Még megtagadhatnám
Tehát Jancsó Miklós és Esterházy Péter is indexen van.
Botrány! Már az botrány, hogy van index. Botrány, hogy vannak a kormányközeli
értelmiségiek között olyan megmondó emberek, akik listákat készítenek arról, ki
része a magyar kultúrának, és ki nem.
Indexen van a liberalizmus. Ezen ők azt értik és kódolják,
hogy zsidó értelmiségi. A szó azt jelenti: szabadság elvű. Az eredmény: indexen
van a szabadság, és persze egyre kövérebb az antiszemitizmus.
Indexen van minden, ami humánus. A gyűlöletet éltetik, hizlaljak.
Soviniszta, fasiszta, gyűlölkö9dő légkörben dagonyáznak. Radnóti Miklós
Töredéke elevenedik meg: „Ki néma volt, vagy csak lelkesedni rest, Már azt is
gyűlölték, akár a pestisest.”
Egyes városokban Alföldi egy étterem különtermét sem
kaphatja meg, mert a vállalkozók tudják, honnan jön a jó és a rossz.
De, indexen van József Attila is, Ady Endre is.
Az irodalmi kánon képviselői egyre inkább elhatárolódnak a
politikailag nem megbízható kánonon kívüliektől. Mert állítólag azok mind
dilettáns hülyék. Mert mindenki tehetségtelen, aki nem kötötte meg a maga kicsi
alkuját. Mindenki gyanús, aki nem kollaborál.
Milyen ország lesz így a hazánkból? Amikor Vass Albert,
Nyíró József és Tormay Cecille alkották az irodalom és a kultúra irányát, akkor
nem csak papírra vetettek szörnyűségeket, hanem erővel meg is cselekedték azt
rajtunk. Amit a magyar kormányok tettek a harmincas, negyvenes és ötvenes
években, az többszöri népírtás, emberiesség elleni cselekedetek, hazaárulás.
Abban minden elképzelhető bűn megvalósult. A gyűlölet eszméinek a hangoztatása
és a gyűlölet eszmeiségének gyakorlatba ültetése kéz a kézben jár. Egyik
kívánja a másikat. A gyűlöletre épített hatalom gyáva. Igényli, hogy eszmei
támogatói zengjék az úgynevezett igazát. A gyűlölet ideológusai gyávák.
Igénylik a hatalom támogatását, így mindig azt a hatalmat éltetik, amelytől épp
a támogatást kapják. Ezért is van annyi köpönyegforgató közöttük.
Esterházy indexen van. A szabad magyar kultúra van indexen:
ez emberség, a tisztesség, a humanitás, a szabadság. Az irodalom is ismét
szolgálólány lesz a hatalom ágyában. Mondjuk ki: kurva. Szorgos kollaboránsok
jönnek rá villám gyorsan, hogy a tehetség hiánya és a munka kerülése sikeresen
kompenzálható seggnyalással. És éppen ők vádolnak mindent és mindenkit, ami, és
aki pedig tisztességesebb, igazabb, emberibb és emberebb, mint ők.
A sorsa elől senki sem térhet ki. Amíg a sorsomat elfogadom,
azonos vagyok önmagammal. Megtagadhatom magam, abban a reményben, hogy a sorsom
más lesz, mint ami ésszerűen várható. De élhetek-e egy másik sorsot, ha már nem
leszek az, aki vagyok? S elbírom-e azt, ami jön, ha hű maradok ahhoz, amit
jónak, tisztességesnek, szentnek, emberinek tartok? Elbírom-e azt, amikor ezt
megtorolják?
Hogy félek-e? Félek. Az országot és a kultúrát olyanok
ragadták el, akik megismétlik a történelmünk legszörnyűbb bűneit. Ez ismét
szörnyűségekbe, bestiális, kegyetlen embertelenségbe, katasztrófába vezet. Ez
törvényszerű, mint ahogy törvényszerű, hogy halált okoznak, akik felelőtlenül
száguldanak az úton. Törvényszerű, hogy a halál elburjánzik, mint a gyom. Akik
alkalmatlanok az ország és a kultúra vezetésére, de mégsem tudnak lemondani
róla, azok azzá züllesztik a hazánkat és a kultúránkat, amit már uralni tudnak.
Esterházy indexen van. Jancsó indexen van. S ha megnézzük
ezt az egyre hosszabb névsort: jó társaság. Én indexen voltam az MSZSMP
egypárti diktatúrájában. Alighanem, indexen vagyok ma is. Azoktól tudom, akik
akkor sem voltak indexen. És a legrosszabb még ki sem csírázott!
Idézzük csak fel Kertész Imre egy fontos gondolatát: „Nincs
oly képtelenség, amit ne élnénk át természetesen, s utamon, máris tudom, ott
leselkedik rám, mint valami kikerülhetetlen csapda, a boldogság. Hisz még ott,
a kémények mellett is volt a kínok szünetében valami, ami a boldogsághoz
hasonlított.”
Most még megtagadhatnám a sorsomat. De amíg ura vagyok az akaratomnak,
nem teszem meg. Nem tagadhatom meg önmagam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.