Inkvizíció a szeretet nevében
A Napsziget visszautasította az alábbi cikk közlését. - Sok évtizedes újságírói tapasztalat alapján elvetették a vitafórum publicisztikai alkalmazását. - Levelezésünket megőriztem, mivel abban nem mondták ki nyíltan, de nyilvánvalóan érzékeltették, hogy miről is van szó. - Kitalálható...
Válasz Sebestyén Péter
írására.
Mély felháborodással olvastam Sebestyén Péter"Szakála
volt, kender..." című írását. - Felháborított a keresztény értékeket
kiforgató érvelés, a kirekesztés "megideologizálása", az
előítéletesség lelkes hirdetése. S felháborított, hogy ezt egy művészeti portál
közli!
Vitatható, hogy a pop kultúrát mennyire kell egy művészeti
magazinból lett portálnak dokumentálnia, s mennyire kell a pop kultúra
jelenségeire reflektálnia. - Általában az a kimondatlan konszenzus, hogy mivel
a pop kultúra megél a maga üzleti környezetésben, a kimagasló művészeti
értékeken túl nem igényel támogatást vagy népszerűsítést azoktól az
orgánumoktól, amelyek a minőségi, - s ebből adódóan a rétegkultúra területén
születő alkotásokat és alkotóikat becsüli meg azzal, hogy néhány megabájtnyi
tárhelyet rájuk fordít.
Naiv lennék, ha nem tartanám egyértelműnek a választ:
egyetért vele. S ez az egyetértés a tartalmi és az érzelmi síkon egyaránt
megjelenik. Mert az előítélet és a gyűlölet nem kognitív, hanem emocionális
gyökerű. Így az ezekre irányuló kommunikációban nem csak a tartalmi, hanem az érzelmet
kifejező, stíluselemekben is vizsgálódnunk kell, hogy aprólékosan felfejtsük a
beszélő (író) és a közlő szándékait, attitűdjeit; eszméiket és téveszméiket.
Azonban, nem szánok ennek az írásnak olyan nagy terjedelmet,
amely minden mozzanatot külön tárgyalna. Csupán néhány jellemzőt és
jellegzeteset ragadok ki, hogy a részben megmutassam az egészet.
A szerző azzal kezdi, hogy a külsőségek iránti viszolygását
megfogalmazza az osztrák szakállas díva kapcsán. - Számomra is szokatlan. De
lássuk be: a pop szakma igényli és létrehozza a harsány külsőségeket. A 60-as
70-es évek Disco és rock kultúrája meglehetősen unisex volt. A szűk nadrágot és
villantós felsőket hordó férfi (vagy ki tudja...) zenészek, a mikrofon frizura,
a feltűnő ékszerek alkalmazása a férfi és női sztárok esetében, - és sok egyéb
alapvetően egy célt szolgálnak: kellően feltűnőnek lenni. - Mert bizony, a pop
szakmában mindenki annyit ér, amennyi profitot hoz. Márpedig, aki nem ismert,
annak nem veszik a koncertjeire a jegyeket, vagy a lemezeit. - A külső tehát
elsősorban marketing eszköz.
S ne felejtsük el, az ABBA is nőiesen öltöztette a férfi
előadókat, s kihívóan a nőket. A hangulat kedvéért épp hallgatom a
"Sereneta a' la Italiano"-t Toto Cutugno-tól. Mint egy díva jön le
egy lépcsőn. Hosszú haj, rózsaszín nyakkendő, szűk nadrág. - Buzis? - Épp
annyira, hogy feltűnjön. A dal, mint a repertoár egyébként is, egyszerűen
felületes és érzelgős. Nyálas. Még szerencse, hogy manapság az egyszínű
öltözetet részesíti előnyben. Jobbára öltönyt, mélyen kigombolt inggel. Habár,
a fehér öltönyt meghagyhatta volna Doktor Torgyánnak! - Íme tehát egy férfi,
aki mély dekoltázzsal érzeleg a színpadon, mint a keresztény férfiasság
szimbóluma a szerző szerint! - Vagy csak nosztalgia a slágerek iránt, amit fiatalon
hallgatott?
Maradjunk abban, hogy a pop szakmában sok évtizede van
valami általános uniszex jelleg a külsőségekben, s mindig voltak, akik
vállalták a botrányt, hogy jobb sajtójuk legyen Wurst pedig egy sokakat érintő
ügyet igyekezett képviselni. - S lám, a szerzőt is érinti, hisz hogy
felkavarta!
A cikk második bekezdése máris felvet két kérdést, amit a
keresztény demokraták (?), azaz: a köztünk élő farizeusok gyakran emlegetnek:
Jézus, blaszfémia.
Jézus arcáról torz fogalma van a világnak. A Webber Musical
filmes változata után, és néhány sutácska, de olykor költséges Hollywood-i
produkció után Jézust úgy ismerjük, mit világos hajú, kaukázusi férfit, hosszú
hajjal, s a cannabis hatásait tükröző arccal. - Holott Jézus az evilági
megjelenésében héber férfi volt. Egy zsidó. Bizonyára viszonylag rövidre
vágott, amúgy hullámos, sötét hajjal, szakállal (no lám), s napcserzett
arcbőrrel.
Az osztrák díva tehát csak a hamis Jézus archoz
hasonlíthatott. Így ebben nincs tényleges istenkáromlás. De egyébként sem lenne.
- A tények meghamisítása az igazi blaszfémia! Amikor Jézust nem zsidóként,
hanem kaukázusi férfiként ábrázolják, - az leplezett antiszemitizmus. Az
antiszemitizmus, azaz a rasszizmus pedig maga a blaszfémia.
Hol itt az antiszemitizmus? - A sorok között. A liberális
média emlegetésében a példa okáért. A liberalizmus kifejezés alkalmazása
szitokszóként. Mind ez demagóg sztereotípiákra épül. Leplezetten azt állítja,
hogy a médián belül azok, akik az emberi méltóságot és szabadságot fontosnak
ítélik, mindannyian zsidók. Kódnyelv ez. Előítélet. Az előítélet pedig nem
gondolat, hanem érzelem. Tehát nem cáfolható, nem vitatható, - mert semmi
értelmes nincs benne.
Az Euroviziós Fesztiválok méltatásában ismét csak a
nosztalgiát látom. Korábban ezek a rendezvények is merevebbek voltak. -
Változik a kultúra és a technika adta lehetőségek. A kezdeteknél a televíziós
technikák rugalmatlanabbak voltak. Oda kellett állni és annyi másodpercet
beszélni, ahogy az meg volt tervezve. - Ma mindezt könnyebb kezelni, - s így a
"műsorvezérlés" sem annyira feszes. - S általában a közszereplésekkel
é s a társadalmi érintkezéssel kapcsolatosan elvárt viselkedés minták kapcsán
is megengedőbb a mai kultúra. - S a szerzőnek épp e megengedő jelleg okoz
problémát.
A szabadság kapcsán két nézet csap össze folyton. Az egyik
azt állítja: mindent tilos, ami nincs kifejezetten megengedve. A másik ezt:
mindent szabad, ami nincs kifejezetten tiltva. Tökéletes szabályozás nem lévén,
az előbbihez könnyebb alkalmazkodniuk azoknak, akik nem vállalnak önállóan
felelősséget döntéseikért, értékválasztásukért. Az utóbbi pedig veszélyes
annak, aki a szabadságot felelőtlenül éli meg. - A liberális demokrácia
legnagyobb problémája az, hogy felnőtteknek való. S ez abban a szervilis,
gyáva, opportunista közegben, amit itt sokan mutatnak be, mint kívánatos
világot, - nos ebben a világban a felnőtt, felelős ember deviánsnak minősül.
Azaz: minősíttetik mások által.
Apropó: mások... A szerző úgy beszél, mint ha másság csak ma
lenne. - Holott tudjuk, hogy a korai kultúrák és korábbi nagy társadalmak
életében is jelen volt. Persze, az előkelőségek másságáról vannak feljegyzések.
S az is igaz, hogy minél magasabban van valaki az emberi táplálkozási láncban,
annál szabadabb, - de egészen biztosra vehető, hogy nem csak azok esetében
fordult elő, akikről írtak. Úgy tűnik, az emberek egy kicsiny hányada mindig is
más érdeklődést mutatott a párválasztás terén, mint a többség. - Jómagam a
többséghez tartozom. S nem osztozom abban a hideglelős félelemben, amiben
sokan, hogy tudniillik ők is elcsábulhatnának, s ezért meg kellene gyűlölniük
magukat. - Egyrészt, biztosan nem csábulok el, mert az identitásom már
kipróbáltnak mondható. - Másrészt, egyébként miért is gyűlölném meg magam?
A keresztény erkölcsre hivatkozni e téren, s közben
gyűlölködve ítélkezni, ez bizony blaszfémia!
Senki sem tudja, hogy mi a homoszexualitás oka. - Egyesek
genetikai okokról beszélnek, - de az emberi genom alapos ismerete alapján sem
kiáltott e kérdésben heurékát a tudomány. Bizonyos közvetett és esetleges
kapcsolatokról beszélnek. De épp az esetlegesség jelzi, hogy nem
egyértelműsíthető. - Mások tanult szocializációs mintának, vagy a komplexusok
kompenzációjának tekintik. Primitív egyszerűsítéssel: a pubertás korba lépő fiú
nem érzi elég férfiasnak magát, ezért kisebbrendűségi érzése lesz, végül úgy
dönt, hogy akkor inkább nőként próbál szerencsét. - A baj ezzel az, hogy ezt
sem bizonyította senki. - Nem ismerjük az okokat.
A tény az, hogy mint mindig, úgy manapság is élnek köztünk
"más" emberek. Persze, amíg a törvény üldözte, a társadalom kivetette
őket, addig rejtőzködtek. A társadalom törvény alatt álló rétegeiben biztosan.
Akik a törvények fölött álltak, - hát ők fölötte álltak.
Ma a kulturált államokban nem üldözi őket a törvény, habár
sok szempontból él velük szemben diszkrimináció. - Így rejtőzködniük nem kell,
s úgy gondolhatják, végre kiállhatnak a diszkrimináció ellen. - A helyükben én
sem tennék másként. Ki szólna az érdekükben, ha nem ők maguk? - S hogy teheti
ezt egy pop sztár egy nemzetközi televízió s eseményen? - Hát így!
A magam helyében pedig általában támogatnom kell az ő
kiállásukat, mert európai vagyok, keresztény, - és elsősorban ember!
Apropó: kereszténység. - Ferenc Pápa persze hitelesebb, mint
sok elődje. De mégiscsak a világ legbefolyásosabb és leggazdagabb szervezetének
a királya. - S azt nem gondolom, hogy a pederasztia és a pedofília teljesen
eltűnhetne egy olyan szervezetből, amely a "katonáinak" hatalmat és
védettséget ad, de a nyíltan felvállalható párkapcsolattól eltiltja őket.
Vonatkoztassunk azonban el a felekezeti kérdésektől! - A
keresztény farizeusok betéve tudják a törvényből azt, - aminek az áthágásában
még nem buktak le....
A szerző figyelmébe ajánlanám a tíz parancsolat nyelvtanát.
- A héber (mint sok arámi) nyelv alkalmazza az imperativus és az infinitivus
egy olyan alakját, ami nem különíthető el. A magyar fordítás ezt mondja: Ne
ölj! - Az egyik francia ezt: nem fogsz ölni. - S mindkettő helyes. - A törvény
szemszögéből az előbbi, a kegyeleméből az utóbbi. - Nos, Istent hogy tekintsük?
- A törvény Istene, vagy a kegyelem Istene?
Az egész ószövetség: a kegyelem ígérte. Az egész
újszövetség: a kegyelem bizonyossága. Az Isten: szeretet, - jelenti ki
nyomatékkal. - Jézus pedig arra tanít, hogy ne csak a felebarátodat szeresd,
hanem az ellenségedet is?
Táplál e szeretete Conchita Wurst iránt Sebestyén Péter? -
Azért bátorkodom megkérdezni, mert Krisztus ezt parancsolja neki, erre tanítja,
s ebben mutat példát, mindhalálig!
"Az vesse rá az első követ!" - mondja a parázna nő
esete kapcsán. Bűnösök és vámszedők barátja: mondták róla. - És persze zsidó
is, mint Poncius Pilátus is megállapította.
A keresztény értékek nevében üldözőkké kell-e lennünk, vagy
védelmezőkké? - El kell taposnunk? - Vagy el kell fogadnunk? - Egy "rendes"
inkvizítor máglyát rak. Én pedig szót emelek olyan emberek érdekében, akiktől
különbözöm.
Sebestyén Péter a józanul gondolkodó emberek nevében
szólóként azonosítja magát. De, csupán előítélet az, amit megfogalmaz. Nem
gondolat, csak érzelem, attitűd.
A legfelháborítóbb azonban mégsem ez. Az bosszantott fel
mérhetetlenül, hogy a "normális" emberek védelmében szól. - E
szerint: minden más értékrend deviáns és kiiktatandó. Minden más gondolkodásmód
kiiktatandó. Minden más ember kiiktatandó.
Tudja, kedves Péter, hogy a végső megoldást német
elmebetegeken alkalmazták először? - A társadalom Taigetosza ez: aki nem illik
a koncepcióba, azt elpusztítani! - Először persze csak cikkeket írunk Jézus,
meg a józan gondolkodás, meg a normális emberek nevében. Aztán törvényeket
hozunk. Aztán gettókat építünk. Aztán kiírtjuk őket. - Ez a sátáni
forgatókönyv! - Ez a fasizmus!
Egyébként nyilván tudja: a "demonos" összekuszálót
jelent, a sátán pedig a vádló (ügyész) és az intézkedő szavakra vezethető
vissza.
Péter! Ön vádol sokakat! Burkoltan zsidót kiált. - Látszólag
az erkölcs és a kereszténység nevében lép föl vádlóként és üldözőként. - Ön az,
aki ezen keresztül a Sátán munkáját végzi! - Ilyen egyszerű ez. miért
kertelnék? - Gyűlöletet szít embertársai ellen. - Ez bizony nem krisztusi
bátorság! - Ez gyáva és infantilis hozzáállás! Ez megtagad mindent, ami
európai, ami emberi és ami krisztusi.
Én inkább odaguggolok a Mester mellé, s megpróbálom
megérteni azt, amit a porba írt....