Oldalak

2015. szeptember 13., vasárnap

RADEK



Sokat gondolkodtam mostanában arról, hogy lehet-e radikális egy demokrata. - Leggyakrabban abból indulunk ki, hogy a demokraták demokráciákban élnek. - Olyan viszonyok között, amikor a demokratikus jogállam rendszere megfelelő módon működik ahhoz, hogy a visszásságok korrigálására demokratikus eszközökkel legyen reális esély.
Egy működő demokráciában tehát nem szükséges az, hogy egy demokrata radikális legyen. - Mi több, a radikalizmus kérlelhetetlensége lehetetlenné teszi azt, hogy mindenkinek azonos demokratikus jogokat tulajdonítsunk és esélyeket adjunk olyan helyzetben, amikor a nézetek és az érdekek nem esnek egybe. - Márpedig, szinte sohasem esnek egybe. - A társadalom működésének állandó eleme a vita és az érdekek érvényesítéséért folytatott versengés. - Ugyanakkor, a demokrácia a fékek és ellensúlyok rendszerével, a politikai váltógazdálkodással és a nemzetközi demokratikus normákkal megtartja a társadalom, - más megközelítésben az ország működését abban a sávban, ahol a demokrácia fogyatékosságai demokratikus eszközökkel reparálhatóak. - Ezzel szemben a radikalizmus bizonyos nézetek és érdekek érvényesülését szélsőségesen előtérbe helyezi, míg más nézetek és érdekek érvényesülését szélsőségesen háttérbe igyekszik szorítani. - A radikalizmus tehát nem más, mint annak a kölcsönös méltányosságnak a megtagadása, ami a demokrácia működésének alapfeltétele.
Olyan dilemma ez, olyan gondolatkísérlet, amely normál körülmények között fel sem merülhet. - Azonban, vannak különleges körülmények, amelyek között a szokásos normákat át kell lépni. - Az Apolló 13 útja során rendre felrúgták az űrrepülés fontos szabályait. - Rendre olyan lépéseket tettek, amelyet azelőtt szimulátorban sem próbáltak ki. - De, egy eszméletlen ember vérkeringésének a fenntartása érdekében is "szabad" eltörni a bordákat a mellkasi kompresszió fenntartása közben. - Tehát, ha a körülmények nem normálisak, akkor a megoldások sem lehetnek a szokásosak.
Franciaország II. Világháborús német megszállása alatta a Vichy-kormány törvényessé tette a viszonyokat. - A franciák egy része azonban úgy gondolta, hogy nem fogadható el a német megszállás, s ezzel az ország függetlenségének elvesztése. - Szabotázsokkal, gerilla és partizán tevékenységekkel szálltak szembe a megszálló német és a hivatalban lévő francia kormányzattal szemben. - Tették ezt úgy, szembe kerültek a német és a francia törvényekkel is. - A fennálló jogrend ellenére tették, amit tettek. - S felrúgtak más általános normákat is. Többek között megrongáltak és tönkretettek harceszközöket és más technikai rendszereket, - illetve, gyakorta embereket öltek.
A francia ellenállók és partizánok között bizonyára voltak gazfickók is. - A történelmi emlékezet mégsem a vétlen civilek zaklatásáról szól, - ámbár a normán kívüli állapotból ez is következhetett, - hanem arról, hogy a demokratikus világ erkölcsi ítélete szerint ők hősök.
A Nürnbergi perek során számtalanszor hangzott el olyan érvek, hogy "parancsra tettem", vagy az, hogy a "jogszabályoknak megfelelően jártam el". - Ez az érvelés azonban nem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy az ismert és elfogott bűnösöket a bitótól, vagy a hosszú börtönbüntetéstől megóvja. A rossz törvény betartását és a rossz parancs végrehajtását a demokratikus világ elítélte.
Ezek szerint tehát feltételezünk egy olyan normarendszert is, amely felette áll az aktuális jogi normáknak. - Ez egyfajta erkölcsi norma. S minthogy az erkölcsöt meglehetősen relatívnak és definiálhatatlannak szokás gondolni, - úgy tűnik, ezzel ingoványos talajra alapozzuk a legfontosabb normákat. - De ingoványosabb-e ez valóban, mint a jog normái? - Törvényt, puszta érdekből, vagy elvakultságból hihetetlenül rövid idő alatt lehet alkotni, módosítani. S láttuk, hogy csak az elmúlt száz évben Európa országaiban milyen sok embertelen és tisztességtelen törvény született. - Ugyanakkor, a felvilágosodás és a humanizmus által máig meghatározott európai gondolkodás viszonylag állandó normákat tart fenn az erkölcsi jóval kapcsolatban. - Ide idézhetném a keresztény normákat is, de ez zavaró lenne, mivel az egyházak mindenkor részesei a politikai életnek, méghozzá rendre a hatalom oldalán. Így, mivel az állandó keresztény normák folyton keverednek a változékony egyházi normákkal, - e ponton hosszas biblikus okfejtésre lenne szükség. - (Történetesen vállalkozhatnék is erre, de ezt hagyjuk meg egy másik dolgozat témájául.)
Térjünk tehát vissza az európai humanizmus és felvilágosodás erkölcsiségéhez. - Francia honban fogalmazták meg a társadalmi együttélés legalapvetőbb normáit, mindössze három szóban: szabadság, egyenlőség, testvériség. Néhány fontos alapelvet a legtömörebben egy másik kontinensen fogalmaztak meg, - paradox módon egy olyan unióban, amely egy európai hatalomtól, mint gyarmatosítótól kívánt függetlenné válni. - Ez az amerikai függetlenségi nyilatkozat, amelynek legismertebb mondatai az alapvető emberi jogok első, közismertté és önmagán túlmutató normává vált megfogalmazása.
Olyan egyértelműek és alapvetőek ezek a normák, mint azok a biblia parancsok, hogy ne ölj, vagy hogy azt tedd mással, amit szeretnél, hogy hasonló helyzetben veled tegyenek. - A hegyi beszéd vagy a szeretet himnusza közismert megfogalmazása ezeknek a normáknak. - Így, ha az erkölcs kodifikálhatatlan is, - az alapvető normái tartósabbak és változatlanabbak, mint bármely jogrendszer normái.
Magyarországon a hatalom ugyan demokratikus úton kapott felhatalmazást, de ezt arra használta fel, hogy leépítse a demokrácia mechanizmusait és intézményeit. - Ebben a munkában oly messze jutott, hogy ma már kevés esély van arra, hogy a politikai váltógazdálkodás logikája szerint a hatalomba lévő helyére más politikai közösségek képviselői kerüljenek. - Magyarán: a hatalomban lévők megtettek mindent azért, hogy leválthatatlanok legyenek. - De, nem csak ezt tették meg. A fékek és ellensúlyok lebontásával elérték, hogy a hatalmuk társadalmi, kulturális és gazdasági téren is hasznosuljon a számukra. - Átalakult a gazdaság és a társadalom. - Ma már nyilvánvaló, hogy a hatalom szándékának megfelelően megszűnt a szabadság, az egyenlőség és a testvériség. - Súlyosan megosztott és kifosztott országgá lettünk. - A helyzetet pedig súlyosbítja az ellenzékinek nevezhető politikai pártok megalkuvása. - Meggyőződésem, hogy az ellenzék jelentős része kollaborálni készül a jelenlegi, erkölcsileg illegitim hatalommal. A szélsőjobboldali JOBBIK kormányra kerülésének megakadályozása az ürügy, ami miatt készek, - bár ez ma még csak megalapozatlan sóvárgás - koalícióra lépni a Fidesszel. Ettől azt is remélik, hogy a hatalomból és a gazdasági előnyökből valamelyest részesülhetnek. - Meddő ábrándozás ez, de kellő ok arra, hogy egy ütőképes ellenzéki összefogás ne jöhessen létre. - Ugyanakkor az is látszik, hogy a teljes politikai elitünk, ide értve az ellenzék meghatározó részét is abban érdekelt, hogy az elmúlt félévszázad titkai továbbra is titokban maradjanak. - Ebből pedig arra következtetünk, hogy egyikük sem jobb a Deákné vásznánál. - Feltehetően, mindannyiukat rosszul érintené, ha a titkok megismerhetőek lennének. - Ezért azt az erkölcsi jót, hogy a bűnök feltárásra kerüljenek megakadályozzák a jog eszközeinek használatával, vagy épp azzal, hogy nem siettetik megfelelő jogszabályok megszületését.
Ez természetesen csak kiragadott példa. - De ebből is, - és más visszásságokból is látszik, hogy Magyarországon jelenleg nincs olyan politikai ellenzék, amely képes és alkalmas volna arra, hogy újra demokratikusabb irányba vezesse az országot. - S paradox módon ennek az az oka, hogy a jelenlegi ellenzék a politikai racionalitás jegyében lemondott arról, hogy erkölcsi alapokon álljon. - Ahhoz azonban van erejük, hogy akadályozzák - egyetértésben a hatalommal - azt, hogy új politikai szerveződések erősödjenek meg s kapjanak teret a közügyeinkről folytatott polémiákban. - Egyszerűen, ha egy új formáció már a média szemüvegén át is láthatóvá válhatna, valahogyan elenyészik. Beépül, vagy leépül. - Tény, hogy az utca embere nem lehet képes hosszan sorolni az elmúlt  évben létrejött és közismertté vált politikai szerveződést sorolni. - Márpedig egy ennyire megosztott társadalomban törvényszerűen keresik az emberek azt, hogy valahogyan, valakik által artikulálhassák érdekeiket, sérelmeiket és érdekeiket. - S bár a politikai preferencia a társadalom egy részénél szinte vallásosan dogmatikus kérdés, a fennmaradó hetven-nyolcvan százalék számára ez nem megfelelő és nem is elég.
Magyarországon szinte elképzelhetetlen, hogy új, legális politikai formációk növekedjenek fel odáig, hogy az önkormányzatokban és a Parlamentben hallathassák a szavukat, - s hogy belátható időn belül akár hatalmi pozícióra is aspirálhasson. - Ennek az ellenzék viselkedésén túl az is oka, hogy a hatalom az erejét és a jogalkotás, valamint a jogalkalmazás eszközrendszerét minden gátlás nélkül használja fel arra, hogy aki nem vehető meg, azt más módon szorítsa ki a páyláról.
Ugyanakkor, az ország és a társadalom állapota rossz, s amerre tartanak a belátható folyamatok, az elfogadhatatlan. - Egy elzárkózó, groteszk önkényuralom épül fel, s közben egy gazdasági katasztrófa is érlelődik, s széthullás felé sodródik a társadalom. - Ezt a folyamatot meg kell állítani. - A létező politikai pártok erre nem hajlandóak és nem is alkalmasak. Új politikai formációk pedig az ismertetett okok miatt nem állnak a rendelkezésre. - Az úgynevezett legális utak nem vezetnek el a célhoz. - Marad tehát a radikális út, mint amilyen a partizánok és ellenállók útja.
1956-ban sokan fegyvert fogtak a "törvényes rend", azaz a kommunista rendszert hatalomba segítő szovjet haderő ellen. - A tettük törvénytelen volt, de erkölcsileg többnyire jó. - Azt most tegyük félre, hogy elég közeli a történet ahhoz, hogy tudjunk a visszásságairól is.
Nagy Imre, vagy Mindszenthy József e hatalom törvényeit szintén megszegték. - Mégis, e jogszegésben ma erkölcsi nagyságot látunk.
Gondoljuk tehát végig: ha valaki szembe száll a rossz hatalommal, s teszi ezt, - ha a törvényes utak már nem vezetnek el a célhoz, - akár a törvények adta kereteken kívül, - az jó-e? - Helyeselhető-e? - Feltétlenül az! - Olyan világot kívánunk magunknak és a gyermekeinknek, amelyben minden a jó törvények keretei között, demokratikus mederben történik. - Ahol mindenki talál olyan hatékony politikai pártot, amely a meggyőződését és érdekeit jól képviseli. Ahol a hatalmon lévő hamarosan ellenzéki padsorokban ül majd, s aki ma ellenzékiként fogalmazza meg a kritikáit, az hatalmat kap, hogy bizonyíthasson, vagy elbukhasson. - Olyan világot, ahol a jogi normák sem változnak túl gyorsan és túl mélyen, - ahol a jogi normák az erkölcsi értékítéletet hivatott leképezni, s nem egyesek hatalom éhségét és kapzsiságát szolgálni.
Mindezért igénybe kell venni a radikális eszközöket is. - Az úgynevezett jogi normákon kívüli eszközöket. - S itt térünk vissza a bevezető gondolathoz: , vannak különleges körülmények, amelyek között a szokásos normákat át kell lépni. - Szabad eltörni a bordát, hogy megmentsük az életet. - A demokraták radikalizmusának ez a funkciója. - Borda törő, de életmentő radikalizmus. - Olyan út a törvény határain kívül, amely a törvénynél maradandóbb erkölcs talaján áll. - S a cél nem más, hogy az, ami ma törvényesen elérhetetlen, az újra elérhető legyen a törvény keretein belül. - A rossz hatalmat nem azért kell elmozdítani, hogy más rossz hatalom váljon elmozdíthatatlanná, hanem azért, hogy amely hatalom a romlás felé mozdul el, az mindenkor elmozdítható legyen.
Kérdezhetnénk a francia partizánokat, hogy ezért mi megengedett. - Bármi is a válasz, az erkölcsi igazság az ő oldalukon van.
S hogy mi a RADEK? - Radikális Demokratás Közössége. - Ez egy nem létező szervezet. - Író vagyok, nem partizán. - Abban azonban biztos vagyok, hogy történelmi szükségszerűség az ilyen közösségek létrejötte. - S talán én sem zárkóznék el attól, hogy az európai jó erkölcsök jegyében támogassam e kezdeményezéseket...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.