Állam nélküli ország
Az úgynevezett Alaptörvény elfogadásával deklaráltan
megszűnt a Magyar Állam. A hatalmat gyakorlók ugyanis kinyilvánították, hogy az
az államiság, amelyet ők folytatni kívánnak, megszűnt folytonosan létezni a
német és a szovjet megszállás alatt.
Nem vagyok jogász, de ezt csak úgy értelmezhetem, hogy a
jelenlegi rezsim nem folytatója az 1989-1990-es rendszerváltás által
létrehozott magyar államnak, hanem a Horthy korszak restaurálását tűzte ki
célul az ideológia, a társadalom-szerkezet, a gazdasági modell és a jövőt
illető víziók tekintetében is. Erre utal egyébként megannyi tettük és
megnyilatkozásuk is.
Azt azonban nem nyilvánították ki a magyar állampolgárok,
hogy ők egy ilyen irredenta, fasisztod, az ország és a nemzet pusztulását
garantáltan előidéző, valótlan tradíciók iránt nosztalgiázó államban akarnának
élni. Azt sem nyilvánította ki a magyar nép, hogy az alaptörvénynek nevezett
jogi konstrukcióra kívánná cserélni a köztársasági alkotmányt. Nem véletlen,
hogy ebben a kodifikációban az ország neve egyszerűen csak Magyarország. Ezzel
határozottan szembefordult az 1989. október 23-án kihirdetett államisággal,
amikor is Szabad György azt hirdette meg, hogy Magyarország neve és
államformája újra Magyar Köztársaság.
A harmadik Magyar Köztársaság 2012. január 1-én megszűnt.
Amíg az illiberális hatalom azt az időszakot nem tekinti a
magyar államiság részének, amely nagyjából 1939-től 2011 végéig tartott, addig
a Köztársaság és a demokrácia híveinek oka van a 2012. január 1-től napjainkig
tartó hatalmat a Magyar Köztársaság történetén kívül eső időnek tekinteni.
Az uralkodó réteg nem csupán a Szálasitól Kádárig terjedő,
előbb a német, majd a szovjet hatalmat kiszolgáló rezsimeket ítéli megtagadásra
érdemesnek, de a hamvaiból feltámadó Magyar Köztársaság első két évtizedét is.
Márpedig ez két gyökeresen különböző periódus. E két évtizedben az ország végre
ténylegesen független volt, olyan szövetségi rendszerek megbecsült és
nagymértékben támogatott tagja, mint az Európai Unió és a Nato. Ezzel szemben
ma a demokráciáról azt állítják, hogy sikertelen, a piacgazdaságról, hogy nem
hatékony, a nyugati jólétről, hogy nyomor, és a posztszovjet diktatúrákról,
hogy szabadság.
Ezzel szemben a gazdaságunk a temérdek támogatás nélkül csak
rohamos zsugorodást mutat fel, a társadalom szétesőben, a kivándorlás már eddig
is három-négyszerese az 1956-osnak, a középosztály kilencven százaléka
elszegényedett, a társadalom legszerencsétlenebb harminc százaléka harmadik
világbeli nyomorban él, az állam szociális és egészségügyi rendszerei, az
oktatás és általában az állami szolgáltatások súlyosan károsodtak, az
összeomlás szélén állnak.
Azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy a családok hihetetlen
ütemben gazdagodtak. Az a néhány tucat család, amelyeknek mindenki megtanulta a
nevét ezen a földön.
Megvédik, mondják arra, amire ráteszik a kezüket. És amit
megvédenek, abból magánvagyon lesz igen hamar, amihez persze semmi közünk.
Induljunk ki tehát abból, hogy ez a hatalom deklarálta azt,
hogy nem folytatják a Magyar Köztársaságot, és lecserélik azt egy másfajta rendszerre.
Amint az látható, a csere megtörtént.
Köztársaságban minden hatalom a népé. A nép ezt a hatalmat
úgy gyakorolja, hogy a törvények meghozatalával választott képviselőket bíz
meg, az állami szolgáltató rendszer működését pedig megbízott szolgák kezébe
adja. Ezeknek a személyeknek a megbízatását a nép bármikor visszavonhatja, és
vissza is vonja, ha nem az egész ország érdekében járnak el. Tökéletes ország
sehol nincs, de az tökéletesen elképesztő, ha ezek a megbízott vezetők bármit
megtehetnek, és semmibe sem buknak bele. Márpedig nálunk nem a nyilvánvalóan
súlyos bűnöket elkövető állami vezetőket váltották le, hanem a Magyar
Köztársaság Népét. Itt mindenkit liberálisnak neveznek, aki egyforma jogot és szabadságot
szeretne minden embernek. Ezen azt értik, hogy zsidó és meleg. Azaz:
elpusztítandó patkány, ahogy Wass Albert írta. A gyűlölködés felszításával
erősítik meg hatalmukat. Jól kalkulálnak, mert míg az egyes társadalmi rétegek
gumicsontokért egymás torkának esnek, addig nekik nincs ellenfelük. De rosszul
számítanak, mert az ilyen méreg előbb-utóbb kiszabadul a palackból. A gyűlölet
már nem apátia. Erről tanúskodik sok megnyilvánulás. Gyakran sopánkodunk, hogy
a demokraták is olyan stílusban nyilvánulnak meg, mint a hatalom által
elkábítottak, akik mindig is embergyűlölők voltak. Akik mindig is mások
pusztításával akartak teret nyerni maguknak a világban. De vegyük észre: ez már
nem megszeppent kushadás, hanem a revans vágya! A hatalom ezeket az olykor
valóban visszatetsző megnyilatkozásokat is a maga javára fordítja. Minden
eszközt felhasználnak a hatalmuk megtartására. Törvényteleneket is, holott a
törvényeket ők írják, de a saját törvényeik betartására sem fordítanak
figyelmet. Erkölcsteleneket mindenképp, mert az nem erkölcs, hogy ők bármit
megtehetnek büntetlenül.
A kérdés ez, hogy belenyugszunk-e abba, hogy a hazánkban
nincs állam, csak hatalom. Sokan vagyunk, akik nem mondtunk le arról, hogy a
Magyar Köztársaság állampolgárai legyünk. Jogunk van a hazánkhoz!
Azt állítom, hogy ebben az országban ma nincs állam, csak
hatalom. Azt az államot, amelyet újra fel kell építenünk, Magyar Köztársaságnak
hívják. Azok, akik a Magyar Köztársaság ellen tettek és tesznek, egytől-egyig
hazaárulók. Azok, akik pártolják ezt a bűnt, maguk is bűnrészesek, hiszen a
bűnpártolást is fenyegeti a törvény, és ezek el nem évülő bűnök.
Az apátia múlóban van. A hatalom megpróbálhatja erővel
elfojtani a számonkérő hangokat, de ezzel csak olajat önt a tűzre. Számukra a
vég elkezdődött!
Ideje újra kikiáltani a Magyar Köztársaságot, az 1989.
október 23-tól 2011. december 31-ig, de legalábbis 2010-ig tartó államiság
folytatásaként. A bűnözőknek pedig bíróság előtt és börtönben a helyük, nem
bársonyszékekben. Az orozva szerezett vagyon szálljon az államra, őket fosszák
meg javaiktól, mert a Magyar Köztársaság állampolgárainak nyomorúsága és élete
árán szerezték azt.
Történjen minden nyilvánosan, hogy a bűnök ne maradjanak
titokban!
Magyarországon egyetlen állam létezhet, a Magyar Köztársaság!
Éljen a Magyar Köztársaság! Éljen a szabadság! Éljen a Haza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.