Oldalak

2014. július 22., kedd

Az öreg temető... Értelek újabb krónikája



Jaj! - És még egyszer jaj! - Hát nincsen ezekbe egy csepp tisztelet sem?
Mondjad Bélám! - Kiben nincs tisztelet!
Atya! Érted? - Béla Atya! - Mostan hivatalosan vagyok itten.
Rendben van, Atyám! - Kezdjük el akkor szépen, sorban az elejéről.
Idefigyelj, Károlyom!
Polgármester úr! - Atyám. - Mostan hivatalosan vagyok én is itten.
Hát akkor polgármester elv... - már azt sem tudom, mit beszélek....
Csak nyugodtan, Atyám! - Csak nyugodtan. - Méltósággal! - Elvégre, nem bugrisok vagyunk mi, hanem urak.
Szent igaz, fiam. Szent Igaz.
Hát?
Na szóval, - Polgármester úr! - Hát az úgy volt, hogy a Ragyás Zsófit gyóntattam vecsernye után.
Úgy?
Úgy hát! - Szolgálatkész gyermek.
Gondolom!
Persze, hogy gondolod! - Előtted is térdelt már!
A tisztelet. Ugye, Atyám! A tisztelet.
Úgy ám! - A tisztelet. - Hát a penitenciák elvégzése után arra kért, kísérném el a Temetői körútig, mert a plébánia felől a Csalitos közben nincsen lámpa, meg aztán a halottaktól is fél.
Babonás egy népség ez. Csak a baj van velük.
Ne is mondd, Fiam! A horoszkópomban is benne volt, hogy öröm is ér, meg bosszúság is. - Hát úgy is lett!
Csak nem kutyaszarba lépett a Csalitos Közben, Atyám?
Nem, Polgármester úr Fiam. - Aztat a közmunkások mind béhányták a templomkertbe. - Mondtam is a sekrestyésnek: több tömjént a füstölőbe, s kevesebb vizet a miseborba!
Na, majd a világításról is döntünk.
Az jó lesz, Fiam! Az jó lesz! - De hadd mondjam tovább!
Mondja hát!
Hát az Öreg Temető előtt a földbe gyökerezett a lábam! - Azt hittem, kísértetek bolyonganak a sírok között. - Úgy támolyogtak ott, mint a lúdvércek a láp fölött. - Szinte láttam, ahogyan a szél meglebbenti őket. - Volt ott egy fehér hajú. - Olyan hosszú volt a haja, mint egy asszonynak, - olyan fehér, mint a holtaknak. - Hát az felemelt kézzel táncolt az egyik síron, mint ha áldást, vagy átkot szórna. - Ketten-hárman mindig ott hajlongtak körötte! - Olyan félelmetes volt, Fiam, hogy majd beszartam!
De, Atyám! - Ez rettenetes!
Azt gondoltam, Fiam, hogy a Zsófi még egyszer elém térdel búcsú áldásra. - De behugyoztam. Az a rettenetes. - Így már nem áldhattam meg.
Pedig hogy tud az Atya áldani!
Te csak tudod, Fiam.
Polgármester úr! - Atyám. - Mostan hivatalosan vagyok itten.
Na jól van, na. Jól van. - Hát mostan nem áldalak meg, csak mondom elfele.
Tessék csak!
Aztán ott voltak azok, amékek a sírokra feküdtek. - Egy meg, - egy olyan fiatalasszony forma, az meg a ravatalozó előtt lebegett törökülésben. - Jó is lett volna az, mert hát a temető magasabban van az útnál, - felém is fordította a szél, de az meg nadrágot viselt.
A szentségtelen!
Úgy ám! - Mások meg a sírokra feküdtek, hogy kiszívják a halottak lelkét! - Rettenetes volt, Fiam. - Nagyon kísérteties volt. - Már azt gondoltam, hogy akkor most hogyé fogom eztet megmagyarázni az Érsek Úrnak? - Mennyit térgyepelhetek a penitencia végett? - Hát be is szartam volna tán, ha az ijjedtségtű' nem húzódott volna olyan kicsire a seggem, mint a kökényezés után az elsőáldozók szája.
És télleg kísértetek voltak, Atyám?
Akkor még azt hittem. Ahogy ott imbolyogtak. - Mint a testetlen lények, akiknek áttetsző auráját az éjjeli szelek lebegtetik. - De mikor az egyik beleesett a Kovács Jóska sírgödrébe. - Jaj, Szűzmáriám, - őtet meg ma kell temetnem, - hát rágyüttem, hogy a kísértetek nem esnek bele a gödrökbe. - Élő emberek vótak ezek! Részeg huligánok, akik nem tisztelik, ami szent!
Hát a Zsófi?
Hát a Zsófi meg elrohant a Lajoshoz. - Gondolhatod, hogy megvigasztaltatta magát.
Hát, ez a Lajos!
Na, te csak gondolj inkább az Icukára!
De Atyám! - A gyónás szentségére! Nehogy mán meghallja az asszony!
Tőlem, nem fogja, Fiam! - Bízhatsz bennem! - Tudod, felújítanánk a sekrestye felett a tetőt.
Értelek ... városa bő kézzel, Atyám!
Isten megáld, Fiam!
Na, de kik voltak?
Hát azok a pesti huligánok! Azok az istentelen firkászok, akik a Művelődési Házban táboroznak. - Akik megrontják ifjúságunkat a szentségtelen könyveikkel! - Azok a herezita parazita szedett-vedett népek, akiket a te igazgatód - ki tudja honnét - összeszedett!
Hagyja el! - Én ugyan be nem teszem a lábam a Művelődési Házba!
Tudom, Fiam. - A kocsmát jobban kedveled.
Hát mer azt az igazgatót még a ballib, tudja!
Osztán, miért hagytad a helyén? - Hát nincs a nemzeti keresztény oldalon egy rendes művelődési akárkicsoda?
Hát, tudja, Atyám... - Nem innánk egy kis misebort?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.