Tessék végre forradalmat csinálni!
Az ország ismét legalább három részre szakadt, nem beszélve
a határokon túl élőkről. Vannak, akik egyre agresszívebb indulattal gyűlölnek
mindenkit, aki változást akar. Vannak olyanok, akik rezignáltak és nem hisznek abban,
hogy bármi befolyásuk lenne a világuk alakulására. S vannak a reménykedők, akik
persze egyáltalán nem egységesek.
Úgy gondolom, hogy ma ez a harmadik csoport a legnépesebb. A
mai választási rendszerben ugyan vesztesként is megnyerheti a küzdelmet a jelenleg
kormányzó erő, s az ellenzéknek brutális fölényt kell szereznie ahhoz, hogy a
mandátumokban egy kis többséghez jusson, mégis van remény a változásra.
Vakon reménykedni felelőtlenség lenne, de nem kilátástalan,
hogy a Fidesz-KDNP ellenzékbe szoruljon. Tegyük fel, hogy így lesz! De mi lesz
azután?
A választási ígéretekben most az szerepel, hogy az új
összetételű Parlament és az új kormány megkezdi a dolgaink rendbetételét, az
ordító társadalmi igazságtalanságok felszámolását, az eltussolt aljasságok felgöngyölítését,
az ország, a köztársaság és a demokratikus jogállamiság helyreállítását.
De lehetséges-e ez?
Tegyük fel, hogy a színes parlament elé olyan törvények
kerülnek, melyek e célokat szolgálják. A várhatóan tagolt parlament nem
viselkedik majd olyan szavazógépként, mint ahogy azt az elmúlt nyolc évben
megszoktuk. Vita lesz és változatos szavazási eredmények. Az új törvények sok
vita és alkudozás mellett, lassan születnek majd. Ez demokráciában normális, de
lesz-e hozzá kellő türelmünk és elegendő időnk?
Tegyük fel, hogy a törvények előbb-utóbb elfogadásra
kerülnek. Igen ám, de az országban minden más a narancs embereivel lesz még tele.
A Parlament által elfogadott törvény a Köztársasági elnök asztalára kerül. Ő
persze alá is írhatja. De visszaküldheti megfontolásra a Parlamentnek, vagy
alkotmányossági felülvizsgálatra az alkotmánybíróságnak. A Köztársasági Elnök
továbbra is Áder János lesz, aki olyan, mint ha maga Orbán Viktor töltené be a
tisztséget. Csak Áder kevesebbet beszél, és többet horgászik. Az
Alkotmánybíróság összetétele is ismert.
A Parlament persze újra elfogadhatja a megfontolásra
visszaküldött törvényeket. Ez is időt emészt fel, s a majdani ellenzék
telekiabálhatja a világot azzal, hogy aljas törvényeket hoz az új többség.
Az Alkotmánybíróság is következmények nélkül húzhatja az
időt és az elő került jogszabályokat egészében, vagy részleteiben
megsemmisítheti.
Mind ez az új Törvényhozás munkáját teszi keservesen lassúvá
és szinte eredménytelenné.
A Kormány természetesen elkezdheti végezni a munkáját. Nem
beszélve most arról az alternatíváról, ha a hatalom átadását „spontán utcai
zavargások és terror veszély miatti szükségállapotot hirdetve” a jelenleg
regnálók felfüggesztik. Most induljunk ki abból, hogy ez a hatalomátadás
megtörténhet és megtörténik. A kormány tehát a maga hatáskörében intézkedést
hoz. Kinek kell azt végrehajtania? Többnyire az önkormányzatoknak. Az
önkormányzatok milyen összetételűek még másfél évig? Igen, csupa narancs.
Hogyan viszonyulnak majd a kormány intézkedéseihez? – Nyilvánvalóan minden
lehetséges módot és eszközt megragadnak, hogy azok ne, vagy ne az eredeti
célnak és szándéknak megfelelően valósuljanak meg a gyakorlatban.
Így a Parlament és a Kormány is béna kacsa lesz. Olyan
országot kellene irányítaniuk, amelyben mindenki ellenségként viselkedik,
akinek partnernek kellene lennie. Némi iróniával azt mondhatjuk, ismét
megvalósul a fékek és ellensúlyok rendszere. Csak ezúttal a régi hatalom
klientúrája fékezi és ellensúlyozza azokat a remélhetően haladó törekvéseket,
amelyeket egy új Parlamenttől és egy új Kormánytól várunk. Ez gyorsan
elvezethet oda, hogy az ország kormányozhatatlanná válik. Ha sem költségvetést,
sem semmilyen sürgős és fontos jogszabályt nem sikerül elfogadni, ha a
törvényeket és a határozatokat nem lehet végrehajtani, megfogalmazódik majd az
igény egy új, soron kívüli választásra.
Nézzünk egy másik területet. A társadalom jelentős része a
bűnök feltárását és a bűnösök felelősségre vonását várja. Az ORFK Főkapitányát
azonban Pintér Sándornak, a Legfőbb Ügyészt Polt Péternek, a bíróságok
vezetőjét pedig Handó Tündének hívják.
Kizárt, hogy a Polt vezette ügyészség igyekezetet mutatna e
gyanúsítások előkészítésében. Inkább az eltussolásában lesz szorgalmas, hiszen
maga is bűnrészes lehet sok olyan bűnben, amelyet üldöznie kellene. Kizárt,
hogy Pintér vezetése alatt a nyomozások a legnagyobb ügyekben bármit is
feltárnának. A helyzet és az érdekek ugyanazok. S persze, a bírói karban ma is
van érdemi és tiszteletre méltó ellenállás, de Handó Tünde is befolyásolhatja,
hogy ha egy-egy ügy véletlenül eljutna bírósági szakaszba, azt hol tárgyalják
és ki tárgyalja.
A sajtó is az ő kezükben van, ami azt eredményezi, hogy a
közvélemény befolyásolásának lehetősége töretlenül az övék. S ha hozzátesszük
azt az agresszív viselkedést, amelyet elvakultabb híveik már most is
tanúsítanak, abban a helyzetben minden napos atrocitásokra számíthatunk. Ezek
kezelése kapcsán persze a hatóságokat, s rajtuk keresztül az új korményt lehet
majd gyalázni. – Ellenzékből könnyebb kommunikálni, ha vannak hozzá eszközök.
Csupán kritizálni és vádolni kell. De a rágalmazás és a gyalázkodás evidens
része az eszköztáruknak. Ez folyamatos polgárháborús hisztériát hoz létre, ami
rengeteg helyi villongást vált ki. Gyakorlatilag senki sem lesz biztonságban.
Bárki, aki hangot ad demokrata beállítottságának, a fizikai erőszak veszélyével
néz majd szembe. Ezt a hatóságok képtelenek lesznek hatékonyan kezelni.
Nekem is meggyőződésem, hogy a nemzeti vagyon jelentős
részét tették magánvagyonná. E „jellegét elvesztett” vagyon visszaszerzése
mindannyiunk érdeke. De ezzel az időhúzó technikával elérhető, hogy azt szép
kényelmesen el lehessen tüntetni: külföldre vinni, mindenféle ügyleteken át
strómanokhoz juttatni, majd onnan, látszólag legálisan és a korábbi ügyektől
látszólag függetlenül visszavenni. Miközben a társadalom jelentős része
elszegényedett, a nemzeti vagyon leértékelődött és sokan a legszörnyűbb
nyomorba süllyedtek, addig a klientúra hihetetlen mértékben vagyonosodott.
Nyilvánvaló, hogy ennek a tényleges mértékét még nem is ismerjük. Ennek a
vagyonnak a minél nagyobb arányú visszaállamosítása egyfelől igazságos,
másfelől szükséges.
Bárhogy is nézzük, ha lesz hatalomátvétel, az ország új
vezetése egy kifosztott, tönkre tett, eladósodott országot vesz át. Az
adósságaink óriásiak. Igaz, ennek nem kis része ma államtitok. Ahhoz, hogy az
ország ismét valós fejlődési pályára kerüljön, források kellenek. Ahogy ahhoz
is, hogy az elmúlt nyolc évben keletkezett hatalmas társadalmi bajokat,
szociális krízishelyzeteket elkezdhessük orvosolni, kompenzálni. Az Államnak
tönkrementek a szolgáltató ágazatai. Azok a problémák, amelyek az oktatásban,
az egészségügyben a nyugdíjrendszerben jelentkeznek, hogy csak a
legkézenfekvőbbeket említsük, külön-külön is több tízezer milliárd Forintot
igényelnek. Jogos igazságérzetünk kívánja azt, hogy ennek minél nagyobb részét
fedezzék az ellopott vagyon visszaszerzéséből. De az idő ellenünk dolgozik.
Amíg mi igyekszünk kulturált és jogállami keretek között érvényt szerezni az
igazságnak, addig a bűnösök épp e kereteket használják ki, hogy elsétáljanak a
jogosan elvárt büntetés és jóvátétel elől.
Tovább is van. Mondjam még? – Fölösleges. Bármilyen
aspektusból vizsgáljuk a váltás prognosztizálható folyamatát, az nem kecsegtet azzal
a reménnyel, hogy működőképes országot kapunk eredményként. Kizárt az, hogy
Európa második legkorruptabb országában a bűnök feltárásra kerüljenek, s hogy a
károk érdemi hányada megtérüljön. A bűnök feltárása és a bűnösök megbüntetése
is kizárt.
Egyetlen reális megoldás elég gyors és kellően radikális: a
forradalom. Csak a jelenlegi hatalom eltörlése és a hatalom azonnali átvétele
minden ágazatban és pozícióban nyújt arra lehetőséget, hogy a szükséges és
jogosan várt változások megtörténhessenek. Mivel pedig várhatóan nem történhet
meg a megnyert választások után sem a hatalom békés átvétele, erre épp azok
adhatnak alkalmat, akiken a jövőnk érdekében túl kell lépnünk. Tessék végre
forradalmat csinálni! Ha demokrata vagy, ne fuss el gyáván a történelem elől!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.