2011. MÁRCIUS 26., SZOMBAT
Tenyéssz haszonembert!
(Egy Miniszterelnök titkos intelmei gyermekeihez.)
- Kétséges hitelességű szöveg, melytől elhatárolódunk...
Gyermekeim!
Isten kegyelméből Magyarország örökös Miniszterelnöke lehetek, s
vissza vezethetem e szent Hont legdicsőbb, s legszentebb
hagyományaihoz. Ám a globalistákkal szemben folytatott
szabadságharcunk közepette, amikor a kozmopolita, liberális és
bolsevista métely a Nemzet érdeke ellen áskálódik, nem lehetek biztos
magam sem abban, hogy láthatom beteljesülni szent küldetésemet. Nem
tudhatom, láthatom-e kiteljesedni sorosotokat, az új, nemes magyarság
jeleseiként.
Ezért, mint Szent István tette Imre herceghez, fiához intézett
intelmeiben, az élő Isten hatalma előtt meghajolva, mint apa szólok
hozzátok, nem tudva, élő szóban elmondhatom-e e szavakat, mikor
sorsotok felelősségét saját kezetekbe veszitek.
Első, s legfontosabb intelmem, amelyben minden egyéb intelem is benne
foglaltatik: tenyésszetek haszonembereket!
Isten eleve elrendelte, hogy kinek-kinek más-más sors jusson
osztályrészéül. Mondja is egy helyütt, hogy némelyeket eleve
kiválasztott, akár az üdvösségre, akár a kárhozatra. Így, az ő
végtelen bölcsessége folytán, némelyek dicsőséget és sikert nyernek
kegyelméből, míg mások alacsony sorban, szerény pályát befutva élik
életüket. Aki jó keresztény és hű magyar, az alázatosan elfogadja
sorsát, s hálával áldja a Mindenhatót szent kegyelméért.
Azonban tudjátok, hogy a bolsevista és liberális lázadók, akik nem
veszik tudomásul az istentől eleve elrendeltetett sors törvényét,
lázadnak, s másokat is lázadásra izgatnak Isten rendelései ellen.
Isten kegyelméből én vagyok Magyarország Miniszterelnöke, s a sorsom
az, hogy ezt az Országot, Mária kegyelmébe ajánlva, visszavezessem a
helyes, keresztényi útra.
Éljetek hát a nektek jutott kegyelemmel, s legyetek követői sorsomnak
és tanításaimnak!
Isten rendelése szerint az egyszerű tömegek alacsony sorban élnek.
Együgyűek, gyermekek, kikről gondoskodni kell éppen úgy, ahogy az
állatairól gondoskodik a szerető gazda.
A haszonállatok jólétet adhatnak gondos gazdájuknak. Ha lovaid vannak,
azokban gyönyörűségedet lelheted, munkát végeztethetsz velük, de
eledeledül is szolgálhatnak. Hasonló módon minden állat, kik fölött
Isten kegyelméből az embernek hatalma van. Azonban a haszonállat a
gazdát is szolgává teszik. Gondoskodnod kell élelmükről, vizükről,
melegükről, védelmükről. Sok-sok időt kell eltöltened gondozásukkal, s
akár a gyermekekkel, sokat kell foglalkoznod engedelmes ragaszkodásuk
kifejlesztésével.
A haszonember más! Humanoid lény, hasonló hozzánk, kiknek az a sors
jutott, hogy a kegyelmes Isten által magasabb sorsa kiválasztottakat
szolgálják! A haszonemberhez nem kell hajnalban felkelned. Nem kell az
ételét elkészítened, a piszkát takarítanod. Nem kell simogatnod,
tisztogatnod. Nem kell szeretned őt! Mutass szigort, s biztonságot
érez majd felőled! Annyit juttass csak neki, hogy ne fázzon és ne
éhezzen! Áldani fog bőkezűségedért! Annyit tudass vele a világ
dolgaiból, hogy hiábavaló értelmét legyen mivel elfoglalnia, s áldani
fog bölcsességedért!
A jól megtanított haszonember örül, ha többet tehet gazdájáért, mint
ami a kötelessége. Hűséges marad akkor is, ha az számára nem hoz
hasznot. Kitart melletted halálodig, vagy halálodban, vagy akár azon
túl. Míg disznód, vagy lovad óljából magad takarítod a szennyet, a
haszonember készséggel takarít utánad. Egész életén át büszke arra,
hogy a te jólétedet szolgálja, míg maga, mint egy gyermek,
üveggyöngyökkel beéri, s büszkén őrzi az értéktelent is, mert azzal te
kitüntetted.
A haszonember óvó kezed biztonságáért lemond azokról a jogokról,
melyekkel nem is élhetne bölcsen a te útmutatásod nélkül. S ettől az
óvó kéztől a fenyítést is hálával fogadja. Kívánja, hogy urától félni
kelljen, mert úgy hiszi, az erő inkább védelmezi őt, mint sem
fenyegetné.
A haszonember elhiszi, hogy a Föld lapos, ha azt kívánod tőle.
Feláldozza magát, vagy gyermekét, ha megfelelő eszmét hirdetsz
áldozata indokául. Azt szereti, akit te arra méltónak mondasz, s
megalkuvás nélkül gyűlöli, akit te gyűlölendővé teszel.
Sorsunk az, hogy a nép pásztorai legyünk, s mint Isten bárányait,
elvezessük őket a kies legelőre, a kívánatos Földre. Jutalmunk az,
hogy a bölcs vezetés terhéért gazdagságot, dicsőséget és rangot
nyerünk. Életünket arra áldozzuk, hogy gondoskodjunk e tömegek
szükségleteiről. S ők azzal hálálják meg ezt, hogy hűséggel szolgálják
jólétünket, s tisztelik tekintélyünket.
Most még a búza között ott az ocsú is. Életemet talán Hazám szent
ügyének magasztos oltárára kell tennem. Ha így lenne, lépjetek
nyomdokomba, s legyetek a magyar népléleknek legmegfelelőbb,
leggondoskodóbb államformának, a királyságnak a győzedelmes
beteljesítői! Legyetek ti kormányzói e népnek, Isten kegyelme és
akarata szerint. Nekünk ez osztályrészünk.
Ahogyan gondoskodtatok lovaitokról, kutyusaitokról, az
aranyhörcsögről, meg a guppiról, oly szeretettel s oly felelősen
gondoskodjatok e népről, ha én már nem gondoskodhatom.
Éljetek isten kegyelméből! S ne feledjétek! Tenyésszetek haszonembert!
Isten kegyelméből, ebben minden intelem benne foglaltatik.
Apátok
Magyarország Miniszterelnöke
(A Miniszterelnök Szóvivője cáfolja, hogy a fenti irat valódi lenne.
Vitatja, hogy annak a jelenlegi Miniszterelnökhöz bármi köze lenne.
Véleménye szerint ez a szocialisták Tel Avivból irányított, újabb
szánalmas kísérlete arra, hogy a kétharmados többséggel megválasztott
Miniszterelnök felhatalmazását kétségbe vonják. Magyarország Kormánya
azonban nem úgy táncol, ahogy Brüsszelben fütyülnek!)
A Blogger reméli (remélte, remélni fogja), hogy az irónia nem von maga
után büntetést....
Megesik, hogy Pelikán József belekeveredik a politikába, - ahogy Pilátus is a krédóba. - Eljött az ideje, hogy közös ügyeinkről, közügyekről, politikáról morfondírozzak, - morfondírozzunk. Mert meg kell szólalni!
2016. március 11., péntek
2016. február 24., szerda
Művészet és politika
Megosztottságban élünk. Mint minden közösségben, a
társadalmat alkotót közösségekben is véleményvezérek mondják meg a
"tutit". Általában ők azok a mindig szerencsések, akik nyertesei a
jelenlegi és a mindenkori viszonyoknak. A hitelességüket épp e szerencse
látszik alátámasztani. A pozíciójukkal igazolják a véleményüket, mint ha a tisztesség,
a tehetség és a szorgalom volnának a felemelkedésük mozgatói. S ezek az emberek
el is hiszik magukról, hogy ők másoknál kiválóbbak. Mi több, a környezetük
visszaigazolja ezt, - ami persze sokszor tévedés. - Ám az emberek biztonságot
keresnek: viszonyítási pontokat, - s olyan személyeket, - akikre átruházhatják
a felelős véleményalkotás terhét, - akik léte biztosítja a számukra a
kiskorúság kényelmét.
A függőségben lévők tehát érthető módon e véleményvezérek jó
tetszését keresik, hiszen ettől függ a biztonságuk, s esetleg némi
előmenetelük. - Mindig vannak olyan példaként állítható "lojálisak",
akik hatalmas mértékben emelkedtek fel a lojalitásuk révén, - persze, amolyan
kápói pozícióba. Voltaképp az elnyomás eszközeivé válnak ők, akik maguk is
elnyomottak, de hasznot húzhatnak az elnyomás üzembiztonságának fenntartásáért.
- Ám ők soha sem válnak a kiszolgált kaszt tagjaivá, csupán a reményt kapják
meg arra, hogy egyszer majd igazán a körön belül lehetnek. - A valóságban ez
igen ritkán történik meg.
Mindezek eredményeként tehát a véleményvezéreket szinte olyan
tisztelet övezi, mint a vallási vezetőket. Híveik dogmaként vallják nézeteiket,
- vagy az azoknak hitt demagógiát, s szakrális buzgalommal teszik magukévá
stílusukat, ízlésüket. - Minden kis diktátor körül megjelennek azok, akik
hasonló modorban fogalmaznak, hasonlóan öltözködnek, s hasonló dolgokat
szeretnek, illetve elleneznek.
A függés plebejust formál az élni akaróból, - s ez egészen a
Stockholm szindrómáig vezet. - Minél inkább van félnivalója az elnyomottnak,
annál inkább hisz abban, hogy az elnyomó jó szolgálata jutalmat eredményez. - S
már nem is veszik észre, hogy a jutalom csupán a többieket sújtó rossz
elkerülése, vagy csekélyebb hatása rájuk nézve. - Ezért hát e hívők úgy
gyűlölik és üldözik a kétkedőket, mint inkvizítorok az eretnekeket.
A vallásos viszony egy másik fontos eleme nyilvánul meg
abban, hogy áldozat kell, - mert az istenségnek jár a vér. - Valakinek
áldozattá kell válnia, - s ez kétségtelenül borzalmas. - Akkor is az, ha nem
gyilkolnak le rendszeresen embereket pusztán szertartások kedvéért. - Ám az
ellehetetlenítés, a megbélyegzés, a rekesztés, a mellőzés számos eszközt nyújt
a legyilkolás egyéb módozataira. - S végső soron épp oly rettenetes így
áldozattá válni, mint ha barbár szertartás keretében kaszabolnák halálra a
szerencsétlen kiválasztottakat. - Mert ne essen tévedés: egyeseket
kiválasztanak erre, hogy az "isten adta nép" kellő gyakorisággal
okuljon arról, kik is a létüket meghatározó istenek.
Az áldozatok feláldozása maga után vonja a hívő katarzisát
is: nem őt áldozták fel. - A hívő egy pillanatra szembesül azzal, hogy
valójában nem különbözik a feláldozottól, - épp ezért szükségszerű, hogy a
feláldozottak megbocsáthatatlan negatív tulajdonságokkal bírjanak. - A
különbözőséget bűnként feltüntetni, a különbözőt démonizálni: ésszerű
folytatása mindennek. Ezekből növekednek ki a boszorkányüldözések máglyái, a
vallásinak hazudott indíttatású háborúk és pogromok, a népirtás és a rasszizmus.
- S a megbabonázott tömeg inkább égő fáklyát dob a máglyára, zsidócsillagot
rajzol a szomszéd házára, s tapsol a nyalka fekete ruhában grasszáló kopasz
gárdáknak, - mert ebben látja biztosítva, hogy ő ne kerüljön a feláldozottak
közé.
De ezek előtt a nyilvánvaló, - legalább történelmi távlatból
egyértelmű szörnyűségek előszobájaként ott vannak a mindennapos kis
gyűlölködések a vallási türelmetlenségtől az eltérő politikai irányultságúak
kirekesztésén át a homofóbiáig. Ott vannak a mindennapi gonoszságok a munkahelyeken,
a hivatalokban, a boltokban, az utcán, - az élet minden terén. - S ha mindez
nem elég, minden érintett aggódhat azért, hogy a gyermeke, a társa, a szülei
nem esnek-e áldozatául annak, ha ő nem látszik kellően megfelelőnek.
Mivel senki sem szereti gonosznak tudni önmagát, - hiszen az
önigazolás elemi motivációnk, - így a szolgálni vélt ügy magasztosságában, s a
gyűlöltek undorító és gonosz voltában találnak magyarázatot arra, hogy miért is
indokolt, s mitől is erkölcsös azokkal gonoszul bánni, akik különböznek. - Az
ember mészárosok kötelességtudatból teszik azt, ami szörnyű, s büszkék is a jól
végzett munkára.
S azok, akik önmagukban a veszélyes különbözés jeleit vélik
felfedezni, könnyen válnak a különbözőség leghangosabb üldözőivé, - mert ezzel
remélik elfedni a maguk különbözőségét.
Azonban ez a vallásos buzgalom, - amely beismert, vagy
eltitkolt félelemből fakad, - vagy épp a Stockholm szindrómából, - ez kevesek
vagyonát, jólétét és presztízsét gyarapítja, sokak sokféle nyomorúsága árán. A
hű, s egyúttal hülye végrehajtók erkölcsinek hazudott elismerést kapnak, - s
morzsákat a zsákmányból. Egy értekezleten megdicsérik, s kap pár fillér
prémiumot. - Megemlítik a nevét, - aztán elfelejtik.
A legkellemetlenebb az, amikor a hívő önmagában ismeri fel a
gyűlölendő tulajdonságot. Amikor az úgynevezett magyar ráébred arra, hogy az
ősei nem magyarok, - amikor az úgynevezett keresztény hite meginog az egyházban,
- amikor az úgynevezett konzervatív szexuális érdeklődése eltér az elvárttól, -
amikor az úgynevezett polgári értékrendű a méltányosság és a szolidaritás
iránti "bűnös" hajlamot fedezi fel önmagában. - Ez a meghasonlás
csakis lázadással oldható fel. Ezért vagy önmaga ellen lázad a bűnbánó, s az
önmagával szemben fennálló konfliktust kivetíti környezetére, - s szembe fordul
"bűnös" barátaival. - Az ilyen "bűnbánó" lesz a legjobb feljelentő,
a legkiválóbb kápó.
Vagy pedig fellázad az addig tanult világképe ellen, s a
páriák sorsában önként osztozik. Így pedig kirekesztett lesz: elveszett.
A művészek érzékenyebbek másoknál. Így a meghasonlás
dilemmája is gyakrabban éri őket. - Ráadásul a művész számos művészeti ágban
szembenéz azzal, hogy csekély eséllyel derül ki életében, hogy mit is ér a
művészete. - Másoknak rövid idő adatik arra, hogy a legjobbat nyújtsák. -
Megint mások a média zajban csekély eséllyel juttatják el a hírt önmagukról és
munkásságukról a közönséghez.
A társadalom véleményvezérei tehát a vágyott elismerést
kínálják fel. Ám ennek ára van: be kell állni a sorba. Így az, aki művészként
elismerést szeretne, nem lehet ateista, nem lehet liberális, nem lehet
baloldali, nem lehet zsidó, nem lehet homokos..., egy sóval: nem lehet
különböző.
Egy az akol, egy a pásztor, egy a zászló, egy az igazság.
Aki ebből az egységből kilóg, az elveszett. - Az soha nem érvényesülhet. Az
nincs. - Legalábbis, amíg a hatalom azok kezében van, akik ma mondják meg a
"tutit". - Persze, ha mások mondanak m"tutit", - aligha
jobb ennél.
A művész, ha nem lép túl "e mai kocsmán", ezzel
találja szemben magát. A művész azonban nem tizenöt perc hírnévért él, hanem
azért, hogy "messze jövendő korokra" is hasson a mától elemelkedett
üzenetével. S bár a művész is ember, s joga van a gyávasághoz, e téren nem
köthet kompromisszumot, hisz akkor nem csak a művészi hitelességét veszíti el,
de az emberi méltóságát is. Nem lesz többé sem művész, sem ember, - csak gyáva,
megalkuvó plebejus. S ezen az sem segít, ha díjakat vesz át, ha tankönyvi példa
lesz, ha tekintélyes tisztségekbe emelik. - Önmaga hulláját cipeli, s bár
titkolja a hullaszagot, az mégis mindenen átüt. A művész helyzet tehát csapda:
nem lehet megalkuvó, mert azzal önmaga gyilkosává válik. Önmaga lesz az, aki a
gonosz oltárán feláldozza önmagát. - Ezt kell tehát megfontolnia minden
művésznek, aki a politikához, vagy az úgynevezett "evidens
közízléshez" való viszonyát átgondolja, - vagy épp úgy hiszi, hogy erről
nem kell gondolkodnia. - Meggondoltad-e már mindezeket? - Ideje volna!
2015. szeptember 20., vasárnap
Szerény Nemzeti javaslatok a NER kiteljesedésére
Tekintettel arra, hogy az e'mút nyó'c év miatt Budapest
közlekedése nehéz helyzetbe került, amelyet keresztény nemzeti módon, heroikus
küzdelemben orvosol a kétharmad, a következő javaslatokkal élünk:
1. Reggel 6 és este 22 óra között Budapest egész területén
legyen tilos tízmillió Forintnál alacsonyabb értékű személygépjárművel
közlekedni.
2 A tömegközlekedési eszközök használatát meg kell tiltani
mindazoknak, akik nem rendelkeznek legalább 500.000 Ft havi nettó jövedelemmel.
3. A tilalom alá eső személyek részére járdahasználati bérletet
kell kibocsátani, korlátozandó a fölösleges járkálást. A bérletek, - s később
maguk a bérletesek GPS követővel legyenek ellátva. Aki egy nemzetileg ésszerű
összes útvonalhossznál többet gyalogol, legyen köteles pótdíjat fizetni.
4. A nemzetileg ésszerű útvonalhossz esetleg fel nem
használt része más járdahasználati bérlet használatára kötelezett személy
számára át nem adható.
5 A METRO vonalakon az utastájékoztatás orosz nyelven
történjen.
Tekintettel a nyugdíjcsalók miatti nehéz helyzetre, s arra a
bibliai parancsra, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, a szociális rendszerben
a következő változtatásokat javasoljuk.
1. A járdahasználati bérlet vásárlására kötelezett személyek
egészségügyi ellátását ne orvosok, hanem felcserek végezzék.
2. Felállítható a Nemzeti felcserképző intézet, ahol 3 hónap
alatt elsajátítható minden szükséges szakismeret.
3. A 45. életévüket betöltött, járdahasználati bérlet
vásárlására kötelezett személyek munkanélkülisége esetére kerüljön bevezetésre
a NET, azaz: a Nemzeti Eutanázia Tabletta.
4. Az Ukrán és Román állampolgársággal rendelkező személyek
korlátlan egészségügyi és nyugellátásra legyenek jogosultak.
Tekintettel a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre, a
következő javaslatokkal élünk.
1. Indítsunk Önkéntes nemzeti kerítésépítési mozgalmat.
2. Az önkéntes mozgalomhoz történő csatlakozás legyen
kötelező. A föld a telek és az ingatlan tulajdonosok legyenek kötelesek ötven
méterenként három méter magas, NATO szabványú pengés dróttal felszerelt
kerítést építeni.
3. Az ilyen vagyonelemmel nem rendelkező, tizennegyedik
életévüket betöltött személyek legyenek kötelesek heti egy alkalommal saját
költségükön, tizenkét óra időtartamban a kerítések építésében részt venni. Felső
korhatás és egészségügyi mentesség nincs.
4. Az egyházi személyek imáik által támogatják a mozgalmat.
5. A kormányzat a GDP 1 százalékát fordítsa a mozgalom
sikerének kommunikációjára. Rendszeresen mutassa be, milyen veszélyektől óvja
meg a mozgalom Magyarországot.
6. A kerítések hatékony felszereltségének fokozása érdekében
az MTA és az MMA hozzon létre a CÖF koordinációja mellett kutató intézetet a
volt NDK határőrizet automata
eszköztárának tanulmányozására, s hasonló célú magyar eszközök kifejlesztésére.
7. Az Intézet munkáját segítse a rendvédelmi Egyetem és a
TEK.
8. Az eszközök gyártására nemzetbiztonsági okokból
meghívásos úton kérjenek fel nemzetbiztonsági szempontból nemzetbiztonságos
gazdasági szereplőket.
9. A gyártók kiválasztásának folyamatával,a velük kötendő
szerződésekkel és az eszközök árával kapcsolatos információk 99 évre titkosítandóak.
10. Az országba belépni, illetve az országból kilépni tilos,
kivéve külön beutazási-, illetve kiutazási engedéllyel l rendelkezőknek. A
kérelmek elbírálására felállítandó hivatal 180 napon belül köteles a kérelmekről
dönteni, kivéve, ha a bírálat több időt vesz igénybe.
11. A bírálattal szemben fellebezésnek csak akkor van helye,
ha a döntés megengedő.
12. A felsőfokú tanulmányokat végző, vagy középfokon
versenyképes szakmát elsajátító személyek, illetőleg azok, akik ilyen képzésben
1970 után részt vettek, legyenek ellátva a bőr alá ültetett CHIP-pel.
13. Az országhatárok mentén, illetve azok egy kilométeres
körzetében a terület teljes megfigyelésére alkalmas jelfogó hálózatot,
egyébként az ország teljes területén a GSM hálózatok infrastruktúrájának
kötelezően díjmentes rendelkezésre bocsátásával, a határokon pedig lőparanccsal
ellátott határvadász egységekkel akadályozza meg a kormányzat, hogy a zemberek
verejtékes adóforintjaiból kitaníttatott romkocsmatöltelék fiatalok,
értelmiségiek rútul elárulva hazájukat külföldre vándoroljanak munkát vállalni
holmi jövedelmi kilátások miatt. 30 ezüstért a Haza nem eladó!
14. Az országba csak olyan személyek vándorolhatnak be,
akik:
a., Nagyon gazdagok és a megfelelő személyek iránt nagyon
hálásak.
b., Nem muzulmán vallásúak, kivéve, ha az "a" pont
feltételei teljesülnek.
c., Nem izraelita vallásúak.
d., Nem bűnözök, kivéve, ha az "a" pont feltételei
teljesülnek.
e., Nem színes bőrűek, kivéve, ha az "a" pont
feltételei teljesülnek.
f., Nem normálisak, s így Magyarországot tekintik a
Kánaánnak.
15. A bevándorlók kötelesek évente 100 nap köz-, vagy
közhasznú munkában részt venni, vagy azt napi 100.000 Ft-tal megváltani.
A magyar kultúra védelmében a következő javaslatokkal élünk.
1. Az ősi kultúránktól idegen latin betűs és arab számos
írást tiltsák be!
Semmisítsék meg az ilyen írásjeleket tartalmazó könyvtári
állományokat és magángyűjteményeket.
2. A TEK és a rendőrség, valamint a Polgárőrség és a Magyar
Gárda legyen jogosult bírói felhatalmazás nélkül is behatolni magánlakásokba és
közintézményekbe, valamint gazdasági szervezetek helyiségeibe, és statáriális
eljárással felszámolni a törvényszegést, valamint a leghatározottabban fellépni
a törvényszegőkkel szemben.
3. Semmisítsék meg az ilyen írásjeleket tartalmazó
kiadványokat és Internetes tartalmakat.
4. Az ilyen szövegek minősüljenek kultúrszennynek.
5. A kultúrszennynek minősülő kiadványok kerüljenek ünnepi
körülmények között nyilvános megsemmisítésre.
6. Ennek sikereiről folyamatosan számoljon be a kormányzat.
7. A megsemmisítés alól sem muzeális értékre, sem más érvekre
való hivatkozással nem adható felmentés.
8. Az MTA dolgozza ki a modern rovásírás rendszerét. A
rovásírás legyen kötelező iskolai tananyag.
9. A felnőtt lakosság részéra az Önkormányzatok és a
munkáltatók szervezzenek rendszeres képzést.
10. Az elégséges írástudásról mindenki tegyen kötelező vizsgát.
11. A vizsgán elbukók elzárással és az elzárás ideje alatt
kötelező oktatással kapjanak hathatós segítséget a rovásírás megfelelő szintű
elsajátításához.
12. A dislexia és más buta és tudománytalan kifogás nem
adhat alapot felmentére vagy könnyítésre a vizsgakövetelmények alól.
13. A rendeletet egy
év leforgása alatt végre kel, hajtani.
14. Ennek az évnek a leteltét követően minősüljön bűncselekménynek
a kultúrszennynek minősülő írásmód alkalmazása és közzététele, különösen közterületen,
az Interneten és nagy nyilvánosság előtt.
15. Magyarország visszatér a saját ősi rovásírásához, mint
ahogy számos nagy kultúra ellenállt a latin betűs és arab számos
multikulturális írásmód galád csábításának.
A nemzeti stabilitás érdekében a következő javaslatokkal
élünk.
1. A jelenlegi legfőbb közjogi méltóságok hivatalukat
élethosszig töltsék be.
2. Múljon el a bizonytalanság az ország vezetésének
irányvonalára nézve!
3. Az önkormányzatok és a munkáltatók legyenek kötelesek
heti rendszerességgel mindenkire kötelezően kiterjedő ideológiai felkészítést
tartani. Mindenki legyen köteles rendszeresen számot adni ideológiai
felkészültségéről és elkötelezettségéről.
3. A választásokon csak azok a szavazó polgárok vehessenek
részt, akik e vizsgákon megfeleltek.
4. A sajtóban legyen tilos minden olyan tartalom bemutatása,
amely az ideológiailag helyes gondolkodásmódot megzavarhatja.
5. Éljen a NER! Éljen apostoli kormányzók. - Éljen a magyar
izé!
2015. szeptember 13., vasárnap
RADEK
Sokat gondolkodtam mostanában arról, hogy lehet-e radikális
egy demokrata. - Leggyakrabban abból indulunk ki, hogy a demokraták
demokráciákban élnek. - Olyan viszonyok között, amikor a demokratikus jogállam
rendszere megfelelő módon működik ahhoz, hogy a visszásságok korrigálására
demokratikus eszközökkel legyen reális esély.
Egy működő demokráciában tehát nem szükséges az, hogy egy
demokrata radikális legyen. - Mi több, a radikalizmus kérlelhetetlensége
lehetetlenné teszi azt, hogy mindenkinek azonos demokratikus jogokat
tulajdonítsunk és esélyeket adjunk olyan helyzetben, amikor a nézetek és az
érdekek nem esnek egybe. - Márpedig, szinte sohasem esnek egybe. - A társadalom
működésének állandó eleme a vita és az érdekek érvényesítéséért folytatott versengés.
- Ugyanakkor, a demokrácia a fékek és ellensúlyok rendszerével, a politikai
váltógazdálkodással és a nemzetközi demokratikus normákkal megtartja a
társadalom, - más megközelítésben az ország működését abban a sávban, ahol a
demokrácia fogyatékosságai demokratikus eszközökkel reparálhatóak. - Ezzel
szemben a radikalizmus bizonyos nézetek és érdekek érvényesülését szélsőségesen
előtérbe helyezi, míg más nézetek és érdekek érvényesülését szélsőségesen
háttérbe igyekszik szorítani. - A radikalizmus tehát nem más, mint annak a
kölcsönös méltányosságnak a megtagadása, ami a demokrácia működésének
alapfeltétele.
Olyan dilemma ez, olyan gondolatkísérlet, amely normál
körülmények között fel sem merülhet. - Azonban, vannak különleges körülmények,
amelyek között a szokásos normákat át kell lépni. - Az Apolló 13 útja során
rendre felrúgták az űrrepülés fontos szabályait. - Rendre olyan lépéseket
tettek, amelyet azelőtt szimulátorban sem próbáltak ki. - De, egy eszméletlen
ember vérkeringésének a fenntartása érdekében is "szabad" eltörni a
bordákat a mellkasi kompresszió fenntartása közben. - Tehát, ha a körülmények
nem normálisak, akkor a megoldások sem lehetnek a szokásosak.
Franciaország II. Világháborús német megszállása alatta a
Vichy-kormány törvényessé tette a viszonyokat. - A franciák egy része azonban
úgy gondolta, hogy nem fogadható el a német megszállás, s ezzel az ország
függetlenségének elvesztése. - Szabotázsokkal, gerilla és partizán
tevékenységekkel szálltak szembe a megszálló német és a hivatalban lévő francia
kormányzattal szemben. - Tették ezt úgy, szembe kerültek a német és a francia
törvényekkel is. - A fennálló jogrend ellenére tették, amit tettek. - S
felrúgtak más általános normákat is. Többek között megrongáltak és tönkretettek
harceszközöket és más technikai rendszereket, - illetve, gyakorta embereket
öltek.
A francia ellenállók és partizánok között bizonyára voltak
gazfickók is. - A történelmi emlékezet mégsem a vétlen civilek zaklatásáról
szól, - ámbár a normán kívüli állapotból ez is következhetett, - hanem arról,
hogy a demokratikus világ erkölcsi ítélete szerint ők hősök.
A Nürnbergi perek során számtalanszor hangzott el olyan
érvek, hogy "parancsra tettem", vagy az, hogy a "jogszabályoknak
megfelelően jártam el". - Ez az érvelés azonban nem bizonyult elég erősnek
ahhoz, hogy az ismert és elfogott bűnösöket a bitótól, vagy a hosszú
börtönbüntetéstől megóvja. A rossz törvény betartását és a rossz parancs
végrehajtását a demokratikus világ elítélte.
Ezek szerint tehát feltételezünk egy olyan normarendszert
is, amely felette áll az aktuális jogi normáknak. - Ez egyfajta erkölcsi norma.
S minthogy az erkölcsöt meglehetősen relatívnak és definiálhatatlannak szokás
gondolni, - úgy tűnik, ezzel ingoványos talajra alapozzuk a legfontosabb normákat.
- De ingoványosabb-e ez valóban, mint a jog normái? - Törvényt, puszta
érdekből, vagy elvakultságból hihetetlenül rövid idő alatt lehet alkotni,
módosítani. S láttuk, hogy csak az elmúlt száz évben Európa országaiban milyen
sok embertelen és tisztességtelen törvény született. - Ugyanakkor, a
felvilágosodás és a humanizmus által máig meghatározott európai gondolkodás
viszonylag állandó normákat tart fenn az erkölcsi jóval kapcsolatban. - Ide
idézhetném a keresztény normákat is, de ez zavaró lenne, mivel az egyházak
mindenkor részesei a politikai életnek, méghozzá rendre a hatalom oldalán. Így,
mivel az állandó keresztény normák folyton keverednek a változékony egyházi
normákkal, - e ponton hosszas biblikus okfejtésre lenne szükség. -
(Történetesen vállalkozhatnék is erre, de ezt hagyjuk meg egy másik dolgozat
témájául.)
Térjünk tehát vissza az európai humanizmus és felvilágosodás
erkölcsiségéhez. - Francia honban fogalmazták meg a társadalmi együttélés
legalapvetőbb normáit, mindössze három szóban: szabadság, egyenlőség,
testvériség. Néhány fontos alapelvet a legtömörebben egy másik kontinensen
fogalmaztak meg, - paradox módon egy olyan unióban, amely egy európai
hatalomtól, mint gyarmatosítótól kívánt függetlenné válni. - Ez az amerikai
függetlenségi nyilatkozat, amelynek legismertebb mondatai az alapvető emberi
jogok első, közismertté és önmagán túlmutató normává vált megfogalmazása.
Olyan egyértelműek és alapvetőek ezek a normák, mint azok a
biblia parancsok, hogy ne ölj, vagy hogy azt tedd mással, amit szeretnél, hogy
hasonló helyzetben veled tegyenek. - A hegyi beszéd vagy a szeretet himnusza
közismert megfogalmazása ezeknek a normáknak. - Így, ha az erkölcs
kodifikálhatatlan is, - az alapvető normái tartósabbak és változatlanabbak,
mint bármely jogrendszer normái.
Magyarországon a hatalom ugyan demokratikus úton kapott
felhatalmazást, de ezt arra használta fel, hogy leépítse a demokrácia
mechanizmusait és intézményeit. - Ebben a munkában oly messze jutott, hogy ma
már kevés esély van arra, hogy a politikai váltógazdálkodás logikája szerint a
hatalomba lévő helyére más politikai közösségek képviselői kerüljenek. -
Magyarán: a hatalomban lévők megtettek mindent azért, hogy leválthatatlanok
legyenek. - De, nem csak ezt tették meg. A fékek és ellensúlyok lebontásával
elérték, hogy a hatalmuk társadalmi, kulturális és gazdasági téren is
hasznosuljon a számukra. - Átalakult a gazdaság és a társadalom. - Ma már
nyilvánvaló, hogy a hatalom szándékának megfelelően megszűnt a szabadság, az
egyenlőség és a testvériség. - Súlyosan megosztott és kifosztott országgá
lettünk. - A helyzetet pedig súlyosbítja az ellenzékinek nevezhető politikai
pártok megalkuvása. - Meggyőződésem, hogy az ellenzék jelentős része
kollaborálni készül a jelenlegi, erkölcsileg illegitim hatalommal. A
szélsőjobboldali JOBBIK kormányra kerülésének megakadályozása az ürügy, ami
miatt készek, - bár ez ma még csak megalapozatlan sóvárgás - koalícióra lépni a
Fidesszel. Ettől azt is remélik, hogy a hatalomból és a gazdasági előnyökből
valamelyest részesülhetnek. - Meddő ábrándozás ez, de kellő ok arra, hogy egy
ütőképes ellenzéki összefogás ne jöhessen létre. - Ugyanakkor az is látszik,
hogy a teljes politikai elitünk, ide értve az ellenzék meghatározó részét is
abban érdekelt, hogy az elmúlt félévszázad titkai továbbra is titokban
maradjanak. - Ebből pedig arra következtetünk, hogy egyikük sem jobb a Deákné
vásznánál. - Feltehetően, mindannyiukat rosszul érintené, ha a titkok
megismerhetőek lennének. - Ezért azt az erkölcsi jót, hogy a bűnök feltárásra kerüljenek
megakadályozzák a jog eszközeinek használatával, vagy épp azzal, hogy nem
siettetik megfelelő jogszabályok megszületését.
Ez természetesen csak kiragadott példa. - De ebből is, - és
más visszásságokból is látszik, hogy Magyarországon jelenleg nincs olyan
politikai ellenzék, amely képes és alkalmas volna arra, hogy újra
demokratikusabb irányba vezesse az országot. - S paradox módon ennek az az oka,
hogy a jelenlegi ellenzék a politikai racionalitás jegyében lemondott arról,
hogy erkölcsi alapokon álljon. - Ahhoz azonban van erejük, hogy akadályozzák -
egyetértésben a hatalommal - azt, hogy új politikai szerveződések erősödjenek
meg s kapjanak teret a közügyeinkről folytatott polémiákban. - Egyszerűen, ha
egy új formáció már a média szemüvegén át is láthatóvá válhatna, valahogyan
elenyészik. Beépül, vagy leépül. - Tény, hogy az utca embere nem lehet képes
hosszan sorolni az elmúlt évben
létrejött és közismertté vált politikai szerveződést sorolni. - Márpedig egy
ennyire megosztott társadalomban törvényszerűen keresik az emberek azt, hogy
valahogyan, valakik által artikulálhassák érdekeiket, sérelmeiket és
érdekeiket. - S bár a politikai preferencia a társadalom egy részénél szinte
vallásosan dogmatikus kérdés, a fennmaradó hetven-nyolcvan százalék számára ez
nem megfelelő és nem is elég.
Magyarországon szinte elképzelhetetlen, hogy új, legális
politikai formációk növekedjenek fel odáig, hogy az önkormányzatokban és a
Parlamentben hallathassák a szavukat, - s hogy belátható időn belül akár
hatalmi pozícióra is aspirálhasson. - Ennek az ellenzék viselkedésén túl az is
oka, hogy a hatalom az erejét és a jogalkotás, valamint a jogalkalmazás
eszközrendszerét minden gátlás nélkül használja fel arra, hogy aki nem vehető
meg, azt más módon szorítsa ki a páyláról.
Ugyanakkor, az ország és a társadalom állapota rossz, s
amerre tartanak a belátható folyamatok, az elfogadhatatlan. - Egy elzárkózó,
groteszk önkényuralom épül fel, s közben egy gazdasági katasztrófa is
érlelődik, s széthullás felé sodródik a társadalom. - Ezt a folyamatot meg kell
állítani. - A létező politikai pártok erre nem hajlandóak és nem is alkalmasak.
Új politikai formációk pedig az ismertetett okok miatt nem állnak a
rendelkezésre. - Az úgynevezett legális utak nem vezetnek el a célhoz. - Marad
tehát a radikális út, mint amilyen a partizánok és ellenállók útja.
1956-ban sokan fegyvert fogtak a "törvényes rend",
azaz a kommunista rendszert hatalomba segítő szovjet haderő ellen. - A tettük
törvénytelen volt, de erkölcsileg többnyire jó. - Azt most tegyük félre, hogy
elég közeli a történet ahhoz, hogy tudjunk a visszásságairól is.
Nagy Imre, vagy Mindszenthy József e hatalom törvényeit
szintén megszegték. - Mégis, e jogszegésben ma erkölcsi nagyságot látunk.
Gondoljuk tehát végig: ha valaki szembe száll a rossz
hatalommal, s teszi ezt, - ha a törvényes utak már nem vezetnek el a célhoz, -
akár a törvények adta kereteken kívül, - az jó-e? - Helyeselhető-e? -
Feltétlenül az! - Olyan világot kívánunk magunknak és a gyermekeinknek,
amelyben minden a jó törvények keretei között, demokratikus mederben történik.
- Ahol mindenki talál olyan hatékony politikai pártot, amely a meggyőződését és
érdekeit jól képviseli. Ahol a hatalmon lévő hamarosan ellenzéki padsorokban ül
majd, s aki ma ellenzékiként fogalmazza meg a kritikáit, az hatalmat kap, hogy
bizonyíthasson, vagy elbukhasson. - Olyan világot, ahol a jogi normák sem
változnak túl gyorsan és túl mélyen, - ahol a jogi normák az erkölcsi
értékítéletet hivatott leképezni, s nem egyesek hatalom éhségét és kapzsiságát
szolgálni.
Mindezért igénybe kell venni a radikális eszközöket is. - Az
úgynevezett jogi normákon kívüli eszközöket. - S itt térünk vissza a bevezető
gondolathoz: , vannak különleges körülmények, amelyek között a szokásos
normákat át kell lépni. - Szabad eltörni a bordát, hogy megmentsük az életet. -
A demokraták radikalizmusának ez a funkciója. - Borda törő, de életmentő
radikalizmus. - Olyan út a törvény határain kívül, amely a törvénynél
maradandóbb erkölcs talaján áll. - S a cél nem más, hogy az, ami ma törvényesen
elérhetetlen, az újra elérhető legyen a törvény keretein belül. - A rossz
hatalmat nem azért kell elmozdítani, hogy más rossz hatalom váljon
elmozdíthatatlanná, hanem azért, hogy amely hatalom a romlás felé mozdul el, az
mindenkor elmozdítható legyen.
Kérdezhetnénk a francia partizánokat, hogy ezért mi
megengedett. - Bármi is a válasz, az erkölcsi igazság az ő oldalukon van.
S hogy mi a RADEK? - Radikális Demokratás Közössége. - Ez
egy nem létező szervezet. - Író vagyok, nem partizán. - Abban azonban biztos
vagyok, hogy történelmi szükségszerűség az ilyen közösségek létrejötte. - S
talán én sem zárkóznék el attól, hogy az európai jó erkölcsök jegyében
támogassam e kezdeményezéseket...
2015. augusztus 15., szombat
Az ellenzék árulása
Rövid leszek, mert a téma brutálisan fontos, - és
elképesztően egyszerű.
Nem rég beszélgettem egy barátommal, aki mellesleg ellenzéki
politikus. - A személye nem fontos. Ezek a gondolatok nem róla szólnak, de a
beszélgetésünk egy mozzanatából indultak ki.
Azt kérdeztem, mi a prognózisa 2018-ra, s az azt követő
évekre.
A válasza egyszerű volt. A cél egy nagykoalíció a
meggyengülő Fidesz és a megerősödő demokratikus ellenzéki pártok részéről, a
Jobbik ellenzéki szerepe mellett. - Persze, ellenzékben maradhatnak mások is,
akik nem kérnek egy ilyen lehetőségből.
Az előnyök:
1. A Jobbik nem alakíthat kormányt.
2. A Fidesz és a csatolt részek elkerülnek minden
elszámoltatást. Büntetlenül megtarthatják, amit megvédtek maguknak.
3. Az ellenzéki pártok egy része különösebb erőfeszítés nélkül
hatalmi pozíciót szerez.
A hátrányok, azaz, azok a következmények, amelyet mi, a nép,
a polgárok, a választók elszenvedünk:
1. Utólag is legitimációt nyer minden aljasság, és lopás,
amelyet ellenünk. - Akik kárt vallottak, semmilyen elégtételt nem remélhetnek.
Akik aljasságokat tettek, semmilyen számonkéréstől nem kell félniük. A
társadalmi igazságosság helyett ismét hamis békét kapunk.
2. Sem nekünk, sem gyermekeinknek nem lesz többé illúziónk
azzal kapcsolatban, hogy milyen országban élünk. - Az elvándorlás folytatódik.
3. A nemzetközi hitelességünk is tovább zuhan. Bóvli ország
maradunk nem csak pénzügyi értelemben.
4. Elveszítjük a felzárkózás esélyét akár a teljes
huszonegyedik század idejére.
Ez árulás. - Hogy ez az árulás a Haza, vagy a Nemzet
elárulása-e, vagy az igazság, a tisztesség, az emberség elárulása-e, - döntse
el az olvasó. - Úgy hiszem, ez minden tekintetben árulás.
Ismét rossz helyzetben vagyok. A jelenlegi helyzetben a
2018-as választásokon nincs kit választanom. - Árulókra csak nem szavazhatok!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)