Oldalak

2014. július 22., kedd

Az öreg temető... Értelek újabb krónikája



Jaj! - És még egyszer jaj! - Hát nincsen ezekbe egy csepp tisztelet sem?
Mondjad Bélám! - Kiben nincs tisztelet!
Atya! Érted? - Béla Atya! - Mostan hivatalosan vagyok itten.
Rendben van, Atyám! - Kezdjük el akkor szépen, sorban az elejéről.
Idefigyelj, Károlyom!
Polgármester úr! - Atyám. - Mostan hivatalosan vagyok én is itten.
Hát akkor polgármester elv... - már azt sem tudom, mit beszélek....
Csak nyugodtan, Atyám! - Csak nyugodtan. - Méltósággal! - Elvégre, nem bugrisok vagyunk mi, hanem urak.
Szent igaz, fiam. Szent Igaz.
Hát?
Na szóval, - Polgármester úr! - Hát az úgy volt, hogy a Ragyás Zsófit gyóntattam vecsernye után.
Úgy?
Úgy hát! - Szolgálatkész gyermek.
Gondolom!
Persze, hogy gondolod! - Előtted is térdelt már!
A tisztelet. Ugye, Atyám! A tisztelet.
Úgy ám! - A tisztelet. - Hát a penitenciák elvégzése után arra kért, kísérném el a Temetői körútig, mert a plébánia felől a Csalitos közben nincsen lámpa, meg aztán a halottaktól is fél.
Babonás egy népség ez. Csak a baj van velük.
Ne is mondd, Fiam! A horoszkópomban is benne volt, hogy öröm is ér, meg bosszúság is. - Hát úgy is lett!
Csak nem kutyaszarba lépett a Csalitos Közben, Atyám?
Nem, Polgármester úr Fiam. - Aztat a közmunkások mind béhányták a templomkertbe. - Mondtam is a sekrestyésnek: több tömjént a füstölőbe, s kevesebb vizet a miseborba!
Na, majd a világításról is döntünk.
Az jó lesz, Fiam! Az jó lesz! - De hadd mondjam tovább!
Mondja hát!
Hát az Öreg Temető előtt a földbe gyökerezett a lábam! - Azt hittem, kísértetek bolyonganak a sírok között. - Úgy támolyogtak ott, mint a lúdvércek a láp fölött. - Szinte láttam, ahogyan a szél meglebbenti őket. - Volt ott egy fehér hajú. - Olyan hosszú volt a haja, mint egy asszonynak, - olyan fehér, mint a holtaknak. - Hát az felemelt kézzel táncolt az egyik síron, mint ha áldást, vagy átkot szórna. - Ketten-hárman mindig ott hajlongtak körötte! - Olyan félelmetes volt, Fiam, hogy majd beszartam!
De, Atyám! - Ez rettenetes!
Azt gondoltam, Fiam, hogy a Zsófi még egyszer elém térdel búcsú áldásra. - De behugyoztam. Az a rettenetes. - Így már nem áldhattam meg.
Pedig hogy tud az Atya áldani!
Te csak tudod, Fiam.
Polgármester úr! - Atyám. - Mostan hivatalosan vagyok itten.
Na jól van, na. Jól van. - Hát mostan nem áldalak meg, csak mondom elfele.
Tessék csak!
Aztán ott voltak azok, amékek a sírokra feküdtek. - Egy meg, - egy olyan fiatalasszony forma, az meg a ravatalozó előtt lebegett törökülésben. - Jó is lett volna az, mert hát a temető magasabban van az útnál, - felém is fordította a szél, de az meg nadrágot viselt.
A szentségtelen!
Úgy ám! - Mások meg a sírokra feküdtek, hogy kiszívják a halottak lelkét! - Rettenetes volt, Fiam. - Nagyon kísérteties volt. - Már azt gondoltam, hogy akkor most hogyé fogom eztet megmagyarázni az Érsek Úrnak? - Mennyit térgyepelhetek a penitencia végett? - Hát be is szartam volna tán, ha az ijjedtségtű' nem húzódott volna olyan kicsire a seggem, mint a kökényezés után az elsőáldozók szája.
És télleg kísértetek voltak, Atyám?
Akkor még azt hittem. Ahogy ott imbolyogtak. - Mint a testetlen lények, akiknek áttetsző auráját az éjjeli szelek lebegtetik. - De mikor az egyik beleesett a Kovács Jóska sírgödrébe. - Jaj, Szűzmáriám, - őtet meg ma kell temetnem, - hát rágyüttem, hogy a kísértetek nem esnek bele a gödrökbe. - Élő emberek vótak ezek! Részeg huligánok, akik nem tisztelik, ami szent!
Hát a Zsófi?
Hát a Zsófi meg elrohant a Lajoshoz. - Gondolhatod, hogy megvigasztaltatta magát.
Hát, ez a Lajos!
Na, te csak gondolj inkább az Icukára!
De Atyám! - A gyónás szentségére! Nehogy mán meghallja az asszony!
Tőlem, nem fogja, Fiam! - Bízhatsz bennem! - Tudod, felújítanánk a sekrestye felett a tetőt.
Értelek ... városa bő kézzel, Atyám!
Isten megáld, Fiam!
Na, de kik voltak?
Hát azok a pesti huligánok! Azok az istentelen firkászok, akik a Művelődési Házban táboroznak. - Akik megrontják ifjúságunkat a szentségtelen könyveikkel! - Azok a herezita parazita szedett-vedett népek, akiket a te igazgatód - ki tudja honnét - összeszedett!
Hagyja el! - Én ugyan be nem teszem a lábam a Művelődési Házba!
Tudom, Fiam. - A kocsmát jobban kedveled.
Hát mer azt az igazgatót még a ballib, tudja!
Osztán, miért hagytad a helyén? - Hát nincs a nemzeti keresztény oldalon egy rendes művelődési akárkicsoda?
Hát, tudja, Atyám... - Nem innánk egy kis misebort?

2014. július 13., vasárnap

Le fogjuk győzni nemzeti szuverenitásunk ellenségeit...



A nemzet földje legyen nemzeti kézben. Ez nemzeti kérdés. - A nemzet nem lehet földönfutó! Nem hagyhatjuk, hogy a földet idegen urak húzzák ki a talpunk alól! - Értelmes nemzet nem engedheti ki a kezéből a nemzetgazdaság motorjául szolgáló legfőbb nemzeti kincset: a földet! A kezünkkel is a földön állunk!
Mert a föld, a mezőgazdaság, a nemzeti össztermékünk meghatározó meghatározója. - Ez határozza meg az életünket, mert az vagy, amit megeszel, - s magyar ember a magyar föld gyümölcsét egye egészséggel, - ahogy az Úr is mondotta. -
Ne szójjá mán közbe Jóskám! - Tudom én, hogy verejtékkel. - Hát bérmálkoztam én is a Béla Atyánál. - Na de hát egy lelkesítő beszédbe, ugye, mégsem beszélhetünk verejtékről! - Lelkesedjenek, - aztán majd izzadhatnak. Megtanulnak ezek meghajolni kapálás közben! - Mostan írjuk meg aztat a beszédet, - mert miniszterelnökünk élet-halál harcot folytat a nemzeti érdekekért szövetségeseink ellen. Mint sárkányölő Szent Antal. - Na! Ne nézzé! Így van az! - Hát, ha nem Tóni, akkor Gyuri. Na! - Írjad!
A föld a magyarság alapja! - A magyar föld művelése a magyar felemelkedés záloga! - Azért is hálát kell adnunk, - majd kigondoljuk, hogy mit kell ide írni - hogy a magyar föld magyar, sőt, nemzeti kézben van.
Nem sok kézben, mert a nemzet nem lehet megosztott. - A földet sem lehet csak úgy szétfele osztogatni! - Azé' legyen a föld, aki megművelteti! - A földet pedig csak a nemzeti kéz művelteti jól. Az a nemzeti kéz, amelyet a nemzetvezető kéz kijelöl. - Ezért van a nemzet földje is a legjobb kezekben.
Jól van mán! Hát teljesen belezavarsz. - Majd keresünk ide valami verset valami kezes szöveggel. - Írjad belefele a gugliba!
A magyar föld a nemzet földje! De ez a föld ma sokkal kevesebb kéznek adhat munkát, mint a nemzet legfényesebb korszakában! - Mert az imperialista és cocialista métely az ipar lelketlen gyáraiba hajszolta a föld szabad népét, s helyükre gépszörnyeket állított, traktorokat és kombájnokat, amelyek a földünket és lelkünket tapodták, s elvették a legszebb munkát eleinktől, s Isten szép szabad magyar ege alól az imperialista cocialista üzemek fémszagú poklába száműzte őket, nem törődve azzal, hogy milyen károkat okoz ez a halhatatlan néplélekben. - A magyar embert elszakították a magyar földtől. - Ez nem maradhat így! - Bármekkora is a túlerő, ennek véget kell vetni, bárki is fizet ezért bármennyit.
Mert nem mi fizetünk, de eztet se írjad!
A magyar föld, a magyar nemzet, a magyar lélek, a magyar haza és a magyar ság nevében meghirdetjük a magyar kéz forradalmát! - Űzzük el, pusztítsuk el a nemzet földjét taposó gumikerekes szörnyeket! Egy traktor helyére legalább húsz ember állhat! - A magyar földet ne tapossa többé orosz traktor, és ne tapodja brüsszeli traktor!
Már mér ne lenne brüsszeli traktor! - Brüsszel most Moszkva, - s Moszkva az új Brüsszel. - Ez is Unió, meg az is nem az! - Megmondta az a kivert szemű író is, hogy a vihar a fát eltöri, a fű viszont arra hajlik, amerre kell. Amerre a szél fúj. - Ez a magyarság ereje, nem a kemény nyak, hanem a hajlékony gerinc. - Most a keleti szelek fújnak, hát arra hajlunk. - De az egy másik beszéd! - Pedig milyen jó duma ez a fűvel, meg a fával! - Írjad!
A magyar földet, a nemzet anyaföldjét a nemzet magyar anyák által szült magyar fiai és leánya műveljék! - Kaszát, kapát a kézbe! - Legyen mindenkinek munkája, mert aki nem dolgozik a nemzet földjének művelésén, az ne is egyék!
Na, Jóskám! Ha ezt helyi népszavazásra tudjuk vinni, akkor jó kis nemzeti vállalkozást csinálhatunk az értelki traktorok felvásárlására.

2014. június 22., vasárnap

A Szíriusz követei...

Harmadik értelki krónika...



Őseink őseinek az ősei a Szíriuszon születtek. Azonban a globális unalom és a jóra való törekvés miatt el kellett indulniuk. Mert a Szíriusz körül lakhatatlanná váltak a bolygók. - legalább három, ugyebár. - Hát elindultak eleink... - Így kezdte a nagyfröccsel a kezében a polgármester elvtárs, a Kistelki Nemzeti Italboltban, ezen a napfényes keddi délelőttön a bölcseletet. - Mert hát ez bölcselet! - Az elhallgatott igazság tör fel ezzel a fájdalommal, - mert ki kell mondani, - amikor az Icuka nem, - mert Icuka ma olyan... szóval, ma ki kell mondani, hogy a Szíriuszról jöttek, - azaz hogy nem a Szíriuszról, hanem a Szíriusz három bolygójáról jöttek ezek az ősök. - Hát innen a hármasság! - Három korty, három királyok, isteni hármasság, meg az ember hármassága: test, lélek, szellem. Fília, agapé, erosz. - Látszik, hogy valaha tanárember volt a polgártárs elvtárs. Csak aztán politikus lett. - Aztán a kurultáj mozgalomban megvilágosodott, - bármit is jelentsen az.
Ülök a kocsma legkevésbé mocskos asztalánál, és egy opálos üvegpohárból szurok szerű, ragacsos kávét iszom. - A kockacukrokat alumínium csipesszel dobálom át. Csobbanva süllyednek el. De nem olvadnak. Mint a kő, úgy merülnek a vízköves pohár mélyére. A kávé kibaszott keserű. - nem is kávé ez. - Olyan, mint valami fekete epefőzet. Melan-kólia. - Az a nyavalyás érteleki élet. - Amikor nincs az embernek kibaszott tébéje sem, mert egy évnél régebben nem volt viszonya. Munka. - Persze, dolgozni megyek. Próbamunka. - Csak a Munkanélkülieket Gáncsoló Kormányhivatalban meg ne tudják, hogy próbamunkára megyek, mert akkor megvonják a.. - Mi a faszomat vonhatnak még meg?
Szóval, - folytatja a mester elvtárs - Az ősi Turán!
Hát az meg mi a macskapöcs?
Na, nem ottan kezdődik az! - Hanemhát a tizenharmadik törzs, az igazi zsidók, ugyebár, akik Atlantisz gyermekeiként az igazi zsidók, - Isten igazi kiválasztott népe. - Mert Isten egy szíriuszi kompjúter, egy földi műszerekkel nem látható, antianyag űrhajón, s ő választja ki, aki kiválasztott.
De azok a zsidók, aztat meghamisították. Azért is nem tudjuk, hogy hívják a nevét a tizenharmadik törzsnek, mert által írták a tekercseket, hogy meghamisítsák az igazat. - Mert az az igaz, hogy ez a tizenharmadik törzs az igazi kiválasztott nép. - De eztet elhazudták. Mert amikor az a Nabukodonozor, - baszod, nem a Mátrixból - gyarmatosította ezt a vidéket, - hát elvitte az elitet a mai Indiába, hogy a közel-keleten megszűnjön a kultúra. Nincs is ott más, csak kecskebaszó arabok, meg az a kibaszott olaj. - De a tizenkét törzs aztán hazatérhetett.
Júda! Csak Júda, mester elvtárs! - Szólok közbe. - De nagyot kortyolva az újabb kisfröccsből, rám legyint: Meg van az is hamisítva! - Ezek mind hamisítanak! - Ezek a kabbalista szabadkőművesek, - ezek mind hamisítanak. - Higgyed el!
- Na mongyad! - Mondtam, mert már tegeztem. - Kértem egy ásványvizet, mert ezek itten nem adnak vizet a kávéhoz, - és a szám ragadt ettől az atomcsapástól. A munkásbusz meg nem jött. Mert kedd délelőtt volt. Akadály. Mondta.
Hogyasszonggya: Mert ezek lettek a pártusok, akiket a médek hurcoltak el, de a perzsák alatt átköltöztek a Turánba. Oda. közép-Ázsia sztyeppéire. - Aztán ott lettek a turáni népek őseivé, - de leginkább a magoroké. - Meg a hunoké, kunoké, meg a tudodkiké... - Ja, tudom...
Mit tudsz te? - A pultos csak hozza a fröccsöt. - Az olcsó vizespohárba nyomott zavaros szódával zavaros bort hígít. - Ez a pohár is opálos. - Ezek nem halottak még a normális mosogatásról. - Itt mindenkinek egyforma a szájfaunája. - Nem Faunja, basszus! - Na, mindegy. - Véreres szemmel mesél tovább. Öklével néha az asztalra üt. De nem emelheti magasra a kezét. Könyöke az asztalon marad. Csak az alkarját emeli meg, s ejti vissza. - Ha a könyökét is felemelné, leszédülne a székről. - Rá a mocskos kőre. - A busz meg késik. És ma az Icuka se nem.
Mert a magyar pártusok leszármazottja Jézus, meg a három napkeleti bölcskirályok. Meg tőlünk származtak a nagy királyok. - Meg a magyar a legteljesebb, leggazdagabb nyelv, - meg ez a legtisztább szíriuszi vérvonal.
Na baszod, akkor mi van?
Hát az van, hogy a magyar nem mind magyar. - Mert a honfoglalók itten találták a zavarokat, aztán megtanították őket a magyari beszédre. Aztán amúgy egy nép lettek. - De nem ám! Mert a Szíriuszról származottak életereje nagyobb! - Azért van, hogy egyesek felemelkednek, - mások meg nem.
Csak néztem. - Hány liternél tart ez a barom?
Mert úgy van ez, hogy alig egytizede tiszta turáni vér. - Nem szíriuszi? - Az ugyanaz, baszod.
Aha...
Vagy egy jó harmada kevert. - Ők a második vonal... A többiek meg földi emberek, akik nem is emelkednek fel. Nem képesek rá. Mert nem szíriusziak. - Mert a szíriuszi ember, amikor itten találta őket, akkor ezek még ősemberek voltak. Mint csubakabra, vagy mi a szar. - De az agyuk egy kis genetikával alkalmassá tehetetet... szóval lehetett benne beszédközpontot csinálni, - oszt akkor felegyenesedtek, megtanultak meleg ételt enni, meg szemből szerelmeskedni, - és jók lettek jobbágynak. - Na, ők a többség, - de mostan mi vagyunk a többség, mert a Szíriusziak uralják a földet.
Uralod te a hólyagodat! - Ja, azt se... - A nadrágján terjedni kezdett a folt. - A volt Kisztitkárt elöntötte az érzelem, és a vizelet.
Megjött a busz. - És nem vertem pofán. - Bánom.

2014. június 18., szerda

Egy nehéz éj reggele...



Testvéreim! Értelki Atyafiak! - Aztat álmodtam, hogy kétezer húsz volt. Június 16-a! És Értelek földje nem ért oda az avatási dombhoz.
Hogy milyen avatási dombhoz? - Hát a kormányzói avatási dombhoz! - Mert a nyócmillió kettőszáz huszonhatezer magyar egyöntetű akaratából a liberális demokráciát hatékonyabb, s szent hagyományainkhoz illőbb államformára cseréltük. - Illetve, cseréljük addigra. - De nem eltörött a díszszekerünk tengelye az érháti úton? - Ezek a rebellis szakadárok! - Hát nem kikátyúzzák addig a NER keretében épült főútjukat! - Csakis azért, hogy e szent napot meggyalázzák!
Mer már mér nem nyócmillió kettőszáz huszonhatezer? - Megírja aztat addig a Magyar Krónika is. - Mer elmennek. Kétfélék is elmennek. Elmennek azok, akik addig is idegenek voltak, - idegen szívvel, idegen érdekből, idegenek aljas előőrseiként. - Kettőezer tizennyóc után ők lelepleződtek. Törvény erejével tett a nemzet kormánya igazságot, hogy amit ők bitoroltak, az végre azoké legyen, akik e nemzet fiai voltak mindenkor, mint Deutch elnök úr is...
Hogy a Deutch? - Hát persze, hogy elnök! - Sport Elnök. - Oly sok évig védte addigra az ordas Unió ellen kis hazánkat!
Na, a másik fele meg nem bírta a legjobbak szabad versenyét, s elment a korcs nyugatra lakájnak. De láthatjátok, véreim, elkorcsosul s vesztébe rohan az a világ, ahol a gyengékhez igazodnak.
De több hűtlen nem megy el! Felnőnek, kitanulnak a nemzet zsírján és tején, aztán tudásukat és erejüket idegeneknek adják! - Nem kaphat már útlevelet akárki! Csakis az, akinek van párt-ajánlása. - A határok sem állnak tárva-nyitva, mint a kurvák picsája! - Akkorra itten rend lesz, mert ebben az ellenséges világban csak az erősek győzhetnek! - És mi győzni is fogunk, mert felkent vezetőt adott nekünk az ég!
Hogy tizennyóc? - Miféle választás? - Hát mi vagyunk a választék, oszt jónapot. - A résztvétel, vagy a részvét az meg-e van-e! - Mindenki köteles szabadon élni a jogával. - Hát úgy, ahogy. - Ahogyan mi meg-e mongyuk. - Mer' mi mongyuk meg!
Na szóval! Ottan tiszteleg majd Gurbanguly Berdimukhammedow, meg Safarov nagykövet úr, meg Észak-Keleti szomszédunk vezetője, a bölcs Putyin atyuska, - s a magyar falvak innen, s túl a határokon, elküldték turulos, pántlikás szekéren, megszentelt földjüket a Vértanúk terére. - Hát persze, hogy eltávolították onnan a kommunista miniszterelnök szobrát akkorra már! - S akkor a mi szekerünk megszentelt földje az érháti árokba borul! - A szar közé!
Hát, testvéreim az Úrban! - Nem engedhetjük, hogy ez a gyalázat megessék! - Nincs mit tenni! Vissza kell foglalnunk Érhát földjét, hogy a főútján ne lehessen kettőezer húsz júniusában ott az a gyalázatos kátyú, amit Padovai Szent Antal kegyelméből megálmodtam az éjjel! - Viktor Atyánk, apostoli királyságunk felszentelt kormányzójává lesz ezen a napon! - S ez egyszer van egy kormányzó életében! - Akkor kell ottan lennie az értelki földnek! - Azt a kutyaúristenit!

2014. május 31., szombat

Jobban teljesít



Frakcióülésünk újabb napirendi pontjaként szót kell ejtsünk Értelek városa közhasznú vállalkozásainak teljesítményéről.
Mint az a NENYI-ben lefektetett alapelveknek is megfelel, a város szolgáltatásaiban a NER szelleme manifesztálódik.
Ne nézzél olyan bambán, Jóskám! - Írjad a jegyzőkönyvet, oszt jónapot! Na, diktálom, hogy te is értsed! - Testnevelés szakos, bazmeg....
"A keresztény nemzeti és polgári értékrendnek megfelelően, - ahogy Béla Atya is megmondta az eukarisztikus..." - Jóskám, hagyjad! Majd leírom én!
Na szóval! Itt vannak a kimutatások. - Nézzétek csak meg. - A városi közlekedési vállalat több nyugdíjast szállít a piactérről az SZTK-ba, amióta az odavezető utat meghívásos pályázaton kiköveztettük. Jól van na! Úgyis messze van a horgásztó.  - A temetői körút hosszú, így az idős asszonypolgárok inkább buszra szállnak, ami 65 év felett ingyenes is az utasoknak. Így kijelenthetjük, hogy a városi buszok harminc... - inkább negyvenöt százalékkal jobban teljesítenek.
Aztán ott van a kommunális szolgáltató. - Mióta a református lelkész fia megnyitotta a szelektív hulladékgyűjtő sziget helyén a dohányboltját, - és betiltottuk a településen az üvegvisszaváltást, azóta a kommunális - nem kommunista, te szerencsétlen! - Na, adjad ide azt a tollat, majd én leírom... - Szóval,- azóta az elszállított lakossági hulladék mennyiségében is jobban teljesítünk tizennyolc, - írjad inkább, hogy huszonhat százalékkal.
Mit? - Hogy nem lesz-e baj a számokból? - Mi vagyunk a számvevő bizottság is, nem? - Hát azok a számok, amiket mi leírunk, oszt jól van...
Na nézzük. Miben teljesítünk még jobban. - Kati néni, akitől mi is beszartunk kölyök korunkban, újra több egyest oszt ki, mióta ismét van elsőben buktatás. - A Tóth Kocsmában, - most már Nemzeti Italbolt, - jobban fogy az eredetvédett nemzeti pálinka. Amióta az ellenzéki képviselők nem parkolhatnak a város területén, azóta hatékonyabb a helyi rendeletalkotás. - És a nemzeti megújulási program is jobban teljesül, amióta betiltottuk az óvszer és a fogamzásgátló forgalmazását a helyi patikában.
Igazad van Jóskám! - Béla Atya is megmondta, hogy az Úrnak tetsző baszásban egy felnőtt férfi és egy nő van együtt, - kivéve, ha az egyik fél egy Atya. - Ezt ne írjad Jóskám! Még felkapná az a buzi liberális média. - Hogy nem buzi? - Hát te nem basztad seggbe, Jóskám? - A buzit itt minden rendes heteroszexuális - ezt nem kell írni, te marha, úgyse tudnád - szóval a buzikat itt minden önérzetes keresztény férfi... - Na, hagyjuk.
Atyám fiai! - Még jó, hogy nálunk nincsenek kotnyeles tyúkok a frakcióban. - Na szóval.... Atyám fiai! Istentől választott, pártusoktól származott szent nemzetünk miniszterelnöke hamarosan Értelekre látogat. - Mit mondjunk neki a teljesítményünkről! - A Városi Temetkezési Intézet teljesítménye romlott! - Tavaly nyáron nem volt hirtelen kánikula, - hogy a kövér satrafákat kiegyelje az öregotthonból. Télen senki sem fagyott halálra a lapos soron. - Egy kibaszott influenza se volt. - S meg kell mondjam, hogy a sárgarépás szendvicskrémtől sem kapott senki egy rendes szalmonellát! - Nincs elég halott, ugye! Ez a baj. - Az élőket mégse nem temethetjük el, ugye. - A temetkezésünk teljesítménye nem teljesít jobban, - sőt, egyenesen romlik. - Hát hogy álljak evvel az adattal a nemzet felkent megváltója elé, ugye? - Hát miért nem halnak rendesen ezek az értelkiek? - Te se nem haltál meg, Jóskám, ugye. Pedig az is eggyel több temetés lehetett volna, ugye! - Meg aztán, Béla Atyának sem az égből jön a manna, ugye. - Isten bocsássa meg! - De az Atya stóla pénze is kevesebb, ugye, mert senki se nem ad neki, ha nincsen elég temetés, ugye... Mit tegyünk, ugye?
Honfitársak! Nemzetünkért lelkesedő keresztény férfiak! Magyarok! Polgárok! - A megelőző évben 120 halott volt. - Ebben meg csak 107. Mi nyócan vagyunk ugye. - A balliberális idegenszívű meleg lobbira nem számíthatunk, ugye. Azok nem szeretik a hazát, ugye, mert nem is igyekeztek a NER keretei között megvédeni magunknak, ugye. Rajtunk a világ szeme, ugye, mert Magyarország Miniszterelnökének látogatása idején Értelek nem állhat ez elé a nagy ember elé egy ilyen eredménnyel ugye. - Tennünk kell, valamit, ugye. - Ha mind szépen meghalunk, és mindenki hoz magával még egy embert, ugye, akkor az már százhuszonegy, ugye. Akkor már jobban teljesítünk ezen a téren is!
Ne szójjá közbe, Jóska, bazmeg! - Ki most ha kell, halni nem mer, ugye! - Neked drágább a rongy életed, mint Értelek becsülete, ugye? - na idefigyejjetek, bazmeg! - Most mind hazamegyünk, bazmeg. - Jól van, Lajos, te mehetsz a ragyás Zsófihoz. - Aztán egyetek, igyatok, basszatok egy jót, ugye, - oszt utána elmegyünk Béla Atyához utolsó kenetért! - Aki holnap ilyenkor életben van, az nem magyar! - Megértettétek? - Végig-e gondoltátok-e már, hogy kit hoztok magatokkal, ugye! - Tótokat hozzatok, meg cigányokat, meg zsidókat, ugye, hogy a mi hiányunk ne veszélyzetesse a nemzeti kétharmadot, ugye! - Éljen Értelek! Éljen az értelki temetkezési szolgáltatás jobb, magyarabb, keresztény-nemzetibb teljesítménye, ugye! - Írjad, Jóskám! - A nemzeti frakció önfeláldozó, honszeretettől lelkesült fiai hathatós megoldással elérik, hogy Értelek minden téren jobban teljesítsen!
Jóska, bazmeg! Dátum, aláírás, körbélyegző bazmeg. - Osztjónapot.