Oldalak

2020. május 15., péntek

Menekülési ösztön nélkül


Menekülési ösztön nélkül



Miért jött vissza Radnóti Párizsból? A második világháború küszöbén már megszokottá vált, hogy rengeteg hátrány éri a zsidókat. Radnóti megtehette volna, hogy feladva a hátrányait, új életet kezd az akkor még szabad és haladó szellemiségű világvárosban. Ő mégis itt volt itthon, a Pozsonyi úton és az Istenhegyi úton.

Joga van-e bárkinek elvitatni az ő jogát arra, hogy itt legyen honos, ahol „kifelejtették” a kortárs irodalomból, ahol letiltották a katedráról, ahol másodrendű polgárként rabszolgaságra ítélték, s végül, mint haszontalan foglyot egyszerűen főbe lőtték?

Nem volt talán világos, hogy merre tart a világ?

A holokauszt rettenetében államilag irányított, ipari módszerekkel végrehajtott, tömeges rablógyilkosság zajlott éveken át. Ebben a borzalomban a magyar lakosság lelkesebb, a magyar állam eltökéltebb és hatékonyabb volt még a németeknél is. Márpedig az az állam, amely népírtást hajt végre saját polgárai körében, és az a nép, amely helyesli és teljes szívvel támogatja azt, önmaga sírját ássa egyre mélyebre.

Néhány évig higiéniai termékeket szállítottam számos nógrádi intézménybe. Köztük a mohorai óvodába is. fellelhető az Interneten az az irat, amelyben a helyi plébános „kiigényelte” a zsidók által „elhagyott” ingatlant. Jóllehet, a vagon még magyar tájakon haladt a tulajdonosokkal.

Ingatlan, ingóság, pályafutás, élet, mind, mind préda lett, s a kis gazemberek a nagy gazemberek kegyeit keresték, hogy nagyobb részt kapjanak a koncból. Közönséges hullarablás volt ez, s mert azt csak halottakon lehet elkövetni, hát gyilkoltak szorgalmasan. Gyilkoltak előbb a kirekesztéssel, s végül a fizikai megsemmisítéssel.

Azt írja a Biblia, hogy Isten jelöli ki a népek sorsát, és az országok határát. Ha ez így van, Isten kegyelme igen nagy, hiszen nem morzsolódtunk fel, dacára a bűnöknek, amelyeket elkövettünk. Ám nem véletlen, hogy a huszadik században minden nagyratörő, és egyúttal pökhendi tervbe belebuktunk. Elvesztettünk két világháborút, egy forradalmat, egy hidegháborút. Elvesztettük az ország területének nagyobb részét, s elvesztettük többször is a nemzetközi megbecsülésünket.

Azt mondják sokan, hogy ez egy keresztény ország. Viszonylag jól ismerem a Bibliát, de ott nem találok rá magyarázatot, hogy ez mit jelent. Különösen, hogy erre hivatkozva újra a leggonoszabb eszméket hizlalják, felelevenítve a legaljasabb gyakorlatot. Ám, ha feltételezzük egy percre, hogy a szó bibliai értelmében sokan félik Istent, akkor végkép nem érthető, hogy miért helyeslik és támogatják azt, ami helytelen, aljas és gonosz.

Történelmi időket élünk. Ezekben az években ismét megfordul a nép és az ország sorsa. Jelenleg kiteljesedik az illiberális állam. Mit is jelent ez? Azt, hogy nem vagyunk szabadok. A biztonság és a jólét hazug ígérete sokakat rávett, hogy önként mondjanak le a szabadságukról, és gyalázzák azokat, akik szabadok szerettek volna maradni. Az emberek félrevezetésének a leghatékonyabb módszereit, a modern média által ipari hatékonyságúvá fejlesztett tömeges manipulációt épp abban a világégésben kezdték minden korábbinál eredményesebben alkalmazni, amelyben Radnótit megölték. A mai helyzetünknek két oka van. Az egyik az, hogy pontosan ezt a manipulációt alkalmazták és alkalmazzák újra. A másik pedig az, hogy sokan hinni akarnak a hazugságnak, mert az álmaik, vágyaik megvalósulását várják attól a világtól, amit ezek a hazugságok ígérnek.

Ha ez az ország valóban keresztény lenne, azaz, ha az emberek többsége értené és hinné azt, ami a Bibliában áll, nem hinnék olyan sokan, hogy embertelen és aljas módszerekkel lehet egy jobb világot felépíteni, s nem mernének támogatni egy olyan világot, amely Isten törvényeivel ellentétben állva, emberek megkülönböztetésén, a sorsuk, karrierjük, életük ellopásán át juttat előnyökhöz másokat.

Tudjuk, sokan meghaltak, akik szembe mertek szállni. Nem tudjuk, hogy mennyien. Ezekben a napokban is életek, karrierek törnek ketté. Lassan megszokjuk, hogy a szabadság és a levegő elfogy körülöttünk.

A sajtó szorgalmasan híreszteli, hogy egyeseket „rémhírterjesztésért”, elrettentően nagy erőt felvonultatva elfogott a rendőrség. S már tudjuk azt is, mi a rémhír: minden állítás és vélemény, ami eltér a hatalom akaratától.

Fölvetődik tehát a kérdés, hogy miért nem megyünk el, amíg lehet. Hiszen Európa, és a világ jobb része ma még nyitva áll előttünk. Feladhatnánk a budapesti, vagy vidéki életünket, és újat kezdhetnénk egy nyitottabb, haladóbb, emberibb kultúrában.

De ki az, aki elvitathatja a jogunkat, hogy itt legyünk otthon? A jövő a tiszta embereké. Azoké, akiket megkülönböztetnek, kirekesztenek, gyaláznak és képletesen is, fizikailag is pusztítanak. Mert valamiféle igazság mégis működik a világban. Talán éppen Isteni igazság. És a gonosz hatalmak elbuknak, csupán elrettentő emléküket hagyva az utókorra. Történelmi időket élünk. Hamarosan fordul a világ. Hogy addig mennyi szenvedést és nyomorúságot hagyunk magunkra mérni, az azokon múlik, akik hinni akarnak a hazugságnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.