Oldalak

2019. január 21., hétfő

Állam nélküli ország


Állam nélküli ország

Az úgynevezett Alaptörvény elfogadásával deklaráltan megszűnt a Magyar Állam. A hatalmat gyakorlók ugyanis kinyilvánították, hogy az az államiság, amelyet ők folytatni kívánnak, megszűnt folytonosan létezni a német és a szovjet megszállás alatt.
Nem vagyok jogász, de ezt csak úgy értelmezhetem, hogy a jelenlegi rezsim nem folytatója az 1989-1990-es rendszerváltás által létrehozott magyar államnak, hanem a Horthy korszak restaurálását tűzte ki célul az ideológia, a társadalom-szerkezet, a gazdasági modell és a jövőt illető víziók tekintetében is. Erre utal egyébként megannyi tettük és megnyilatkozásuk is.
Azt azonban nem nyilvánították ki a magyar állampolgárok, hogy ők egy ilyen irredenta, fasisztod, az ország és a nemzet pusztulását garantáltan előidéző, valótlan tradíciók iránt nosztalgiázó államban akarnának élni. Azt sem nyilvánította ki a magyar nép, hogy az alaptörvénynek nevezett jogi konstrukcióra kívánná cserélni a köztársasági alkotmányt. Nem véletlen, hogy ebben a kodifikációban az ország neve egyszerűen csak Magyarország. Ezzel határozottan szembefordult az 1989. október 23-án kihirdetett államisággal, amikor is Szabad György azt hirdette meg, hogy Magyarország neve és államformája újra Magyar Köztársaság.
A harmadik Magyar Köztársaság 2012. január 1-én megszűnt.
Amíg az illiberális hatalom azt az időszakot nem tekinti a magyar államiság részének, amely nagyjából 1939-től 2011 végéig tartott, addig a Köztársaság és a demokrácia híveinek oka van a 2012. január 1-től napjainkig tartó hatalmat a Magyar Köztársaság történetén kívül eső időnek tekinteni.
Az uralkodó réteg nem csupán a Szálasitól Kádárig terjedő, előbb a német, majd a szovjet hatalmat kiszolgáló rezsimeket ítéli megtagadásra érdemesnek, de a hamvaiból feltámadó Magyar Köztársaság első két évtizedét is. Márpedig ez két gyökeresen különböző periódus. E két évtizedben az ország végre ténylegesen független volt, olyan szövetségi rendszerek megbecsült és nagymértékben támogatott tagja, mint az Európai Unió és a Nato. Ezzel szemben ma a demokráciáról azt állítják, hogy sikertelen, a piacgazdaságról, hogy nem hatékony, a nyugati jólétről, hogy nyomor, és a posztszovjet diktatúrákról, hogy szabadság.
Ezzel szemben a gazdaságunk a temérdek támogatás nélkül csak rohamos zsugorodást mutat fel, a társadalom szétesőben, a kivándorlás már eddig is három-négyszerese az 1956-osnak, a középosztály kilencven százaléka elszegényedett, a társadalom legszerencsétlenebb harminc százaléka harmadik világbeli nyomorban él, az állam szociális és egészségügyi rendszerei, az oktatás és általában az állami szolgáltatások súlyosan károsodtak, az összeomlás szélén állnak.
Azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy a családok hihetetlen ütemben gazdagodtak. Az a néhány tucat család, amelyeknek mindenki megtanulta a nevét ezen a földön.
Megvédik, mondják arra, amire ráteszik a kezüket. És amit megvédenek, abból magánvagyon lesz igen hamar, amihez persze semmi közünk.
Induljunk ki tehát abból, hogy ez a hatalom deklarálta azt, hogy nem folytatják a Magyar Köztársaságot, és lecserélik azt egy másfajta rendszerre. Amint az látható, a csere megtörtént.
Köztársaságban minden hatalom a népé. A nép ezt a hatalmat úgy gyakorolja, hogy a törvények meghozatalával választott képviselőket bíz meg, az állami szolgáltató rendszer működését pedig megbízott szolgák kezébe adja. Ezeknek a személyeknek a megbízatását a nép bármikor visszavonhatja, és vissza is vonja, ha nem az egész ország érdekében járnak el. Tökéletes ország sehol nincs, de az tökéletesen elképesztő, ha ezek a megbízott vezetők bármit megtehetnek, és semmibe sem buknak bele. Márpedig nálunk nem a nyilvánvalóan súlyos bűnöket elkövető állami vezetőket váltották le, hanem a Magyar Köztársaság Népét. Itt mindenkit liberálisnak neveznek, aki egyforma jogot és szabadságot szeretne minden embernek. Ezen azt értik, hogy zsidó és meleg. Azaz: elpusztítandó patkány, ahogy Wass Albert írta. A gyűlölködés felszításával erősítik meg hatalmukat. Jól kalkulálnak, mert míg az egyes társadalmi rétegek gumicsontokért egymás torkának esnek, addig nekik nincs ellenfelük. De rosszul számítanak, mert az ilyen méreg előbb-utóbb kiszabadul a palackból. A gyűlölet már nem apátia. Erről tanúskodik sok megnyilvánulás. Gyakran sopánkodunk, hogy a demokraták is olyan stílusban nyilvánulnak meg, mint a hatalom által elkábítottak, akik mindig is embergyűlölők voltak. Akik mindig is mások pusztításával akartak teret nyerni maguknak a világban. De vegyük észre: ez már nem megszeppent kushadás, hanem a revans vágya! A hatalom ezeket az olykor valóban visszatetsző megnyilatkozásokat is a maga javára fordítja. Minden eszközt felhasználnak a hatalmuk megtartására. Törvényteleneket is, holott a törvényeket ők írják, de a saját törvényeik betartására sem fordítanak figyelmet. Erkölcsteleneket mindenképp, mert az nem erkölcs, hogy ők bármit megtehetnek büntetlenül.
A kérdés ez, hogy belenyugszunk-e abba, hogy a hazánkban nincs állam, csak hatalom. Sokan vagyunk, akik nem mondtunk le arról, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárai legyünk. Jogunk van a hazánkhoz!
Azt állítom, hogy ebben az országban ma nincs állam, csak hatalom. Azt az államot, amelyet újra fel kell építenünk, Magyar Köztársaságnak hívják. Azok, akik a Magyar Köztársaság ellen tettek és tesznek, egytől-egyig hazaárulók. Azok, akik pártolják ezt a bűnt, maguk is bűnrészesek, hiszen a bűnpártolást is fenyegeti a törvény, és ezek el nem évülő bűnök.
Az apátia múlóban van. A hatalom megpróbálhatja erővel elfojtani a számonkérő hangokat, de ezzel csak olajat önt a tűzre. Számukra a vég elkezdődött!
Ideje újra kikiáltani a Magyar Köztársaságot, az 1989. október 23-tól 2011. december 31-ig, de legalábbis 2010-ig tartó államiság folytatásaként. A bűnözőknek pedig bíróság előtt és börtönben a helyük, nem bársonyszékekben. Az orozva szerezett vagyon szálljon az államra, őket fosszák meg javaiktól, mert a Magyar Köztársaság állampolgárainak nyomorúsága és élete árán szerezték azt.
Történjen minden nyilvánosan, hogy a bűnök ne maradjanak titokban!
Magyarországon egyetlen állam létezhet, a Magyar Köztársaság! Éljen a Magyar Köztársaság! Éljen a szabadság! Éljen a Haza!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.