Sokat gondolkodtam mostanában arról, hogy lehet-e radikális
egy demokrata. - Leggyakrabban abból indulunk ki, hogy a demokraták
demokráciákban élnek. - Olyan viszonyok között, amikor a demokratikus jogállam
rendszere megfelelő módon működik ahhoz, hogy a visszásságok korrigálására
demokratikus eszközökkel legyen reális esély.
Egy működő demokráciában tehát nem szükséges az, hogy egy
demokrata radikális legyen. - Mi több, a radikalizmus kérlelhetetlensége
lehetetlenné teszi azt, hogy mindenkinek azonos demokratikus jogokat
tulajdonítsunk és esélyeket adjunk olyan helyzetben, amikor a nézetek és az
érdekek nem esnek egybe. - Márpedig, szinte sohasem esnek egybe. - A társadalom
működésének állandó eleme a vita és az érdekek érvényesítéséért folytatott versengés.
- Ugyanakkor, a demokrácia a fékek és ellensúlyok rendszerével, a politikai
váltógazdálkodással és a nemzetközi demokratikus normákkal megtartja a
társadalom, - más megközelítésben az ország működését abban a sávban, ahol a
demokrácia fogyatékosságai demokratikus eszközökkel reparálhatóak. - Ezzel
szemben a radikalizmus bizonyos nézetek és érdekek érvényesülését szélsőségesen
előtérbe helyezi, míg más nézetek és érdekek érvényesülését szélsőségesen
háttérbe igyekszik szorítani. - A radikalizmus tehát nem más, mint annak a
kölcsönös méltányosságnak a megtagadása, ami a demokrácia működésének
alapfeltétele.
Olyan dilemma ez, olyan gondolatkísérlet, amely normál
körülmények között fel sem merülhet. - Azonban, vannak különleges körülmények,
amelyek között a szokásos normákat át kell lépni. - Az Apolló 13 útja során
rendre felrúgták az űrrepülés fontos szabályait. - Rendre olyan lépéseket
tettek, amelyet azelőtt szimulátorban sem próbáltak ki. - De, egy eszméletlen
ember vérkeringésének a fenntartása érdekében is "szabad" eltörni a
bordákat a mellkasi kompresszió fenntartása közben. - Tehát, ha a körülmények
nem normálisak, akkor a megoldások sem lehetnek a szokásosak.
Franciaország II. Világháborús német megszállása alatta a
Vichy-kormány törvényessé tette a viszonyokat. - A franciák egy része azonban
úgy gondolta, hogy nem fogadható el a német megszállás, s ezzel az ország
függetlenségének elvesztése. - Szabotázsokkal, gerilla és partizán
tevékenységekkel szálltak szembe a megszálló német és a hivatalban lévő francia
kormányzattal szemben. - Tették ezt úgy, szembe kerültek a német és a francia
törvényekkel is. - A fennálló jogrend ellenére tették, amit tettek. - S
felrúgtak más általános normákat is. Többek között megrongáltak és tönkretettek
harceszközöket és más technikai rendszereket, - illetve, gyakorta embereket
öltek.
A francia ellenállók és partizánok között bizonyára voltak
gazfickók is. - A történelmi emlékezet mégsem a vétlen civilek zaklatásáról
szól, - ámbár a normán kívüli állapotból ez is következhetett, - hanem arról,
hogy a demokratikus világ erkölcsi ítélete szerint ők hősök.
A Nürnbergi perek során számtalanszor hangzott el olyan
érvek, hogy "parancsra tettem", vagy az, hogy a "jogszabályoknak
megfelelően jártam el". - Ez az érvelés azonban nem bizonyult elég erősnek
ahhoz, hogy az ismert és elfogott bűnösöket a bitótól, vagy a hosszú
börtönbüntetéstől megóvja. A rossz törvény betartását és a rossz parancs
végrehajtását a demokratikus világ elítélte.
Ezek szerint tehát feltételezünk egy olyan normarendszert
is, amely felette áll az aktuális jogi normáknak. - Ez egyfajta erkölcsi norma.
S minthogy az erkölcsöt meglehetősen relatívnak és definiálhatatlannak szokás
gondolni, - úgy tűnik, ezzel ingoványos talajra alapozzuk a legfontosabb normákat.
- De ingoványosabb-e ez valóban, mint a jog normái? - Törvényt, puszta
érdekből, vagy elvakultságból hihetetlenül rövid idő alatt lehet alkotni,
módosítani. S láttuk, hogy csak az elmúlt száz évben Európa országaiban milyen
sok embertelen és tisztességtelen törvény született. - Ugyanakkor, a
felvilágosodás és a humanizmus által máig meghatározott európai gondolkodás
viszonylag állandó normákat tart fenn az erkölcsi jóval kapcsolatban. - Ide
idézhetném a keresztény normákat is, de ez zavaró lenne, mivel az egyházak
mindenkor részesei a politikai életnek, méghozzá rendre a hatalom oldalán. Így,
mivel az állandó keresztény normák folyton keverednek a változékony egyházi
normákkal, - e ponton hosszas biblikus okfejtésre lenne szükség. -
(Történetesen vállalkozhatnék is erre, de ezt hagyjuk meg egy másik dolgozat
témájául.)
Térjünk tehát vissza az európai humanizmus és felvilágosodás
erkölcsiségéhez. - Francia honban fogalmazták meg a társadalmi együttélés
legalapvetőbb normáit, mindössze három szóban: szabadság, egyenlőség,
testvériség. Néhány fontos alapelvet a legtömörebben egy másik kontinensen
fogalmaztak meg, - paradox módon egy olyan unióban, amely egy európai
hatalomtól, mint gyarmatosítótól kívánt függetlenné válni. - Ez az amerikai
függetlenségi nyilatkozat, amelynek legismertebb mondatai az alapvető emberi
jogok első, közismertté és önmagán túlmutató normává vált megfogalmazása.
Olyan egyértelműek és alapvetőek ezek a normák, mint azok a
biblia parancsok, hogy ne ölj, vagy hogy azt tedd mással, amit szeretnél, hogy
hasonló helyzetben veled tegyenek. - A hegyi beszéd vagy a szeretet himnusza
közismert megfogalmazása ezeknek a normáknak. - Így, ha az erkölcs
kodifikálhatatlan is, - az alapvető normái tartósabbak és változatlanabbak,
mint bármely jogrendszer normái.
Magyarországon a hatalom ugyan demokratikus úton kapott
felhatalmazást, de ezt arra használta fel, hogy leépítse a demokrácia
mechanizmusait és intézményeit. - Ebben a munkában oly messze jutott, hogy ma
már kevés esély van arra, hogy a politikai váltógazdálkodás logikája szerint a
hatalomba lévő helyére más politikai közösségek képviselői kerüljenek. -
Magyarán: a hatalomban lévők megtettek mindent azért, hogy leválthatatlanok
legyenek. - De, nem csak ezt tették meg. A fékek és ellensúlyok lebontásával
elérték, hogy a hatalmuk társadalmi, kulturális és gazdasági téren is
hasznosuljon a számukra. - Átalakult a gazdaság és a társadalom. - Ma már
nyilvánvaló, hogy a hatalom szándékának megfelelően megszűnt a szabadság, az
egyenlőség és a testvériség. - Súlyosan megosztott és kifosztott országgá
lettünk. - A helyzetet pedig súlyosbítja az ellenzékinek nevezhető politikai
pártok megalkuvása. - Meggyőződésem, hogy az ellenzék jelentős része
kollaborálni készül a jelenlegi, erkölcsileg illegitim hatalommal. A
szélsőjobboldali JOBBIK kormányra kerülésének megakadályozása az ürügy, ami
miatt készek, - bár ez ma még csak megalapozatlan sóvárgás - koalícióra lépni a
Fidesszel. Ettől azt is remélik, hogy a hatalomból és a gazdasági előnyökből
valamelyest részesülhetnek. - Meddő ábrándozás ez, de kellő ok arra, hogy egy
ütőképes ellenzéki összefogás ne jöhessen létre. - Ugyanakkor az is látszik,
hogy a teljes politikai elitünk, ide értve az ellenzék meghatározó részét is
abban érdekelt, hogy az elmúlt félévszázad titkai továbbra is titokban
maradjanak. - Ebből pedig arra következtetünk, hogy egyikük sem jobb a Deákné
vásznánál. - Feltehetően, mindannyiukat rosszul érintené, ha a titkok
megismerhetőek lennének. - Ezért azt az erkölcsi jót, hogy a bűnök feltárásra kerüljenek
megakadályozzák a jog eszközeinek használatával, vagy épp azzal, hogy nem
siettetik megfelelő jogszabályok megszületését.
Ez természetesen csak kiragadott példa. - De ebből is, - és
más visszásságokból is látszik, hogy Magyarországon jelenleg nincs olyan
politikai ellenzék, amely képes és alkalmas volna arra, hogy újra
demokratikusabb irányba vezesse az országot. - S paradox módon ennek az az oka,
hogy a jelenlegi ellenzék a politikai racionalitás jegyében lemondott arról,
hogy erkölcsi alapokon álljon. - Ahhoz azonban van erejük, hogy akadályozzák -
egyetértésben a hatalommal - azt, hogy új politikai szerveződések erősödjenek
meg s kapjanak teret a közügyeinkről folytatott polémiákban. - Egyszerűen, ha
egy új formáció már a média szemüvegén át is láthatóvá válhatna, valahogyan
elenyészik. Beépül, vagy leépül. - Tény, hogy az utca embere nem lehet képes
hosszan sorolni az elmúlt évben
létrejött és közismertté vált politikai szerveződést sorolni. - Márpedig egy
ennyire megosztott társadalomban törvényszerűen keresik az emberek azt, hogy
valahogyan, valakik által artikulálhassák érdekeiket, sérelmeiket és
érdekeiket. - S bár a politikai preferencia a társadalom egy részénél szinte
vallásosan dogmatikus kérdés, a fennmaradó hetven-nyolcvan százalék számára ez
nem megfelelő és nem is elég.
Magyarországon szinte elképzelhetetlen, hogy új, legális
politikai formációk növekedjenek fel odáig, hogy az önkormányzatokban és a
Parlamentben hallathassák a szavukat, - s hogy belátható időn belül akár
hatalmi pozícióra is aspirálhasson. - Ennek az ellenzék viselkedésén túl az is
oka, hogy a hatalom az erejét és a jogalkotás, valamint a jogalkalmazás
eszközrendszerét minden gátlás nélkül használja fel arra, hogy aki nem vehető
meg, azt más módon szorítsa ki a páyláról.
Ugyanakkor, az ország és a társadalom állapota rossz, s
amerre tartanak a belátható folyamatok, az elfogadhatatlan. - Egy elzárkózó,
groteszk önkényuralom épül fel, s közben egy gazdasági katasztrófa is
érlelődik, s széthullás felé sodródik a társadalom. - Ezt a folyamatot meg kell
állítani. - A létező politikai pártok erre nem hajlandóak és nem is alkalmasak.
Új politikai formációk pedig az ismertetett okok miatt nem állnak a
rendelkezésre. - Az úgynevezett legális utak nem vezetnek el a célhoz. - Marad
tehát a radikális út, mint amilyen a partizánok és ellenállók útja.
1956-ban sokan fegyvert fogtak a "törvényes rend",
azaz a kommunista rendszert hatalomba segítő szovjet haderő ellen. - A tettük
törvénytelen volt, de erkölcsileg többnyire jó. - Azt most tegyük félre, hogy
elég közeli a történet ahhoz, hogy tudjunk a visszásságairól is.
Nagy Imre, vagy Mindszenthy József e hatalom törvényeit
szintén megszegték. - Mégis, e jogszegésben ma erkölcsi nagyságot látunk.
Gondoljuk tehát végig: ha valaki szembe száll a rossz
hatalommal, s teszi ezt, - ha a törvényes utak már nem vezetnek el a célhoz, -
akár a törvények adta kereteken kívül, - az jó-e? - Helyeselhető-e? -
Feltétlenül az! - Olyan világot kívánunk magunknak és a gyermekeinknek,
amelyben minden a jó törvények keretei között, demokratikus mederben történik.
- Ahol mindenki talál olyan hatékony politikai pártot, amely a meggyőződését és
érdekeit jól képviseli. Ahol a hatalmon lévő hamarosan ellenzéki padsorokban ül
majd, s aki ma ellenzékiként fogalmazza meg a kritikáit, az hatalmat kap, hogy
bizonyíthasson, vagy elbukhasson. - Olyan világot, ahol a jogi normák sem
változnak túl gyorsan és túl mélyen, - ahol a jogi normák az erkölcsi
értékítéletet hivatott leképezni, s nem egyesek hatalom éhségét és kapzsiságát
szolgálni.
Mindezért igénybe kell venni a radikális eszközöket is. - Az
úgynevezett jogi normákon kívüli eszközöket. - S itt térünk vissza a bevezető
gondolathoz: , vannak különleges körülmények, amelyek között a szokásos
normákat át kell lépni. - Szabad eltörni a bordát, hogy megmentsük az életet. -
A demokraták radikalizmusának ez a funkciója. - Borda törő, de életmentő
radikalizmus. - Olyan út a törvény határain kívül, amely a törvénynél
maradandóbb erkölcs talaján áll. - S a cél nem más, hogy az, ami ma törvényesen
elérhetetlen, az újra elérhető legyen a törvény keretein belül. - A rossz
hatalmat nem azért kell elmozdítani, hogy más rossz hatalom váljon
elmozdíthatatlanná, hanem azért, hogy amely hatalom a romlás felé mozdul el, az
mindenkor elmozdítható legyen.
Kérdezhetnénk a francia partizánokat, hogy ezért mi
megengedett. - Bármi is a válasz, az erkölcsi igazság az ő oldalukon van.
S hogy mi a RADEK? - Radikális Demokratás Közössége. - Ez
egy nem létező szervezet. - Író vagyok, nem partizán. - Abban azonban biztos
vagyok, hogy történelmi szükségszerűség az ilyen közösségek létrejötte. - S
talán én sem zárkóznék el attól, hogy az európai jó erkölcsök jegyében
támogassam e kezdeményezéseket...