Oldalak

2015. május 1., péntek

A liberálisnak nem szabad



A liberalizmust sokan mutatják be úgy, mint ha az az anarchia és a szabadosság világa lenne. - Ez érthető rosszindulat, hiszen az egyes ideológiák piaci termékek, s a termékek a piacon versenyben vannak. - Amíg azonban a kereskedelmi piacon tilos a konkurens terméket negatív színben feltüntető állításokat közölni, addig az eszmék piacán ez bevett. - Amíg ott a hagyományos mosóporral és más termékekkel szembeni előnyöket hangsúlyozzák, addig ezen a piacon szokássá vált a konkurensekről annyi rosszat állítani, amennyit csak lehetséges. - S mint tudjuk, minden hihető, ha elég gyakran elhangzik.
A hirdetések piacán az is bevett dolog, hogy nem azt ábrázolják, amit el akarnak adni. Az autóhoz a szabadság élményét társítják, s azt ábrázolják. A ruhához a sikert. A kozmetikai termékekhez a férfiak ámulatát, - és így tovább. - A politikai marketingben ezt is gyakran teszik fordítva. - Kevesebbet beszélnek a "saját termék" előnyeiről, mint a konkurens hátrányairól. - Így csodálattal tapasztaljuk, hogy a liberalizmus állítólag erkölcsi fertőbe, anyagi romlásba, szétesésbe és káoszba taszítja a családokat, a közösségeket, a hazát, a nemzetet, a világot és az univerzumot, - hogy nagyobb katasztrófákról ne is beszéljünk.
Ezzel szemben persze el lehet mondani, hogy a hirdető bezzeg a szocialista és/vagy a keresztény és/vagy a nemzeti - satöbbi-satöbbi elvek mentén az értékek őrzése, az emberek boldogsága, a családok stabilitása, a nemzet felemelkedése és a világbéke elérése szempontjából milyen csodás, egyedül üdvözítő út. - Olykor ez annyira leegyszerűsíthető, hogy "folytatjuk, azaz: folytatni szeretnénk". - Mit is? - Azt, amit a politikai rendszer nyújt: a hatalom és a javak birtoklásának, - megszerzésének a lehetőségét. - Azt, hogy megvédjék maguknak azt, ami a másé volt. - Ilyen egyszerű ez! - A politikai osztály jelentős része nem akar mást, csupán felemelkedni, megzsírosodni, meggazdagodni. - A politikai hatalom ehhez csupán eszköz, - a politikai marketing pedig módszer. - Meggyőződésem, hogy a magyar politikusok többsége a hirdetett elveket maga sem hiszi el. - De, a választópolgár elhiszi, hiszen a kommunikáció szakma, amelyet egyesek kiválóan, mások nevetséges dilettantizmussal gyakorolnak.
E sorok írója nem politikus, de ért a kommunikációhoz. - Választópolgár, aki helyesli azt, hogy legyenek elveink, amelyek értékrendje alapján a személyes érdeket a közösség érdekével összhangba hozzuk, vagy amelyek révén akár a magunk érdeke felé emeljük a mi érdekünket! - Nem az ő érdeküket, hanem a miénket!
Egyszerűbb lenne a világ, ha a politikusok nem kezelnék ilyen önző cinizmussal az elveket. - Erre egyetlen recept van: a tisztességteleneket ne válasszuk meg többé! - Ma még természetesen hazugságok áradata vesz körül minket a politika világából. - Az egyik hazugság az, hogy a liberálisok azt hiszik, nekik mindent szabad. - Ezért az alábbiakban ízelítőt adok abból, mi mindent nem szabad egy liberálisnak!
Egyesek megvethetik embertársaikat azért, mert más etnikumhoz tartoznak. - A liberálisoknak ezt nem szabad.
Egyesek megvethetnek másokat, mert más színű a bőrük. A liberálisoknak ezt nem szabad.
Egyesek megvethetik embertársaikat, ha más a világnézetük, a politikai meggyőződésük, vagy a világképük. - A liberálisoknak ezt nem szabad.
Egyesek megvethetik azokat, akik fogyatékkal élnek, elesettek, segítségre szorulnak. - A liberálisoknak ezt nem szabad.
Egyesek megvethetik azokat, akik nem heteroszexuálisok. A liberálisoknak ezt nem szabad.
Egyesek megvethetik azokat, akik nem vallásosak, vagy szokatlan vallások hívei. - A liberálisoknak ezt nem szabad.
Egyesek azt hihetik, hogy döntési helyzetben előnyben kell részesíteniük a "közülük valókat". A liberálisoknak ezt nem szabad.
Egyesek azt hihetik, hogy önmagukat a jog írott és gyakorolt fortélyaival előnyösebb helyzetbe hozhatnak másoknál. - A liberálisoknak ezt nem szabad.
Egyesek azt gondolják, hogy felkelthetik, táplálhatják és hirdethetik a gyűlöletet. - A liberálisoknak ezt nem szabad.
Egyesek azt hihetik és hirdethetik, hogy különbség van ember és ember között. - A liberálisoknak ezt sem szabad.
A liberálisok nem fordulhatnak szembe a humánummal, az emberséggel és a tisztességgel. - A liberálisok számára nincs különbség a mi és az ők között. - A liberális ember is szereti a hazáját és táplál nemzeti érzést. - Nagyon is! - De nem mások gyűlölete révén. - A liberális gondolkodhat konzervatív elvek mentén, lehet vallásos, - de nem tekintheti úgy, hogy ez másokra nézve kötelező volna. - A liberális lehet bármilyen beállítottságú, de nem tekintheti a maga beállítottságát másokra nézve kötelezőnek.
A liberálisok tiszteletben tartják a törvényeket, mert hisznek abban, hogy a társadalom csakis integráns közösségként lehet sikeres. - De nem szabad azt hinnie, hogy a törvény az emberség felett állna. Hiszen egy liberális tanító azt hirdette: nem az ember van a törvényért, hanem a törvény az emberét. - A liberális együttműködő, aki aláveti magát a legitim hatalomnak. De a liberális nem tűrheti, hogy embertelen, kapzsi, gonosz, hazug és önző emberek ragadják magukhoz a hatalmat, s gyűlölködő csoportokká zilálják a társadalmat, s elvegyék a reményeinket és gyermekeink jövőjét.
Azt, hogy ki a liberális, nem valamiféle párttagság alapján mérhetjük fel tehát. A liberális, egyszerűen csak EMBER. Így, egyszerűen, ahogy Európában értjük. - Ezt bárki elfelejtheti, de egy liberálisnak nem szabad!

2015. április 22., szerda

Populáris liberalizmus



A liberalizmus egyfajta szitokszóvá lett. - Ez persze közhely, - ahogy a mindennapi kommunikációban elhangzó kijelentések többsége is az. - A média is túlnyomó részben közhelyeket ismételget, s azt úgy tálalják, mint ha friss, fontos és új információk volnának.
Ki lehet-e bogozni a lényeges gondolatokat a közhelyek zsivajából? - Sokan igyekeznek jelentős tudástárra alapozva, tudományos alapossággal, szofisztikáltan kibontani és összegezni a közkeletű félreértések eloszlatására szánt információkat. - Azonban ők két fontos akadályba ütköznek. - Egyfelől, módfelett szűk az a réteg, aki "fogyasztója" lehet a hosszú, tudományos alaposságú dolgozatoknak. - A kortársaink túlnyomó többsége már megtanult nem gondolkodni. - Másrészt, az igényes érdeklődők is ritkán szánhatnak kellő időt, hogy a mindennapok gondjait kizárva elmélyüljenek ezekben a sokszor módfelett elméleti okfejtésekben.
Fontosak ezek. - De úgy hiszem fontos az is, hogy egyszerű, - sokak számára könnyen befogadható dolgozatok is szülessenek. - A leegyszerűsítés természetesen azzal a kockázattal jár, hogy a megfogalmazottak vitathatóvá válnak. - Azonban, a konstruktív vita nem kockázat, hanem esély: pozitív opció.
Természetesen, a vélemény sokak számára provokációként hat. - Hát, - hasson!
A liberalizmus kapcsán az első közkeletű tévedés, hogy az valamely párt ideológiája. - A liberalizmus lényegesebben régebben létezik, mint a pártok. - S liberálisnak mondott pártok működését láthattuk, távol a liberalizmustól.
Természetesen, amikor ilyen állításokra ragadtatom magam, akkor illik arról is szót ejteni, hogy mi is a liberalizmus.
Maga a szó a szabadság iránti igényre utal. - Ez az igény azonban konfliktusban áll azzal a körülménnyel, hogy az ember társas lény, s ennél fogva közösségekbe, társadalmakba szerveződve él. Az emberi közösségek pedig nem működhetnek szabályok nélkül, hiszen bizonyos fokig a szabályok megléte szavatolja a közösségek fennmaradását.
Ehhez kapcsolódva szögezzük le: a liberalizmus nem a szabályok elvetése, hanem a megfelelő szabályok igénylése. - A szabályok elvetése nem más, mint az anarchia, amelyben az emberi igények egyik legfontosabbika nem teljesülhet: a stabil közösség léte, melyhez az egyén tartozhat.
Az egyén és a közösség viszonya összetett problematikájú kérdés, de itt és most leegyszerűsíthetjük a két "i" kérdésére: identitás és integritás. - Épp azért, mert az ember társas lény, többnyire a közösségeinken belüli viszonylatainkkal. A személyiség integritása akkor lehet csak sérülésmentes, ha az identitása is rendezett. - Természetesen, egy személy sok identitás viszonylatait tudhatja egyszerre a magáénak. - Ezek szerepel, pozíciók, amelyeket betöltünk a családban, a munkában, a barátok között, a klubban, - és így tovább. - Összességében, ha egy személy általában a helyén érzi magát, akkor jól érzi magát a bőrében. - Azonban, ha valamely közösségen belül elnyomottnak, megszégyenítettnek, mellőzöttnek, kirekesztettnek, becsapottnak, vagy kihasználtnak érzi magát, akkor az önértékelése is sérül. - Számos pszichológusnak és pszichiáternek ad rendszeres munkát, hogy a két "i" problematikájával küszködő embereket segítsék. - S tudjuk azt is, hogy egyes esetekben ezek komoly, hosszan tartó, vagy akár végleges sérülést okozhatnak az érintett személy lelkében. - Ám, a lélek mibenlétét nem e cikkben igyekszem megfejteni.
Az egyén szabadsága és a közösség szabályozottsága tehát az a problematika, amely szempontjából a liberalizmus kérdése a legelemibb módon vizsgálható. - Az egyik nézet szerint az egyénnek semmi sem szabad, ami nincs kifejezetten megengedve, vagy előírva. - A másik szerint az egyénnek mindent szabad, ami nincs kifejezetten megtiltva. - A tökéletes szabályozás megvalósítása azonban elvben és gyakorlatban is lehetetlen. - Még a Biblia is azt mondja, hogy a törvény az igaz ember szívébe van írva, - holott törvényeket alkotni bizonyára legalább oly élvezetes, mint a szex, mert folyton folyvást tették, teszik és tenni fogják.
Milyen legyen tehát a jó törvény? - Erről a vallások szent könyvei, a filozófusok, - no meg persze az ideológusok erről folyton-folyvást írnak, - s ennél fogva egyre nehezebb e kérdésben eligazodni.
Nos, egyszerűsítsünk! - Magyarország állítólag keresztény ország. - Szerintem persze csak arról van szó, hogy van egy fogyó vallásos réteg, s egy a vallás révén hatalomra és javakra szert tenni igyekvő, kielégíthetetlen réteg. - Tessék cáfolni!
No, de jó alkalom néhány bibliai gondolatra: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" - Jézus így foglalta össze a törvény lényegét. - Pál apostol szerint pedig Isten előtt nincs az emberek között különbség.
Ez máris szembemegy az úgynevezett keresztény konzervativizmussal, amely a társadalmon belül meglévő esélyegyenlőtlenségek elmélyítésére és konzerválására törekszik. - Ezzel összefüggésben folyton felvetődő kérdés, hogy a liberalizmus mennyire legyen szolidáris. - Az e dilemma megválaszolására tett kísérletek egyik kimenetele a szociáldemokrácia irányába történő nyitás. - A másik irány egy piac párti, s egyúttal vállalkozás párti irányzat, amely bizonyos fokig lemond a társadalmi szolidaritásról.
A szolidaritás irányába hajló liberalizmus igényli azokat a szociális védőhálókat, amely a nehéz helyzetbe került emberek és rétegek megsegítését célozzák, - egészen a pozitív diszkriminációig, - amely hosszabb távon a társadalom integritásának erősítését célozza. - A piac párti irányzat szemszögéből a szabadság olyan mértékben valósulhat meg az egyén számára, amennyire gazdaságilag erős. - Azaz: különböző mértékben, hiszen különbözőek a gazdasági lehetőségeink. - Persze, gyakran említett szempont a versenyképesség. - Ugyanis, ha az erős vállalkozásoktól elvonjuk a jövedelem egy részét, hogy az elesettebb rétegeken segítsünk, akkor e vállalkozások n9vekedését lassítjuk. - A szociális érzéketlenség tehát így válik versenyképességi kérdéssé. - S ezen maguk a liberálisok is, - és a liberálisnak mondottak is jól elvitatkoznak. - Az utóbbi években sokat hallottunk a neoliberalizmus nevű álruhás ideológiáról. - Ez valójában yuppie konzervativizmus: legyen szabad eltaposni a gyengét!
E sorok írója abból indul ki, hogy az ember társas lény, s Isten előtt (tekintsük Őt, vagy Azt bárminek is) minden ember egyenlőnek születik. - Úgy gondolom, sikeres ország csak az lehet, amely nem engedi el az elesettek kezét, hanem a szociális hálók és a pozitív diszkrimináció eszközeivel is a társadalmi kohéziót erősíti. - Meggyőződésem szerint, az egyén szabadsága annyiban korlátozandó, amennyi ahhoz szükséges, hogy az egyik egyén szabadsága ne vegye el a teret mások szabadsága elől. - A szabadság és a szolidaritás összekapcsolódik, - tartósan csak együtt érvényesüljön. - S hogy meddig terjedhet az állam szabadsága? - Nos, az állam a polgárok közös vállalkozása. - Az állam funkciója tehát az, hogy az egyéneket és a közösségeket szolgálja. - A liberalizmus szabadságharca tehát az, hogy az uralkodó államot szolgáló állammá formálja. - E cél szempontjából pedig érdektelen, hogy van-e liberális párt, vagy, hogy az annak nevezett tényleg liberális-e. - Aki demokrata, az szükségszerűen liberális, - és szabadsága van arra, hogy vitában álljon a további kérdésekről, - akár más demokratákkal is. - A szabadság ugyanis a kételkedés szabadságával kezdődik.
Hát, tessék kételkedni mindabban, amit eddig elmondtam! - Hiszen szabad!

2014. július 27., vasárnap

Egy hadüzenet margójára...



"Arbeit macht frei". - Ismerős mondat? - A kapu, amely fölött ez a felirat volt látható, valóban a végső szabadság felé vitt: a megsemmisülés felé.
Beszéljünk hát a munkáról és a szabadságról! - kezdjük az utóbbival!
A szabadság azoknak a fogalmaknak az egyike, amelyeket igen nehéz meghatározni. - A fizikai lét eleve korlátok közé taszít. - A tér, az idő és a fiziológia korlátai eleve determinálnak. - Korlátok közé, amelyeket nem léphetünk át, - vagy amelyek átlépésének jól megjósolható következményei vannak. - A testi és a pszichés egészségünk minél hosszabb ideig való megtartása érdekében máris korlátok közé szorítjuk magunkat. Csak annyit mondunk: "vigyázok". - A puszta óvatossággal korlátok közé szorítjuk a viselkedésünket. - Nem tesszük ezt, vagy azt. Vagy "mértéket tartunk". - Nem, vagy csak mértéktartóan teszünk meg dolgokat ma, hogy bizonyos dolgokat holnap is megtehessünk.
A szabadságunkat nem csak a közvetlen önérdek igazítja korlátokhoz, hanem a szocializációs kényszerek is. - Bizonyos dolgok megtételétől nem azért tartózkodunk, mert az nekünk ártana, hanem azért, mert az a körülöttünk élők elvárásaiba ütközne. - A közösségek a szokások, konvenciók és törvények szabályrendszerein keresztül meghatározza a viselkedésünk, azaz: döntéseink, cselekedeteink és megnyilvánulásaink kereteit. - Ugyanakkor, ez a determináció gyakran mélyebb, mint a külső kényszereknek való engedelmesség elvárása. - A szociális környezetünk valójában azt várja el, hogy ezeket a kényszereket tegyük belső kényszerekké, - saját normákká. - A gyengébbek kedvéért: ez az interiorizálás. - A szociális környezet átmenetileg megelégszik az internalizálással, tehát azzal, ha megtanulod az elvárt szabályokat, s akár meggyőződés nélkül igyekszel alkalmazkodni e szabályokhoz. - Ha odanéznek, nem köpsz a padlóra. - Az elvárás azonban az, hogy a szabály ne külső kényszer legyen, hanem a saját meggyőződésed.
A vallásos hit, az ideológiák és általában az erkölcsi tartalmat is hordozó világnézetek gyakran valamilyen értékrendszerhez igazítják az elvárt viselkedés rendszerét. - Ezek jellemzően valamilyen önmagunk felett álló hatalom feltétel nélküli elfogadását követeli meg tőlünk. Ez a hatalom pedig vagy közvetlenül áll felettünk, vagy képviselői útján. - A hatalom lehet elvonatkoztatott, mint Isten, vagy konkrét, mint a főnökünk egy munkahelyen. - A lényeg, hogy azok a személyek, akik megfogalmazzák irányunkban az elvárásokat, s pozitív és negatív megerősítésekkel az elvárt normák keretei között tartanak, valamiféle okot mutathassanak fel, ami miatt hatalmat gyakorolhatnak felettünk. - Az egyházat isten "hívta el" e "szolgálatra". - A királyokat Isten "választotta ki" és az egyház "kente fel". Demokráciákban az úgynevezett társadalmi szerződés ad alapot e hatalom gyakorlására azoknak, akiket a közösség időleges önmaga felé emel. - S ez az időlegesség a polgári demokráciák egyik önvédelmi eszköze. - Míg azokban a társadalmakban, ahol egyes személyek és rétegek (rendek) feljebbvalóságát a társadalom konszenzusosan elismeri (legyen ez a konszenzus akár meggyőződés, akár tradíció, akár a puszta erő elismerése), a közösség urai elmozdíthatatlanok, addig a polgári demokráciák nem fogadják el azt, hogy egyes személyeknek, vagy csoportoknak elvitathatatlan joga lenne végeérhetetlenül uralkodni a többiek fölött. - A demokráciákban a hatalom nem a hatalomban lévőket kell, hogy szolgálja, hanem a legvégső hatalom birtokosát: az egész közösséget. - A demokrácia akkor emészti fel önmagát, amikor ez a közösség hajlandóvá válik arra, hogy ezt a végső hatalmat átengedje.
Jól példázza ezt a kereszténység szabadság eszménye. - Létezik egy fogalom: Krisztusban szabad. - Ennek a kifejezésnek van egy pozitív üzenete. - Az úgynevezett bűn kényszere alóli felszabadulást fogalmazza meg. - Amikor, mint egy szenvedélytől, megszabadulsz attól a késztetéstől, amelyet már-már rabságnak ítélsz. - Ez úgy tekinti az ártalmas (testi és mentális egészséged, valamint szocializációs viszonyaid szempontjából) determináltságokat, mint szenvedélyt, amely már függetlenné vált tőled, ural téged, s amelyektől önerőből a legtöbbször képtelen vagy szabadulni. - Úgy gondolkodik tehát, hogy ez a "megszabadulás" egy nagyobb, külső erő beavatkozása által következik be. - S itt lép be az egyház! - Arra késztet, a szabadságodat használd fel arra, hogy önmagadat önként alárendeld. - Elvben Isten hatalmának. Praktikusan az egyháznak.
A tapasztalatod pedig az, hogy megszabadultál valamitől, ami ártott neked, - új barátaid (testvéreid) vannak, - reményekkel teli képed a jövőről, - s naponta foglalkoznak veled. - Soha sem vagy egyedül. A személyiséged egy részéről lemondasz. - Többé nem döntöd el, hogy mi jó és mi nem. Ezt a közösség, s végső soron annak megkérdőjelezhetetlen és elmozdíthatatlan vezetői határozzák meg. - S ha igazán "jó vagy", akkor egy idő után, részeként e hatalomnak, te magad mondhatod meg másoknak, hogy mi helyes, - és mi helytelen. - Természetesen, ekkor már azt tartod személyes meggyőződésednek, amelyet a leírt módon interiorizáltál. - Ilyenkor már nem önmagadért dolgozol. A személyiséged (egyéniséged) bizonyos fokig feloldódik a kollektív "énbe", s az eszméért, - végső soron e kollektív én pozitív megerősítéseiért tevékenykedsz. - Azt teszed, amit elvártnak tekintesz. - S azt már magad is elvárod magadtól és másoktól. - Szem leszel a láncban: egyszerre fogoly és foglár.
Természetesen, a vallási közösségek túlnyomó része csupán részleges kontrollt alakít ki a "hívek" élete felett. - S végső soron, a közösségekkel a kapcsolat lazítható, s az esetek többségében a kapcsolat meg is szakítható. - Mivel a "menekülő" ilyenkor hirtelen egyedül marad, - sőt! - ellenséggé válik, - egy ideig sok szempontból nehéz helyzetben lesz. - A barátait és családját is ellene fordíthatják, amennyiben az adott vallási közösségnek rájuk befolyása van. - Ők ilyenkor a "bűnöstől való elfordulással" bizonyítják eltökélt hűségüket. - Mind ez akár az egzisztencia elvesztéséhez is vezethet. - Minden segítség, amit az illető kapott most ellene fordulhat. - Azonban, egy ilyen esetben van egy nagyobb közösség: a társadalom, amelyben új pozíciót, új kapcsolatrendszert alakíthat ki a "szökevény". Ezzel végső soron megszabadulhat a terhessé vált hatalomtól.
Minderre természetesen csak szélsőséges esetekben kell, hogy sor kerüljön. - Tehát, nézzünk most meg egy szélsőséges példát.
Amikor a nemzetállamok kialakultak, akkor - nem kevés romantikával átitatva - kialakult a nemzeti eszmény. - Ideológia, amely csak közvetetten táplálkozik vallásos gyökerekből, - de mégis egyfajta vallássá lesz, hiszen önfeláldozásra is okot adó eszmét szolgáltat a benne hívőknek. - A terjedését lényegében nem korlátozzák a társadalmi különbségek, a vallási és világnézeti különbségek. - Kellően jónak és magasztosnak hat ahhoz, hogy megkérdőjelezhetetlen elvárássá növekedjen. - Annyira megkérdőjelezhetetlen, hogy a legnagyobb embertelenségek és őrültségek elkövetésére is lehetőséget ad annak, aki erre hivatkozva él vissza a hatalmával. - A romantikus eszmétől eljutunk a fasizmusig. - Benyovszky Mórictól Hitler Adolfig. - Történelmi léptékkel nézve egy pillanat alatt. - Így válik a közösséget megerősíteni hivatott ártalmatlan eszméből a zsarnokság legszörnyűbb eszköze.
A nemzetben hinni kell! Hinni kell tehát abban, aki a nemzet érdekében bármeddig elmegy! - Hisz a nemzet érdeke felette áll az egyének és az egyes csoportok érdekének. - A nemzet istenné lényegül át: konkrét valóságból transzcendens indokká. - S aki nem teszi és hirdeti azt, amit a többiek, az ellenség. Sőt! Nem elég tenned és mondanod azt, amit az elvakultak, azt meggyőződéssel kell tenned és mondanod. - Hinned kell, jobban, mint ahogyan mások hisznek abban. - Kételkedés nélkül, a személyiséged árán is, - az életed árán is. - "Parancsra tettem." - Ismerős érvelés? - S az esetek többségében igaz. - A felettes én befolyása oly teljes, hogy a korábbi normák kioltódnak. - A nemzetet véded a gonosszal szemben. A nemzet oly szent, s az ellenség oly gonosz, hogy minden aljaság és minden bestiális tett kötelesség. Mégpedig szent, nem pedig aljas kötelesség, ha a nemzet híve vagy. - S ha kételkednél, akkor már te magad vagy az ellenség: a pusztítandó gonosz. - Van tehát miért lelkesednek, s van mitől rettegned. - Felismered-e, hogy ember vagy? - S meddig mered e gondolatot megtartani, mielőtt - érthető önvédelmi reflexből - elfojtod magadban.
A polgári demokrácia alapelve az, hogy minden ember egyenlő és minden ember szabad. - Bonyolult kérdés az, hogy hogyan határozzuk meg a szabadság korlátait. - Az alapvető értelmezés az, hogy a szabadság addig terjedhet, amíg az másnak nem árt. - A világ véges és szűkös. - Képzeld ezt úgy el, mint egy tál ételt két kanállal. - Az étel kikanalazása megoldható úgy, hogy mindketten egyformán részesedjenek belőle. De, akár úgy is, hogy egyikük nem jut semmihez, s minden a másiké lesz. - Ha a szabadság ez a tál étel, akkor azt tartjuk méltányosnak, hogy ugyanannyit kanalazzon egyik is, másik is. - Hiszen az ember társas lény, ezért szüksége van arra, hogy legyenek társai, akik bíznak benne.
A bizalmat ugyanakkor nagyon sokan az erő és félelem relációjával, a másik fél behódoltatásával helyettesítik. - Az erőszaknak számos formája van. Ezek az emberek csak az erő nyelvét ismerik. - Számukra az ad biztonságot, ha félelmet keltenek. - Gyanítjuk, hogy e mögött az ő félelmeik állnak.
A liberális demokrácia az adott ország közösségét tekinti nagyjából a legnagyobb önszerveződő közösségnek. - Azt, hogy a mindenkire vonatkozó szabályok megalkotására, s a mindenki számára szükséges szolgáltatások és mechanizmusok működtetésére szükség van, könnyű felismerni. - Ahogy könnyű felismerni azt is, hogy ezek miatt létre kell hozni hatalmat. - A liberális demokrácia a hatalmat soha sem adja egyetlen kézbe. - Még akkor sem, ha az adott ország alkotmányos királyságként működik. - A hatalom megosztása, - a fékek és ellensúlyok rendszere, s végső soron a pozíciók időlegessége biztosítja azt, hogy a hatalom senki kezében ne növekedjen túl nagyra, - s hogy minden kézből visszavehető legyen a rá bízott hatalom.
Az "illiberális" államrend meghirdetése hadüzenet mindezzel szemben. - Az illiberális államban deklarálható, hogy az emberek nem egyenlőek, s nem illet meg mindenkit azonos jog. - Szentesíthető, hogy egyes lehetőségek egyeseket jobban, másokat kevésbé illetnek meg. - Kialakítható egy olyan társadalmi rend, amelyben olyan osztályok alakulnak ki, melyek között nincs mobilitás. - Egyenlőtlenné válik a tudáshoz való hozzáférés lehetősége, a vállalkozás és a felemelkedés lehetősége. - Egyenlőtlenné válik a véleményformálás és a vélemények kinyilvánításának a lehetősége. - A fönt lévők meghatározhatják, hogyan éljenek, mit higgyenek, mit reméljenek azok, akik lent vannak.
A jelenlegi miniszterelnökünk által sztárolt országokban ez a társadalmi egyenlőtlenség a gazdasági javakhoz való hozzáférés lehetőségeiben is megnyilvánul. - Modern jobbágyi, - esetenként rabszolgai viszonyokat hoz létre. - A kiválasztott rétegek jólétét az biztosítja, hogy mások nem férkőzhetnek e jólét, - azaz: a kiváltságok lehetőségének közelébe. - Olcsó és engedelmes munkaerő csupán e széles réteg, amely tovább rétegezhető, s egymás ellen e rétegek kijátszhatóak. - Így sakkban tartva őket, úgy kezelhetőek, mint az a jobbágyság, akiket egyszerűen a birtok tartozékaiként, termelő eszközként kezeltek. - Ez a javak és a szabadság újraelosztása. - A lényege: az egyenlőtlenség növelése és tartóssá tétele. - A kiinduló pontja egyszerű és pragmatikus: a világ véges. - Aki a javakból, a szabadságból és többet akar, mint ami a rendelkezésre álló világból egyenlően jut, annak másoktól kell azt elvennie. - Így válik az illiberális állam társadalma munkaalapú társadalommá. - Dolgozz! Első ránézésre a nemzet érdekében! - Valójában a kiváltságosok vagyonának a gyarapításáért! - Dolgozz! Olcsón, kiszolgáltatottan! - Dolgozz! - Akár mélyen a kompetenciáid szintje alatt! - Ne légy más, csak engedelmes, beszélő szerszám! - Keveset beszélő szerszám! - S mondj le arról, hogy az ország és a társadalom viszonyairól gondolkozz! - Hiszen a hatalomban lévők olyan viszonyokat hoznak létre, amelyben e hatalom többé nem vehető el tőlük. - Bűn az, ha a hatalmukat és a jogaikat megkérdőjelezed! - Bűn, ha ellenük szólsz, s bűn, ha ki sem mondod, de "helytelent" gondolsz! - Bűn elmenni az országból. - S bűn minden ambíció, amelyre nem ők indítottak!
Így válik az irántuk tanúsított hűség vallássá. - Isten szerepét a Nemzet tölti be, s ők a papjai. - Ezért transzcendens és megkérdőjelezhetetlen joguk van feletted és minden felett. Végtelen, elvitathatatlan joguk. - E hitre vezetnek téged erővel, he kell!
Valaha, a görög városállamok demokráciájának jólétét a rabszolgák gazdasági teljesítménye alapozta meg. - Álszent demokráciák voltak ezek, mert sokak nyomorúsága árán biztosította kevesek jólétét. - Sokakat fosztott meg a szabadságtól, hogy keveseknek nagyfokú szabadságot biztosíthasson. - De, e kevesek szempontjából ez sikeres rendszer volt! - S ha a sokakról megfeledkezünk, akkor jólétet, intellektuális teljesítményt és kultúrát látunk. - Igaz, az értékeket eszenciává sűríti be az idő. - Valójában, ha a történelmi korszak egészét nézzük, azt állapíthatjuk meg, hogy az intellektuális teljesítmény szűkös volt, mert sokan el voltak zárva annak lehetőségétől.
A mai magyar hatalom a demokrácia szabályainak tetszőleges számú és tetszőleges mértékű átírásával biztosítja hatalmát. - Külföldi szavazatokkal színlel demokráciát. - Önmaga paródiájává teszi a demokratikus állam minden intézményrendszerét. - Nemességet hoz létre, és királyt emel fel. - S a sokakat alacsonyabb értékű "jószággá" degradálja. - Ez a hatalom az emberek többségét megfosztja az emberi méltóságtól és a reménytől. - Ez a hatalom nyíltan és deklaráltan elnyomó.
Ez hangzott el Tusnádfürdőn. - S hogy ott hangzott el, az a "nemzeti eszme" mázát húzza e törekvésre. - A legtöbbünk számára interiorizált értékeket hordoz a nemzet fogalma. - S ezzel túszul ejtenek. Rabszolgává tehetnek, megfoszthatnak mindentől pusztán azért, mert a nemzet érdeke képez hivatkozási alapot. - Hazug hivatkozás ez, - de ugyan, ki meri ezt végiggondolni és kimondani? - Ki mer ezzel szembeszállni? - Nem pusztán az állam erőszakszerveivel kerül szembe az, aki így tesz, hanem a társadalom gyűlöletével is. - A kitaszítottsággal, mert a nemzeti eszme ellenségének nevezhető. - S azok, akik a nemzeti eszme gátlástalan haszonélvezői, ezt meg is teszik. - Pragmatikusan, professzionálisan.
Csapdában vagyunk. Az országot gyarmatosította egy szűk réteg. Elvették sokak javait, - és az esélyt, hogy a sokak gazdasági értelemben vihessék valamire. - Elvették a szabadságunkat, s eltökéltek, hogy azt is elvegyék, amink még van. - Hadat üzentek ellenünk, - tegnap újra. - Jól szervezettek, minden elérhető erőforrás és eszköz a rendelkezésükre áll. - Legyőzhetetlenek.
Sok legyőzhetetlennek tűnő hatalom felemelkedett már. - S ezek sorra ledőltek. - Meggyőződésem, hogy a teljhatalom olyan a társadalomban, mint a fekély. Egy egészséges szervezet azt legyőzi, vagy legalábbis kilöki magából. - Vagy pedig elpusztul az egész szervezet. - Háború folyik ellenünk! - Vagy győzünk, minden gyengeségünk, megosztottságunk és kiszolgáltatottságunk ellenére, - vagy elpusztul az ország. - Legalábbis, az a reményekkel teli, demokratikus Magyarország, amit szerettünk, s amit felépíteni akartunk, megszűnik lehetőséggé lenni. - A fekély minket és önmagát is felemésztheti végül, s e sorok olvasásához unokáink szótárt vesznek elő.
Az én meggyőződésem mégis az, hogy az illiberális állam végül elbukik, s végül képesek leszünk jobb világot építeni. Jobb világot, ahol nem történhet meg többé az, amit most átélünk.
Hadat üzentek ellenünk! - Te tudsz már róla?

2014. július 23., szerda

Avatás, avagy: A hely története...



Béla Atya szentbeszéde...

Kedves egybegyűlt értelki híveink! - Hálás szívvel állunk itt, mi, Értelki polgárok, polgárabbak és közmunkások, az értelki helytörténeti múzeum parkjában, a Szabadság terén, a most avatandó emlékmű előtt, mert megadta az Úr, hogy ezt a napot megérhessük, amikor leleplezzük az emlékművet, amit most felavatunk.
Nagy nap ez Értelek minden lakosának! - Az Úr megáldotta azt a napot, ahogyan megáldotta a szobor alkotóit a közbeszerzés nemzeti elbírálása által. S megáldotta azokat, akik azt állíttatták. Ha egyszer az állítás ideje...
Mert úgy van ez, hogy fel kell állítani! -
Mert az életünknek vannak bizonyos kilométerkövei, amelyeket a magunk igazságában meg kell őriznünk. - Mert igaz, hogy a mi igazunk az igaz. - Hát nem igaz? - De, igaz! - Hát nem? - Hát, ami nem a mi igazunk, az nem igaz. Bármi is az...
Ezért készítünk fényképeket a jeles napokon, a gyermekekről, ahogy a bilin ülnek. Az esküvőkről, meg a leánybúcsúkról is mobiltelefonnal. - Ezért vésik a mestergerendába az új rekordokat a Nemzeti Italboltban. - Ezért szereznek dalokat és olyan rímes dolgokat, meg szurkolói rigmusokat. Ezért faragunk fűzfát meg fütyülőt. - Mert fel kell állítani!
Mert fel kell állítani! - Nem úgy, mint az uránisták, hanem mint a nemzet szép hagyománya szerint!
Az Úr is megmondotta, hogy mindennek ideje van. - Ideje van a felállításnak!
Kedves hívei az Úrnak! - A mögöttem még nem látható szobor Gábriel arkangyal kezét ábrázolja, amint kezéből eteti a turult, s ezzel ad áldást eleinknek, hogy Emese álma Mária fiában itt öltsön magasztosabb, magyar testet, - s felemelkedjék, ami magyar! - Mert a magyar az igaz, ezért az igaz magyarság felemelkedik, mint a Turul, ha megáldotta Emesét, aki megálmodta a Turult.
Megáldom, és megszentelem a leleplezendő emlékművet! - Bazz'meg, - ne öntsé' le a szenteltvízzel! - A zatya, a fiú, meg a többiek nevében. - Ámen! - Na, húzzad, Károlyom! - Vagy te is mondasz valamit?