellett nem bátorságban, hanem félelemben kell élnünk! - Mert hiszen büszke nép vagyunk! - Rosszul szolgál minket az a kormányzat, amely alatt félelemben kell élnünk! - Legyen e földön békesség a jóakaratú embereknek!

2016. május 27., péntek

Feláramoltatás



Mi történt a válságban? - Ahhoz, hogy megértsük, nézzük meg, mi történt a válság előtt. (Nem vagyok közgazdász, tehát mélyelemzést nem ígérek. S ha tévednék, - tessék vitatni bátran!)
A válság előtt a világ boldogabb felén az emberek megkapták azt, amire vágynak: minden nap reményt, s olykor a remények beteljesülését. - A teremtett (virtuális) pénz világában nem meglepő, ha a valóság és az illúzió határai elmosódnak. S a becsületesnek látszó illuzionisták el is hitették azt, hogy ez flow, nem lufi. A középosztálybeli polgárok pedig vagy boldogan fektették be pénzüket, vagy optimistán vettek fel hiteleket, mert látszólag minden jól áramlott. - Fölfelé. - Aztán: bumm! - A lufi kidurrant! - S ami fönt volt, az fönt is maradt. Sok átlagember kisbefektetése vált értéktelenné, mások pedig nem bírtak el tovább óriásivá növő hiteleikkel. - Szakmailag minden normális: válsághatás.
Belátom, pénzintézetek és alapkezelők is öntöttel pénzt a légüres virtuális térbe. Helyenként olyan magasak voltak a hozam ígérvények, hogy sokan hitelből is befektettek, úgy kalkulálva, hogy a hitel visszafizetése mellett is komoly nyereséget érnek el. - - A túlfűtöttség már csak ilyen. - De a bóvlivá váló befektetési jegyeket igazi erőfeszítéssel (pl. munkával) megszerzett igazi (?) pénzért vette a polgár. S azért, mert egy ezerdolláros házra kétezer dollárnyi értékpapírt adtak el, az a kétezer dollár valahová tényleg megérkezett. S mert egy ezerdolláros a ház tulajdonosának is engedték, hogy kétezer dollárnyi hitelt vegyen fel, a ház még nem dőlt össze. S ha bedőlt is a hitel, s a tulajdonosa elsétált, a kihelyezett tőke fele még mindig ott állt téglában és betonban.
Kedves Olvasó! Tegyük fel, hogy mi jó cimborák vagyunk! - Összedolgozunk. - Értjük egymást.
Én pénzt az emberektől azt ígérve, hogy minden zsák pénzért a szokásos eggyel szemben két gombóc fagylaltnyi hozamot fizetek. Sajnos, a fagyi nincs ingyen, ezért te, kedves Olvasó, kiadod a zsák pénzt hitelbe, olyan adósnak akár, aki mástól nem kapna hitelt, - S a kamat legyen négy gombóc fagyi. Ebből kettő a befektetőké, s marad egy neked és egy nekem. - Jó a bolt! Toljuk a biciklit. A túlig, ha kell. Kifizetek hozamot, ha más forrás nincs. hát az új befektetők pénzéből. - A fagyi jó, s csak gyűlnek a gombócok! Fagyi fürdő! Fagyi paradicsom! - Nálam mindig sok a pénz, nálad ott van sok ház záloglevele...
Persze, többet nyernénk, ha a pénzt nem kellett volna a házak tulajdonosainak hitelbe odaadni. - Így, amikor már nem bírunk a csöpögő tölcsérekkel, - amikor már nem akarnak elegen extra hitelt felvenni ahhoz, hogy a befektetni akarók fagylaltjait meg tudjuk venni, - akkor durran a lufi!
A zsák pénzt odaadónak rossz esetben fél zsák pénz jár vissza. Jó esetben semmi. A korábban zsák pénzt érő ház pedig már csak fél zsák pénzt ér. - S aki nem tud elsétálni, az úgy járt! Fizethet még két zsák pénzt, mire elengedjük. - Néhány hólyagot és strómant persze lecsuknak. De mi azért nagyot kaszáltunk! Sok zsák pénz fele nálunk maradt, s vehetünk is fél áron sok-sok házat. Volt olyan polgár, aki a pénzét bízta ránk, - volt, aki a házát. - Így most van pénzünk és házunk. - Nekünk! Sok! - Mindketten jól jártunk. A pénz feláramlott hozzánk. Hát nem csodás a flow?
S most nézzük, hogy mit tegyünk, ha nem mi hajtottuk végre a fent vázolt varázslatot, hanem egy távoli, nagyon kicsiny ország vezetői lettünk, mert az ország is megroppant e mutatványtól, és a korábbi vezetőket - mint ha tehetnének róla - elzavarták?
Mit is? - Hát ugyanazt! - Csak országos méretben, hatalmi eszközökkel
A nemzeti valutát leértékeltetjük. - Elég pár jó nyilatkozat.
A hitelezett ingatlanokat is elértéktelenítjük. - Csak a hitelező bankokat kell kiszorítani a hitelezésből. - S mi nem engedjük elsétálni az adóst! - A szorongatott bankot megvesszük. - Akinek mégis lesz pénze, annak csinálunk pár befektetési alapot a fagyi gombócos módszerrel. - Jól fial az, míg ki nem durran. - Akkor meg a legjobban!
A zsák pénzt érő házra háromnegyed zsák hitelt felvett polgár háza érjen fél zsák pénzt, a hitele legyen másfél zsáknyi. - Legyen a miénk a bank, amelybe törleszt. Meg a ház, meg a pénz. Meg a végtelen sok fagyi helyett is pénz. S miért csak házakat?! - Termőföldek! Iparágak! Jog, erkölcs, igazság, isteni nagyság, üdvösség és örök élet - mind csak a miénk! - Hét nem csodás? - Ez a feláramoltatás!

2016. május 3., kedd

Apa kell


Az író is ember, - csak kevésbé biztos a dolgában, mint mások, - ezért gondolkodik. Kérdéseket tesz fel és válaszokat keres olyan kérdésekre is, amelyeket megválaszoltnak hittünk, - vagy amelyeket mások föl sem tennének.
Figyelem a sajtót: mit lehet tudni az ellenzéki pártok, a civil szervezetek és a szakszervezetek nyűglődéséről, hezitálásáról? - Ismert és ma már nem ismert politikusok beszédeit és azok következményeit tanulmányozom, hogy motivációkat és összefüggéseket ismerjek föl.
A kutakodásom oka egyszerű: a jelenlegi hatalom tevékenységével kapcsolatban a többség elégedetlen, - még sincs alternatíva ezzel a kormányzattal szemben. - Ha úgy tetszik, Orbán Viktor az egész pályát uralja. - Igaz, szaladgálnak még ott páran, de labdába nem rúgnak. - Esetleg felszedhetnek egy-egy pályán kívülre került ügyet.
A minap néztem meg azt az immár történelmi videót, amelyben Dávid Ibolya elismerte a választási vereséget, s egyúttal lemondott. - Nem sokkal később gyanúsítottként láttuk őt a képernyőkön. - S immár nagyon rég sehogyan sem látjuk.
Dávid Ibolya sikeres vezetőnek tűnt hosszú éveken át. - Mégis, mikor ő lett az MDF frontembere, sejthetővé vált a kudarc. - Akkor még nem fogalmaztam ezt meg, - de ma kimondhatjuk: a kudarc oka az volt, hogy ő nő. - Sokan azt mondják, hogy ez egy macsó társadalom. - Ezt nem hiszem. Ehhez nincs bennünk elég spanyolos virtus. - Ez sokkal inkább egy macsókra vágyó társadalom. - Egy olyan akol, amelyben a nyáj megkérdőjelezhetetlen vezér kosokra vágyik, akik elűzik a farkasokat, s láncon táncoltatják a medvét.
Kell az a jól azonosítható fölöttes én, aki a puszta létével biztosítja a lehetőséget, hogy a kiskorúság kellemes, kábult pocsolyájában dagonyázhasson a kábult kisember, s hihesse azt, hogy a részére osztott jólét automatikus, örök és gyarapodó.
Ez önámítás, de a gondolkodásról a többség leszoktatható, - így a ráeszmélés kockázata csekély. - S mivel az ember többnyire hajlamos a személyes gondolatot alárendelni a többség szavának, - csak elég hangosan kell harsogni, hogy mi is a többség (elvárt) véleménye, tapasztalata és meggyőződése.
A hagyományaink despotikusak. A királyaink férfiak, - Sisi kivételével, aki romantikus odaadásra késztetett - a fáma szerint - macsó lelkű férfiakat. - Akik rá is eszméltek, hogy a haza üdvét akkor és ott nem a kirántott kard szolgálja, hanem a bölcs behódolás. - Alkalmasint részben igazuk is volt.
Kétségtelen, hogy férfiak voltak a zsarnokaink is. S habár folytonos a gyanú, hogy a legtöbbjük zavaros személyiség volt, az erejük a nyájban biztonságérzetet keltett. - S ha a siker nem valódi, legalább annak lehet hazudni és hinni! - csak legyen az az épület nagy! - Csak legalább lehessen átadni néhányszor! - Csak robogjon a vonat, csak záporozzon a gól! - Csak legyen anyag a híradókhoz!
Medve is van, lánc is, tánc is. - Hogy ki táncoltat kit, - az lehet magyarázat kérdése
A XX. század több erős vezetőt adott az országnak. Volt közöttük nacionalista diktátor, fasiszta diktátor, kommunista diktátor, szocialista diktátor, - satöbbi.... A jelző mellékes, - bár folyton a jelzőkre mutogatnak. Így sokan már megint elhiszik, hogy a jelző cseréje megoldást hoz. Hoz is! - Némelyek gazdagodására, felemelkedésére. - Az elit lecserélésére, s az ország sokadik kirablására. - A diktatúra marad, - csak diktátort cserélünk. - S ha egy ideig épp nincs diktátorunk, - hát az igény annál nagyobbra nő iránta.
Pedig ezek a férfiak sokkal több nyomorúságot hoznak, mint jólétet. - Kevesek jólétét az egész ország, - sőt! - a nemzet sikerének láttatják, - sokak nyomorát pedig elhallgatják, - elhallgatjuk, mint a gombás lábkörmöt az uszodában. - A pocsolya langyos, a kábulat kitart.
Orbán sikerrel lépett ezeknek a férfiaknak a sorába. - A hatalma megingathatatlannak tűnik, - nincs kihívója. - Felvethető, hogy legyen kihívója a legerősebb ellenzéki párt vezetője. - De míg ő mindent centralizál, azok körül szétporlad az erő. - Egymást gyengítik, egymást tapossák, nem ismerve fel, hogy szövetséges nélkül túl gyengék. - Vagy csak látszólagos az, hogy ezeket a szervezeteket pártnak látjuk. - Talán tévedés azt hinnünk, hogy ha hatalomhoz segítjük őket, majd képviselik az érdekeinket. - Talán nem is kell nekik a hatalom, - mert csupán néhány tucat karrierista lehetőségeinek a kereteiül szolgálnak. - Ki tudja? - Szeretném látni a cáfolatot az eredményekben!
Sokan fölvetik hogy a kihívó legyen civil. Csak hát a szabályokat politikai pártok alkották, politikai pártokra szabva. - Civil itt aligha rúghat eséllyel labdába. - Mások azt mondják: legyen nő. - Haladó gondolat. Az MDF bele is bukott. - Még nem ennyire felvilágosult az ország!
Sokat írtam már a Stockholm szindrómáról és az országos vágyról a kiskorúságra. - Nem ismétlem. - A Neten elérhető épp elég.
Lássuk be: ezek a berögződött elemek a társadalom tudatát mélyen meghatározzák. Ezek nem változtathatóak meg kampány-üzemmódban. - Sajnos csak a veszélyes út marad: férfi ellen férfit! - Kell valaki, aki erősebbnek látszik, s épp oly gátlástalannak és autoriternek, magabiztosnak. - Aki sokak szemében az új kedves diktátor lehet. - Csak ne a szélső jobbról!
Ez az egyik nagy gond: csak ott látszik alkalmas, - önistenítő jelölt. - Találnunk kell egy kellően antidemokratikusnak tűnő ember a demokraták között is! - Vagy legalábbis az image felépíthető! - Szükséges, hogy a kiskorúak könnyen felettes ént válthassanak. 2018-ban csak így lehet váltani. - A társadalmi nagykorúság lassú kialakulására csak az után nyílhat esély. - A demokráciát nálunk csak diktatórikus, vagy legalább kellően annak látszó módon lehet felépíteni. - Mert nekünk mindig apa kell. Nem baj, ha szadista, pedofil és vérfertőző! - Csak érezzük, hogy erős!

2016. március 11., péntek

Tenyéssz haszonembert!

2011. MÁRCIUS 26., SZOMBAT
Tenyéssz haszonembert!
(Egy Miniszterelnök titkos intelmei gyermekeihez.)
- Kétséges hitelességű szöveg, melytől elhatárolódunk...
Gyermekeim!
Isten kegyelméből Magyarország örökös Miniszterelnöke lehetek, s
vissza vezethetem e szent Hont legdicsőbb, s legszentebb
hagyományaihoz. Ám a globalistákkal szemben folytatott
szabadságharcunk közepette, amikor a kozmopolita, liberális és
bolsevista métely a Nemzet érdeke ellen áskálódik, nem lehetek biztos
magam sem abban, hogy láthatom beteljesülni szent küldetésemet. Nem
tudhatom, láthatom-e kiteljesedni sorosotokat, az új, nemes magyarság
jeleseiként.
Ezért, mint Szent István tette Imre herceghez, fiához intézett
intelmeiben, az élő Isten hatalma előtt meghajolva, mint apa szólok
hozzátok, nem tudva, élő szóban elmondhatom-e e szavakat, mikor
sorsotok felelősségét saját kezetekbe veszitek.
Első, s legfontosabb intelmem, amelyben minden egyéb intelem is benne
foglaltatik: tenyésszetek haszonembereket!
Isten eleve elrendelte, hogy kinek-kinek más-más sors jusson
osztályrészéül. Mondja is egy helyütt, hogy némelyeket eleve
kiválasztott, akár az üdvösségre, akár a kárhozatra. Így, az ő
végtelen bölcsessége folytán, némelyek dicsőséget és sikert nyernek
kegyelméből, míg mások alacsony sorban, szerény pályát befutva élik
életüket. Aki jó keresztény és hű magyar, az alázatosan elfogadja
sorsát, s hálával áldja a Mindenhatót szent kegyelméért.
Azonban tudjátok, hogy a bolsevista és liberális lázadók, akik nem
veszik tudomásul az istentől eleve elrendeltetett sors törvényét,
lázadnak, s másokat is lázadásra izgatnak Isten rendelései ellen.
Isten kegyelméből én vagyok Magyarország Miniszterelnöke, s a sorsom
az, hogy ezt az Országot, Mária kegyelmébe ajánlva, visszavezessem a
helyes, keresztényi útra.
Éljetek hát a nektek jutott kegyelemmel, s legyetek követői sorsomnak
és tanításaimnak!
Isten rendelése szerint az egyszerű tömegek alacsony sorban élnek.
Együgyűek, gyermekek, kikről gondoskodni kell éppen úgy, ahogy az
állatairól gondoskodik a szerető gazda.
A haszonállatok jólétet adhatnak gondos gazdájuknak. Ha lovaid vannak,
azokban gyönyörűségedet lelheted, munkát végeztethetsz velük, de
eledeledül is szolgálhatnak. Hasonló módon minden állat, kik fölött
Isten kegyelméből az embernek hatalma van. Azonban a haszonállat a
gazdát is szolgává teszik. Gondoskodnod kell élelmükről, vizükről,
melegükről, védelmükről. Sok-sok időt kell eltöltened gondozásukkal, s
akár a gyermekekkel, sokat kell foglalkoznod engedelmes ragaszkodásuk
kifejlesztésével.
A haszonember más! Humanoid lény, hasonló hozzánk, kiknek az a sors
jutott, hogy a kegyelmes Isten által magasabb sorsa kiválasztottakat
szolgálják! A haszonemberhez nem kell hajnalban felkelned. Nem kell az
ételét elkészítened, a piszkát takarítanod. Nem kell simogatnod,
tisztogatnod. Nem kell szeretned őt! Mutass szigort, s biztonságot
érez majd felőled! Annyit juttass csak neki, hogy ne fázzon és ne
éhezzen! Áldani fog bőkezűségedért! Annyit tudass vele a világ
dolgaiból, hogy hiábavaló értelmét legyen mivel elfoglalnia, s áldani
fog bölcsességedért!
A jól megtanított haszonember örül, ha többet tehet gazdájáért, mint
ami a kötelessége. Hűséges marad akkor is, ha az számára nem hoz
hasznot. Kitart melletted halálodig, vagy halálodban, vagy akár azon
túl. Míg disznód, vagy lovad óljából magad takarítod a szennyet, a
haszonember készséggel takarít utánad. Egész életén át büszke arra,
hogy a te jólétedet szolgálja, míg maga, mint egy gyermek,
üveggyöngyökkel beéri, s büszkén őrzi az értéktelent is, mert azzal te
kitüntetted.
A haszonember óvó kezed biztonságáért lemond azokról a jogokról,
melyekkel nem is élhetne bölcsen a te útmutatásod nélkül. S ettől az
óvó kéztől a fenyítést is hálával fogadja. Kívánja, hogy urától félni
kelljen, mert úgy hiszi, az erő inkább védelmezi őt, mint sem
fenyegetné.
A haszonember elhiszi, hogy a Föld lapos, ha azt kívánod tőle.
Feláldozza magát, vagy gyermekét, ha megfelelő eszmét hirdetsz
áldozata indokául. Azt szereti, akit te arra méltónak mondasz, s
megalkuvás nélkül gyűlöli, akit te gyűlölendővé teszel.
Sorsunk az, hogy a nép pásztorai legyünk, s mint Isten bárányait,
elvezessük őket a kies legelőre, a kívánatos Földre. Jutalmunk az,
hogy a bölcs vezetés terhéért gazdagságot, dicsőséget és rangot
nyerünk. Életünket arra áldozzuk, hogy gondoskodjunk e tömegek
szükségleteiről. S ők azzal hálálják meg ezt, hogy hűséggel szolgálják
jólétünket, s tisztelik tekintélyünket.
Most még a búza között ott az ocsú is. Életemet talán Hazám szent
ügyének magasztos oltárára kell tennem. Ha így lenne, lépjetek
nyomdokomba, s legyetek a magyar népléleknek legmegfelelőbb,
leggondoskodóbb államformának, a királyságnak a győzedelmes
beteljesítői! Legyetek ti kormányzói e népnek, Isten kegyelme és
akarata szerint. Nekünk ez osztályrészünk.
Ahogyan gondoskodtatok lovaitokról, kutyusaitokról, az
aranyhörcsögről, meg a guppiról, oly szeretettel s oly felelősen
gondoskodjatok e népről, ha én már nem gondoskodhatom.
Éljetek isten kegyelméből! S ne feledjétek! Tenyésszetek haszonembert!
Isten kegyelméből, ebben minden intelem benne foglaltatik.
Apátok
Magyarország Miniszterelnöke
(A Miniszterelnök Szóvivője cáfolja, hogy a fenti irat valódi lenne.
Vitatja, hogy annak a jelenlegi Miniszterelnökhöz bármi köze lenne.
Véleménye szerint ez a szocialisták Tel Avivból irányított, újabb
szánalmas kísérlete arra, hogy a kétharmados többséggel megválasztott
Miniszterelnök felhatalmazását kétségbe vonják. Magyarország Kormánya
azonban nem úgy táncol, ahogy Brüsszelben fütyülnek!)
A Blogger reméli (remélte, remélni fogja), hogy az irónia nem von maga
után büntetést....

2016. február 24., szerda

Művészet és politika



Megosztottságban élünk. Mint minden közösségben, a társadalmat alkotót közösségekben is véleményvezérek mondják meg a "tutit". Általában ők azok a mindig szerencsések, akik nyertesei a jelenlegi és a mindenkori viszonyoknak. A hitelességüket épp e szerencse látszik alátámasztani. A pozíciójukkal igazolják a véleményüket, mint ha a tisztesség, a tehetség és a szorgalom volnának a felemelkedésük mozgatói. S ezek az emberek el is hiszik magukról, hogy ők másoknál kiválóbbak. Mi több, a környezetük visszaigazolja ezt, - ami persze sokszor tévedés. - Ám az emberek biztonságot keresnek: viszonyítási pontokat, - s olyan személyeket, - akikre átruházhatják a felelős véleményalkotás terhét, - akik léte biztosítja a számukra a kiskorúság kényelmét.
A függőségben lévők tehát érthető módon e véleményvezérek jó tetszését keresik, hiszen ettől függ a biztonságuk, s esetleg némi előmenetelük. - Mindig vannak olyan példaként állítható "lojálisak", akik hatalmas mértékben emelkedtek fel a lojalitásuk révén, - persze, amolyan kápói pozícióba. Voltaképp az elnyomás eszközeivé válnak ők, akik maguk is elnyomottak, de hasznot húzhatnak az elnyomás üzembiztonságának fenntartásáért. - Ám ők soha sem válnak a kiszolgált kaszt tagjaivá, csupán a reményt kapják meg arra, hogy egyszer majd igazán a körön belül lehetnek. - A valóságban ez igen ritkán történik meg.
Mindezek eredményeként tehát a véleményvezéreket szinte olyan tisztelet övezi, mint a vallási vezetőket. Híveik dogmaként vallják nézeteiket, - vagy az azoknak hitt demagógiát, s szakrális buzgalommal teszik magukévá stílusukat, ízlésüket. - Minden kis diktátor körül megjelennek azok, akik hasonló modorban fogalmaznak, hasonlóan öltözködnek, s hasonló dolgokat szeretnek, illetve elleneznek.
A függés plebejust formál az élni akaróból, - s ez egészen a Stockholm szindrómáig vezet. - Minél inkább van félnivalója az elnyomottnak, annál inkább hisz abban, hogy az elnyomó jó szolgálata jutalmat eredményez. - S már nem is veszik észre, hogy a jutalom csupán a többieket sújtó rossz elkerülése, vagy csekélyebb hatása rájuk nézve. - Ezért hát e hívők úgy gyűlölik és üldözik a kétkedőket, mint inkvizítorok az eretnekeket.
A vallásos viszony egy másik fontos eleme nyilvánul meg abban, hogy áldozat kell, - mert az istenségnek jár a vér. - Valakinek áldozattá kell válnia, - s ez kétségtelenül borzalmas. - Akkor is az, ha nem gyilkolnak le rendszeresen embereket pusztán szertartások kedvéért. - Ám az ellehetetlenítés, a megbélyegzés, a rekesztés, a mellőzés számos eszközt nyújt a legyilkolás egyéb módozataira. - S végső soron épp oly rettenetes így áldozattá válni, mint ha barbár szertartás keretében kaszabolnák halálra a szerencsétlen kiválasztottakat. - Mert ne essen tévedés: egyeseket kiválasztanak erre, hogy az "isten adta nép" kellő gyakorisággal okuljon arról, kik is a létüket meghatározó istenek.
Az áldozatok feláldozása maga után vonja a hívő katarzisát is: nem őt áldozták fel. - A hívő egy pillanatra szembesül azzal, hogy valójában nem különbözik a feláldozottól, - épp ezért szükségszerű, hogy a feláldozottak megbocsáthatatlan negatív tulajdonságokkal bírjanak. - A különbözőséget bűnként feltüntetni, a különbözőt démonizálni: ésszerű folytatása mindennek. Ezekből növekednek ki a boszorkányüldözések máglyái, a vallásinak hazudott indíttatású háborúk és pogromok, a népirtás és a rasszizmus. - S a megbabonázott tömeg inkább égő fáklyát dob a máglyára, zsidócsillagot rajzol a szomszéd házára, s tapsol a nyalka fekete ruhában grasszáló kopasz gárdáknak, - mert ebben látja biztosítva, hogy ő ne kerüljön a feláldozottak közé.
De ezek előtt a nyilvánvaló, - legalább történelmi távlatból egyértelmű szörnyűségek előszobájaként ott vannak a mindennapos kis gyűlölködések a vallási türelmetlenségtől az eltérő politikai irányultságúak kirekesztésén át a homofóbiáig. Ott vannak a mindennapi gonoszságok a munkahelyeken, a hivatalokban, a boltokban, az utcán, - az élet minden terén. - S ha mindez nem elég, minden érintett aggódhat azért, hogy a gyermeke, a társa, a szülei nem esnek-e áldozatául annak, ha ő nem látszik kellően megfelelőnek.
Mivel senki sem szereti gonosznak tudni önmagát, - hiszen az önigazolás elemi motivációnk, - így a szolgálni vélt ügy magasztosságában, s a gyűlöltek undorító és gonosz voltában találnak magyarázatot arra, hogy miért is indokolt, s mitől is erkölcsös azokkal gonoszul bánni, akik különböznek. - Az ember mészárosok kötelességtudatból teszik azt, ami szörnyű, s büszkék is a jól végzett munkára.
S azok, akik önmagukban a veszélyes különbözés jeleit vélik felfedezni, könnyen válnak a különbözőség leghangosabb üldözőivé, - mert ezzel remélik elfedni a maguk különbözőségét.
Azonban ez a vallásos buzgalom, - amely beismert, vagy eltitkolt félelemből fakad, - vagy épp a Stockholm szindrómából, - ez kevesek vagyonát, jólétét és presztízsét gyarapítja, sokak sokféle nyomorúsága árán. A hű, s egyúttal hülye végrehajtók erkölcsinek hazudott elismerést kapnak, - s morzsákat a zsákmányból. Egy értekezleten megdicsérik, s kap pár fillér prémiumot. - Megemlítik a nevét, - aztán elfelejtik.
A legkellemetlenebb az, amikor a hívő önmagában ismeri fel a gyűlölendő tulajdonságot. Amikor az úgynevezett magyar ráébred arra, hogy az ősei nem magyarok, - amikor az úgynevezett keresztény hite meginog az egyházban, - amikor az úgynevezett konzervatív szexuális érdeklődése eltér az elvárttól, - amikor az úgynevezett polgári értékrendű a méltányosság és a szolidaritás iránti "bűnös" hajlamot fedezi fel önmagában. - Ez a meghasonlás csakis lázadással oldható fel. Ezért vagy önmaga ellen lázad a bűnbánó, s az önmagával szemben fennálló konfliktust kivetíti környezetére, - s szembe fordul "bűnös" barátaival. - Az ilyen "bűnbánó" lesz a legjobb feljelentő, a legkiválóbb kápó.
Vagy pedig fellázad az addig tanult világképe ellen, s a páriák sorsában önként osztozik. Így pedig kirekesztett lesz: elveszett.
A művészek érzékenyebbek másoknál. Így a meghasonlás dilemmája is gyakrabban éri őket. - Ráadásul a művész számos művészeti ágban szembenéz azzal, hogy csekély eséllyel derül ki életében, hogy mit is ér a művészete. - Másoknak rövid idő adatik arra, hogy a legjobbat nyújtsák. - Megint mások a média zajban csekély eséllyel juttatják el a hírt önmagukról és munkásságukról a közönséghez.
A társadalom véleményvezérei tehát a vágyott elismerést kínálják fel. Ám ennek ára van: be kell állni a sorba. Így az, aki művészként elismerést szeretne, nem lehet ateista, nem lehet liberális, nem lehet baloldali, nem lehet zsidó, nem lehet homokos..., egy sóval: nem lehet különböző.
Egy az akol, egy a pásztor, egy a zászló, egy az igazság. Aki ebből az egységből kilóg, az elveszett. - Az soha nem érvényesülhet. Az nincs. - Legalábbis, amíg a hatalom azok kezében van, akik ma mondják meg a "tutit". - Persze, ha mások mondanak m"tutit", - aligha jobb ennél.
A művész, ha nem lép túl "e mai kocsmán", ezzel találja szemben magát. A művész azonban nem tizenöt perc hírnévért él, hanem azért, hogy "messze jövendő korokra" is hasson a mától elemelkedett üzenetével. S bár a művész is ember, s joga van a gyávasághoz, e téren nem köthet kompromisszumot, hisz akkor nem csak a művészi hitelességét veszíti el, de az emberi méltóságát is. Nem lesz többé sem művész, sem ember, - csak gyáva, megalkuvó plebejus. S ezen az sem segít, ha díjakat vesz át, ha tankönyvi példa lesz, ha tekintélyes tisztségekbe emelik. - Önmaga hulláját cipeli, s bár titkolja a hullaszagot, az mégis mindenen átüt. A művész helyzet tehát csapda: nem lehet megalkuvó, mert azzal önmaga gyilkosává válik. Önmaga lesz az, aki a gonosz oltárán feláldozza önmagát. - Ezt kell tehát megfontolnia minden művésznek, aki a politikához, vagy az úgynevezett "evidens közízléshez" való viszonyát átgondolja, - vagy épp úgy hiszi, hogy erről nem kell gondolkodnia. - Meggondoltad-e már mindezeket? - Ideje volna!