Testvéreim! Értelki Atyafiak! - Aztat álmodtam, hogy kétezer
húsz volt. Június 16-a! És Értelek földje nem ért oda az avatási dombhoz.
Hogy milyen avatási dombhoz? - Hát a kormányzói avatási
dombhoz! - Mert a nyócmillió kettőszáz huszonhatezer magyar egyöntetű
akaratából a liberális demokráciát hatékonyabb, s szent hagyományainkhoz illőbb
államformára cseréltük. - Illetve, cseréljük addigra. - De nem eltörött a
díszszekerünk tengelye az érháti úton? - Ezek a rebellis szakadárok! - Hát nem
kikátyúzzák addig a NER keretében épült főútjukat! - Csakis azért, hogy e szent
napot meggyalázzák!
Mer már mér nem nyócmillió kettőszáz huszonhatezer? -
Megírja aztat addig a Magyar Krónika is. - Mer elmennek. Kétfélék is elmennek.
Elmennek azok, akik addig is idegenek voltak, - idegen szívvel, idegen
érdekből, idegenek aljas előőrseiként. - Kettőezer tizennyóc után ők
lelepleződtek. Törvény erejével tett a nemzet kormánya igazságot, hogy amit ők
bitoroltak, az végre azoké legyen, akik e nemzet fiai voltak mindenkor, mint
Deutch elnök úr is...
Hogy a Deutch? - Hát persze, hogy elnök! - Sport Elnök. -
Oly sok évig védte addigra az ordas Unió ellen kis hazánkat!
Na, a másik fele meg nem bírta a legjobbak szabad versenyét,
s elment a korcs nyugatra lakájnak. De láthatjátok, véreim, elkorcsosul s
vesztébe rohan az a világ, ahol a gyengékhez igazodnak.
De több hűtlen nem megy el! Felnőnek, kitanulnak a nemzet
zsírján és tején, aztán tudásukat és erejüket idegeneknek adják! - Nem kaphat
már útlevelet akárki! Csakis az, akinek van párt-ajánlása. - A határok sem
állnak tárva-nyitva, mint a kurvák picsája! - Akkorra itten rend lesz, mert
ebben az ellenséges világban csak az erősek győzhetnek! - És mi győzni is
fogunk, mert felkent vezetőt adott nekünk az ég!
Hogy tizennyóc? - Miféle választás? - Hát mi vagyunk a
választék, oszt jónapot. - A résztvétel, vagy a részvét az meg-e van-e! -
Mindenki köteles szabadon élni a jogával. - Hát úgy, ahogy. - Ahogyan mi meg-e
mongyuk. - Mer' mi mongyuk meg!
Na szóval! Ottan tiszteleg majd Gurbanguly Berdimukhammedow,
meg Safarov nagykövet úr, meg Észak-Keleti szomszédunk vezetője, a bölcs Putyin
atyuska, - s a magyar falvak innen, s túl a határokon, elküldték turulos,
pántlikás szekéren, megszentelt földjüket a Vértanúk terére. - Hát persze, hogy
eltávolították onnan a kommunista miniszterelnök szobrát akkorra már! - S akkor
a mi szekerünk megszentelt földje az érháti árokba borul! - A szar közé!
Hát, testvéreim az Úrban! - Nem engedhetjük, hogy ez a
gyalázat megessék! - Nincs mit tenni! Vissza kell foglalnunk Érhát földjét,
hogy a főútján ne lehessen kettőezer húsz júniusában ott az a gyalázatos kátyú,
amit Padovai Szent Antal kegyelméből megálmodtam az éjjel! - Viktor Atyánk,
apostoli királyságunk felszentelt kormányzójává lesz ezen a napon! - S ez
egyszer van egy kormányzó életében! - Akkor kell ottan lennie az értelki
földnek! - Azt a kutyaúristenit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.