Oldalak

2015. április 22., szerda

Populáris liberalizmus



A liberalizmus egyfajta szitokszóvá lett. - Ez persze közhely, - ahogy a mindennapi kommunikációban elhangzó kijelentések többsége is az. - A média is túlnyomó részben közhelyeket ismételget, s azt úgy tálalják, mint ha friss, fontos és új információk volnának.
Ki lehet-e bogozni a lényeges gondolatokat a közhelyek zsivajából? - Sokan igyekeznek jelentős tudástárra alapozva, tudományos alapossággal, szofisztikáltan kibontani és összegezni a közkeletű félreértések eloszlatására szánt információkat. - Azonban ők két fontos akadályba ütköznek. - Egyfelől, módfelett szűk az a réteg, aki "fogyasztója" lehet a hosszú, tudományos alaposságú dolgozatoknak. - A kortársaink túlnyomó többsége már megtanult nem gondolkodni. - Másrészt, az igényes érdeklődők is ritkán szánhatnak kellő időt, hogy a mindennapok gondjait kizárva elmélyüljenek ezekben a sokszor módfelett elméleti okfejtésekben.
Fontosak ezek. - De úgy hiszem fontos az is, hogy egyszerű, - sokak számára könnyen befogadható dolgozatok is szülessenek. - A leegyszerűsítés természetesen azzal a kockázattal jár, hogy a megfogalmazottak vitathatóvá válnak. - Azonban, a konstruktív vita nem kockázat, hanem esély: pozitív opció.
Természetesen, a vélemény sokak számára provokációként hat. - Hát, - hasson!
A liberalizmus kapcsán az első közkeletű tévedés, hogy az valamely párt ideológiája. - A liberalizmus lényegesebben régebben létezik, mint a pártok. - S liberálisnak mondott pártok működését láthattuk, távol a liberalizmustól.
Természetesen, amikor ilyen állításokra ragadtatom magam, akkor illik arról is szót ejteni, hogy mi is a liberalizmus.
Maga a szó a szabadság iránti igényre utal. - Ez az igény azonban konfliktusban áll azzal a körülménnyel, hogy az ember társas lény, s ennél fogva közösségekbe, társadalmakba szerveződve él. Az emberi közösségek pedig nem működhetnek szabályok nélkül, hiszen bizonyos fokig a szabályok megléte szavatolja a közösségek fennmaradását.
Ehhez kapcsolódva szögezzük le: a liberalizmus nem a szabályok elvetése, hanem a megfelelő szabályok igénylése. - A szabályok elvetése nem más, mint az anarchia, amelyben az emberi igények egyik legfontosabbika nem teljesülhet: a stabil közösség léte, melyhez az egyén tartozhat.
Az egyén és a közösség viszonya összetett problematikájú kérdés, de itt és most leegyszerűsíthetjük a két "i" kérdésére: identitás és integritás. - Épp azért, mert az ember társas lény, többnyire a közösségeinken belüli viszonylatainkkal. A személyiség integritása akkor lehet csak sérülésmentes, ha az identitása is rendezett. - Természetesen, egy személy sok identitás viszonylatait tudhatja egyszerre a magáénak. - Ezek szerepel, pozíciók, amelyeket betöltünk a családban, a munkában, a barátok között, a klubban, - és így tovább. - Összességében, ha egy személy általában a helyén érzi magát, akkor jól érzi magát a bőrében. - Azonban, ha valamely közösségen belül elnyomottnak, megszégyenítettnek, mellőzöttnek, kirekesztettnek, becsapottnak, vagy kihasználtnak érzi magát, akkor az önértékelése is sérül. - Számos pszichológusnak és pszichiáternek ad rendszeres munkát, hogy a két "i" problematikájával küszködő embereket segítsék. - S tudjuk azt is, hogy egyes esetekben ezek komoly, hosszan tartó, vagy akár végleges sérülést okozhatnak az érintett személy lelkében. - Ám, a lélek mibenlétét nem e cikkben igyekszem megfejteni.
Az egyén szabadsága és a közösség szabályozottsága tehát az a problematika, amely szempontjából a liberalizmus kérdése a legelemibb módon vizsgálható. - Az egyik nézet szerint az egyénnek semmi sem szabad, ami nincs kifejezetten megengedve, vagy előírva. - A másik szerint az egyénnek mindent szabad, ami nincs kifejezetten megtiltva. - A tökéletes szabályozás megvalósítása azonban elvben és gyakorlatban is lehetetlen. - Még a Biblia is azt mondja, hogy a törvény az igaz ember szívébe van írva, - holott törvényeket alkotni bizonyára legalább oly élvezetes, mint a szex, mert folyton folyvást tették, teszik és tenni fogják.
Milyen legyen tehát a jó törvény? - Erről a vallások szent könyvei, a filozófusok, - no meg persze az ideológusok erről folyton-folyvást írnak, - s ennél fogva egyre nehezebb e kérdésben eligazodni.
Nos, egyszerűsítsünk! - Magyarország állítólag keresztény ország. - Szerintem persze csak arról van szó, hogy van egy fogyó vallásos réteg, s egy a vallás révén hatalomra és javakra szert tenni igyekvő, kielégíthetetlen réteg. - Tessék cáfolni!
No, de jó alkalom néhány bibliai gondolatra: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" - Jézus így foglalta össze a törvény lényegét. - Pál apostol szerint pedig Isten előtt nincs az emberek között különbség.
Ez máris szembemegy az úgynevezett keresztény konzervativizmussal, amely a társadalmon belül meglévő esélyegyenlőtlenségek elmélyítésére és konzerválására törekszik. - Ezzel összefüggésben folyton felvetődő kérdés, hogy a liberalizmus mennyire legyen szolidáris. - Az e dilemma megválaszolására tett kísérletek egyik kimenetele a szociáldemokrácia irányába történő nyitás. - A másik irány egy piac párti, s egyúttal vállalkozás párti irányzat, amely bizonyos fokig lemond a társadalmi szolidaritásról.
A szolidaritás irányába hajló liberalizmus igényli azokat a szociális védőhálókat, amely a nehéz helyzetbe került emberek és rétegek megsegítését célozzák, - egészen a pozitív diszkriminációig, - amely hosszabb távon a társadalom integritásának erősítését célozza. - A piac párti irányzat szemszögéből a szabadság olyan mértékben valósulhat meg az egyén számára, amennyire gazdaságilag erős. - Azaz: különböző mértékben, hiszen különbözőek a gazdasági lehetőségeink. - Persze, gyakran említett szempont a versenyképesség. - Ugyanis, ha az erős vállalkozásoktól elvonjuk a jövedelem egy részét, hogy az elesettebb rétegeken segítsünk, akkor e vállalkozások n9vekedését lassítjuk. - A szociális érzéketlenség tehát így válik versenyképességi kérdéssé. - S ezen maguk a liberálisok is, - és a liberálisnak mondottak is jól elvitatkoznak. - Az utóbbi években sokat hallottunk a neoliberalizmus nevű álruhás ideológiáról. - Ez valójában yuppie konzervativizmus: legyen szabad eltaposni a gyengét!
E sorok írója abból indul ki, hogy az ember társas lény, s Isten előtt (tekintsük Őt, vagy Azt bárminek is) minden ember egyenlőnek születik. - Úgy gondolom, sikeres ország csak az lehet, amely nem engedi el az elesettek kezét, hanem a szociális hálók és a pozitív diszkrimináció eszközeivel is a társadalmi kohéziót erősíti. - Meggyőződésem szerint, az egyén szabadsága annyiban korlátozandó, amennyi ahhoz szükséges, hogy az egyik egyén szabadsága ne vegye el a teret mások szabadsága elől. - A szabadság és a szolidaritás összekapcsolódik, - tartósan csak együtt érvényesüljön. - S hogy meddig terjedhet az állam szabadsága? - Nos, az állam a polgárok közös vállalkozása. - Az állam funkciója tehát az, hogy az egyéneket és a közösségeket szolgálja. - A liberalizmus szabadságharca tehát az, hogy az uralkodó államot szolgáló állammá formálja. - E cél szempontjából pedig érdektelen, hogy van-e liberális párt, vagy, hogy az annak nevezett tényleg liberális-e. - Aki demokrata, az szükségszerűen liberális, - és szabadsága van arra, hogy vitában álljon a további kérdésekről, - akár más demokratákkal is. - A szabadság ugyanis a kételkedés szabadságával kezdődik.
Hát, tessék kételkedni mindabban, amit eddig elmondtam! - Hiszen szabad!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.