Oldalak

2017. augusztus 5., szombat

Élet és költészet

Élet és költészet...

Az emberek többsége vezetésre vágyik. A kiskorúság biztonságát keresik e félelmetes világban. Őseinkre szokás úgy tekinteni, mint akik primitívek voltak. - Holott folyton rácsodálkozunk, hogy mennyi mindent tudtak. A tudás minden korban más kihívásokkal kerül szembe, s minden korban túl is szárnyalja a kor kihívásait. - Így jönnek el új korok.
A primitívség nem a tudásban van, hanem a kapzsiságban: hogy tudniillik pusztítva oroz a gonosz, s azt tagadja meg, ami emberi. - Sőt, olybá tűnik sokszor, hogy a gyűlölet és a gonoszság emberi csupán, s a jóság, a tudás, a lelki nagyság nem más, mint a halálra szánt gyengék önámítása: kábítószer, hogy ne fájjon annyira a nyomorult sors, amelyet az embertelen gonoszság mért rájuk. - S úgy mutatják be e törekvéseket, mint ha nem is törekvések volnának, hanem valamiféle "evolúciós törvényszerűség": az erős kiszorítja a gyengét. - S minthogy törvényszerűségként tálalják a puszta és gátlástalan önzést, lényegében jónak mutatják a gonoszságot. - Holott az, ami gonosz, nem lehet jó. - S a "fejlettebb" fajok ösztöneiben az élet törvényszerűsége munkál: az erős nem pusztítja el a gyengébb egyedet, legfeljebb behódolásra készteti, hogy a párosodás, vagy a vadászterület jogát megszerezze. A legyőzött egyed a nyakát - sebezhető pontját- megadóan feltárja, s az erős befejezi a harcot. Így valóban az életképesebb egyed szaporodik sikeresebben. De a fajtárs ezekben az esetekben csupán rivális, akit legyőzni kell, s nem ellenség, akit elpusztítani. S a vadállat nem vadászik, ha nem éhes, s az étvágya nem végtelen. Nem öl pusztán a pusztításért, s nem falja fel fajtársait. Az emberek egy része, az úgynevezett „sikeresek" azonban épp ezt a kifinomult primitívséget fejlesztették ki magukban. Így a saját úgynevezett sikerük érdekében azt a gátlást bontották le magukban, amely valójában minden érintett faj fennmaradásának a feltétele. Ha csak a legerősebbek élhetnének, megszűnne e genetikai sokszínűség. S az erő puszta logikájából is az következik, hogy minden erősnél van, vagy lesz még erősebb.
Egy faj sem pusztítja ki önmagát. Azonban az ember képes erre.
Hiába áltatják magukat azzal az úgynevezett erősek, hogy ők meghaladták saját koruk visszamaradott szemléletét és a fejlődésre képtelen tömegeket, az emberséget mégis azokban a közösségekben őrizték minden korban, amelyekben nem felejtették el az önzetlenség parancsát: hogy tudniillik egymásra utaltak vagyunk, s ha az, aki tehet egy keveset valaki másért, magától értetődőnek tekinti, hogy megtegye, akkor mindenki számíthat rá, hogy segítséget kap, amikor rászorul.
Az az eszme, hogy az erősebb egyben fejlettebb is volna, magasabb minőségű, - aki az "evolúció" fejlettebb fokán áll már, szörnyűséges módokban manifesztálódott történelmünkben. A felsőbbrendűség épp azt állatiasítja le mindig, aki pusztán állatnak tekinti azokat, akikhez képest erő-pozícióban van.
Persze, eleink kajánul nézhették volna a sziklák mögül, ahogy szerencsétlenebb társukat széttépi a kardfogú, ám akkor bizonyára igen kevesen lennénk. Azaz: lennének a túlélők. Most viszont, relatíve túlnépesedett a világunk: bosszantjuk egymást. Irritáljuk egymást. Irigyeljük egymást. Nem az út keskeny, a közlekedő sok. A gyümölcs, amit megkívánunk, nem fán van, hanem a másik kosarában. S valahogy túl sokan vannak túl közel. A gyűlölet újra és újra tébolyulttá teszi a világot, ezer éve folyton háború van, s a háborúk egyre kegyetlenebbek. S a kegyetlenség nem csupán a gyilkolás harctéri technológiáinak kifinomultságaiban manifesztálódik, de a besúgás, az egyének és a tömegek módszeres és bestiális kínzásában is. Ez épp oly mocskosan brutális, mint ezer éve, csak a kéj egyre szörnyűbb, ami a kínzóban él.
Van pokol! Benne élünk. Mi magunk vagyunk ördögök. Nem csupán ördögiek, de maga a gonoszság! - Ölni, vagy halni hagyni: ez a filozófia. A munkahelyi intrikák, amelyek egzisztenciától fosztanak meg kollégákat. A családi kötélhúzás, mely méltóságától fosztja meg a valaha szeretettet. A politika, amely nem több, csak a maffia egyes csoportjainak rivalizálása, mind-mind azt mutatja, hogy áldozatok vagyunk. Áldozatai a kultúrának, amely a gyengét nem felkarolja, hanem felzabálja, akár a prédát.
Mi értelme hát "emberi" értékekről beszélni, gondolkodni? Legyőzhető-e a gonoszság úgy, hogy magunk is ne váljunk gonosszá? Gyakran tűnik úgy, hogy a gonoszság legyőzésének egyetlen biztos módja az, ha a gonosz elpusztul. - Németország és Románia életében új, sikeres korszakot hozott az el, hogy elpusztultak azok, akik meghatároztak egy-egy részben sikeres, részben őrült, de alapvetően szörnyű korszakukat. - Azonban a gonoszság efféle papjai újra és újra felkenik magukat országok és korok fölé.
Ám nem az a baj, hogy mindig vannak olyan erőszakos emberek, akik így akarnak uralkodni. A baj az, hogy a tömegek igénylik ezt az uralmat. - Minden szörnyeteg rajongást vált ki a tömegekből. - S ez a szörnyeteget megerősíti. Úgyszólván hitelesíti az uralmát. - S a kultúrától az üzleti életen át követőkre talál. S a tömegek örömmel hajtják magukat igába a jól ismert és rajongott uralom kis klónjai alatt. - Ez az önpusztító rajongás az igazi baj, ez a tanult prédaság.
Barbár időkben egyes közösségek embert áldoztak, hogy valami hatalmasságot kiengeszteljenek, vagy jóindulatát elnyerjék. S az ember lelkében ott él a kéjes vágy, hogy lássa a szörnyűséget. - S míg a sokaság a szörnyű kíváncsiság kielégítését szent rituálénak hazudta, hogy igazolja a rettenetet, addig az áldozat nyomorultul elpusztult, - s akkor volt szerencsésebb, ha végig fent tudta tartani ugyanazt az önámítást, amit a szerencsés nézők. - Borzalmas! - De még borzalmasabb, hogy ma már tömegeket áldoznak fel, hogy a szörnyűségre éhes tömegek kéjvágyát kielégítsék!
Így szakították ketté a mi hazánkat is. A társadalom egyik része azt hiszi, szent ügy miatt kell pusztulnia a társadalom másik, szentségtelen részének. Áldozatból egy is sok! Ki írja meg Radnóti időskori verseit? Ki farag fűzfa sípot a soha sem ismert nagyapám helyett? Egyik ismert, másik ismeretlen. De egyaránt szörnyű. S milyen szörnyű az, hogy ma milliókat tekintenek feláldozhatónak és feláldozandóak azok, akik révülten követik a kultuszt. Mert kultusz ez, s a követése révület. Sokan észre sem veszik, hogy maguk is áldozatok. Azt képzelik, sértetlen nézői csupán annak, ami történik. Azt képzelik, őket valaki, vagy valami a jobbak közé minősítette, a magasabb értékű emberek közé, s akiket veszni látnak, azok egy kicsit közelebb állnak az állati minőséghez, így a vesztük erkölcsileg igazolható, egyébként pedig szükségszerű. Kérdezze csak az olvasó a németeket: milyen volt szembesülni? Ők ugyanis elvégezték a házi feladatot. Ma Németországban a legbékésebb a zsidók élete Európában. Mert ők megrettentek a saját oltáraiktól, melyeken milliókat áldoztak fel értelmetlenül. Mert értelem nincs a szörnyűségben, csak gonosz kéj.
A társadalom uralkodót akar: despotát, teljhatalmú kegyúrt és kényúrt. A társadalom gyermek, olyan apát akar, aki szadista és pedofil. A társadalom szenvedést akar, szörnyűséget, rettenetet! Mert izgalmasabb, mint a tévében. Mert önigazolást ad és öndicsőítést eredményez. Lám, a náci keretlegények mennyivel jobbak, mint a Dunába lőtt emberek? Jobbak? Ez az emberség? Ez a magyarság? Ez a keresztény nemzet értékeinek kiteljesedése?
E sorok írásakor az "áttelepített" József Attila szobor mögött ültem, közel a cipőkhöz. Tőlem balra monumentális talapzat, még befejezetlenül. Milyen érdekes, hogy a "nagy" vezérek szinte mindig kicsik a termetükre nézve! S mind gigantomán kompenzálás ez. Mindenki frusztrált. Mindenki kompenzál. De miért rajong a sokaság az egyért, aki becsapja, kihasználja és tönkreteszi?
Álnaív kérdés. A sokaság a fentebb ecsetelt kéjvágy miatt rajong a gonoszért. Lucifer népszerűbb, mint Gábriel! S mindenki azt hiszi, hogy amikor "más" nem jut be az egyetemre, nem kapja meg az állást, nem jut támogatáshoz, nem nyerhet meg pályázatot, akkor neki, a "nem más"-nak jut több hely. Numerus clausus-t remél a kisember, hogy elérhesse a vágyait a félelem ellenére, hogy arra más alkalmasabb, méltóbb, jogosultabb lehet. A mást ki kell zárni a lehetőségből, hogy ő biztosan bejusson. S ha ő valami fatális hiba miatt ma még nem is jutott be, hát majd lelkesebb lesz, hogy a hibáját megbocsássák, s holnap ő kerülhessen sorra.
József Attila verseit nem vették életében. Radnótit agyonlőtték. A költők fiatalon halnak. Költőnek lenni nem jó! Kivéve, ha a hatalom költője lehet a szerencsés. De akkor legyen meggyőződés, hit és emberség nélküli, mert a hatalom embertelen.
Ám vak az, aki nem veszi észre, hogy az ember pusztul az embertelenségben. S nem csupán az egyes ember; az egyes emberek közül egyesek éppen, hogy nyertesei a pusztulásnak. De a közösségek pusztulása annál nyilvánvalóbb, minél nagyobb egységet vizsgálunk. Pusztul a család. Pusztul az ország. S, hogy divatos szóval éljek: pusztul a nemzet. Persze, ha nem tekintjük a család tagjának azokat, akikre rossz idők járnak -- hanem csak azokat, akik hasznot húzzák más pusztulásából - akkor ez a szűkebben értelmezett, valójában csonka közösség gyarapodni látszik. Ha nem tekintjük a nemzet tagjának azokat, akikre rossz idők járnak - hanem csak azokat, akik a hasznot húzzák más pusztulásából --, akkor ez a szűkebben értelmezett, valójában csonka nemzet emelkedni látszik. Minden vezérelvű korszak kijelöli a maga kiközösíthetőit. Akiket megfoszthatnak mindentől. Akiket legyőzendő ellenségnek kiálthatnak ki, - mint a bajok forrását. - S minél kiszolgáltatottabbak ezek az áldozattá kijelöltek, annál biztosabban ígérhető a győzelem!
Lám, akik a cipőjüket ott hagyták a parton, a győzelem illúziójával ajándékozták meg a társadalomnak azt a részét, akik megkülönböztethették magukat tőlük. S habár e győzelem az ország pusztulása közben fogant, amikor csak igen kevesen lehettek valóban nyertesei mindannak, ami megesett, a barbár élmény, hogy megalázva, elpusztítva láthattak az emberek másokat, egyfajta borzalmas kábultságot hozott. S mert nálunk nem történt meg sok más kor története mellett e korszaknak sem a feldolgozása, a kábulat nem múlt el. S e kábulattól nem veszi észre a sokaság, hogy minden tekintetben fogyunk és fogyunk.
A költő abban a világban él, amely körülveszi. Egyesek azt tanítják, hogy a költő külön világot teremt magának. Holott a költő azért formálja a világot maga körül, hogy megváltozzon. Nincsenek elefántcsont tornyok! Viszont van egyfajta szörnyű magány, egyfajta kiközösítettség.
Verset ugyanis sok hülye írhat. De, aki költő, az átlátja és átérzi mindazt, amiről fentebb szóltam.
A költő tudása mágikus és filozófikus. Először az igazság ragadja meg őt, aztán ő ragadja meg az igazságot. Mélyebben, mint a tudományok művelői. S a költő a szerelemben, a hitben, a hazafiságban mindig csak egyet keres: az emberséget. A halandó ember problémáját, hogy tudniillik hogyan lehetne méltó a halhatatlan emberi szellemhez. Mágikus, ahogy megragadja a kérdéseket és a problémákat. S filozófikus, ahogyan válaszokat ad. Maga sem tudja, honnan tudja, amit tud. A tudása nem az értelemből fakad, hanem a szellemből, amelyet kutat. S bár divatba jöttek ma is ordas eszmék verselői, a költők emberibb világot hirdettek, s azt hirdetnek minden korban. Hisz ez elválaszthatatlan következménye hivatásuknak: az emberségnek.
Nincs hát okunk csodálni azt, hogy rossz idők járnak a költőkre, amikor ordas révület teszi az emberek egy részét ragadozóvá, másokat a szörnyűség kéjesen cinkos szemlélőjévé, s a legtöbbeket végül áldozattá. A költő csak üldözött lehet: kirekesztett. Megosztó, mert szembehelyezkedik azzal, ami méltatlan, ami embertelen, ami nemtelen. Üldözött életében, s megerőszakolt halálában. Mert a hatalom csak a kollaboráns, avagy a halott költőt kedveli. Az élőtől fél. Mert a költő próféta, aki meglátja és kimondja az igazságot. Hogy tudniillik, végül minden és mindenki megmérettetik. S e sok zsebgóliát hiába ágaskodik, végül a történelem dicstelen szereplői lesznek. S a korról, amelyet eltorzítanak, végül kiviláglik e torzultság. Amit nemzedékek, vagy évszázadok múltán majd mindenki lát, azt a költő máris érzi, látja, s kimondja. Ezért pusztítják e korok urai a költőket.

Ó, ha tudnák, hogy a költőnek csak a teste pusztítható el! Hogy rettegnének!

2016. szeptember 29., csütörtök

Időközi választás




1.       Frakcióülésen
Jóskám, bazmeg! Írjad a jegyzőkönyvet! Hogy asszongya: Értelek városa polgári frakciójának válságtanácskozása. Dátum. A Mai nap, te sügér! – Ne guglizzá’! Mingyá’ megmondom én aztat!
Na, szóval: emberek! Hát baj van. Mer’ hogy a Szabó vissza kellett, hogy adja a mandátumát. Hát hogy hogy miért? – Miért? – Mert aza a buzi bibsi-libsi ballib sajtó kikezdte. Hát mer’ hogy harminc éve, hogy kislánnyal. – De hát hogy lehetne mán kislány, ha harminc év eltelt? – No, mindegy. Nem értenek ezek a számokhoz.
Hát a Szabó helyére új képviselőt választ a város. Mert ki kell írni. Aztán, mi történne, ha ez után a rossz sajtó után valami buzi bibsi-libsi ballib ülne be a Szabó helyére. Mert nem úgy van az még, hogy az a szék a mienké. Aztat mostan el is orozhassák. – Nem orrozhassák, te, - testnevelő szakos, te!
Na, akkor mostan ugye, mit tegyünk-e, ugye? – Hát aztat a firkászt már vizsgálja az adóhatóság, az állatvédelem, a polgári védelem, a rendőrség, a TEK, meg a tudod ki. – Na de a baj az már megvan-e. Hát nekünk aztat kell elérnünk, hogy a Szabó széke e mi székünk maradjon, mert a mi székünk polgári szék, Isten kegyelméből, meg a Turul áldásával.
Mit? – Hogy kit? Hát ebben kell egyetértésre jutnunk, ugye.
Hát én aztat javaslom, s ebben mind egyetértünk… Mondom: mind! – Még azt se nem tudod, hogy a Kovács. – Hogy mit? – Akkor mostan kell-e neked a temetői virágbolt, vagy nem-e?
Szóval, akkor egyetértésben a Kovácsot jelöljük.
Írjad Jóskám!
Ki lesz a kampányfőnök? Aki ékes szóval megvédi asszonyainkat és lányainkat… – No, ezt tanácskozzuk meg Béla Atyánál!
Na, Jóskám! Jegyzőkönyv lezárva. – Ne a kulcsot keressed! – Kampányegyeztetés hétfőn, a frakcióban. – Dátum, körbélyegző. –Na, majd én aláírom.

2.       Mise
Keresztény testvéreim az Úrban! Máté evangéliumában írva van, hogy azt mondá Jézus: engedjétek hozzám a gyermekeket! Keresztényi kötelességünk tehát a gyermekek szeretete. Ki a gyermeket szereti, rossz ember nem lehet. – Ki az, aki vádolja az igaz embert? – A Sátán az, aki embergyilkos, és az ő szolgái. Tudjuk, kik ők. Köztünk vannak, de nem közülünk valók. Ők az evangélium megrontói, a magyarság pusztítói. Mert mi választott népe vagyunk az Úrnak, s azt nem adjuk el egy tál lencséért, vagy harminc ezüstért, mint azok.
Mind tudjátok, hogy mi történt a mi városunkban. Egy keresztény polgárt, egy képviselőt megvádoltak, igaztalan vádakkal, mert szerette a gyermekeket, miként Krisztus. – ÉS mint Krisztus, áldozattá lett ez az igaz keresztény magyar ember is, szinte mártíromságra jutott. Az őt ért igaztalan vádak miatt felállott képviselői székéből, melybe őt a jelentős többség juttatta. S most azt gondolják egyes zúgolódók, hogy ellophatják azt a képviselői helyet a keresztény igaz magyar emberektől! – Üzenjük meg, hogy ők is megértsék: Értelek magyar, keresztény, - és az is marad!
Híveim! – Hogy a szent eukarisztia ne legyen hiábavalóvá a ti életetekben, s hogy méltóan vehessétek az áldás olaját, jövő vasárnap mind menjetek el szavazni, családtagjaitokkal együtt, s bíztassátok erre mindazokat, akiket ismertek. Gyertek híveim, az Úr nevében, szavazzunk Kovácsra, hogy a Szabó széke ismét egy rendes, felebarátait és a gyermekeket krisztusi módon szerető igaz magyarra, igaz polgárra, igaz keresztényre szálljon!
Ez Istennek tetsző cselekedet. – Ezt cselekedjétek üdvösségetekre!
Vége a szentbeszédnek. – Istennek legyen hála. – Menjetek békével!

3.       Kortes beszéd Értelek utcáin
Értelki polgárok! Férfiak és asszonyok! Magyarok! Keresztények!
Értelek városát is elérte a Soros Györgytől indult összeesküvés-hullám, mely a New York- Tel Aviv tengelyen forog. – Amint azt a 8888.hu is megírta, Soros György a világ-állam mellett, azzal szerves összefüggésben világvallást is létre kíván hozni, hogy kiszorítsa a világból az igaz kereszténységet, - az igaz magyarságot. Egy szupertitkos dokumentum szerint, - amelyet aktivistáink már osztogatnak, ez a világegyház azt a kabbalista hagyományt követné, amely Egyiptomig nyúlik vissza. – Istenük a nap. Közönséges papjaik kör alakú foltot borotválnak fejükre, főpapjaik halfejet formázó süveget viselnek.
Tudta?
Üzenjük meg, hogy csak egy nap ragyoghat az égen, mint ránk tekintő csodatáltos! – A magyar Krisztus!
Üzenjetek Soros Györgynek, hogy ő is megértse!
Vasárnap szavazzatok Kovácsra! – Szavazzatok rám!

4.       Az egyik levél
Tisztelt Választási Bizottság!
Továbbra sem értem az előző levelükben felvetett problémát az urnákban talált szavazólapok számát illetően. Ez természetesen több, mint ahány polgár és egyéb szavazásra jogosult megjelent, hiszen igen sokan levélben szavaztak, - lévén, hogy Gyergyón, Sepsiszentgyörgyön és másutt is, határainkon kívül élnek kettős állampolgársággal, valamint magyar igazolvánnyal rendelkező érteleki lakosok.
Ha ez sok Önöknek, mi lett volna, ha Londonból is elfogadnánk szavazatokat?
Mint azt az előző levelemben is írtam, Tőkés püspök úr szavatolta, hogy csak a választói regisztrációban szereplők nevében szavaztak.
Értelek városa nevében visszautasítom azt a hivatkozásukat, mi szerint nem országos ügyben nem fogadható el levélben küldött szavazat. – Az álláspontjuk tarthatatlan! – Magyarországon Értelek az egyetlen Értelek. Sőt, a világon is! – Így egyben minden értelki ügy egyben országos ügy is!
Szavazó polgáraink egyértelmű üzenetet küldtek Soros Györgynek, hogy ő is megértse!
Tisztelettel kérem tehát, hogy vonják vissza javaslatukat az időközi választási eredmények megsemmisítése vonatkozásában.
Tisztelettel:
Eská Sándor
Polgármester
Értelek

5.       Értelek városa képviselő testületének határozata
Mivel a Választási bizottság az időközi választás eredményét megsemmisítette, Értelek városa jogi és polgári úton keresi az igazát.
Az új időközi választást a polgármester úr a jelentős többség egyetértésével nem ír ki, míg elégtételt nem kapunk. – Akkor pedig nem lesz szükséges.
A határozatot a polgári frakció szavazataival, két ellenzéki szavazó megsemmisítése mellett a képviselő testület jelentős többséggel fogadta el. Így jogos igazunk kivívásáig Értelek városának képviselő testülete csonkán működik.
Anno Domini
Eská

2016. június 4., szombat

Népvándorlások kora



Már nem emlékszem, melyik iskolai évben hallottunk először a csodaszarvasról, a hét vezérről és a nagy vándorlásról, amely során eleink valahonnan Ázsiából a Vereckei Hágón át bevándoroltak ide, - ahol azelőtt mások éltek. Hajlok arra, hogy László Gyula koncepciója helytálló, s eleink sokfelé vándoroltak, sokféle néphez csatlakoztak, s több hullámban érkeztek meg. - S nem tudjuk, hogy ősi rokonaink közül hányan maradoztak el Nyugat-Ázsia és Délkelet-Európa különféle vidékein, más népekbe olvadva, - s lassan feledésbe merülve... - Mind jövevények vagyunk.
Őseink érkezése után is forgott a világ kereke. - Hol tatárok jöttek, hol törökök, hol pestis, hol ilyen-olyan csetepaték. - S hol itt, hol ott néptelenedett el a táj. S mivel a feudum akkor ér valamit, ha van, aki a földet megművelje, - közelről és távolról hívtak, hoztak betelepülőket. - Így közénk költözött fél Európa. S mind hozták a szokásaikat, szavaikat, ételeiket, táncaikat, hímzésüket, hiedelmeiket, alkatukat. - Tájegységeink viselik sok betelepített népcsoport nevét. S ma már magyarnak tartjuk a sztrapacskát, a matyó hímzést, a Duna-melléki borokat. Szláv és germán neveket viselnek nemzeti hőseink és mártírjaink. Mert számunkra magyar Damjanich, Leiningen Westerburg - és a többiek.
Miért is indulnak útra sokaságok? - Azt gondolom, az útra kelésnek két motivációja lehet: a kényszer és a remény. Az ismeretlen felé nehéz elindulni. A kényszer hatásosabb ösztönző, mint a remény. - Kényszer lehet az, ha az adott élettér (Lebensraum) szűkké válik. S az adott élettér szűkké válhat, ha megnő a lakosság, ha a körülmények változása miatt az adott terület kevesebb embert képes eltartani, vagy ha agresszív csoport szorítja ki a lakosokat addigi lakhelyükről. - Háborúk, éhínségek, betegségek, népesedés, természeti csapások, járványok. Csupa olyan tényező, amely egy-egy terület lakói felkészületlenek, s ezeket csapásként élik meg. - Az otthon egyszerre szűk lesz, lakhatatlan, veszélyes, kietlen. - Megszületik a kényszer, ami indulásra késztet sokakat, - hiszen mindenki élni akar, - jól, de legalább emberhez méltóan.
Az emberi kultúrák története vándorlások története. - Csaknem minden nép múltjában van vándorlás, honfoglalás, de legalább expanzió. - A nagyok hódítottak, s újabb területeket kebeleztek be, - a kisebbek pedig elmenekültek e területekről. Vándoroltak a mi eleink is, Levédiából talán, vagy talán nem is tudjuk, hogy honnan hová. - S vándorlunk ma is: munka után, jobb élet után, - az ellehetetlenülés elől. A nyolcvanas évek közhelye volt, hogy Cleveland a második legnagyobb magyar város. Manapság Berlin és London sok honfitársunknak az otthona. - S ma is vannak háborúk, természeti csapások, hódítások és menekültek. - Szégyen, hogy Magyarország nem empatikus a vándorolni kényszerülőkkel. Holott a mi őseink is Ázsiából jöttek. - Ők is kergették, - ha nem is a csodaszarvast, - de a jobb élet reményét. - Erősebb, hódító népek elől, azokról a földekről, amelyek már nem tartották el őket, - amelyek szűkké és kietlenné váltak, amelyet más, agresszívebb népek hódítottak el. - S itt, ebben a medencében ők is elfoglaltak egy földet, amely azelőtt mások otthona volt, - ahol ők nem voltak honosak addig, amíg agresszióval, túlerővel el nem foglalták azt.
Divat rovásírással kiírni a települések neveit. De arról megfeledkeznek a rovásírásért lelkesedők, hogy azok az ősök, akik még így írtak, pogányok és nomádok voltak. Csodaszarvas nincs a keresztény hagyományban. S ha az óvodában azt éneklik, hogy "tüzet viszek", - nem Krisztus tanítását kell rajta érteni. - Persze, a vászon inget és nemezelt tarisznyát viselő, vagy épp a bakancsos, kevés hajú honfitársaink lelkesen egyszerű világképét nem ingatják meg a tények. - De a tény az, hogy a sok acsarkodás mögött emberi életek vannak. Emberek, akiket bomba öl meg, akiket lemészárolnak, mert más hitet követnek, mint mészárosaik. Emberek, akik menekülnek, akik futnak az életükért.
Igaz, ha a víz zavaros, a tetejére jön az undorító anyag is. - Ahol kaotikusan áramlik sok-sok ember, azt kihasználják azok is, akiket jobb távol tudni. - De ez jó alkalom a mi nagyszerű bürokráciánknak, erős államunknak, minket minden esetben megvédő kormányzatunknak, hogy elválassza nagy szakértelemmel az ocsút a búzától. Mert hiszen a mi államunk minden tekintetben kiváló. - No, ha pedig ennyire kiváló, akkor miért ez a felfújt rettegés? - Hamarosan népszavazunk arról, hogy mennyire tele a gatyánk. - Ezek szerint a legkiválóbb magyar kormányzat nem képes megvédeni minket? - nem képesek kiszűrni a jámbor szerencsétlenek tömegéből a néhány kétes múltú és jelenű embert? - Akkor népszavazzunk! - Cseréljük le azt a kormányzatot, amely mellett nem bátorságban, hanem félelemben kell élnünk! - Mert hiszen büszke nép vagyunk! - Rosszul szolgál minket az a kormányzat, amely alatt félelemben kell élnünk! - Legyen e földön békesség a jóakaratú embereknek!

2016. május 27., péntek

Feláramoltatás



Mi történt a válságban? - Ahhoz, hogy megértsük, nézzük meg, mi történt a válság előtt. (Nem vagyok közgazdász, tehát mélyelemzést nem ígérek. S ha tévednék, - tessék vitatni bátran!)
A válság előtt a világ boldogabb felén az emberek megkapták azt, amire vágynak: minden nap reményt, s olykor a remények beteljesülését. - A teremtett (virtuális) pénz világában nem meglepő, ha a valóság és az illúzió határai elmosódnak. S a becsületesnek látszó illuzionisták el is hitették azt, hogy ez flow, nem lufi. A középosztálybeli polgárok pedig vagy boldogan fektették be pénzüket, vagy optimistán vettek fel hiteleket, mert látszólag minden jól áramlott. - Fölfelé. - Aztán: bumm! - A lufi kidurrant! - S ami fönt volt, az fönt is maradt. Sok átlagember kisbefektetése vált értéktelenné, mások pedig nem bírtak el tovább óriásivá növő hiteleikkel. - Szakmailag minden normális: válsághatás.
Belátom, pénzintézetek és alapkezelők is öntöttel pénzt a légüres virtuális térbe. Helyenként olyan magasak voltak a hozam ígérvények, hogy sokan hitelből is befektettek, úgy kalkulálva, hogy a hitel visszafizetése mellett is komoly nyereséget érnek el. - - A túlfűtöttség már csak ilyen. - De a bóvlivá váló befektetési jegyeket igazi erőfeszítéssel (pl. munkával) megszerzett igazi (?) pénzért vette a polgár. S azért, mert egy ezerdolláros házra kétezer dollárnyi értékpapírt adtak el, az a kétezer dollár valahová tényleg megérkezett. S mert egy ezerdolláros a ház tulajdonosának is engedték, hogy kétezer dollárnyi hitelt vegyen fel, a ház még nem dőlt össze. S ha bedőlt is a hitel, s a tulajdonosa elsétált, a kihelyezett tőke fele még mindig ott állt téglában és betonban.
Kedves Olvasó! Tegyük fel, hogy mi jó cimborák vagyunk! - Összedolgozunk. - Értjük egymást.
Én pénzt az emberektől azt ígérve, hogy minden zsák pénzért a szokásos eggyel szemben két gombóc fagylaltnyi hozamot fizetek. Sajnos, a fagyi nincs ingyen, ezért te, kedves Olvasó, kiadod a zsák pénzt hitelbe, olyan adósnak akár, aki mástól nem kapna hitelt, - S a kamat legyen négy gombóc fagyi. Ebből kettő a befektetőké, s marad egy neked és egy nekem. - Jó a bolt! Toljuk a biciklit. A túlig, ha kell. Kifizetek hozamot, ha más forrás nincs. hát az új befektetők pénzéből. - A fagyi jó, s csak gyűlnek a gombócok! Fagyi fürdő! Fagyi paradicsom! - Nálam mindig sok a pénz, nálad ott van sok ház záloglevele...
Persze, többet nyernénk, ha a pénzt nem kellett volna a házak tulajdonosainak hitelbe odaadni. - Így, amikor már nem bírunk a csöpögő tölcsérekkel, - amikor már nem akarnak elegen extra hitelt felvenni ahhoz, hogy a befektetni akarók fagylaltjait meg tudjuk venni, - akkor durran a lufi!
A zsák pénzt odaadónak rossz esetben fél zsák pénz jár vissza. Jó esetben semmi. A korábban zsák pénzt érő ház pedig már csak fél zsák pénzt ér. - S aki nem tud elsétálni, az úgy járt! Fizethet még két zsák pénzt, mire elengedjük. - Néhány hólyagot és strómant persze lecsuknak. De mi azért nagyot kaszáltunk! Sok zsák pénz fele nálunk maradt, s vehetünk is fél áron sok-sok házat. Volt olyan polgár, aki a pénzét bízta ránk, - volt, aki a házát. - Így most van pénzünk és házunk. - Nekünk! Sok! - Mindketten jól jártunk. A pénz feláramlott hozzánk. Hát nem csodás a flow?
S most nézzük, hogy mit tegyünk, ha nem mi hajtottuk végre a fent vázolt varázslatot, hanem egy távoli, nagyon kicsiny ország vezetői lettünk, mert az ország is megroppant e mutatványtól, és a korábbi vezetőket - mint ha tehetnének róla - elzavarták?
Mit is? - Hát ugyanazt! - Csak országos méretben, hatalmi eszközökkel
A nemzeti valutát leértékeltetjük. - Elég pár jó nyilatkozat.
A hitelezett ingatlanokat is elértéktelenítjük. - Csak a hitelező bankokat kell kiszorítani a hitelezésből. - S mi nem engedjük elsétálni az adóst! - A szorongatott bankot megvesszük. - Akinek mégis lesz pénze, annak csinálunk pár befektetési alapot a fagyi gombócos módszerrel. - Jól fial az, míg ki nem durran. - Akkor meg a legjobban!
A zsák pénzt érő házra háromnegyed zsák hitelt felvett polgár háza érjen fél zsák pénzt, a hitele legyen másfél zsáknyi. - Legyen a miénk a bank, amelybe törleszt. Meg a ház, meg a pénz. Meg a végtelen sok fagyi helyett is pénz. S miért csak házakat?! - Termőföldek! Iparágak! Jog, erkölcs, igazság, isteni nagyság, üdvösség és örök élet - mind csak a miénk! - Hét nem csodás? - Ez a feláramoltatás!